TANÍTÓI MELLÉKLET

A szombatiskolai tanító célkitűzései

1. Az ismeretek szintjén: tudatosítani a csoport tagjaiban, hogy Isten képes megvalósítani általunk mindazt, amire mi önerőből képtelenek vagyunk.

2. Érzelmi szinten: Isten iránti bizalomra, az Úr ígéretei teljesítésének kérésére és válaszai várására késztetni a szombatiskola tanulóit.

3. Gyakorlati szinten: a hitet cselekedetek által tökéletesíteni.

A tanulmány vázlata

I. “Húgom ő” (1Móz 12:11-20; 15:1; 20).

1. Isten mondja: “Ne félj, Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked.” Ábrám azonban eme ígéret ellenére egy hazugságon alapuló tervet dolgoz ki annak érdekében, hogy megvédje Szárait a fáraótól. Miért minősült ebben az esetben ez a “pajzs” gyenge minőségű pléhdarabnak?

2. Az “ártatlan”, konvencionális hazugságok tartalmaznak némi igazságot. Mit tanulhatunk Ábrám Abimélekkel szembeni “ártatlan” hazugságának következményeiből arra vonatkozóan, hogy miként viszonyul Isten az igazságtól való legkisebb elhajláshoz is?

II. A másik nő (1Móz 16; 18:11-14)

1. Tíz év telt el azóta, hogy Isten megígérte Ábrámnak: nagy néppé teszi. Azon próbálkozásában, hogy saját ereje által teljesítse ezt az ígéretet, “Szárai Ábrámhoz adja Hágárt”. Bekövetkezik a tragédia. Milyen tanulság rejlik számunkra ebben a történetben? Milyen veszély leselkedik ránk, amikor kísértést érzünk elveszítenünk hitünket Isten ígéreteiben, mivel teljesedésük úgy tűnik, hogy késik?

2. Szárai meddő volt, akárcsak a bűnös a maga bűneiben. Milyen más párhuzamot találhatunk Izsák csodaszerű megszületése és a Krisztus általi újjászületés között?

III. Mindenét föltette az oltárra (1Móz 22:1-18)

1. Miért parancsolja Isten Ábrahámnak, hogy embert áldozzon? Mit várt el Isten valójában Ábrahámtól? Mit vár el tőlünk áldozatként?

2. Izsák a rémület ellenére – amit annak tudata keltett benne, hogy ő maga lesz az áldozat – engedelmeskedett atyjának. Mit fedez fel számunkra ez a megrázó történet a mennyei Atya iránti tökéletes engedelmességre vonatkozóan, körülményektől függetlenül?

Összefoglalás

Ábrahám és Sára saját elképzelésük szerint próbálják teljesíteni Isten tervét, aminek következményeként hibát követnek el. Csak amikor mindent alávetettek Istennek, sikerül hit által elérniük azt, amire saját erejük folytán nem voltak képesek.

Motiváció

Ábrahám a Biblia egyik kiemelkedő alakja: Mózes első könyvének mintegy tíz százaléka foglalkozik a személyével. Általa vezeti be Isten a Szentírásban az elhívatás, küldetés, szövetségkötés és választás fogalmát, amely meghatározza Isten népét. Ábrahámot Isten a hívők atyjaként hívja el (ld. Róm 4:11; Gal 3:7), 2Krón 20:7 és Jak 2:23 verse pedig Isten barátjának nevezi őt. Sára hite is példaértékű számunkra (ld. Zsid 11:11).

Miközben e házaspár életútját tanulmányozzátok, magyarázd meg csoportod tagjainak, hogy szükséges megértenünk Isten tervét és ígéreteit, és bíznunk kell azokban, az élet bármely próbája közepette.

Ábrahám életének magasztossága nem saját lényéből sugárzik, hanem annak a ténynek köszönhetően, hogy Úr városának pogány légkörében is engedelmeskedett az igaz Isten szavának. Amikor meghallotta Isten hangját, hitt Benne, és feleségével együtt “kiment arra a helyre, amelyet öröklendő vala, nem tudván, hová megy” (Zsid 11:8).

Az üdvözítő hit nem történelmi, földrajzi, filozófiai, politikai vagy gazdaságtani fogalom, nem vak, nem néma és nem süket. Az Isten személyébe vetett megingathatatlan bizalomról van itt szó: Isten szól, és az ember hit által – fenntartások nélkül – engedelmeskedik Neki. Ábrahám már a kezdetek kezdetén megértette ennek a titokzatos, belső kapcsolatnak a lényegét, akárcsak Sára (ld. Zsid 11:11). Példájukból mi is erőt meríthetünk ahhoz, hogy a hit útján kiálljuk a próbákat és diadalt arassunk.

Elmélkedésre szánt gondolat

Kérd meg csoportod tagjait, hogy olvassák fel Zsid 11:8-19 verseit (egy-két verset olvasson fel mindenik személy), majd kérd meg őket, hogy nevezzék meg Ábrahám és Sára hitének azon jellegzetességeit, amelyeknek köszönhetően az ő nevük is megjelenik a hithősök névsorában.

A tanulmány elmélyítése

Ábrahámnak és Sárának minden bizonnyal voltak saját tervei és vágyai, amelyekről Isten terve érvényesülése érdekében lemondtak. Kérd meg csoportod tanulóit, hogy mondják el egymásnak, mit értékelnek a leginkább a hit e két úttörőjénél.

Mózes első könyve nyolc, Isten és Ábrahám közötti beszélgetésről tesz említést. Jóllehet ezek közül csak egy érinti Sára személyét, ő és férje mindvégig együtt haladnak a hit zarándokútján. Három momentuma van életútjuknak, amely különösképpen figyelmet érdemel: elhívatásuk, Istennel történő szövetségkötésük és győzelmük.

I. Engedelmesség Isten felhívása iránt

Isten szólt Ábrámnak: “Eredj ki!”, Ábrám pedig Száraival együtt engedelmeskedett az Úr parancsának. Ábrám akkor már vagyonos, köztiszteletnek örvendő, Isten áldását élvező ember volt, nem céltalanul bolyongó nomád. De nem a gazdagság vagy a szegénység, se nem a bátor fellépés vagy a félénkség ajánl valakit Isten figyelmébe. Isten felhívása szuverén megnyilvánulás. Ő már az elején ismeri a véget. Tékoabeli pásztor, egyiptomi herceg, galileai halász, Damaszkusz felé igyekvő farizeus – Isten előtt mindezek a körülmények nem fontosak. Isten maga dönti el, hogy kit választ ki, és bárkinek, aki elfogadja hívását, “ki kell lépnie a sorból”, és csatlakoznia kell Istenhez.

Kilépni, de honnan? A családi körből, az ismerősök, barátok köréből; önmagunk önző érdekszférájából, hogy csatlakozhassunk az Ígéret Földje felé tartók zarándoklatához. Ábrahám és Sára a hit zarándokútjának úttörői voltak. Jóllehet földi úti céljuk ismeretlen volt számukra, bíztak Istenben, aki tudta, hova akarja őket vezetni, és tudomásuk volt “az alapokkal bíró városról, melynek építője és alkotója Isten” (Zsid 11:10). Az igazi tanítvány magára ölti a zarándokruhát, és magával viszi a hit látcsövét, hogy messziről is láthassa a valóságot. Így megy az úton, határozott léptekkel: nem csüggeszti el sem az idő, sem a távolság hossza.

Elmélkedésre szánt gondolat

Isten szólt Ábrámnak: “Eredj ki!” Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy kövessék Őt (ld. Mt 4:19). Mindkét parancsban benne rejlik a lemondásra és az új élet elkezdésére történő felszólítás. Van-e gyakorlatiasság ezekben a parancsokban? Teljesíthetőek ezek a parancsolatok?

II. A szövetség gyermekei

Jóllehet a szövetség gondolata Ádám és Noé életében is feltűnik (ld. 1Móz 9:12.15-16), explicit módon – az Isten és ember közötti kapcsolat fundamentumaként – legelőször Ábrahám életében jut kifejezésre, mégpedig nyolc alkalommal (ld. 1Móz 12:1-3.7; 13:14-16; 15:1-6; 16:10; 17:1-7.21; 22:17). Ezt követően Isten elrendelte a férfiak körülmetélését, amely a közte és az ember között levő személyes és mély tartalmú kapcsolat lényegét fejezte ki. Pál apostol a körülmetélés jegyét egyetemessé tette azáltal, hogy a megújult, Isten mellett elkötelezett szívre vonatkoztatta (ld. Róm 2:29; Gal 6:15; Kol 2:11-12).

A szövetség szempontjából lényeges volt az, hogy Ábrámnak utódja legyen. Mivel nem volt vérszerinti leszármazottja, annak lehetőségét is számításba vette, hogy örökbe fogadja szolgáját, Eliézert (ld. 1Móz 15:1-3). Isten azonban nemet mondott ezen elképzelésére, és megígérte: az örökös Ábrám vérszerinti leszármazottja lesz. Szárai ennek a kinyilatkoztatásnak biológiai jelentést tulajdonított, és megpróbált segíteni Istennek ígérete teljesítésében: megkérte Hágárt, hogy szüljön utódot Ábrámnak. Ennek a kapcsolatnak lett a gyümölcse Ismael (ld. 1Móz 16). Tizenhárom évvel később azonban, Isten ismét nemet mondott, és kijelentette: Sára lesz Ábrahám leszármazottjának az anyja (1Móz 17:6; 18:10). Sára viszont már túl idős volt ahhoz, hogy élet foganjon az ő méhében és gyermeket szüljön (1Móz 18:11). Ekkor Isten egy kérdéssel és egy újabb ígérettel eloszlatta a házaspár kételyeit: “Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami?” (1Móz 18:14). Sára, kilencven éves korában változást érzett az ő testében: elhalt méhében megfogant a szövetség gyermeke! Hite válaszra talált.

Elmélkedésre szánt kérdés

Ábrahám is, Sára is tudta, hogy Istennek terve van velük. Ennek ellenére két ízben is hazudtak a kettejük közti kapcsolat tekintetében (ld. 1Móz 12:10-20; 20), továbbá két alkalommal próbáltak “segíteni” Istennek terve teljesítésében: Eliézer örökbefogadása, majd a Hágár szülte Ismael által. Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a tényállásból egyrészt az ember természetére, másrészt pedig az isteni kegyelemre vonatkozóan?

III. A hit próbája és a győzelem

“És lőn ezeknek utána, hogy az Isten megkísérté Ábrahámot” (1Móz 22:1). 120 éves korában Ábrahámnak szembe kell néznie élete végső próbájával: Isten felszólítja őt, hogy áldozza fel egyetlen fiát, Izsákot. Ennek a parancsnak a fényében feltevődik bennünk a kérdés: milyen Isten az, aki megtilt valamit, majd pontosan a tiltott dolog végrehajtását követeli? Határozottan tiltja a gyilkosságot, mégis emberi áldozatot követel? Vagy itt csupán Ábrahámnak az előrehaladott kor miatt bekövetkező hallucinációjáról lenne szó? Így hangozhattak Sátán suttogva mondott szavai Ábrahám fülében a Mórija hegyi utazás előtti éjszakán. Az igazi hit azonban nem rendül meg az effajta kísértő hangok hallatán, nem vonja kétségbe Isten jellemét. Sátán jár el így, nem az igaz hívő. Ábrahám felteszi Izsákot az oltárra. Kötelessége volt a hit gyermekeként felnevelnie Izsákot, és hite még e rettenetes próba tüzében sem rendült meg.

“Ímhol vagyok” (1Móz 22:1.11 [7. vers: “Ímhol vagyok, fiam”]). Ábrahám három ízben válaszol ezekkel a szavakkal (“hineni” – “ímhol vagyok”): először, amikor Isten Izsák feláldozását kéri tőle; másodszor, amikor Izsák az áldozati bárány felől érdeklődik; harmadszor pedig, amikor az Úr angyala visszatartja a kezét, és nem engedi, hogy megölje Izsákot. Háromszor válaszol a pátriárka ugyanazokkal a hitbéli meggyőződést és készenlétet kifejező szavakkal, amelyek által igazolja, hogy teljesen megbízik Isten üdvözítő gondviselésében, még az élet e válságos pillanataiban is. A helyzettől függetlenül, az igazi hit sosem inog meg.

“Az Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról” (1Móz 22:8). Izsák legkomolyabb és legtermészetesebb kérdésére (“ímhol van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatra való bárány?”) a legmegfelelőbb választ kapja atyjától. A hit embere számára nincsen próba, amelyre ne léteznék biztosítás Isten részéről a kimenetelt illetően. Az Atyának minden helyzetre van megoldása. A biztosíték Isten trónusától származik: az Atya gondoskodott arról, hogy Fia személyében rendelkezésünkre álljon az áldozati Bárány. A Fiú elfogadása képezi a végső győzelmet bármilyen válságban, amellyel életünk során szembesülhetünk. Isten mindig, minden körülményben gondoskodik rólunk.

Elmélkedésre szánt kérdések

“Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén” (Zsid 11:17). Milyen hit volt az Ábrahám hite: értelemre alapozó, vagy inkább bátor, merész? Egyetértesz-e az apostol logikájával, hogy tudniillik Isten, aki megvalósította Izsák megszületésének csodáját, képes lett volna akár fel is támasztani őt?

A tanultak gyakorlatba ültetése

Miközben átveszitek a leckét, bíztasd csoportod tagjait, hogy beszéljék meg, hogyan ültethetők gyakorlatba az e heti tanulmányban leírt elvek?

Elmélkedésre szánt kérdés

“A rendezett keresztény család nyomós érv a keresztény vallás létező valósága mellett” (Ellen G. White, Pátriárkák és próféták, 144). Ha elhatároznád, hogy a legkomolyabb szándék mellett gyakorlatba ülteted ezt az elvet, milyen változásokat kellene meghoznod saját és családod életében?

Alkalmazandó kérdések

Szerinted miért nevezte Isten Ábrahámot a barátjának (Jak 2:23)? Te is lehetsz Isten barátja? Ha igen, hogyan?

Személyes alkalmazás

Ábrahám és Sára a próbákban való helytálláshoz az Istenbe vetett hitből merítette az erőt. Bátorítsd csoportod tagjait, hogy mondják el egymásnak a hit küzdelmei terén szerzett tapasztalataikat.

A házasság szent kapcsolat. De megéri-e, hogy akár az életünket is feláldozzuk a megmentéséért? Ábrahám nyilvánvalóan vonakodott ettől, és Sára is csatlakozott hozzá a konspirációban. Mi az egyetlen védelem számunkra az ehhez hasonló helyzetekben?