1. A társadalmi élet melyik rétegéből választotta
Jézus a tanítványait?
A tanítványok kiválasztásakor Jézus teljesen mellőzte a nép hivatalos tanítóit,
a papokat és írástudókat.
Tanítványai szinte majdnem mind egyszerű emberek
voltak, magasabb képzettség nélkül, és erre a megkülönböztetésre több dolog
is késztette Jézust.
A nép tanítói olyan önigazult büszkeségben éltek, hogy egy szegény galileai
tanítót nem tudtak volna elfogadni Mesterükként.
Ezek az emberek annyira fanatizáltak voltak
az atyák hamis és eltorzult írásmagyarázatai által, hogy ebből adódóan
alkalmatlanok voltak arra, hogy Jézus munkatársai legyenek a küldetésében.
Ezek az emberek nem érezték az Istentől való
függésüket, hogy nekik naponta szükségük van a Szentlélek vezetésére és
tanítására.
Jézusnak olyan emberekre volt szüksége, akik
még nyitottak, akik a galileai Mestertől is készek tanulni, különösen akkor,
ha felismerték benne a Messiást.
Jézusnak olyan emberekre volt szüksége, akik nem önmagukat és a saját bölcsességüket
akarják fitogtatni, hanem készek a Mesterre irányítani a hallgatóik figyelmét.
2. A tanítványság milyen egységes feltételét állította Jézus minden
kiválasztott tanítványa elé?
Csak egyetlen feltételt állított, de ez az egy nagyon sokat foglalt magába:
“Kövess engem!” Mt. 9,9.
Ez akkor azt is jelentette, hogy készek voltak felszámolni az addigi életformájukat
és egy teljesen újat kezdeni, hogy Jézus mellett ezután már másokért éljenek.
Ez a feltétel azt is jelentette, hogy ezután az életük minden területén
és annak minden cselekedetében a jézusi elvekhez alkalmazkodnak.
Mivel Jézus nemcsak elméleti képzést adott a tanítványainak, hanem gyakorlati
vonatkozásban is bemutatta előttük Isten országának
elveit, ezért később ezeknek az elveknek a hirdetése és bemutatása jelentette
a Jézus követés lényegét. II. Pét. 1,16. I. Ján. 1,1-3.
A mai tanítványokkal szemben is ez Jézus igénye és kérése.
Mk. 8,34-38.
3. Vajon azért választotta Jézus ezeket
az embereket, mert ők teljesen mentesek voltak a koruk eltorzult Messiás
váró eszméitől?
Bizonyos mértékig Jézus tanítványainak gondolkodását is megrontotta a vezető
papság által képviselt téves szemlélet, ami több alkalommal meg is nyilvánult
a viselkedésükben, és ez esetenként komoly problémák okozójává lett.
Versengtek egymás között, hogy Jézus királyságában ki jut magasabb pozícióhoz
és hatalomhoz. Mt. 20,20-21.
Próbálták sürgetni, sőt megszervezni is, hogy
Jézus végre király lehessen.
Valószínűleg ezért kellett Jézusnak kényszert
alkalmazni, hogy elválassza tanítványait a belelkesedett tömegtől.
Mt.
14,22.
Még a mennybe menetel előtt is azt gondolták,
hogy Jézus ekkor fogja megkezdeni a királyságát. Csel. 1,6/b.
4. Hogyan hatott a tanítványokra az eseményeknek az a fordulata, ami
a Ge-csemáné kertben vette kezdetét?
Mivel Jézus figyelmeztető tanításait és kijelentéseit
közömbösen fogadták, ezért sokkoló hírtelenséggel tört rájuk mindaz, ami
Jézussal történt.
Félelem és aggodalom között zárkóztak be,
nehogy Mesterük sorsára jussanak ők is.
Szinte eszükbe sem jutott, hogy Jézus a harmadnapra
történő feltámadásáról is beszélt előttük. Mt. 20,18-19.
Mi több, még azt is elmondta, hogy feltámadása után Galileában fog velük
találkozni. Mt. 26,32.
5. Mikor értették meg Jézus tanítványai
az első advent igazi célját és jelentőségét?
Feltámadása után még negyven napig tartózkodott Jézus itt a Földön, és
ezalatt előkészítette tanítványait a rájuk váró feladatra.
Újra felvázolta előttük a próféták írásait, amelyek Róla jövendöltek, így
“megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat”.
Lk.
24,45.
Vagyis tiszta összefüggéseibe állította előttük
a próféták üzeneteit a beteljesedett valósággal.
Teljesen tisztán azonban még akkor sem értették,
amikor pedig már búcsúzott tőlük Jézus, majd csak később a Szentlélek vezette
el őket ennek a megértésére. Csel. 1,6/b.
1. Milyen feladattal bízta meg Jézus a
tanítványait arra az időre, amikor Ő már nem lesz közöttük és velük?
– Egy három részből álló feladatot bízott
tanítványaira eltávozása előtt: Mt. 28,19-20.
„Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká
minden népeket..."
„megkeresztelvén őket az Atyának, a
Fiúnak és a Szentléleknek nevében..."
„Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt,
amit én parancsoltam néktek..."
2. Milyen körülmények között készültek a tanítványok erre a feladatra?
Jézus mennybe menetele után a tanítványok
egy jeruzsálemi felházban gyűltek össze.
Erről a felházi együttlétről szóló bibliai
beszámoló nagyon pozitív képet ad a tanítványokban végbement változásokról:
“Mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban
és a könyörgésben.” Csel. 1,14/a.
“Mindnyájan egy akarattal együtt valának.” Csel. 2,1/b.
3. Milyen különleges módon juttatta kifejezésre
Isten azt, hogy most már alkalmasnak tartja őket arra, hogy elkezdjék a
rájuk bízott feladat végzését?
Ezzel a bensőséges együttléttel előkészültek
arra, hogy Isten a Szentlélek által egy különleges keresztségben részesülhesse
őket.
A Szentlélek tüzes nyelvek formájában jelent
meg közöttük, és nyugodott meg minden jelenlevőn. Csel. 2,2-11.
Jelképe volt ez annak az adománynak, amely
képessé tette őket, hogy olyan nyelven is folyékonyan beszéljenek, amiket
azelőtt nem is ismertek.
A tűz pedig azt az izzó buzgóságot szemléltette,
ahogyan az apostolok kimennek az evangélium hirdetésére az egész világon,
másrészt pedig azt az erőt fejezte ki, amely a munkájukat kísérni fogja.
Ez a keresztség a Szentlélek állandó jelenlétét
és segítségét jelentette az újonnan szerveződött Egyház és az újonnan induló
misszió számára.
“A Lélek kiárasztása pünkösd napján a Menny
üzenete volt arról, hogy a Megváltó ünnepélyes felkenetése megtörtént.
Ígérete szerint elküldte a Szentlelket a mennyből, annak jeléül, hogy immár
mint Pap és Király, övé minden hatalom mennyen és földön; és Ő népének
Felkentje.” (A.T. 26,2.)
4. Jézus utasítása értelmében hol kellett elkezdeniük az evangélium
hirdetését, és meddig volt érvényben ez a jézusi szabályozás?
Jézus parancsa szerint egyelőre csak a zsidók
között hirdethették a rájuk bízott evangéliumot. Mt. 10,5-6.
Ennek addig kellett így maradnia, amíg a zsidóknak
adott kegyelmi idő le nem jár.
Ezt a parancsot a mennybe menetele alkalmával
újra megerősítette, de most már az átváltás részleteivel kiegészítve.
Csel.
1,8.
5. Milyen prófécia adott tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy ez a változás
be fog következni?
Dániel prófétán keresztül adott Isten kijelentést
arra vonatkozóan, hogy a zsidók számára már csak egy meghatározott idő
van, és ennek végén megszűnik az a kiváltságos helyzetük, amit mintegy
1500 éven keresztül élvezhettek.
A Jeruzsálem újjáépítésére kiadott parancstól már csak “hetven hét szabatott
a te népedre és szent városodra”. Dán. 9,24/a.
Az Istentől adott kegyelmi időszak utolsó
hét évében kellett a Messiással kapcsolatos eseményeknek megtörténni.
Az utolsó hét év közepén kellett a Messiásnak megáldoztatni.
Dán. 9,26-27.
Ez azt is jelentette, hogy Jézus halálától
számítva már csak három és fél év maradt a zsidók számára adott kegyelmi
időből.
A zsidóknak adott kegyelmi idő lejárta után
állandóan várható eseményként lebegett Izráel felett egy másik isteni ítélet
is, amely Jeruzsálem pusztulására vonatkozott.
“A várost és a szenthelyet elpusztítja ‘egy’
következő fejedelem népe.” 9,26.
Erre az eseményre Jézus is felhívta a tanítványok figyelmét az utolsó nagy
prófétikus beszédében. Mt. 24,1-2. 15-18.
Mert Istennél “elhatároztatott a pusztulás”, Jeruzsálemre vonatkozóan.
Dán.9,26.
6. Milyen események tették teljesen egyértelművé
a tanítványok számára, hogy a zsidók kegyelmi idejére vonatkozó
prófécia valóban beteljesedett?
Az első ilyen esemény István diakónus megkövezése
volt. Csel. 7,54-60.
A zsidók ezzel a tettükkel határozottan kifejezték
Isten és emberek előtt, hogy a Jézusról szóló evangélium nekik nem
kell.
A következő esemény Pál apostol megtérése
és elhívatása volt. Csel. 9,1-6.
Ez azért jelentős az adott kérdéssel kapcsolatban,
mert Pált kimondottan a pogányok közötti misszió munkára, a pogányok apostolaként
hívta el Isten. Csel. 9,15.
Végül pedig Péter apostol látomása és élménye
tette teljesen egyértelművé Isten szándékát tanítványai előtt.
Csel.
10,9-20.
Ekkor értették meg, hogy most már a zsidókért és pogányokért egyformán
kell munkálkodni annak érdekében, hogy megtérésre
vezethessék őket. Csel. 11,1-18. Gal. 3,26-29.
7. Mennyi idő alatt tudták eljuttatni az
evangélium ismeretét az akkor ismert egész világra?
Szinte egy emberöltő alatt az egész civilizált világra eljutott az evangélium
üzenete.
Az evangéliumnak ezt a diadalmas haladást egy fehér lovas által szemlélteti
a prófécia.
Erről a korai keresztény Egyházat jelképező
fehér lovasról azt olvashatjuk, hogy “kijött győzve, hogy győzzön”.
Jel. 6,2/b.
1. Miért volt szükség arra, hogy a zsidó nép helyett egy másik nép,
egy másik közösség legyen elhíva Isten választott népeként?
A keresztény Egyház megszervezésére azért volt szükség, mivel a zsidó nép
alkalmatlanná vált arra, hogy Isten üdvözítő kegyelmét hirdesse, és élete
által képviselje.
Ez a körülmény tette szükségessé, hogy Isten vissza vegye a zsidó népnek
adott megbízatást, és egy másik népet válasszon magának az evangélium hirdetésére.
Ez az újonnan választott nép már nem egyetlen
nemzeten belül keresendő, hanem egy nemzetközi közösség, aminek bizonyos
feltételek mellett mindenki tagja lehet.
2. Változott-e Isten megbízatása akkor, amikor egy új népet választott
ki és hívott el, illetve bízott meg az evangélium hirdetésével?
Ahogy a zsidó nép elhívásánál az volt Isten szándéka, hogy
“lesztek
ti nékem papok birodalma és szent nép”, akként az újszövetségi Egyházzal
szemben is ez az Isten szándéka és elvárása. II. Móz. 19,6. - I. Pét.
2,9.
Ahogy Izráellel kapcsolatban úgy rendelkezett Isten, hogy
“a népeknek
is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen”, akként
bízta meg és küldte el Jézus a mindenkori tanítványait is az egész világra
az evangélium üzenetével. Ésa. 49,6. - Mt. 28,19-20.
3. Hogyan lehet meghatározni a Biblia szerinti
Egyház lényegét, milyen emberek közössége tekinthető Jézus Krisztus Egyházának?
“A gyülekezet azoknak a közössége, *akiknek Jézus Krisztus a szívükben
él, *akik Őt mint Üdvözítőjüket fogadták el, *akik Őt és egymást szeretik,
és *szavának úgy, amint azt megértették engedelmeskednek.”(Dr. Gottfried
Oosterwal: Misszió egy megváltozott világban 32. old)
Az Egyház, mint Krisztus tulajdona azoknak az embereknek a közössége, akiknek
a neve az “élet könyvébe” be van írva. I. Tim. 3,15. Zsid. 12,23. I.
Pét. 4,17/a. Jel. 13,8/b. 21,27/b.
Az Egyház azonban nemcsak az üdvösségre jutó
emberek közössége, hiszen az élet könyvéből Jézus még kitörli azok nevét,
akik nem maradnak mindvégig állhatatosak és hűek Istenhez.
Jel.
3,5/a. Mt. 24,13.
Ilyen szempontból mindig megkülönböztetve
kell kezelni a “küzdő Egyházat”, illetve a “diadalmas és győztes Egyházat”.
A “küzdő Egyházban” még vannak
“balga
szüzek”, “konkolyok” és “gonosz szolgák is”. Mt. 25,1-13.
13,24-42. 24,45-51.
Csak a második adventre tisztul meg az Egyház. Eféz. 5,25-27.
“Bármily gyöngének és gyarlónak látszik is a gyülekezet, bizonyos értelemben
Isten mégis legnagyobb figyelmében részesíti; kegyelmének a színhelye,
ahol készségesen nyilvánítja ki emberi szíveket átalakító hatalmát.” (A.T.
8-9. old)
4. Milyen példázattal szemléltette Jézus az általa alapított Egyház
helyzetét és rendeltetését?
A jó pásztorról szóló példázatban mutatja be Jézus azt, hogy milyen megosztott
helyzetbe került Isten népe, mint az Ő nyája,
a béressé lett pásztorok önző felügyelete alatt. Ján. 10,11-13.
A béressé lett pásztorok más aklokat is építettek
maguknak, ahol igyekeznek maguk köré gyűjteni ha lehet még az Isten tulajdonát
képező juhokat is. Ján. 10,16. Csel. 20,28-30.
A jó pásztor azonban, aki egyben a tulajdonos
is, ismeri az övéit még akkor is, ha azok jelenleg nem az Ő aklában tartózkodnak,
hanem “más akolban” vannak. Ján. 10,14.
Jézus ígéretet tesz arra vonatkozóan, hogy el fog jönni az
idő, amikor előhozza az övéit a különböző más aklokból, és mivel “ismerik
az Ő hangját”, ezért “hallgatnak majd az én szómra, és lészen
egy nyáj és egy pásztor”. Ján. 10,4. 16.
A Főpásztor tulajdonát képező juhokat senki
sem ragadhatja ki az Ő kezéből. Ján. 10,26-28.
5. Hogyan nevezzük a Jézus nyáját befogadó “akolt”, és azokat a “juh”-okat,
akik jelenleg még “más akolban” vannak?
Isten Egyháza alapvetően két részből tevődik
össze, a “látható Egyház” részből és a “láthatatlan Egyház” részből.
A “látható Egyház” azoknak az
embereknek a közössége, aki egy mindenki által látható és megismerhető
szervezett közösségbe tömörülve hirdetik az örökkévaló evangéliumnak azt
a jelenvaló igazságát, amit Isten különösen ahhoz a történelmi korhoz küldött.
Mt.
24,14. Jel. 14,6-13.
A “láthatatlan Egyház” pedig
azokat az embereket foglalja magába, akik a különböző egyházakban szétszórtan,
általunk ismeretlenül és láthatatlanul élnek őszinte, istenfélő életet.
Ján. 10,16.
6. Milyen különleges példa által szemlélteti Pál
apostol az Egyházat és annak működési elveit?
Pál apostol szerint Krisztus Egyháza olyan kell legyen, mint egy emberi
test, ahol a fej irányítása alatt tökéletes összhangban tevékenykednek
a különböző tagok. I. Kor. 12,12-13. 25-27. Eféz. 4,15-16.
Ennek a testnek a feje Krisztus, mi pedig a test tagjai vagyunk, ki-ki
a maga helyén.
Ezt a “Fej” által irányított
egységes tevékenységet szervezetnek nevezzük, az Egyházért van, annak létét
és fejlődését szolgáló eszköz. Eféz. 4,11-12.
Ily módon a Krisztus helyében történő végrehajtó
cselekvés hatalma az Egyházra lett átruházva Jézus által, mint az Ő “testére”.
Mt. 18,17-18.
Az a tény, hogy a tagok egymásért élnek, azt
is jelenti, hogy a gyülekezet közösségének műhelyében egymás által csiszol
és formál bennünket, alakítja jellemünket.
A “test” szimbólum azt is jelenti,
hogy Isten Egyháza egy szociális közösség is kell legyen, ahol nemcsak
egymásért élnek a különböző tagok, hanem együtt is éreznek egymással.
I.
Kor 12,26.
A “test” összetartó ereje egy menedékhely
is Sátán és a bűn hatalma elől.
7. Milyen hasonlattal szemlélteti a Biblia Krisztus és az Egyház közötti
viszonyt és kapcsolatot?
Krisztus és az Egyház közötti kapcsolatot a jegyesek és a házastársak kapcsolatához
hasonlítja a Biblia.
Ebben a jelképes ábrázolásban Krisztus a vőlegény
és a férj, az Egyház pedig a menyasszony és a feleség.
II. Kor.
11,2. Ésa. 54,5. Eféz. 5,25-32.
Éppen ezért, amikor az Egyház elfordul Krisztustól és inkább a világ barátságát
keresi, akkor a Biblia hasonlata szerint lelkileg paráznává válik. Jak.
4,4. Ezék. 16,14-16.
A bibliai próféciák Isten ítéletét ígérik minden lelkileg paráznává lett
egyházközösség számára. Jel. 18,2-3.
A második advent beteljesedése előtt azonban
Isten kihívja az övéit ezekből a lelkileg paráznává lett egyházakból. Jel.
18,4-5.
8. Hogyan gondoskodik Isten az Egyház fennmaradásáról,
lelki fejlődéséről és növekedéséről?
Az Egyházban Isten rendel el és képesít embereket a Krisztus testét képező
szervezetben lévő különböző feladatok és szolgálatok elvégzésére.
Eféz.
4,11.
A “test” szükségletét Isten Lelke méri
föl, és Ő osztja ki azokat a lelki ajándékokat, amikre a fennmaradás és
a növekedés érdekében szükség van. I. Kor. 12,4-11.
Ezeket a lelki ajándékokat viszont csak arra lehet használni, amiért adatott;
csak szolgálatra adta Isten. Eféz. 4, 12.
A Szentlélek ajándékainak az idők végéig jelen
kell lenni az Egyházban, egészen addig, amíg Istentől rendel feladatát
el nem végezte. Eféz. 4,13-14.
Ezt a feladatukat egészen Jézus dicsőséges
visszajöveteléig kell végezniük az Egyházban. I. Kor. 1,7.
1. Milyen különleges jelzőt használ a Biblia
az Istenhez hűséges emberek megjelölésére?
Bár a történelem folyamán Istennek mindig volt választott népe, a Biblia
mégis arra figyelmeztet, hogy népe közül csak a “maradék”-nak ígér Isten
megtartatást. Róm. 9,27.
Ez azt jelenti, hogy minden korszakban különválasztottan kell látni Isten
népét.
Egyrészt adva van a lelkileg nagyon vegyes
összetételű választott nép, ahol még “konkoly” is van, “balga szüz”-ek
is vannak, és még gonosz szolgák is vannak.
Másrészt viszont ott van ebben a vegyes csoportban
a hűségesek “maradék”-a, akik minden körülmények között megmaradnak az
Isten melletti hűségükben, ott a hűtlenek között. Ezék. 9,3-4.
2. Milyen értelemben használhatjuk még
a Biblia szerint a “maradék” jelzőt?
A hittől való nagy szakadások idején az Isten mellett megmaradtakat is
maradéknak nevezzük. II. Thess. 2,3-12.
Ilyen értelemben a 19. Század nagy lelki hanyatlása idején is támasztott
Isten egy maradékot.
Akik nem azonosultak koruk világias és képmutatóvá lett kereszténységével.
Akik érzékenyen reagáltak a Szentlélek vezetésére,
amikor az újabb igazságok megismerésére akarta elvezetni őket. Ján.
16,13.
Ezekből a hűségesekből szerveződött meg a
múlt század közepén az Adventista Egyház.
3. Milyen információt ad Isten arra vonatkozóan,
hogy a kereső ember felismerhesse Jézus Igazi Egyházát, amikor annyiféle
egyház és vallási irányzat létezik és kínálja magát?
János apostolon keresztül két különleges ismertetőjelet ad Jézus annak
érdekében, hogy így segítsen mindenkinek felismerni az isten Egyházának
végidőben élő maradékát. Jel. 12,17.
Ők megőrzik Isten parancsolatait.
Amikor az egész világ figyelmen kívül hagyja az Isten által adott erkölcsi
normákat.
Amikor még a keresztény világ sem veszi figyelembe az erkölcsi törvényt
úgy, ahogy Isten adta azt a Hóreben.
Amikor az egész kereszténység azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy
Jézus a kereszthalálakor eltörölte az örök erkölcsi törvényt, a Tízparancsolatot.
Akiknél ott van a Jézus Krisztus bizonyságtétele.
Akiknél a Jézus Krisztus bizonyságtétele, vagyis a teljes Biblia az egyedüli
zsinórmérték.
Akiknél megtalálható a prófétaság ajándéka, és a prófétai üzenetek ismerete
és hirdetése, hiszen “a Jézus Krisztus bizonyságtétele” nem más
mint “a prófétaság lelke”. Jel. 19,10.