TANÍTÓI MELLÉKLET

4. tanulmány   −  2007  Október 20 - 26.

Tanulmány Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

Az ötvös arcának tükörképe

A szombatiskolai tanító célkitűzései

  1. Az ismeretek szintjén: megértetnie a csoport tagjaival, hogy a próbák célja a Krisztuséhoz hasonló jellem kialakítása, amely elengedhetetlenül szükséges az örökkévalóság elnyeréséhez.

  2. Érzelmi szinten: hangsúlyoznia, hogy rendkívül fontos megengednünk Istennek megtisztítania és akarata szerint alakítania jellemünket, hogy ily módon hűségesebben tükrözhessük az Ő képmását.

  3. Gyakorlati szinten: meggyőznie a szombatiskola tanulóit, hogy döntenünk kell: meg kell engednünk Istennek, hogy az általa felajánlott tapasztalatok és próbák által jó irányban megváltoztassa életünket.

A tanulmány vázlata

I. A jellem (Mt 25:1-12)

  1. A “jellem fejlesztése” szókapcsolat gyakran előfordul Ellen White és a hetedik napot ünneplő adventista szerzők, teológusok műveiben. A Bibliában jelen van-e ez a kifejezés? Ha nincsen, az általa jelölt fogalom megtalálható-e benne?

  2. Az ember jellemmel születik, vagy pedig élete során szerzi azt meg? A jellem fejlesztése egyeseknél könnyebben valósul-e meg, mint másoknál?

  3. Az üdvösség a jellem állapotától függ, a jellem pedig cselekedetek által nyilatkozik meg. Ebből az következik, hogy cselekedeteink által üdvözülünk? Miért igen, vagy miért nem?

II. Az Isten követelményeivel összhangban élt élet (Dán 12:1-10)

  1. Elméleti szinten sokan hisznek a kereszténység hitelveiben, mégis addig halogatják megtérésüket, míg ágyba dönti őket egy halálos betegség, vagy kiadják a vasárnap-törvényt. Miért téves ez a gondolkodásmód?

  2. Nyilvánvaló, hogy rendkívül fontos stabil lelki fejlődésben lenni, amikor a végidő eseményei elkezdenek kibontakozni. Tökéleteseknek kell lennünk akkorra? Ha igen, mit jelent ez?

  3. A végső események milyen módon teszik próbára a jellemet?

III. A cselekvő jellem (Ef 4:11-16)

  1. Mennyire fontos a közösségi – egyházi és társadalmi – élet a jellem fejlődése szempontjából?

  2. Milyen értelemben fontosak a jellem fejlődése szempontjából az egyéni – az egészséges életmód és imádat terén gyakorolt – szokások?

Összefoglalás

Az emberek főként alkatunkra, értelmességünkre, gazdagságunkra figyelnek, Isten azonban a jellemünket nézi. Jellemünk pedig Isten nélkül nem változhat meg. Ha viszont megengedjük Istennek, hogy segítsen küzdelmeink során, azon dolgok és szokások felett is győzhetünk, amelyek miatt gyakran elesünk.

Motiváció

Jó lenne, ha a jellem fejlődése magától végbemenő folyamat lenne, amely nem követel meg a részünkről semmiféle erőfeszítést. A dolgok azonban másként állnak.

Az alábbi idézetek segíthetnek a csoport tagjainak válaszokat kapniuk bizonyos kérdésekre:

Hangsúlyozd csoportod tagjai számára, hogy a bűn kérdésének megoldásához megtisztulási folyamatra van szükség. E folyamat során épül, fejlődik a jellem. Szerencsére, “a nemes jellem személyes erőfeszítések és Krisztus érdemei révén alakul ki. Ezek az erőfeszítések alkotják az én és az örökölt természetes hajlamok elleni kegyetlen küzdelmet” (Ellen G. White, Krisztus példázatai, 331).

A tanulmány elmélyítése

“A jellemfejlesztés kérdése egy egész sor filozófiai meghatározás és elmélet megszületéséhez vezetett. Egyesek szerint a személyiség átfogó jellemzése mindannak, amit a társadalmi közeg egy személyben lát, a jellem lévén a személyiség erkölcsi összetevője” (Louis P. Thorpe, Psychological Foundations of Personality, New York, McGraw-Hill Book Co., Inc., 1938, 9). Egy másik álláspont szerint a jellem az az erő, amely ellenőrzése alatt tartja a magatartást (uo.). Ez a nézet közel áll a bibliai szemléletmódhoz.

Gyakori jelenség, hogy a jellemet egyenlő rangra emelik az önértékeléssel: minél inkább tisztában van valaki saját maga értékével – azaz minél jobban értékeli önmagát –, annál jobb lesz a jelleme. Ebben az értelemben a jellem egy olyan elegy, amely az erkölcsi magatartásból, a személyiségi vonásokból és a társadalmi normák általános elfogadásából tevődik össze.

I. A bibliai modell

Amint azt e heti tanulmányunk is kiemeli, a Bibliában a jellem az, amely megmutatja, mennyire hasonlít egy ember Krisztusra. A minta, amely szerint az Istennek kedves jellem kialakul, nem az önértékelés, sem a társadalmi normákhoz való alkalmazkodás, hanem Jézus személyének ismerete, megértése és utánzása. Róma 8:29 verse – amelyre a vasárnapi rész is kitér – az a szegletkő, amely meghatározza a jellemre vonatkozó bibliai álláspontot: “Mert akiket eleve elismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek”.

Elmélkedésre szánt gondolat

Krisztushoz hasonlóvá válni a jellemet tekintve nem emberi megvalósítás eredménye, hanem isteni ajándék. Isten kegyelme nélkül senki sem alakíthat ki ilyen jellemet, mert a Krisztuséhoz hasonló jellem egy csoda; egy olyan eszmény, amelynek eléréséhez Isten rendelkezésünkre bocsát minden szükséges elemet, de az erőt is, amely által alkalmazhatjuk ezeket az összetevő elemeket mindennapi életünkben.

II. A jellem és a keresztény közösség

A csütörtöki tanulmányi rész meghatározó fontosságú. A jellem fejlődésének egy gyakran figyelmen kívül hagyott alkotóelemét – a keresztény közösség hatalmát – vizsgálja meg.

A keresztény közösségnek jelentős szerepe van a lelki ajándékok alkalmazásában és az együttélés és egység megvalósításában. A Biblia ezt egymás iránti gondoskodásnak nevezi.

Ahhoz, hogy a keresztény érett korúság valósággá váljék, az egyház családját alkotó egyéniségeknek meg kell tanulniuk bibliai normák alapján egyetértésben élniük. Ennek megvalósítása lényeges, jóllehet nehéz.

A tanultak gyakorlatba ültetése

A napszemüveg hasznosnak bizonyul, amikor napsütéses időben autót vezetünk, vagy bármilyen kinti tevékenységet végzünk. A sötétített lencsék kiszűrik az ultraibolya-sugarakat, s így sokkal tisztábban, élesebben látunk.

Ez nagyon jó dolog. Viszont, ha úgy döntesz, hogy hegesztő-szemüveget fogsz viselni, tudnod kell, hogy annyira sötétek a lencséi, hogy semmit sem fogsz látni tőlük.

Szem előtt tartva ezt a párhuzamot, tedd magad a Jób helyébe (Jób 23:1-10). A pátriárka itt amiatt panaszkodik, hogy nagyon sötét “szemüvegen” keresztül kénytelen látnia a világot.

Írd le Jób mindenik kijelentése alá a saját gondolataidat:

1-2. versek: “Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.”

3-4. versek: “Oh, ha tudnám, hogy megtalálom Őt, elmennék szinte az Ő székéig. Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.”

5. vers: “Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólna hozzám.”

7. vers: “Ott egy igaz perelne Ővele; azért megszabadulhatnék bírámtól örökre!”

8. vers: “Ámde kelet felé megyek, és nincsen Ő, nyugat felé, és nem veszem Őt észre.”

9. vers: “Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik, és nem láthatom.”

Személyes alkalmazás

Egyrészt könnyű panaszkodni a próbák és gondok miatt, a próbák “sötét lencsés szemüvegén” keresztül azonban nehezebb meglátni Isten támogató kezét. Másrészt gyakorta alkalmazott módszer, hogy a tárgyalásokon résztvevő személyek sötét lencséjű napszemüveget viselnek, hogy tárgyaló partnereik ne “olvashassák ki” tekintetükből a szándékaikat. Úgy érzed, hogy Isten elrejti előled tekintetét?

Hogyan lássunk tisztán a sötét lencsés szemüveggel? Jób hitte, hogy meghathatja Istent súlyos érvei őszinteségével, viszont mégsem oldotta meg a túlzottan “sötét lencséjű szemüveg” problémáját (ld. Jób 23:1-14).

E látási képtelenség ellenére Jób mégis látott valamit. Olvasd figyelmesen Jób alábbiakban idézett szavait, és képzeld magad az ő helyébe. Elmondhatod-e ugyanazokat a dolgokat? Hited túllépi-e a sötét lencsés szemüveg képezte korlátokat?

6. vers: “Vajon erejének nagy volta szerint perelne-e velem? Nem, csak figyelmezne rám!”

10. vers: “De Ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.”

11. vers: “Lábam az Ő nyomdokát követte; útját megőriztem, és nem hajoltam el.”

12. vers: “Az Ő ajkainak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.”

14. vers: “Bizony végbe viszi, ami felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van Őnála.”

Esettanulmány az 4. leckéhez

Egy gyülekezeti tagnak meggyűlt a baja egyik szomszédjával, aki önkényesen elzárta a közös sétányt, amely a házuktól az utcára vezet. Kerítést is emelt, úgyhogy még gyalog sem használhatta, sőt, a garázsban veszteglő autóját sem vihette ki az utcára. Próbálkozott szép szóval, de az alattomos szomszéd hajthatatlan maradt.

Sok ima és böjtölés után, az illető testvérnek furcsa ötlete támadt, amit gyakorlatba is ültetett. Beszédre hívta a szomszédját, és felajánlotta neki az autóját, ingyen! A kapzsi szomszéd menten elfogadta az ajánlatot, és lebontotta az utat eltorlaszoló kerítést, hogy kivihesse a személygépkocsit a garázsból. A veszekedős szomszéd megnyugodott, többé nem bosszantotta a testvért, és az útját sem torlaszolta el. Ez utóbbi, látván, hogy koszos az autója, néha megkérte szomszédját, hogy engedje meg, hogy megmossa.

Egy napon, az, aki éveken keresztül gyűlölte őt, visszaadta neki az autóját, mondván, hogy nem tarthatja meg többé magának azt, ami nem az övé. Afelől is biztosította őt, hogy az útját sem fogja többé eltorlaszolni. Azóta békés, baráti köztük a viszony.

  • Szerintetek megérte a testvérnek a szomszédi viszony helyrehozatala érdekében lemondania az autójáról?

  • Milyen változások mentek végbe a történet két szereplőjében?

  • Milyen lelki értékről tett tanúságot a testvér gesztusa?