3. tanulmány − 2007 Október 13 - 19.
A kalitka
A szombatiskolai tanító célkitűzései
Az ismeretek szintjén: megértetni a csoport tagjaival, hogy Isten gyakran próbák által vezet minket. E próbák célja jellemünk megerősítése, hogy követhessük Isten akaratát.
Érzelmi szinten: biztosítani a résztvevőket, hogy Isten vezeti lépteinket még akkor is, amikor látszólag értelmetlen akadályokba ütközünk.
Gyakorlati szinten: ösztönözni a szombatiskola tanulóit, hogy elhatározzák: kitartóan fognak imádkozni és mindazokat a leckéket tanulmányozni, amelyeket Isten ajánl fel számunkra azon helyzetek által, amelyeken átvezet minket.
A tanulmány vázlata
I. Zsákutcák (1Pt 1:6)
Könnyű azt feltételeznünk, hogy ha Isten akaratát követjük, utunkból eltűnnek az akadályok. Logikus módon ennek az állításnak az ellentéte is igaz kellene hogy legyen. Ez a felfogás kétségkívül intuitív. De van-e bibliai alapja?
Ha váratlan helyzetekbe kerülünk, és látszólag áthidalhatatlan akadályokba ütközünk, azt jelenti, hogy téves úton járunk?
Ha felnőtt emberek és felnőtt keresztények vagyunk, azt hihetnénk, hogy képesek vagyunk helyesen értelmezni a vágyak és szükségek közötti különbségeket, és a valóságon alapuló perspektívából tekintve megtörténhet, hogy ez így is van. Mégis előfordulhat, hogy a mi véleményünk különbözzék az Istenétől?
II. Ne veszítsük el hitünket (Jer 29:13-14)
Társadalmunkban úgy is tekinthetjük a kereszténységet, mint több, a boldogsághoz vezető út summáját. De miben is áll a boldogság, amelyet az emberek keresnek? A kereszténység valóban képes elvezetni a boldogsághoz?
A gyülekezetben azt tanuljuk, hogy mindenkor örvendjünk az Úrban. De ha nem érzünk örömöt? Ha az isteni ígéretek, amelyekben bíztunk, nem teljesednek, hogyan örvendjünk?
Mit tanulhatunk Krisztus életéből? Hogyan alkalmazhatjuk a tanultakat, amikor csalódások érnek, vagy legyőzhetetleneknek tűnő kísértésekkel nézünk szembe?
III. Idegenek a világban (Zsid 11:13-14)
Jóllehet a Biblia szereplőinek többségét életük során olyan súlyos csalódások érték, amelyek valószínűleg beárnyékolnák mindazt, amit valaha megtapasztaltunk hitéletünkben, visszatekintve múltunkra, felfedezhetjük életünk próbáinak célját. Hogyan viszonyulhatunk az Istennel való együtt járásunk során tapasztalt nehézségekhez, végső céljuk távlatában?
Mindannyiunkat érnek kísértések, és néha elesünk. Ilyenkor elhagy minket Isten? Hogyan fordulhatunk ismét a cél felé?
Összefoglalás
Isten nem biztosít számunkra könnyű utat az életben, ha úgy döntünk, hogy Őt követjük. Fontos viszont rájönnünk, hogy a vélt kitérők részét képezik annak az útnak, amelyet Isten tervezett számunkra.
Motiváció
Elmélkedésre szánt kérdés
Minden bizonnyal nem fogunk mindent megkapni Istentől, amit kérünk, viszont kétségtelenül megkapnunk mindent, amire szükségünk van.
E heti tanulmányunk két illusztrációt mutat be, amely választ sugall erre a kérdésre:
Ha A nagy Orvos lábnyomán című könyvből vett illusztrációban a gazda nem takarta volna le a kalitkát, és nem hagyta volna a madarat a sötétben, megtanulta volna a madár valaha is az éneket? Nem könnyű elviselni a sötétséget. Az ember is jobban szereti, ha állandóan világosságban van.
Amikor különlegesen nehéz helyzetben vagy, azt jelenti, hogy Isten elhagyott? Ha nehéz elviselni a keserű vizet, mit tennél, ha még azt is megvonnák tőled, és semmilyen vízben nem lenne részed?
Lehetséges-e, hogy mindössze hitünkre alapozva elfogadjunk egy választ? Érzed-e, hogy igazán megbízhatsz Istenben, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy egy letakart kalitkába vagy zárva, vagy víz nélkül maradtál?
A tanulmány elmélyítése
Az alábbi Ellen White-idézet felhasználható a csoportos tanulmányozás során: “Isten sohasem vezeti másként gyermekeit, mint ahogy ők is választanák, ha előre láthatnák a véget, és felismernék ama terv dicsőségét, amelyet mint az Ő munkatársai, véghezvihetnek” (Jézus élete, 224-225).
I. Miért rejti el előttünk Isten az Ő tervét?
Miért rejti el Isten előlünk az Ő tervét, és a célt, amelyet életünk számára kitűzött, és mégis elvárja tőlünk, hogy erőfeszítés nélkül megálljunk a kísértésekben és a próbákban?
A kérdésre a válasz a hit terén keresendő, ahogyan azt a Mara keserű vizéről szóló illusztráció is szemlélteti. Isten minden eseményt ellenőrzés alatt tart. Senki sem tudja, milyen faágat dobott Mózes a keserű vízbe. Egyedül csak az fontos, hogy ezáltal egy csoda következett be. Isten csodák által utat teremthet ott is, ahol mi azt hisszük, hogy nincs tovább.
II. Istennek terve van velünk
Az izraeliták a keserű víztől eljutottak egy olyan helyre, ahol egyáltalán nem volt vizük. A Biblia szerint Istennek terve és célja van mindennel, amit tesz. Jóllehet ez nem mindig nyilvánvaló, mégis igaz!
III. Központi gondolat
E heti tanulmányunk központi gondolata ez: annak dacára, hogy mi mit látunk és tapasztalunk, Isten nagyon jól tudja, mit és miért tesz. Ezt csakis hit által fogadhatjuk el.
Amit csoportod tagjainak tudniuk kell
A Mara héber szó jelentése ’keserű’; Izrael népe táborának helyét jelölték ezzel a szóval, mivel az ott található víznek keserű volt az íze. Ennek helyét pontosan senki sem tudja. A leggyakrabban a modern Hawarah-hal azonosítják, ahol szintén keserű a víz. Vannak, akik Ayun Musát, a Szueztől, az egyiptomi kikötővárosról tizennégy kilométerre délre fekvő oázist jelölik az egykori Mara színhelyéül. Megállapították, hogy ezeken a vidékeken a talajban nagyon sok a salétrom. Természetes trágyaként és vizelethajtó szerként is alkalmazzák, de fontos vegyület az üveggyártásban és az élelmiszerek tartósításában is. Régen puskaporként is használták, és még ma is alapanyagként szolgál a robbanóanyagok és a gyufák előállításához.
A tanultak gyakorlatba ültetése
Elmélkedésre szánt gondolat
A vallásos hittel rendelkezők életét kutató szociológusok azt állítják, hogy az emberek és a keresztény egyházak a következő három kategóriába sorolhatók:
Mi, keresztények, “a világban és a világból valók” (a világéi) vagyunk. Ez azt jelenti, hogy egy keresztény és egy nem keresztény vallású ember között nincs túl nagy különbség, azon tény kivételével, hogy mi megpróbálunk minél jobban odafigyelni arra, hogy hogyan viselkedünk másokkal.
Mi, keresztények, “a világban, de nem a világból valók” vagyunk, azaz: habár ebben a világban élünk, nem földi országnak vagyunk a polgárai, és gondolatainkat, tetteinket annak a másik világnak a törvényei igazgatják.
Mi, keresztények, nem vagyunk “sem a világban, sem a világból valók”, ami azt jelenti, hogy mindent meg kellene tennünk annak érdekében, hogy elszakadjunk a világtól, és úgy éljünk, mintha már más világ polgárai lennénk (a társadalomtól elkülönülve, kolóniákban élni, és ott különleges életmódot folytatni).
Te melyik kategóriába tartozol?
Alkalmazandó kérdések
Indokold meg az iménti kérdésre a válaszodat.
A tény, hogy egyik vagy másik kategóriához tartozol, befolyásolja-e valamiképpen a módot, ahogyan a próbákhoz viszonyulsz?
Miért mondja Péter apostol a következőket: “Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok mindenféle kísértések között” (1Pt 1:6)? Mi az a próbákban és nehézségekben, ami képes örömre deríteni? Miért mondja az apostol, hogy “most kissé”? Péter korától egészen addig, amíg a kereszténységet törvényes vallás rangjára emelték, közel három évszázad telt el. Kevés vagy sok ez az idő?
Milyen kapcsolat van Isten ígéretei és életünk nehézségeire, próbáira adott megoldásai között?
Személyes alkalmazás
A csütörtöki rész vázlatosan bemutatja
Csodálatos dolog tanácsot adni. A tanulmány öt bibliaszöveget említ, amely hasznos lehet. De mi lenne, ha az Alex története a te történeted lenne?
Elmélkedésre szánt kérdések
Melyik az – vagy melyik volt az – a szituáció életedben, amely hasonlít az Alexéhez?
Hogyan jársz (jártál) el?
Elmondhatod-e igazán, hogy miután “lelked madara” be volt zárva “a letakart kalitkába”, sírás és kesergés helyett kész énekelni?
A keddi rész egy fontos kijelentést tartalmaz: “Azokban a pillanatokban, amikor úgy érezzük, hogy a kísértések erősebbek nálunk, megfordulhat a fejünkben a téves gondolat, hogy talán nem úgy követtük Istent, ahogy kellett volna. Ez azonban nem feltétlenül így van.” Íme, két kérdés, amely felett elmélkedhettek:
Mit üzen számodra ez a kijelentés?
Elmondhatod-e őszintén, hogy kész vagy elfogadni Isten próbáját?
|
Esettanulmány az 3. leckéhez |
|
Lázár bácsit sokan ismerték. Szívbeteg volt, és évekkel ezelőtt elszenvedett műtétéből sem épült fel teljesen, sebhelye még mindig gennyezett. Egy napon az utcán érte a szívinfarktus: összeesett és meghalt. A békesség embere volt, aki nagyon szerette gyülekezetét. Szeretettel látogatta kórházban fekvő embertársait, Bibliákat adott a lelkileg, testileg szenvedőknek. Amikor találkoztak vele az utcán, nem politikáról vagy gyülekezeti pletykákról beszélt, hanem arról, hogy hogyan reagálnak a kórházban fekvő betegek az evangélium szavára. Nagyon örvendett a kapcsolatainak. Gyakran elmondta, hogyan tért rá a természetes gyógymódok alkalmazására, majd ezek jótékony hatásait ecsetelte. Látogatta hittestvéreit presbiteri minőségében, és nemcsak; élelmet vitt a nélkülöző családoknak, és mindenhol ott volt, ahol szükség volt segítségre. Nap mint nap dolgozott az imaház építésénél, és mindig volt bárkihez egy szép, vigasztaló szava. Habár szívbaja és egyéb egészségügyi problémái megnehezítették az életét, Lázár bácsi töretlenül azon fáradozott, hogy minél több embert megnyerjen az örökkévalóság számára. (Igaz történet)
|