Máté 13,31-32.
| I. A példázat háttere | II. A példázat üzenete |
|
 |
|
Máté 13,31-32.
| I. A példázat háttere | II. A példázat üzenete |
|
|
|
Az ókori világban általánosan ismert, igénytelen konyhakerti növény magva.
Tavasszal a zsenge leveleit főzeléknek készítve fogyasztották.
Az érett magvakat pedig megőrölve saláta és ételízesítőként használták.
Különböző módon a gyógyítás szolgálatában is hasznosították.
Bár gyakorlatilag nem a mustármag a legkisebb mag, kicsinysége miatt azonban mégis közmondásossá vált.
Két fajtáját ismerjük a Jézus által említett mustármagnak:
A fekete mustármag, amely kb. egy milliméter átmérőjű mag.
A fehér mustármag az előbbinek kb. a duplája.
A mustárbokor átlagos magassága elérte a 1,5 m-t is.
A Genezáret-tó vidékén azonban nem volt ritka a 3-4 m. magasságú bokor sem.
“Amikor Jézus ezt a példázatot elmondta, akkor közel és távol láthatók voltak a mustárbokrok, lombjaikkal felülemelkedve füvön és gabonán, ágaik között madarak röpködtek és csicseregtek.” (KP 44,1.)
Hallgatói számára az akkor érzékelhető környezetből vette a példát a tanításához.
Jézus most is az Őt körülvevő élet dolgaiból merítette hasonlatainak az alapját, hogy a hallgatók könnyebben megérthessék, mert az általuk ismert törvényszerűségekhez kapcsolhatták Jézus tanításának lényegét.
A Biblia szimbolikájában a nagy és magas fa a világhatalom és világuralom jelképe.
Ezt az uralmat el lehet érni és meg lehet valósítani emberi elképzelések szerint és emberi eszközökkel is. Dán. 4,17. Ezék. 31,3.
De Isten is megvalósítja azt a saját elképzelése szerint, a saját eszközeivel, emberi kéz érintése nélkül. Dán. 2,44-45.
“Hogy senki ne kérkedjék.” Eféz. 2,9.
Az Őt figyelő farizeusok megvetően kezelték Jézust, mert Benne csak az egyszerű ácsmester fiát tudták látni.
Mivel ők a Messiástól Izráel szabadítását várták, ezért erre a feladatra alkalmatlannak ítélték Jézust.
Ahogy a pici mustármagból sem nézi ki senki, hogy milyen naggyá képes felnőni.
Összekeverték a Messiás két adventjére vonatkozó próféciákat.
Mivel nem Isten Lelkétől ihletve kutatták és tanulmányozták az Írásokat, ezért nem is érthették tisztán azokat.
Amikor Jézus meg akarta tanítani őket az Írások helyes értelmezésére, akkor meg akarták ölni ezért. Luk. 4,18-21. 28-30. (Ésa. 60,1-2.)
Mivel Ő nemcsak ember volt, hanem Isten is, ezért mint Isten, aki a szíveknek és a veséknek vizsgálója, ismerhette mindegyiknek a gondolatát.
Jézus önmagáról azt mondja; “és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója”. Jel. 2,23.
“Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a lélek gondolata”. Róm. 8,27.
“A magban lévő csíra úgy növekszik, hogy az Isten által beleplántált életerőt kifejti. Fejlődése nem függ emberi erőtől. Ez áll Krisztus országára is.” (KP 43,4.)
Ezzel szemben “a zsidók azt várták, hogy az Isten országa olyan módon jöjjön létre, mint az e világ országai”. (KP 43-44.)
A szimbólumok világa is hűen tükrözi ezt a különbséget, hiszen az Isten országának alapítója és Királya egy bárány által van jelképezve.
Ezzel szemben a világ birodalmait és királyait egy zsákmányra éhes vérengző fenevad által szemlélteti a Szentlélek, mert létrejöttüket mindig a nyers erőszak és a lelkiismereti kényszer jellemezte.
Isten országa úgy jön létre, hogy Jézus elveket plántál az emberek szívébe, és az készteti őket a nemes célok megvalósítására.
Ezzel szemben a farizeusok módszereken és terveken törték a fejüket, hogy miként lehetne helyreállítani Dávid királyságát Izráelben.
A mai evangélizációs erőfeszítések kudarcai is abban rejlenek, hogy nagyobb hangsúly kerül az emberi tervezésre és módszerekre, mint az Isten által plántálható életelvekre.
Jézus az egész emberiség Szabadítójának és Messiásának tekintette magát.
Ezzel szemben a farizeusi gondolkodás a Messiás szabadítását beszűkítette csupán a zsidókra, mivel földi országban gondolkodtak.
Isten országa nem valamilyen nagy tekintélyű emberek hatalmas erőfeszítésének eredményeként jön létre.
Ez a példázat Isten figyelmeztető üzenetének volt szánva arra, hogy:
Senki se hagyja magát megtévesztetni a Messiás szerény külsője miatt.
A lényeg az, hogy állandóan és folyamatosan fejlődjön és növekedjen.
Senki se essen kétségbe, ha kezdetben csak a tanítványok szegény, műveletlen és kis számú csoportját látja.
Senki se csüggedjen, ha a szívébe hullott isteni magból fakadt új élet kicsinek és jelentéktelennek tűnik.
Jézus célja ezzel a tanítással az volt, hogy bemutassa az Isten országának szerény kezdettel, láthatatlanul kibontakozó diadalát mind az egyének, mind az üdvtörténet vonatkozásában.
Ahogy a kegyelem titkos országa a dicsőség látható országává fejlődik.
A mustárbokorhoz hasonlóan az isten országának 'kezdetei' is (a végeredményhez képest) meglepően kicsinyek, szemmel alig láthatóak.
Végső soron Jézus a tanítványait is szerette volna megnyugtatni a kezdeti kilátástalanság miatt, hogy bízzanak a végső sikerben, és diadalban.
Jelképezi a "mennyeknek országát", "az Istennek országát", de a kegyelem és a dicsőség országát is.
Eljött és kikelt Krisztusban akkor, amikor “az Ige testté lett, és lakozott miközöttünk”, amikor Benne és Általa “elközelített az Istennek országa”. Ján. 1,14. Márk. 1,15.
A világ szántóföldjéből is kikelt akkor, amikor tanítványainak kicsiny csapatát (Egyházát) kiválasztotta Jézus, és elküldte őket az egész világra szóló misszióval.
A szívünk talajából is kikel az isteni kegyelem hatására az új élet magja, amely megfelelő törődés és gondozás hatására fejlődni és növekedni képes a kicsiny kezdet ellenére is.
Az Egyház a Krisztushoz való hűségével és a rá bízott misszió végzésével tudja a mustárfájának fejlődését biztosítani.
Személyes életünkben viszont az átadásunk és a Jézussal való közösségünk függvénye.
“A kegyelem is ilyen kicsiben kezdi munkáját az emberi szívben. Elhangzik egy szó, bevilágít egy fénysugár a lélekbe; olyan hatás éri, amely új életet sarjaszt.” (KP 44,3.)
Keresztelő János, aki egyedül állt üzenetével, amely által megfeddte korának és népének büszkeségét és üres külsőségekben megnyilatkozó vallásosságát.
Az apostolok, akiknek az egész világra el kellett juttatniuk az evangélium üzenetét, miközben az egész világ üldözte őket.
Luther Márton és a többi reformátor, akik egyedül álltak szembe az egyházi hatalommal és a világias és pogány bölcselkedéssel.
A rabbinikus irodalom a pogányokra értelmezve használja az ég madarai kifejezést, ezért valószínű, hogy Jézus is ilyen értelemben használta.
Isten szándéka az, hogy a föld népei menedéket, nyugalmat és biztonságot találjanak az Isten országában és annak oltalmában, még akkor is, ha csak az árnyékában vannak. Márk. 4,32.
Az Egyházba, - amelynek az Isten országaként kellene fönnállnia - illetve annak talajába egyre több konkolyt vet be, (a gonosznak fiai) ami által az Egyház “minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak” a lakhelyévé válik. Jel. 18,2.
Ezért van szükség rostálásra, és különböző szinten végrehajtott isteni szétválasztásra. (balga szüzek, gonosz szolgák, stb.)
“Az utolsó nemzedék idejében pedig a mustármag példázata végső és diadalmas beteljesülését éri el.” (KP 45,3.)
“Az utolsó intő és kegyelmet hirdető üzenetet 'minden nemzetségnek, ágazatnak és nyelvnek' (Jel. 14,6-14.) meg kell hallania, 'hogy a pogányok közül vegyen népet az Ő nevének' (Csel. 15,14.). És a föld fényleni fog az Ő dicsőségétől (Jel. 18,1.).” (KP 45,3)
És akkor “népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez… mindnyájan egybe gyűlnek, hozzád jönnek”. Ésa. 60,3-4.