5. tanulmány − 2007
január 27 - február 2.ILYEN AZ ÉLET "A NAP ALATT"
E HETI TANULMÁNYUNK:
Prédikátor 4“Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét” (Gal 6:2).
Számos bibliamagyarázó utal arra, hogy A prédikátor könyve helyenként hasonlít A példabeszédek könyvére, ami a hétköznapi életre vonatkozó, nem mindig könnyen követhető sorrendben közölt gyakorlati tanácsok, rövid, tömör mondások gyűjteménye.
A példabeszédek könyve 6. fejezete pl. a munkával kapcsolatos gondolatokkal kezdődik: “Eredj a hangyához, te rest” (Péld 6:6). Ezt követik “a haszontalan ember”-re utaló részek (12. vers), majd a figyelmeztetés hat dologra, amit az Úr gyűlöl (16. vers), ezután jön a szülők iránti engedelmesség fontosságának kérdése (20. vers). A fejezet végen a bölcs az erkölcstelen kapcsolat veszélyeire figyelmeztet (24–35. versek).
Hasonló stílussal találkozhatunk A prédikátor könyve 4. fejezetében is, ahol Salamon számos témát érint, kezdve az emberek elnyomásától az élet értelmének kérdéséig, de szót ejt még az irigységről és a munka céljáról. Fontolóra veszi az emberi közösséget érintő gondolatokat. Mondatai gyakran igen élesek, lényegre törők, írásának hangvétele mégis lírai. A király nem fejtegeti hosszasan az egyes pontokat. Nagyobb kérdésköröket érint, amelyekbe különböző módon belemélyedhet az ember, és amelyek még ma is igen sokat mondanak. Lássuk, mit üzen az Úr ebben a szakaszban!
| az elnyomók |
Január 28. |
Vasárnap |
Olvassuk el Préd 4:1–3 verseit. Fogalmazzuk meg a saját szavainkkal Salamon gondolatait.
Salamon itt is világi szempontból vizsgálja az életet “a nap alatt”. Mégis elég furcsának tűnnek szavai, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ki az, aki megszólal. Egészen más lenne, ha egy szolga siránkozna, hogy milyen rossz sorban él gazdája házában, vagy egy szegény ember keseregne az elnyomás miatt. Ebben az esetben azonban a nemzet leggazdagabb, legnagyobb hatalommal bíró vezetője panaszolja, mennyire elterjedt az igazságtalanság és az elnyomás.
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az elnyomás általában politikai vagy anyagi téren fordul elő. Az elnyomásnak azonban vannak más formái is, pl. a férj-feleség, ill. szülő-gyermek kapcsolatában. Azután megemlíthetjük a vallási elnyomás kérdését, amikor a vallás eszközével kényszerítik, zsákmányolják ki az embereket. Kitérhetünk a munkáltatók és munkavállalók viszonyára, és ide tartozik a szexuális zaklatás is. Még milyen formáit említhetjük meg az elnyomásnak? Előfordulhat, hogy az ember elnyomóként viselkedik, még ha nincs is tisztában vele? Keressük ki az alábbi igehelyeket. Milyen elveket találunk ezekben a részekben, amelyek megvédhetnek, nehogy akaratlanul is beleessünk ebbe a szerepbe? Mk 10:43–44; 1Kor 9:19; Fil 2:3; 2Tim 2:24; 1Jn 3:16; 4:11
A hatalom igen kényes dolog. Ha valaki helyesen él vele, nagy áldás lehet, hiszen segítségével a helyes irányba vezethet, sőt parancsolhat is másokat. De könnyű visszaélni vele. Azt is mondhatnánk, hogy a hatalom megront, a teljhatalom pedig teljesen megront. A legtöbb embernek ilyen vagy olyan módon van bizonyos hatalma mások felett. A döntő kérdés: hogyan élünk vele.
Tartsunk önvizsgálatot! Mit kezdünk hatalmunkkal? Mennyire követjük a mai részben felsorolt igékben rejlő elveket? Mi az, amin változtatnunk kell, nehogy visszaéljünk helyzetünkkel?
| van értelme az életnek? |
Január 29. |
Hétfő |
“Ezért boldogabbnak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt” (Préd 4:2–3, új prot. ford.).
“Van azonban egy igazán komoly filozófiai probléma, ami nem más, mint az öngyilkosság. A filozófia alapvető kérdésére adott válasszal ér fel annak megítélése, hogy érdemes-e élni vagy sem” – (Albert Camus, The Myth of Sisyphus and Other Essays [New York: Vintage Books, 1955], 3. old.).
A megfogalmazás tekintetében eltérő idézetek egyazon kérdést érintenek: Van értelme az ember életének? Gondoljunk csak a sok fájdalomra, szenvedésre és csalódásra. Egyszer úgyis meghalunk, akkor érdemes egyáltalán tovább küszködni?
Végső soron a válasz attól függ, ki hogyan vélekedik az élet értelméről. Az egyik nézet abból indul ki, hogy a halál az életünk lezárulása, tetőzése, ami után már más nem következik. Egészen eltérő megközelítéshez vezet, ha az életet csupán egy állomásnak tekinti az ember a jobb, örök élet felé vezető úton. Tehát sok szempontból éppen a halál kérdésével függ össze a válasz arra a kérdésre, hogy van-e értelme az életnek. A halál a vég, vagy csak a kezdet vége?
Van értelme az életnek? Válaszunkat támasszuk alá bibliaszövegekkel.
| irigység |
Január 30. |
Kedd |
Igen nagy léptekkel halad itt Salamon. Kifejti, hogy gyakorlatilag sokkal jobb annak, aki meg sem született, mint annak, aki él, és mindenütt csak elnyomást lát “a nap alatt” (Préd 4:1). Majd egészen más témára, az irigységre tér rá (4–6. versek). Valóban érdemes a Biblia szemszögéből vizsgálni ezt a kérdést! A Tízparancsolat egyik pontja is kitér az irigységre, de Salamon más szinten veti fel a témát: Véleménye szerint minden fáradságos, mesteri munka mozgatórugója valójában az irigység. Elég keserű megközelítés, és bár van némi igazság benne, az irigység problémáját kisarkítva tárgyalja.
Az emberiség jellemző problémája az irigység, sőt túl is mutat rajta, hiszen lényegében ez volt az első bűn. “Sátán irigy, féltékeny volt Jézus Krisztusra. Amikor minden angyal meghajolt előtte, elismerve jogos uralmát, nagy tekintélyét és hatalmát, Sátán velük együtt meghajolt, ám szíve tele volt irigységgel és gyűlölettel” – (Ellen G. White: The Spirit of Prophecy, 1. köt. 18. old.). Amikor az emberen erőt vesz az irigység, a féltékenység, valójában Sátán jelleme ütközik ki rajta.
Keressünk három olyan bibliai történetet, amelyben nagy szerepet játszott az irigység. Írjuk le, hogy milyen rettenetes következményeket vont maga után ez a bűn. Mit tanulhatunk az irigység következményeiről?
1
_______________________________________________________________2 _______________________________________________________________
3 _______________________________________________________________
Mi történik, amikor az ember szívében gyökeret ver az irigység és a féltékenység? Hogyan fékezhető meg ez a szörnyeteg? Gondoljunk Jézus életének a példájára! Hogyan mérhetünk rá végzetes csapást, mielőtt teljesen tönkretenné az életünket?
| kiért fáradozzon az ember? |
Január 31. |
Szerda |
“Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtelenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni” (ApCsel 20:35).
Olvassuk el Préd 4:7–8 verseit. Miután Salamon kifejti, hogy minden munka és fáradság mozgatórugója az irigység, a 7–8. versekben más irányba tereli a gondolatot. Ugyan mi értelme a sok munkának? A magányos emberre gondol, akinek nincs gyereke, nincs, aki segítené, sem akinek örökül hagyhatná fáradozása gyümölcsét. Mindent csak önmagáért tesz? Akkor pedig mi haszna a sok igyekezetnek?
Az emberi élettel kapcsolatban igen fontos kérdést pendítenek meg ezek a versek. Általában a legönzőbb embernek a legrosszabb, aki csak önmagának él, és kizárólag önös érdekei hajtják. Lehet, hogy ideig-óráig örül az eredményeknek, de csakhamar rájön, milyen gyorsan elillan az élet, mennyire kevéssé számít “a nap alatt”, és nem talál igazi célt, értelmet az életének. Istennek nem az volt a terve, hogy az ember csak önmagának éljen. Ellenkezőleg! Jézus élete is példázta, hogy önzetlen szeretetre teremtett az Úr. Életünk célja legyen az, hogy segítjük az embereket. Kiteljesíti, örömet, célt ad életünknek, ha másoknak is adhatunk magunkból. Ezt korántsem csak azok tapasztalhatják, akik megházasodnak, és gyermekeik születnek. Amíg csak élnek körülöttünk emberek, min-dig lesznek, akikért tehetünk valamit. Aki mások áldására szolgál, saját maga is áldásban részesül!
Keressük ki az alábbi bibliaszövegeket. Mit érintenek a mai részben felvetett kérdésekkel kapcsolatban? Mt 25:31–46; Mk 10:45; ApCsel 2:43–45; Zsid 13:1–3
Számunkra mi az igazán fontos az életben? Mennyi időt szentelünk kizárólag a saját dolgainkra, és mennyit másokéra? Feleljünk őszintén! Eleget tudunk-e tenni a bibliai elvárásnak, hogy ne csak önmagunkért, hanem elsősorban másokért éljünk?
| kötelék és közösség |
Február 1. |
Csütörtök |
Préd 4:8–12 verseiben Salamon egy másik, logikailag kapcsolódó gondolatra tér rá. Az öncélú élet után a közösség áldásairól szól. Igen költői a hangvétele, példákkal támasztja alá, hogy miért is jobb kettőnek együtt, mint aki egyedül van. Érdekes a szakasz tanulsága: az ember élete a közösségben teljesedik ki. Isten közösségi életre teremtett. Természetünkből adódik, hogy szükségünk van másokra.
1998-ban Bonnban, Németországban a háziúr belépett Wolfgang Dircks lakása ajtaján, mert nem kapta meg a lakbért, amit Dircks bankszámlájáról szoktak átutalni neki. A tévé előtti karosszékben egy csontvázat talált. A tévé ugyan nem működött jól, de még mindig be volt kapcsolva. A karácsonyfán még világítottak az égők. A szék mellett, a földön hevert egy újság, az 1993. december 5-i tévéműsor. A férfi aznap halhatott meg, de öt évig észre sem vette senki. Valóban szükségünk volna egymásra?
Olvassuk el 1Korinthus 12. fejezetét. Miről szól itt Pál, ami alapjában véve megegyezik Salamonnak A prédikátor könyvében kifejtett gondolatával?
A keresztény hit teljesen értelmetlen, ha az embernek nincs személyes kapcsolata Istennel. Ez elengedhetetlen. Az Istennel való kapcsolatból fakad az ember kapcsolata a közösséggel, a gyülekezettel is.
Sokan mondják, hogy “Nem akarok szervezett egyházhoz tartozni”. Akkor va-jon mit akarnak? Szervezetlen egyházat? Természetesen nem. Valójában kibúvót keresnek a kötelezettségek ill. a felelősség vállalása alól, esetleg a közösségben elvárható alkalmazkodást akarják elkerülni.
Milyen a kapcsolatunk gyülekezetünk közösségével? Hogyan vállalhatnánk még tevékenyebb részt a közösség életében, mások hasznára fordítva ajándékainkat? Szívesen kérünk segítséget a gyülekezettől, ha egyedül nem tudnunk megbirkózni valamivel?
|
Február 2. |
Péntek |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:
Kurt Vonnegut, az író mondta egyszer: “Mit kezdjenek ma a fiatalok az életükkel? Nyilván sok mindent tehetnek. De az a legmerészebb vállalkozás, ha olyan szilárd közösségeket hoznak létre, amelyek gyógyírként szolgálnak a magányosság rettenetes betegségére.”
A “koinonia” görög szó, és azt jelenti, hogy közösség. Isten emberi kapcsolatokra, közösségre teremtett. De nem mindegy, hogy milyen az a kapcsolat. Egy bárban vagy a futballpályán is lehet emberekkel találkozni, de a Biblia szerinti kapcsolat egészen másféle. Az Istent szerető emberek közösségében tapasztalható, azok között, akik elkötelezték magukat, hogy szeretik, segítik egymást, törődnek társaikkal. Azonos nézeteket valló, közös cél felé haladó emberek, akik valóban odafigyelnek egymásra, és kötelességüknek tartják, hogy az élet minden terén segítsék a másikat. Ilyen az igazi keresztény közösség.
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Hogy működik a gyülekezetünk közössége? Mennyire tesz eleget a tagok szükségleteinek? Vegyük számba erősségeinket és gyengeségeinket! Mivel járulhatnak hozzá szombatiskolai csoportunk tagjai, hogy gyülekezetünk valóban eleget tudjon tenni feladatának, úgy, mint ahogy az illik az Istent és a többi embert szerető hívők közösségéhez?
Hogyan válaszoltunk az élet értelmét feszegető kérdésre? Beszélgessünk válaszainkról.
Folytassuk a beszélgetést a hatalom és a hatalom gyakorlásának kérdésköréről. A hatalommal való visszaélésnek milyen burkolt formái lehetnek? Milyen problémákat okozhat, ha valaki nem él hatalmával?
"Láthatatlan színház"
Pár éve találkoztunk először ezzel a programmal, aminek a lényege, hogy aki “belép” a színházba, nem lát semmit, mivel még kint, az ajtó előtt bekötik a szemét. Tapogatózva lép be a terembe minden látogató. A szemén kívül minden más érzékszervére hat valamilyen esemény. Kezébe tesznek “öt tálentumot”, Zákeus szerepében “felmászik egy fára” majd “leugrik” onnan. Hajóba száll a viharos tengeren, drága parfüm illatát érzi, amint Mária Magdaléna megkeni Jézus testét, azután hallja a kalapácsütéseket Jézus keresztrefeszítésekor. Végül az Ároni áldást hallja, amint fejére tett kézzel valaki a fülébe olvassa az ige szavait. Ezzel a programmal több szombathelyi klubba is elmentünk, különböző korú és összetételű közönségnek mutattuk be.
Az egyik helyen – mivel mindig segítőhiányban szenvedünk – betanítottunk egy hölgyet úgy, hogy először ő is végigment a színház különböző állomásain, és csak ezután állt be segíteni. Azt mondta: Már először is mélyen érintette a szívét mindaz, amit átélt, de most, amikor másoknak segíthet abban, hogy ők is átéljék és megtapasztalják mindazt, ami Krisztussal történt, valahogy rá is sokkal de sokkal mélyebben hatott ez az egész program.
Egy másik helyen, amikor valaki más kilépett a “színházból” – pár pillanatig szinte megkövülten állt, látszott rajta, hogy gondolatban még mindig bent van, és egészen a szíve mélyéig megérintették a Jézussal kapcsolatos események. Később ő is a segítőnk lett. Az volt a feladata, hogy az egyik állomáson egy verset olvasott fel az éppen ottlévő vendégeknek. Miután már többször is felolvasta a verset, odajött hozzám és azt mondta: “Nem tudom tovább olvasni. Gombóc van a torkomban. Mindjárt elsírom magam. Sosem gondoltam még végig, hogy Jézus engem is ennyire szeret! Én eddig el- eljártam a templomba, de nem is tudom, minek. Most értettem meg igazán, hogy mi is a hit lényege. Jézus ennyire szeretett engem, ennyire fontos vagyok neki...”
Ma, amikor sok embertől a gondolkodás, az átélés perceit elveszi a TV, olyan jó egy kicsit “bekötött szemmel” átélni, és újragondolni mindazt, ami 2000 éve történt!
Gyürüs Istvánné