TANÍTÓI MELLÉKLET

A szombatiskolai tanító célkitűzései

1. Az ismeretek szintjén: biztosítani a csoport tagjait, hogy Isten is azt akarja, hogy jó dolgokban legyen részünk, csakhogy szeretné azokat a megfelelő időben rendelkezésünkre bocsátani.

2. Érzelmi szinten: türelemre – az Isten által választott idő elfogadására – inteni a szombatiskola tanulóit.

3. Gyakorlati szinten: imában kérni Istent, hogy áldjon meg türelemmel, hogy képesek legyünk nyugodtan megvárnunk az Általa választott időt.

A tanulmány vázlata

I. A várakozás pillanatai (Róm 15:4-5)

1. Milyen oka lehet Istennek arra, hogy ne az általunk kért időben válaszoljon az imánkra, jóllehet olyan dolgokat kérünk Tőle, amelyekről meg vagyunk győződve, hogy hasznosak és szükségesek számunkra?

2. Milyen kapcsolat van a türelem és a többi erény között (hűség, bizalom)?

3. Miből tudhatjuk, hogy őszinte, legitim vágyaink teljesítésének lehetőségei megegyeznek Isten akaratával?

II. Gyönyörködjél az Úrban (Zsolt 37:4)

1. Gyakran ér bennünket a kísértés, hogy saját terveink és vágyaink teljesítésében gyönyörködjünk. A türelem erényének ápolása miként tanít meg az Úrban gyönyörködnünk?

2. Miként segít a türelem gyakorlása akkor, ha legerősebb vágyainkról beigazolódik, hogy nem egyeznek Isten akaratával?

3. Milyen kapcsolat (vagy különbség) van a türelem ápolásáért vívott belső harc és a külső körülményekkel vagy ellenséggel vívott harc között?

III. Áldj meg türelemmel, de azért siess! (2Tim 1:12)

1. Mi az ima szerepe a türelem erényének ápolásában?

2. Hogyan győzhetünk azon türelmetlen vágyunk felett, hogy mielőbb türelmesek legyünk?

3. Megtörtént-e már életed során, hogy sokat kellett várnod valamire, amire nagyon vágytál? Megérte várnod? Volt-e oka annak, hogy várnod kellett?

Összefoglalás

Jóllehet a lelkiélet rendkívül fontos eleme, a türelem az egyik legnehezebben kifejleszthető és legkevésbé vágyott erény. Nem tartalmatlan az állítás, mely szerint a jó dolgokat csupán azok kapják meg, akik türelmesen várnak rájuk.

Motiváció

Képzeld el az alábbi helyzeteket:

• Idejekorán elindultál az autóval, hogy nehogy lekéssed a megbeszélt üzleti találkozót. Baleset miatt azonban lezárják az utat, az egyetlen utat, amelyen eljuthatsz a megbeszélés színhelyére. Késni fogsz.

• Bemész az üzletbe, hogy tejet és kenyeret vásárolj. Előtted a hosszú sorban az egyik vásárlónak két tele szekérnyi áruja van, és mindenik kasszánál sokan vannak. Várnod kell.

Kétségkívül bosszantóak ezek a fajta várakozások, de van másfajta várakozás is, amely lelki szempontból teszi próbára az embert:

• Negyven éve imádkozol a világ útjain tévelygő gyermekedért. Napról napra érzed, hogy öregszel. Vajon látni fogod-e, amint visszatér Istenhez?

• Régóta kéred Istent, hogy gyógyítson meg halálos betegségedből. Vajon meggyógyít-e?

• Egész életedben küzdöttél egy rossz szokással, jellemhibával. Erőd szerint igyekeztél, és imában segítséget kértél Istentől. Mennyi időnek kell még eltelnie, míg végleg legyőzöd rossz szokásod, jellemhibád?

A türelem az egyik legnehezebben kifejleszthető és legkevésbé vágyott erény. Ezzel fogunk e heti tanulmányunkban foglalkozni: hatékony stratégia az élet próbáinak és nehézségeinek legyőzésére.

A tanulmány elmélyítése

I. A hosszútűrés Istene (Róm 15:4)

A Biblia a türelem leckéje. Amikor az ótestamentumi prófétákra utalunk, tulajdonképpen azt bizonyítjuk, hogy az olykor évezredes várakozás Isten tervét képezi.

II. Az Isten által meghatározott időben

Minek köszönhetően volt időszámításunk utáni első századunk a rendelt idő Jézus áldozatára (ld. Róm 5:6 versét)? Egyesek ezt az emberi történelem fogalmaival magyarázzák: Isten addig várt, míg az emberiség rendkívül gonosszá vált, a kor vallásai bebizonyították tehetetlenségüket, a Római Birodalom kellőképpen kiépítette az úthálózatot, és az általa elfoglalt területeken az oktatás egyetemes nyelveként bevezette a latint, amelyen a különböző nyelveket beszélő népek értekezhettek egymással. Ezek voltak az evangélium gyors elterjedésének elengedhetetlen feltételei.

E rendelt idő másik, árnyaltabb magyarázata szerint Isten akkor cselekszik, amikor céljainak ez a leginkább megfelel – akár értjük szándékát, akár nem. Ne feledjük, hogy a második advent rendelt ideje sem akkor van, amikor nekünk megfelel (Mt 24:50), hanem akkor, amikor azt Isten jónak ítéli meg (Mt 24:36), függetlenül attól, hogy készen talál-e bennünket az a nap vagy sem! (Ld. 1Thess 5:2 versét)

III. Dávid: a várakozás példázata

Olvasd el 1Sám 26:1-25 verseit.

Az említett igerész nem csak Dávid türelmét ecseteli, hanem kidomborítja készségét is, hogy megengedje Istennek az események igazgatását, és úgy kerüljön a trónra, ahogyan és amikor Isten akarja. Ezért veti el az erőszak alkalmazását is. “Dávid kendőzetlenül kinyilvánítja szándékát, hogy nem folyamodik erőszakhoz, hanem csakis Isten tervére bízza magát. Teljesen megbízik Istenben, hogy eltávolítja Sault az ő útjából, és megnyitja előtte az utat a királyi trón elfoglalására” (The New Interpreter’s Bible, II/1176-1177). Erre azonban csakis akkor kerülhet sor, “ha lemondunk arról, hogy saját kezűleg alakítsuk a jövőnket, és ehelyett úgy döntünk, hogy szorosan együtt munkálkodunk Istennel, aki ajándékba adja nekünk a jövőt. Nekünk csupán el kell azt fogadnunk, nincs szükség arra, hogy kierőszakoljuk” (uo.).

IV. Illés – a sietség okozta probléma

Olvasd el 1Kir 19:1-9 verseit.

Milyen oka lehetett annak, hogy Illés megijedt a halálos fenyegetéstől, jóllehet azelőtt csodálatos tapasztalatot szerzett Istennel?

Az egyik ok kapcsolatban lehet azzal, amit Illés a pusztában tett: evett és pihent. A Kármel-hegyen töltött hosszú, feszültségekkel teljes órák kimeríthették Illést testileg, szellemileg és lelkileg. Miközben várakozunk, nem szabad megvonnunk magunktól azokat az erőforrásokat, amelyek fenntartanak. Illés elkerülhette volna bukását, ha megőrizte volna erejét, és bízott volna abban, hogy Isten majd megvédi magát.

V. Tanuljunk meg az Úrban örvendezni!

Olvasd el a 37. zsoltár 1-11 verseit, majd vesd össze azzal, amit Jézus Jn 14:1-3 verseiben, illetve Pál Róm 8:18.28-31 verseiben mond. Mindezek beszédes példák arra nézve, hogy Isten jövőnkre vonatkozó ígéreteibe vetett bizalmunk miként ad bátorságot a jelenben élnünk. Ha valóban hiszed, hogy végül Isten mindent helyre fog igazítani, képes leszel most elviselni a bizonytalanságot, szenvedést és igazságtalanságot.

A tanultak gyakorlatba ültetése

Csoport-tevékenység

A gyakorlat elvégzéséhez adj a csoport tanulóinak papírt és írószert. Biztosítsd őket, hogy csak akkor kérsz tőlük személyes információkat, ha nem esik nehezükre beszélniük ezekről a dolgokról.

• Említs meg néhány dolgot, amiért régóta imádkozol, és várod beteljesedését.

• Mióta várod Isten válaszát?

• Vannak olyan bibliai személyek, akik hasonló dolgokért imádkoztak?

• Mire akar Isten megtanítani azáltal, hogy várakozásra kényszerít?

(Miután elegendő időt hagysz a válaszok lejegyzésére, kezdeményezz egy beszélgetést, amelyben összpontosítsatok az utolsó kérdés megválaszolására.)

Íme, néhány javaslat következtetésekre:

• Isten számára az időnek más értéke van, mint számunkra (Zsolt 27:14; Zsolt 90:4; Mt 24:36.44; Róm 5:6)

• Bíznunk kell a jövőben, amelyet Isten készít számunkra (Jn 14:1-3; Róm 8:28)

• Szüntelenül fejlesszük jellemünket (Róm 5:3-5)

• Az igazság Istennél van (Zsolt 37:7)

• Bizonyos dolgok beteljesedésére az örök élet elnyeréséig várnunk kell (Jel 21:4).

Személyes alkalmazás

“Ha Istent várjuk, nem lustálkodhatunk. Urunk várása nem jelenti azt, hogy nyugodtan pihenhetünk, lefekhetünk és kerülhetünk minden erőfeszítést. Isten várása mennyei parancsra történő cselekvés, készenlét bármely pillanatban egy újabb parancs teljesítésére. Képesek kell, hogy legyünk semmit sem tennünk, mielőtt parancsot nem ad Isten a cselekvésre...

Ha Istent várom, életemet az Ő akarata szerint igazgatom, és nem a körülmények szerint. Inkább Istenben reménykedem, mintsem az emberek bölcsességében...

Nem tenni semmit még nem jelent erőtlenséget. Isten várásához erőre van szükségünk, nem gyengeségre. Erőre ahhoz, hogy az Ő parancsa nélkül semmik se tegyünk. Erőre, hogy féken tarthassuk önnön erőnket. Arra az erőre, mely meggátol abban, hogy tévesen cselekedjünk, helytelen döntéseket hozzunk, s emiatt képtelenek legyünk majd megtennünk azt, amit Isten megparancsol nekünk.