TANÍTÓI MELLÉKLET

7. tanulmány   −  2007  November 10 - 16.

Tanulmány Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

Romolhatatlan reménység

A szombatiskolai tanító célkitűzése

  1. Az ismeretek szintjén: hangsúlyozni annak tényét, hogy Isten nem válaszol mindig azonnal, sokszor még a legjogosabb kérések esetén sem.

  2. Érzelmi szinten: biztosítani a csoport tagjait, hogy Isten nem hagy el minket soha. Terve van számunkra minden körülmény között.

  3. Gyakorlati szinten: biztatni a szombatiskola tanulóit, hogy tekintsenek Istenre, reménységüket vessék a Teremtőbe és ne az emberekbe, dolgokba vagy eseményekbe.

A tanulmány vázlata

I. Ki a mi Atyánk? (Jób 38)

  1. Érezted-e valaha azt, hogy Isten ellened dolgozik? Létezhetnek-e olyan helyzetek, körülmények, amikor Isten valóban ellened dolgozzék? Ha igen, miért?

  2. Lehet-e Isten közömbös irántunk, vagy csupán a megfelelő pillanatot várja a beavatkozáshoz?

  3. Gyakran megtörténik, hogy nem vesszük észre Isten kezének beavatkozását a mi életünkbe. Mi erre a magyarázat?

II. A láthatatlan dolgokba vetett reménység (Ésa 41:13)

  1. Amikor Jób megkérdi Istentől, hogy melyek az okok, amiért el kell szenvednie a tragédiákat, Isten a válaszában hatalmas és magasztos voltának bizonyítékait sorolja fel. Válasz volt-e ez valójában?

  2. Lévén, hogy magasztos voltában Istennek nincsen szüksége ránk, miből tudhatjuk, hogy mégis fontosak vagyunk számára, és jól meghatározott helyünk van az Ő tervében?

  3. Paradoxonnak tűnik-e a tény, hogy Isten – annak ellenére, hogy végtelenül hatalmas – törődik az emberrel?

III. A reménység Istene (Jer 29:1-10)

  1. Mindennapi életünkben Istenen kívül számos olyan dolog van, amiben reménykedhetünk. Isten általában akkor nyeri meg ismét a figyelmünket, amikor a szorongattatás ideje köszönt ránk. Ez veled is így van? Ha igen, hogyan változtathatnál ezen?

  2. Hogyan segíthetünk másokon – és engedjük meg másoknak, hogy segítsenek nekünk –, hogy mindenekfelett Istenbe vessük reménységünket?

Összefoglalás

A reménység – amelyet fontosságban csupán a szeretet előz meg – a hiteles kereszténység meghatározó sajátossága. A keresztények számára a reménység olyan érzés, amit gondosan ápolni kell egy olyan világban, amely egyre ritkábban ad okot a reménykedésre.

Motiváció

Képzeld magad a következő helyzetekbe:

Ezek a fiktív személyek lehetnek a rokonaid, barátaid, vagy te magad is. A fenti szituációkban az emberek elvesztették reménységüket. A Szentírás érve az, hogy Istennek terve van, és a célját az emberre nézve nehéz körülmények között is eléri, és megjutalmazza a Benne bízókat.

Isten nem válaszol mindig azonnal kéréseinkre. Az előttünk kibontakozó távlatok csodálatosak. Reménységünk rendíthetetlen alapja az Istenünkbe vetett bizalom.

A tanulmány elmélyítése

I. A teljes kép

Olvasd el Habakuk 1:1-4 verseit. Habakuk próféta a Joákim király uralkodása idején elterjedt korrupció miatt kesereg (ld. 2Kir 23:34 – 24:7). A gazdagok a szegények kárára növelték vagyonukat. Habakuk az átlagemberek pártján áll, szemben a hatalmat birtoklókkal (ez is a próféták egyik sajátossága).

Elmélkedésre szánt kérdés

  • Habakuk próféta az ő könyvében leírja, hogyan kell az erőseknek a gyöngékhez viszonyulniuk. Mi, hetedik napot ünneplő adventisták miként viszonyulunk a szegényekhez? Profetikus egyházként hogyan kezeljük a gazdagok szegényekkel való visszaélésének problémáját?

Olvasd el Hab 2:2-3 verseit. Az Úr azt mondja Habakuknak, hogy várnia kell az Ő közbelépésére. Várj! Ez az egyik leggyakoribb válasza Istennek, amelyet hozzánk intéz. Meg kell várnunk, míg véget ér a bűn korszaka (Róm 8:23), helyreáll Istenünkkel a kapcsolatunk (Zsolt 62:6; 1Jn 3:2), választ kapunk imáinkra (Zsolt 40:2), Isten igazságot szolgáltat számunkra (Zsolt 37:7; Ésa 30:18), és visszatér Jézus (Jak 5:7).

II. Ki a mi Atyánk?

Míg a keresztények többsége úgy tűnik, olyasmikért imádkozik, amelyek kedvesek számára, a Bibliában bemutatott imádságok legnagyobb részének ennél sokkal emelkedettebb célja van: segíteni az imádkozónak megismernie Istent.

Olvasd el Jób 42:3 versét.

Elmélkedésre szánt kérdés

  • Jób ráeszmél arra, hogy számos olyan Istenre utaló dolog, jelenség van körülötte, amelyet nem teljesen ért. Hogyan léphetünk át korlátainkon Isten megismerésére tett próbálkozásainkban?

III. Atyánk jelenléte

A teológusok Istenről vagy úgy beszélnek, mint aki transzcendentális (az anyagi világtól független), vagy pedig, úgy, mint aki immanens (a természetes világban benne levő, s így számunkra nagyon közeli). Ésaiás 41:8-14 verseiben Isten biztosítja népét afelől, hogy mindkét tulajdonsággal rendelkezik. Amikor gyermekei messzi országban, száműzetésben éltek, és úgy érezték, hogy Isten távol van tőlük, lelki értelemben egyáltalán nem volt kevésbé elérhető, mint a saját országukban.

Elmélkedésre szánt kérdés

  • Közelebb érzed-e magad Istenhez bizonyos helyeken más helyekhez képest?

IV. Atyánk tervei számunkra

Isten tervei nagy mértékben különböznek a mieinktől. Erre a tényre vetnek fényt Jer 29:1-10 versei is. Minden jel szerint az izraeliták célja az volt, hogy nagy nemzetté váljanak. Erre utal azon egyhangú döntésük is, hogy a szomszédos nemzetekhez hasonlóan nekik is legyen királyuk (ld. Bír 17:6).

Isten célja azonban az volt, hogy a lelki érettség szintjére emelje gyermekeit, s tekintetüket az örök mennyországra irányítsa. Másképpen miért tanúsított volna oly kevés érdeklődést nemzeti vágyaik iránt, hogy még azt is megengedte, hogy idegen országba száműzzék őket, mi több, arra buzdította őket, hogy jó magaviseletű polgárai legyenek annak az országnak (ld. Jer 29:4.7)?

Elmélkedésre szánt kérdés

  • Hogyan egyeztethető keresztény szempontból a hazafiság azzal az igazsággal, mely szerint a földi országoknak nincs különleges jelentőségük Isten örök tervében?

V. Atyánk büntetése

Zsid 12:7 versében a Károli által fenyítésként fordított szó az angol NIV változatban fegyelemként jelenik meg. Az eredeti, görög szövegben a paideia szó található, amelynek gyöke a pais (jelentése: gyermek, tanuló). A paideia nem a hibákért kimért büntetést jelöli, hanem a tanár azon törekvését, hogy felébressze tanulóiban a tudásvágyat, és tanulásra, tanulmányozásra bírja őket. Helyesebb lenne a tanítás, szót használni ebben a szövegben, ahogy 2Tim 3:16 versében is olvashatjuk.

Elmélkedésre szánt kérdés

  • Van-e olyan tapasztalatod, amelyből mély tanulságokat vontál le a magad számára? Elmondanád a csoportnak is?

A tanultak gyakorlatba ültetése

Elmélkedésre szánt kérdés

  • Hogyan őrizzük meg az isteni válasz hit általi anticipációja és a türelmes várakozás, esetleg beletörődés közötti egyensúlyt?

Gyakorlati alkalmazás

A keresztények közül sokan szeretnének segíteni a csüggedteken és reményvesztetteken, de nem tudják, mit mondjanak nekik – esetleg olyasmit mondanak, aminek ez utóbbiak semmi hasznát nem veszik. Az alábbiakban felvázolunk néhány bonyolult helyzetet, amelybe valamennyien belekerülhetünk. Kérd meg csoportod tagjait, hogy olyan válaszokon gondolkodjanak, amelyek reményt ébresztenek a csüggedt szívekben.

Miközben a listát olvasod, főként azok együttműködését kérd, akik már átéltek hasonló helyzeteket. Milyen szavak, gesztusok szolgáltak számukra bátorításképpen? Hangsúlyozd, hogy rendkívül fontos embertársaink mellett lennünk és figyelmesen meghallgatnunk őket. Sokszor több eredményt érünk el, ha mellettük vagyunk és meghallgatjuk őket, mintha szólnánk hozzájuk.

Személyes alkalmazás

A módfelett makacs embereket keménynyakúaknak is nevezik. Az ókori irodalomban a gyémánt mitikus ásványnak számított; széttörhetetlen anyagnak tartották. Az egyetlen olyan anyag volt a görög mitológiában, amellyel árthattak az isteneknek. A római mitológiában az alvilágot gyémántoszlopok zárták el a külvilágtól. John Milton eposzában, az “Elveszett paradicsomban” egyedül a gyémántláncok képesek fogva tartani Sátánt; Jonathan Swift művében, a “Gulliver utazásában” pedig a gyémánt az alapanyaga annak a gépezetnek, amelynek köszönhetően a képzeletbeli Laputa szigete repülni képes. A gyémánt napjaink irodalmában is jelen van, találkozunk vele J. R. R. Tolkien trilógiájában, a “Gyűrűk urában” is (Lord of the Rings).

A gyémánt mint metafora rendkívüli módon szemlélteti azt a reménységet, amelyet mi, keresztények keresünk. Isten ígéretei biztosak és megsemmisíthetetlenek. Mindezek ellenére nem mindig könnyű élő igazságokként életünk részévé tennünk ezeket az ígéreteket.

Elmélkedésre szánt kérdés

  • Hogyan ápolhatjuk szívünkben a “gyémánt-kemény”, megsemmisíthetetlen reménységet, amelyet nem ingathat meg semmi, ami az életünkben vagy a körülöttünk levő világban történik?

Esettanulmány az 7. leckéhez

Tizenöt éven keresztül imádkozott azért, hogy hazatérjen a gyermeke, aki azért hagyta el, mert adventista lett. Nem tudta elfogadni, hogy az apja – aki azelőtt késő éjszakáig szórakozott, benn a házban meg úgy dohányzott, hogy vágni lehetett a füstöt – hirtelen elhagyja ezt az életmódot. Megtérése napján a fia nyomtalanul eltűnt otthonról, és magával vitte minden megtakarított pénzét. Az apa a rendőrséghez fordult segítségért. Az egész gyülekezet együtt imádkozott vele tizenöt éven keresztül.

Aztán egy napon a fiú megjelent az atyai ház küszöbén. A felismerhetetlenségig el volt változva. Le volt fogyva, több betegség is kínozta. Szemmel láthatóan megöregedett. Az utóbbi években Olaszországban és Spanyolországban koldult, de a pénz nagy részét elvették tőle a koldushálózatot működtető bandavezérek. Meg kellett szöknie, másképpen nem szabadulhatott a karmaik közül. Egy év után elkísérte édesapját a gyülekezetbe, amely megnyerte őt Krisztus számára.

  • Mi táplálta az apa reménységét, hogy egy napon viszontlátja fiát?

  • Mikor nem több a reménység egyszerű képzelgésnél, és mikor van értelme és erősíti a hitet?

  • Mi ellen küzd a reménység?