1. Miért jó az, ha a huszonegyedik század
embere is ismeri a Bibliát, függetlenül attól, hogy Istenben hívőnek tartja
magát vagy sem?
A Biblia az európai kultúra egyik forrása, mindmáig eleven táplálója.
Nyelvünkben és gondolkodásmódunkban - tudva vagy tudatlanul - a Biblia
fogalmai élnek.
“A meztelen ember Ádám kosztümben jár. Ismerünk szemérmes Józsefet, csábító
Potifárnékat, irgalmas samaritánusokat és álszent farizeusokat. A szenvedélyes
vadászt Nimródnak nevezzük, a hitetlent
Tamásnak. Egyesek bölcsek mint Salamon, szegények mint Lázár, szenvedők
mint Jób. Mások úgy élnek, mint a paradicsomban, fajtalankodnak mint Sodoma
és Gomora lakói..... Van, aki Ponciustól-Pilátusig szaladgál, vagy egyiptomi
sötétségben tapogatózik, végül pedig bábeli zűrzavar támad körülötte.”
(Békés István: Napjaink Szállóigéi)
Irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotások
sokaságában is bibliai gondolatok, történetek és idézetek szólalnak meg,
vagy öltenek alakot.
Az emberiség történelmének a leghitelesebb dokumentumaként tarthatjuk számon.
Nemcsak hitelesen írja le a már letűnt
történelmet, hanem esetenként előre mutatva kijelenti a jövő történelmét
is.
2. Az előzőeken kívül mi a Biblia eredeti
célja és rendeltetése?
Isten személyes üzenetét mondja el az
emberi családnak, Isten szeretet szándékát találja meg benne a Tőle elszakadt
ember.
Népszerűségének is az a titka, hogy
aki komolyan veszi, annak megváltoztatja az életét, más minőségűvé teszi
azt.
Ezért a Biblia üzenetével és gondolataival
szemben lehet érvelni, még tagadni is lehet, de a belőle áradó, életeket
átalakító erő olyan tény, amivel szemben nem létezik semmilyen érv sem.
Istent arra késztette az irántunk érzett szeretete, hogy a Biblia
által egy rendkívüli kinyilatkoztatást adjon önmagáról, és ezzel segítsen
bennünket választ találni a bennünk felmerülő kérdéseinkre.
A Bibliában olyan állítások találhatók,
amik egyrészt kifejtik az igazságot Istenről, másrészt viszont egy személyes
lényként mutatják be Őt.
E kinyilatkoztatás mindkét területére szükségünk van, hiszen meg kell ismernünk
Istent, és ez Jézusban vált leginkább láthatóvá számunkra, és meg kell
ismerni az Isten igazságát is, amely szintén Jézusban jelent meg. Ján.
1,18. 14,9. – Ján. 14,6. Róm. 3,21-22.
Ily módon a Szentírás segítségével Isten
áthatol a mi szellemi és lelki korlátainkon, és rendkívüli módon mutatja
be önmagát előttünk, nem hagyva kérdést afelől, hogy jelleme a szeretet,
és hogy milyen komolyan akarja az üdvösségünket.
3. Mi az, amit a Biblia központi üzeneteként kell megértenünk és elfogadnunk?
Ha az egész Biblia üzenetét figyeljük, akkor azt láthatjuk, hogy mondanivalójának
középpontjában egy személy és egy esemény áll,
bár a Biblia írói különböző módon beszélnek erről a személyről és erről
az eseményről, de mindegyik erről beszél, a Megváltóról és a megváltásról.
Jézus kétféle módon áll a Biblia üzenetének középpontjában:
Mint a kinyilatkoztatást adó Isten. Jel. 1,1. 22,6. v.ö: 22,16.
Az egész Biblia, mint örökkévaló evangélium, a Megváltó személyét állítja
üzenetének középpontjába. Ján. 5,39. Luk. 24,27.
Eseményszerűen pedig az Istentől elszakadt
emberi család megváltásának részleteit jelenti ki rajta keresztül.
I. Pét. 1,18-20.
Amikor valaki a Bibliát igyekszik megismerni,
akkor eközben egyre inkább a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételek bontakoznak
ki előtte, és így a Biblia Istenével kerül személyes kapcsolatba és közösségbe.
1. Mit jelent az a meghatározás vagy név, hogy “Biblia”?
Ez a görög eredetű szó
“biblion”
azt jelenti, hogy “könyvek”, ezért már a neve is arra utal,
hogy egy iratgyüjteményről van szó.
Ez a 66 egymástól különálló írásmű két
főrészből áll, az Ótestamentom, amely 39 írásműből áll, az Újtestamentumban
pedig 27 írásból, és ezek együtt alkotják azt a csodálatos könyvet, amit
Bibliának nevezünk.
Az ótestamentomi részt főként héber
nyelven írták, illetve egy nagyon keveset arámul, az újszövetségi részt
pedig görög nyelven.
2. Mit tudhatunk a Biblia megírásának
körülményeiről, és azokról az emberekről, akiket a Biblia íróiként tartunk
számon?
A Biblia első könyvét mintegy három
és fél ezer évvel ezelőtt írták, időszámítás előtti tizennegyedik században,
utolsó könyvét pedig az időszámítás utáni első század végén.
A Biblia megírása tehát mintegy 1500 évig tartott.
Írói között a társadalmi élet legkülönbözőbb
rétegeihez tartozó embereket találunk.
Isten így biztosította, hogy egyetlen társadalmi osztály se sajátíthassa
ki magának a Bibliát, és ugyanakkor mindenki a sajátjának tekinthesse.
3. Mit állítanak a Biblia írói következetesen a munkájukról?
A Biblia írói következetesen az “Úr könyvének” tekintették azt,
amit nekik személyesen kellett megírniuk. Ésa. 34,16.
Mások pedig még azt is lejegyezték,
hogy a könyvükben található üzeneteket Istentől kapták és az Ő parancsára
kellett leírniuk. Jer. 36,1- 2. Jel. 1,1-2. 19.
Az előzőek alapján a Bibliáról, mint
isten Igéjéről elmondhatjuk azt, hogy kettős természetű.
Mivel a benne lévő üzenetek szerzője
Isten, ezért teljesen isteninek kell tekintenünk.
Mivel az Isten üzenetét embereknek kellett megfogalmazni, emberi nyelvre
átültetni, ezért teljesen emberinek is kell azt tekinteni.
4. Hogyan gondoskodott Isten arról,
hogy az általa kiválasztott emberek torzulás mentesen adják tovább a Tőle
adott kinyilatkoztatásokat?
Mindenek előtt szent életű embereket
választott ki erre a feladatra. II. Pét. 1,21.
Olyan embereket bízott meg, aki tisztelték
Őt és üzenetét, akik nem akartak semmi emberit belekeverni az Istentől
kapott kinyilatkoztatásba.
A kinyilatkoztatás sértetlensége érdekében Szentlelke által
“ihlette”
ezeket az embereket, vagyis felfokozta emberi képességeiket, hogy tökéletesen
teljesíthessék feladataikat.
A Szentlélek ihletésének három fokozatát,
azaz lépcsőjét ismerjük.
Amikor a próféta kapja Istentől a kinyilatkoztatást
Amikor a prófétának tovább kell adnia az általa már megértett üzenetet.
Amikor mi vesszük kezünkbe tanulmányozás céljából Isten üzenetét.
5. Hogyan alakult ki az, hogy ezek a különböző
korban és különböző emberek által írott könyvek végül egyetlen nagy könyvé
lettek?
Az Isten “szája parancsolta, és az
Ő Lelke gyüjté össze őket”, egyetlen könyvbe. Ésa. 34,16.
A Biblia könyveinek kanonizálása azáltal történt, hogy a mindenkori Isten-népe
felismerte egy-egy könyvnek azt a különleges jelentőségét,
ami által a benne megfogalmazott üzenet állandó aktualitással rendelkezik,
ezért hozzá csatolták ahhoz a gyűjteményéhez, amely folyamatosan bővült
a jelenlegi összetételére.
A görög eredetű “kánon”szó
jelentése “mérővessző”.
A Bibliára alkalmazva ez azt jelenti,
hogy az isteni kánon az egyetlen mértéke minden olyan írásnak, amely azzal
az igénnyel íródott, hogy az Istentől küldött üzenet.
6. Mi kapcsolja össze ezeket a különböző
korban és különböző emberek által írott könyveket egyetlen nagy könyvvé?
A könyvek témája, vagyis a tartalom,
még ha azt különböző módon mondják is el.
A szerzők egyhangúan állítják, hogy
nem a saját ismereteiket és gondolataikat közlik.
A különböző könyvekben adott tanítások
között csodálatos összhang található.
7. Még mindig megbízható és hiteles kinyilatkoztatásnak
tekinthetjük ezt a több ezer éves könyvet, vajon nem sérült meg a benne
lévő üzenet, miközben kézzel másolták és sokszorosították az évezredek
alatt?
Isten még ma is személyesen szól hozzánk rajta keresztül
Feltárja és megismerteti velünk legrejtettebb
gondolatainkat és bűneinket is.
Válaszol a senkinek ki nem mondott töprengéseinkre, aggodalmainkra.
Eloszlatja félelmünket, bátorít, vígasztal, útmutatást és tanácsot ad.
A történelem során sokan és sokszor próbálták megsemmisíteni a Bibliát,
de mindig sikertelenül, mert Istennek gondja volt és van ma is rá.
“Megszárad a fű, és a virág elhull;
De az Úr beszéde megmarad örökké I. Pét. 24-25
8. Lehet-e válogatni a Biblia könyvei között oly módon, hogy az egyik már
elavult és érvénytelen, míg a másik még nem?
Pál apostol azt mondja ki, hogy “A
teljes írás Istentől ihletett”. II. Tim. 3,16.
Jézus pedig az Istentől származó Írás
örökérvényét és változhatatlanságát erősítette meg minden esetben. Mát.
5,17-18.
Az Írásban adott kijelentéseket úgy kell elfogadni, ahogy kaptuk, nem szabad
emberi önkényességgel magyarázni vagy átértelmezni:
“Az írás fel nem
bontható”. Ján. 10,35.
A Biblia első és utolsó
könyvének
írója viszont arra figyelmeztet, hogy ezekhez az isteni iratokhoz nem szabad
sem hozzá tenni, sem elvenni. V. Móz. 4,2. Jel. 22,18-19.
1. Milyen céllal íratta le Isten a Bibliában adott üzeneteket, miért nem
maradhatott úgy mint régen, hogy apáról-fiúra szájhagyomány útján terjedt
el az Isten ismerete és akaratának megismerése?
A bűn következtében meggyengült és befolyásolt
emberi elme egy idő után már nem lett volna képes torzulás mentesen
továbbadni a megváltás üzenetét.
Isten előre látta, hogy a bűn növekedésével
a hamis tanítók és hamis próféták is megszaporodnak, akik Sátántól késztetve
szándékosan akarják megtéveszteni az embereket.
Ezért szükségessé vált egy megbízható
tiszta forrás, amiből tévedhetetlenül meg lehet ismerni
Istent és az Ő
akaratát.
Mivel a bűn elválasztotta Istentől az
embert, ezért a személyes érintkezés hiányát is hivatott pótolni Isten
és ember között a Biblia.
Isten ezen keresztül mondja el tanácsait, és ismerteti meg velünk a megváltás
tervét.
2. Mivel a Biblia Istennek hozzánk intézett üzenetét tartalmazza, ezért
milyen legyen a hozzá való viszonyunk?
Fogadjuk el a Bibliát, mint az igazság
egyetlen Istentől adott tanúját és mértékét.
Mindig a tiszta, hamisítatlan, minden
emberi okoskodástól mentes Ige legyen előttünk.
Mindig legyünk tudatában annak, hogy
a Biblián keresztül az Isten jelenlétébe kerültünk, és onnan az Ő szavát
halljuk.
Tanulmányozás közben gyakoroljunk mindig ehhez méltó magatartást.
A Szentlélek segítségét kérő ima nélkül
sohase vegyük elő tanulmányozásra a Bibliát.
Egyedül a Szentlélek segítsége által
tudjuk torzulás mentesen megérteni az Istentől adott kijelentéseket.
Ne veszítsük el türelmünket, ha eleinte nem értünk mindent, vagy nem azonnal
értünk meg mindent.
Az Ige igazi értékei mélyen a felszín
alatt van, és csak szorgalmas kutatás által tárható fel és érthető meg.
Péld. 2,3-5.
Ha meg van bennünk az készség, hogy
a megértett isteni elveket cselekedni is akarjuk, akkor kinyílik előttünk
az Ige ajtaja. Ján. 7,17.
3. Mi a jelentősége a Bibliának a lelki
életünk és a növekedésünk szempontjából?
Lelki életünk mindennapi táplálékát jelenti a Biblia, lelkünk étele és
itala kell legyen, ezért naponként kell kézbe vennünk Istennek ezt az üzenetét.
“Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely
Istennek szájából származik” Mát. 4,4.
“A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet”
Ján. 6,63.
A Bibliából megismerhető Jézus, a testté
lett Ige is ilyen élő kenyér lehet számunkra.
“Én vagyok amaz élő kenyér, amely
a mennyből szállott alá. Ha valaki eszik e kenyérből, él örökké”Ján.
6,51.
A lelki táplálkozásunkban is ki kell alakítani ugyanazt a rendszerességet,
mint ahogy az a fizikai életünk táplálkozási szokásaiban van.
Minimum naponta egyszer éljünk az Istentől
adott lelki étellel, ha erősek és egészségesek akarunk maradni lelkileg.
Ne úgy álljunk hozzá, mint valami szükséges rosszhoz, mint egy keresztény
kötelességhez, amit muszáj megtenni, ezért essünk gyorsan túl rajta.
Ebben az esetben nagyon keveset fogunk
megemészteni belőle, és nagyon kevés fog beépülni belőle a lelki életünkbe.
4. Mit tegyünk akkor, ha egyáltalán nem kívánunk a Bibliával foglalkozni?
Ha ez az érzés csak egy átmeneti megnyilatkozás,
csak részleges tartózkodást jelent, akkor legfeljebb csak valamilyen hiánybetegség
fog kialakulni az így érző ember lelki életében.
Mert táplálkozik ugyan, de nem eleget,
és nem megfelelő minőségű lelki ételt.
Az ilyen élet következményeként az egészséges
lelki élethez szükséges alapvető tápanyagok és vitaminok kifogynak a lelkéből,
és ettől lelkileg beteggé válik.
Ha viszont egyáltalán nem akar Isten Igéjével táplálkozni, ez már egy súlyosabb
lelki betegség következményeként és tüneteként jelentkezik.
Mivel a törvényszerűségek hasonlítanak
a fizikai életben megfigyelt táplálkozási problémákhoz, azért az ilyen
esetekben is ugyanazt kell mondanunk a betegnek, mint amit egy fizikai
beteg étvágytalansága esetén szoktunk tanácsolni.
A pillanatnyi érzéseid ellenére mégis
élj vele, és meglátod, hogy egy idő után már élvezni fogod, sőt kívánod
azt.
Ha később valamilyen okból mégis
kihagysz alkalmakat, akkor feltámad az éhség érzeted utána, és rádöbbensz,
hogy már nem tudsz nélküle élni.
5. Miért nevezi Jézus boldogoknak azokat, “akik éhezik és szomjúhozzák”
a Bibliában adott isteni lelki eledelt?
Ezzel a kijelentésével Jézus az önelégült kegyesek lelki jóllakottságát
kárhoztatja.
Arra figyelmeztet, hogy az elveszettségünk
és az Istentől való eltávolodásunk mindig azzal kezdődik, hogy már nem
érzünk vágyat az Istentől jövő igazság után.
Sátán bukása is azzal kezdődött,
hogy “nem maradt meg az igazságban”. Jn. 8,44.
Arra figyelmeztet, hogy nemcsak testi, hanem lelki életünknek is az az
egészséges lüktetése, hogy megéhezünk és megszomjazunk, majd pedig megelégíttetünk.
Egyedül csak ez lehet az egészséges élet szüntelen megújulásának útja és
módja.
Csak így vagyunk képesek az életünket biztosító táplálékokat befogadni.
Ez a meghatározás a Jézus Krisztussal
való élő közösség utáni vágyakozást is jelenti.
“Az érdemtelenség érzése az igazság éhezésére és szomjazására készteti
a szívet.” (J.É. 248,1.)
“És találtassam Őbenne, mint akinek
nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban
való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.”Fil.
3,9.