A tanulmány kulcsszövege: Gal 6:2.

A szombatiskolai tanító feladata

1. Az ismeretek szintjén megmagyarázni a csoport tagjainak, hogy Istennel való közösségünk megerősíti embertársainkkal való közösségünket.

2. Az érzelmek szintjén kifejezni, hogy a valahová tartozás érzése azon tény ismeretéből fakad, hogy Isten családjához tartozunk.

3. Gyakorlati szinten szemléltetni, hogy az embernek szüksége van értékelni és fejleszteni azokat a kapcsolatokat, amelyek értelmet kölcsönöznek az életnek: a családi kapcsolatokat, a baráti kör és keresztény testvériség keretén belüli viszonyokat, sőt, az idegenekkel való kapcsolatokat is.

A tanulmány vázlata

I. A halottak boldogabbak? (Préd 4:1-3)

1. A legtöbben közülünk megismertük Isten szeretetét, a jelenben pedig felfedezzük azt a körülöttünk élő emberekben és körülményekben. Mindazonáltal az erőszakos gonoszság sokszor arra késztet, hogy kételkedjünk Urunk szeretetében. Ha benned is felerősödik a kétely érzete, hogyan kezeled?

2. Konkrétan mit tehetnek a keresztények a világot elárasztó erőszak megszűntetése érdekében? Mit tett Jézus?

II. Az élet minősége (Préd 4:4-6)

1. Vannak élsportolók, filmcsillagok és vállalat-igazgatók, akik egy évben többet keresnek, mint sokan közülünk egy egész életen át. Kihez kellene mérnünk magunkat, és miért?

2. Olvasd el Préd 4:6 versét. Támaszd alá a Salamon által mondottakat egy modern szemléltető példával.

III. Az örökség (Préd 4:7-12.13-16)

1. Vannak-e gyülekezetetekben személyek, akiknek több gondoskodásra és szeretetteljes törődésre lenne szükségük a többiek részéről? Egyénenként és csoportként mit tehetnétek azért, hogy az illető személyek érezzék, hogy törődtök velük?

2. Önéletrajzi ihletésű-e a 13. vers? Ha igen, szerinted, mit változtatott volna Salamon a múltján, ha tehette volna? Te mit változtatnál a múltadon?

Összefoglalás

Noha semmit sem változtathatunk múltunkon, Isten megbocsátása által elindulhatunk a bűntudatmentes jövő felé.

A tanulmányozás lépcsőfokai

1. A motiváció

Kétségkívül, a legtöbben közülünk hallottunk már olyan mesét, amelyben az emberi test részei, szervei egymással veszekednek. A kéz, a száj, a fogak vagy a nyelv irigykedni kezdenek s gyomorra, mivel az kapja a teljes krumpli- és szószadagot. Összeesküdnek a gyomor ellen, és nem adnak neki több ételt. A gyomor egy rövid ideig panaszkodik, s a dolgok – úgy tűnik –lecsillapodnak. Egy idő után azonban a munkaszünetben levő testrészek rájönnek, hogy mivel nem jut étel a gyomorba, ők is legyengülnek, és elvesztik erejüket, energiájukat. Végül tudatosul bennük a tény: a gyomor nem élősködött rajtuk, ahogy azt addig hitték.

Most képzeljük el, mi történne, ha a gyomor szüntelenül táplálékban részesülne, viszont ezért cserébe semmit sem tenne a test többi részéért. Ez azt jelentené, hogy képtelen ellátni szerepkörét, amelyért rendeltetett. Így hát a halál és a felbomlás következne.

Amint láthatjuk tehát, bizonyos testrészek egyszerűen képtelenek mások “hátán” élni. Hasonlóképpen igaz az is, hogy egyetlen testrész sem tarthatja meg kizárólag magának a jó dolgokat anélkül, hogy a maga során ne szolgáltatna nekik valamit cserébe.

Elmélkedésre: (Olvasd el Róm 12:4-5 és 1Kor 12:12-27 verseit.) E bibliaszövegek valamint a fenti illusztráció világosságában, e heti tanulmányunk központi gondolatát ekképpen fogalmazhatnánk meg: A Krisztusban élt igaz élet mindig a mások és nem a saját éne szolgálatát részesíti előnyben.

2. A tanulmányozás

A lecke magyarázata

I. Az erő és a hatalommal való visszaélés okozta szenvedések és szerencsétlenségek

(Olvasd el újra Préd 4:1-3 verseit.)

Salamon a Prédikátor könyve e fejezetét azzal kezdi, hogy ráösszpontosít a tényre: ugyanolyan szerencsétlen helyzetben van az erőszakot elkövető, mint az azt elszenvedő áldozat. E két csoportról nem állítható, hogy egy és ugyanazon közösség része lenne. Amikor a kapcsolatok ilyen értelemben zsákutcába torkollnak, s az egyik réteg folyamatosan visszaél a másikon hatalmával, mindkét társadalmi szegmensnek van veszítenivalója. Egyik fél sem lehet boldog. És mégis, ez a logikus eredménye annak, ha az emberek társadalmi beépülésének alapjául nem az Isten iránti félelem és az emberek közti kölcsönös tisztelet áll.

Elmélkedésre

• Abból, amit eddig a Prédikátor könyvéből tanulmányoztunk, mi utal arra, hogy akik visszaélnek a hatalmukkal, ugyanolyan szerencsétlen helyzetben vannak, mint akiket elnyomnak? Felhozhatunk-e példákat erre a tényállásra a mindennapi életből?

• Általában mi gerjeszti fel valakiben a vágyat visszaélnie hatalmával, mások kárára? Továbbá mi az, ami miatt valaki megengedi, hogy visszaéljenek az idejével, türelmével, munkabírásával? Ma milyen típusú visszaélések jellemzőek társadalmunkra? Az egyházban és az otthonban milyen fajta túlkapások jöhetnek szóba?

Utalj a vasárnapi tanulmányi rész elmélkedésre szánt szövegeire.

II. Az irigység – a közösség (társadalom) felbomlásának egyik tényezője

Olvassátok el újra a csoport keretében Préd 4:4-6 verseit. Ezekben a bibliaszövegekben két, egymáshoz viszonylag közel álló személy kapcsolata van bemutatva (az eredeti szövegben a rea szó szerepel, amelynek jelentése: “társ”, “társult személy”, és fordítható partnernek, társnak, barátnak, házastársnak, szeretett személynek is – ld. James Strong, Hebrew and Chaldean Dictionary, The New Strong’s Exhaustive Concordance of the Bible, 109/7453). Az itt leírt kapcsolatban felbomlik az egyensúly. Az ok: az irigység (a másik személy tulajdona utáni vágy – ld. 2Móz 20:17), amelynek következtében az irigy személy addig dolgozik, míg a munka teherré válik számára (az eredetiben amal, melynek jelentése testileg és lelkileg kimerítő erőfeszítés, amelyet elégedetlenség, igazságtalanság, túlhajszolt munka, sértés, visszaélés, szenvedés, fájdalom, züllöttség, fáradtság, gonoszság követ – uo., 89).

Elmélkedésre

• A mai társadalom által értékelt jellemtulajdonságok közül melyek azok, amelyek bomlasztják a kapcsolatokat?

• A humanitárius munkakör milyen feltételek között végezhető téves motivációk alapján?

• A Préd 4:4-6 versekben leírt irigység és versenyszellem hogyan vezethet az 1-3. versekben felvázolt túlkapásokhoz?

III. Az én-központúság ellentétben a mások iránti igyekezettel

Olvassátok el újra a csoportban Préd 4:7-8 verseit.

Az itt bemutatott személy nem akként jelenik meg, mint aki mások felett hatalmaskodik. Ez az ember nem kel versenyre felebarátjával, nem törekszik arra, hogy megelőzze. Legnagyobb tévedése úgy tűnik, az, hogy belemélyült az öncélú meggazdagodás szenvedélyébe, és nem is érdekli, milyen előnyei származhatnak gazdagságából, hírnevéből. Látszólag semmi sem érdekli abból, ami körülötte történik, akár jó, akár rossz dologról legyen szó. Nem használja ki a felebarátait, nem rabja a munkának. Egyszerűen csak egy én-központú, egocentrikus ember, aki kizárólag csak magával van elfoglalva. Életéből teljesen hiányoznak a kapcsolatok.

Elmélkedésre: Mi az a “minden jó” (Préd 4:8), amitől ez az ember megfosztja magát?

Az itt használt héber tovah szót, amely leírja mindazt, amitől ez az ember megfosztja önmagát, többféleképpen fordították a Biblia tolmácsai: jó, kellemes, szép, értékes, kiváló, csodálatos, elragadtató, kényelmet biztosító, előnyt és örömöt szerző, termékeny, vidám, helyes, igazságos, hibátlan dologként (uo., 45). Ez a szókapcsolat utalhat gazdasági vagy gyakorlati előnyökre, bölcsességre, jóléti állapotra, boldogságra. Lelki vonatkozásban az erkölcsi jóra irányítja figyelmünket (uo., 1729).

Elmélkedésre: Hivatkozz a szerdai tanulmányi rész megbeszélésre szánt bibliaszövegeire.

IV. Az életcél megtalálása a közösség és a (nem hierarchikus!) kapcsolatok által

Olvassátok el újra a csoport keretén belül Préd 4:9-12 verseit.

Ebben az igerészben olyasmi jelenik meg, ami hiányzik a fentiekből. Ha két ember közös erőfeszítést fejt ki valamilyen tevékenységben, egyikük sem tehet szert olyan erőre, amely révén uralkodhatna a másik felett. Ha az egyik megóvja a másikat az eleséstől, nem fog arra törekedni, hogy előnyökhöz jusson vele szemben, s a helyét sem fogja irigyelni. Ha ketten segítik egymást és egymásra támaszkodnak, egyikük sem fog kizárólag a saját személyére összpontosítani, s emiatt nem fogja szem elől téveszteni azt az örömöt, elégtételt és boldogságot sem, amely a másik személy értékeléséből származik.

Elmélkedésre

• Hogyan hozhatók összhangba Róm 12:3-8 versei az imént megvitatott kérdéssel? Hát Gal 5:13-15 versei?

• A IV. pontban megbeszéltek alapján mi az, amiért megéri élni?

• Milyen értelemben volt értékesebb az ifjú, kevésbé gazdag de bölcs Salamon élete az idős, de esztelen király életénél?

3. A tanultak gyakorlatba ültetése

Elmélkedésre szánt kérdések

• Miért elengedhetetlen erőteljes, pozitív képet alkotnunk arról, hogy kik is vagyunk a Krisztusban, hogy egy kevésbé önző és inkább mások felé orientált életet éljünk?

• Ha nem értjük meg Krisztusban alakuló önazonosságunkat, könnyen megtörténhet, hogy hatalmunkat, befolyásunkat tévesen mások elnyomására használjuk fel?

• Mit jelent a munka rabjának – munkafüggőnek – lenni?

• Milyen értelemben fosztod meg magad “minden jótól” (Préd 4:8), amikor csak önmagadért dolgozol, és figyelmen kívül hagyod a körülötted élők jólétét? Elemezz két-három példát.

• Melyek azok a dolgok, amelyek rákényszeríthetnek arra, hogy a munkára és a sikerre összpontosítsunk, kapcsolataink rovására?

• Melyek a leggyakrabban előforduló tényezők, amelyek tönkreteszik a kapcsolatokat, s amelyek közvetlen módon a munkával vannak összefüggésben?

• Honnan tudhatjuk, hogy a munkaerkölcsünk alapjául szolgáló motivációk önzőek vagy önzetlenek?

• Milyen következményei lehetnek a gyülekezeti életre egyes tagok karrierista törekvéseinek?

• Milyen különbségek vannak (ha vannak) a karrier és a szolgálat között?

Személyes bizonyságtétel

Vannak-e gyülekezetedben olyan szervezett csoportok, amelyek összejönnek a hét folyamán a célból, hogy segítsenek a tagoknak a munka és a világiak helyett Istenre és felebarátaikra összpontosítani?

Visszatérve a test különböző részei közti metaforikus vitára, kérd meg csoportod tagjait, hogy gondolkozzanak el azon, milyen lenne gyülekezeteinkben a légkör, ha a különböző ügyosztályok vagy gyülekezeti tisztségviselők megszűnnének tevékenykedni. Vannak közöttetek nézetkülönbségek, viták? Értékelitek-e azokat, akik szolgálatot végeznek? Támogatjátok őket? Imádkoztok érettük?

4. Személyes alkalmazás

“Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap” (Lk 21:34).

Az e heti tanulmány központi gondolatát (a Krisztusban élt igaz élet mindig a mások és nem a saját éne szolgálatát részesíti előnyben) a következőképpen is megfogalmazhatjuk: A Krisztusban élt élet egy alázatos, aggodalmaskodástól mentes élet, amelyet a Belé vetett gyermeki hit és bizalom jellemez.

Elmélkedésre: Hogyan egyeztethető össze e két kijelentés?

Az előttünk álló héten hogyan segíthet a lecke központi gondolatának második változata eltávolítanunk életünkből (1) az elsőségért való küzdelmet a családban, munkahelyen; (2) a téves célokért végzett túlzott munkát; és (3) az önzést, amely meggátol abban, hogy másoknak is gondjukat viseljük?

Íme, néhány mód arra, hogyan vezethetné életünket a tanulmány központi gondolata:

1. Fogadd szívedbe Ellen White Jézushoz vezető út című könyvében megfogalmazott tanácsát:

“Minden reggel első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imádkozzatok: Fogadj el, Uram, a te tulajdonodnak! Összes terveimet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem, és engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem! Ez mindennapi kötelességetek legyen. Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket Néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon, és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez” (Advent, 1999, 53).

2. Ima gyanánt énekeld el az “Ó, Jézus, vezess engem!” című éneket.

3. Minden este, miután elénekled ezt az éneket és imádkozol, jegyezd fel egy naplóba, milyen mértékben sikerült alázatos, aggodalmaskodástól mentes és a mennyei Atyába vetett gyermeki bizalommal teljes életet élned.

4. Szakíts időt arra, hogy családod és szombatiskolai csoportod tagjaival ellenőrizd, milyen mértékben sikerült naponkénti érdeklődésed súlypontját saját személyedről másokra áthelyezned. Ha csoportod beleegyezik, alkossatok ima-párokat vagy felelősségvállaló-párokat a környezetetekben élő emberek érdekében.

Zárjátok imával a szombatiskolai órát.