SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

1. tanulmány     2007  december 30 - január 5.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

SALAMON HÁZÁNAK FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Krónika 6:1–42;  2Krónika 7:1–4;  1Királyok 3:16–28; 11:1–43

“És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tõle” (Lk 12:48).

Van egy vers, Richard Cory a címe, ami az irigy szegény ember szemszögébõl nézve fogalmaz. A szegény irigyli Coryt azért, mert gazdag és jóképû. Irigyli mindenért, ami miatt szívesen cserélne vele minden ember. A vers azzal ér véget, hogy egy este Richard Cory hazamegy, és golyót röpít a fejébe.

Salamon nem lett öngyilkos, legalábbis fizikailag nem. Az már más kérdés, hogy lelkileg mit tett magával. Megkapott mindent, amit a világ kínál, sõt a mennytõl is elnyerte a legjobbat. “Megerõsödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az õ Istene vele volt, és õt igen felmagasztalá” (2Krón 1:1).

Mi történhetett? Mi lehet a magyarázata annak, hogy aki elõször olyan közel volt Istenhez, akit az Úr elhalmozott földi és égi ajándékaival, élete végén megkeseredett, kiábrándult és meggyötört lett?

Bárki könnyen így járhat. Nem számít, ki vagyok, mit mondhatok a magaménak vagy mennyire kerültem Istenhez közel, végeredményben én is csak bûnös ember vagyok, akinek romlott a természete. Ha naponként nem adom át magam Istennek (Lk 9:23), bûnös természetem mindenképpen romlásba dönt.

Mielõtt rátérnénk A prédikátor könyve magyarázatára, vizsgáljuk meg közelebbrõl Salamon életét. Ilyen módon könnyebben megérthetjük, miért is így írta meg könyvét a király, méghozzá a Szentlélek irányítása alatt.

SALAMON BÖLCSESSÉGE

Vasárnap december 31.

Mit tudhatunk meg az alábbi szövegekbõl a fiatal Salamon természetérõl és jellemérõl?

1Kir 3:28 __________________________________________________________

1Kir 4:29–34 _______________________________________________________

1Kir 10:23 _________________________________________________________

Mt 12:42 __________________________________________________________

Salamon rendkívüli értelemmel és bölcsességgel megáldott ember volt. Természetesen az értelem és a bölcsesség nem egy és ugyanaz. A világ leggonoszabb emberei között akadtak kimagasló értelmi képességekkel rendelkezõk is, csak a bölcsesség, az igazi bölcsesség hiányzott belõlük.

A Biblia szerint a bölcsességnek legalább két fajtája van: a világi bölcsesség (1Kor 3:19) és az Istentõl jövõ bölcsesség (Jób 28:28; Zsolt 111:10).

Hogy foglalhatnánk össze, mibõl ered a kétféle bölcsesség közötti különbség?

Vitathatatlan, hogy a világi bölcsességen túl Salamonban megvolt az Istentõl jövõ bölcsesség: “És az Isten adott bölcsességet Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van” (1Kir 4:29).

Ha tehát “a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”, akkor abból a “félelembõl” fakadó minden bölcsesség és tudás alapja szükségképpen Isten létének, hatalmának és jóságának elismerése. Az igazi bölcsesség Istentõl ered. Az az értelmi képesség, ami nem errõl az alapról indul, lehet ismeret, de semmiképp sem nevezhetõ bölcsességnek. Milyen szomorú, hogy annyi értelmes, tanult, jó felfogású embernek fogalma sincs az igazi bölcsességrõl!

Egy képzett, értelmes, kiváló szakembert valaki egyszer bûnösnek nevezett. A férfi hevesen tiltakozott: “Ugyan milyen bûnt követtem el? Nem vagyok én bûnös!” Milyen szempontból mondhatjuk, hogy ez is egy példája a bölcsesség nélküli tudásnak? Más példákat is találunk? Milyen tanulságot vonhatunk le a világi ismeret és az Istentõl jövõ bölcsesség közötti különbségrõl?

 

SALAMON HITÉLETE

Hétfő január 1.

Salamon születésétõl fogva kimagasló értelmi képességekkel rendelkezett, ez azonban még mindig nem magyarázza bámulatos bölcsességét, amirõl már uralkodása korai szakaszában híressé vált.

Olvassuk el 1Kir 3:16–28 verseit. Mit ölel fel az “Isten bölcsessége” kifejezés?

Salamont Isten tette bölccsé, Õ tette képessé arra, hogy igazságosan ítéljen, bölcsessége tehát felülrõl jövõ ajándék volt. Ez azonban nem véletlen. Salamon az Úrral járt, azaz szoros kapcsolatban állt Istennel. Hittel és engedelmesen az Úrnak adta szívét. Isten csak ilyen feltétellel tehette bölccsé, amire szüksége volt ahhoz, hogy Izráel földjén igazsággal ítéljen.

Olvassuk el 1Kir 3:3–14 verseit. Milyen elemeket fedezhetünk fel Salamon szavaiban Istennel való kapcsolatát illetõen?

Ez a történet mutatja Salamon sikerének a kulcsát. A 9. versben találjuk a magyarázatot. Salamon a legfontosabb dolgot kérte: bölcsességet, hogy jó király lehessen. Már a kérés is mutatta, hogy az egy egész ország felett uralkodó fiatalember megértette: szüksége van Isten vezetésére. Õszinte alázattal fordult Istenhez Salamon, Izráel királya. Szavaiban nyoma sincs annak, hogy csak önmagában bízott volna. Tudta, hogy szüksége van egy erõsebb hatalomra. Ameddig megvolt benne ez a lelkület, addig az Úr nagyszerû dolgokat vihetett végbe általa.

Nem szabad azonban elfeledkeznünk még valamirõl. Olvassuk el ismét azt a részt, ahol Salamon az Úrral beszélget. Szavaiból kiderül, mi is volt a szíve mélyén. Persze a szó kevés. Még milyen bizonyítékát kellett adnia, hogy valóban igazi hit kapcsolja Istenhez? A kérdésre a választ a 14. versben találjuk: “És ha az én útaimon járandasz...” Nagyszerû példa ez a hit és a cselekedetek közötti szoros kapcsolatra. Isten addig cselekedhet Salamon által, és csak addig képes hitét megjutalmazni, amíg Salamon hite megmutatkozik engedelmességében.

Mennyire tükrözik cselekedeteink a hitünket? Mit árulnak el hitünkrõl tetteink? Mi az, amin változtatnunk kell?

SALAMON ISTEN TEMPLOMÁBAN

Kedd január 2.

A Salamonnak megadatott kiváltságok közül talán az volt a legnagyobb, hogy õ építhette fel a templomot Istennek, az ég és a föld Teremtõjének (Jel 10:6) Jeruzsálemben (2Krón 6:6), az Úr kiválasztott városában. Dávid szerette volna elvégezni ezt a feladatot, ami mégis fiára, Salamonra maradt.

Olvassuk el Salamon imáját, amit a templom felszentelésekor mondott el (2Krónika 6). Mit tartunk a legfontosabbnak szavaiban? Milyen elveket figyelhetünk meg az imában, amelyek nélkülözhetetlen részei úgy egyéni, mint közösségi hitéletünknek?

Rengeteg fontos szempontot találunk Salamon szavaiban. Figyeljük meg pl. a 18. verset, amelyben a király a hatalmas világegyetemet megteremtõ Isten fel-foghatatlan nagyságáról szól.

Salamon világosan látta, amint imája is utal rá, hogy a népnek fontos megõriznie Isten iránti engedelmességét. Az Izráelnek szóló szövetségi áldások mind feltételhez köttettek.

Az egész imádság talán legfontosabb része a bûnbocsánat ígérete. Ha Izráel a bûn útjára tér, majd elszenvedi a bûnök büntetését, Isten meghallgatja könyörgésüket “lakóhelyérõl”, a mennybõl, és megbocsát nekik. Figyeljük meg, hogy a bûnbocsánat csak a bûnök megvallása és a megtérés után következik!

Olvassuk el 2Krón 6:36-ot. Hogyan értelmezzük az evangéliumok fényében azt a kijelentést, hogy “mert nincsen ember, aki nem vétkeznék”? Mire célzott Salamon?

Salamon imájában szembeállítja az emberi gyengeséget Isten szeretetbõl fakadó bûnbocsánatával. 2Krón 7:1–3 verseiben látjuk, milyen feltûnõ jelét adta az Úr, hogy elfogadta Salamon áldozatát.

“Nincsen ember, aki nem vétkeznék”. Miért olyan fontos tehát megérteni, hogy Krisztus mindannyiunkért meghalt? Miért mondjuk, hogy egyedül Jézus által reménykedhetünk az örök életben?

 

SALAMON BUKÁSA

Szerda január 3.

“Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10:12, új prot. ford.)

Salamon elnyerte Isten számos áldását, élvezte kegyét, mégis idõvel eltért az Úrtól. Ellen White egyértelmûen fogalmazott: “Salamon fokozatosan adta fel hitét, és mire ennek tudatára ébredt, már messzire elhajolt Istentõl. Szinte észrevétlenül csökkent az isteni vezetés és a menny áldása iránti bizalma. Saját erejében kezdett bízni. Lassanként megtagadta Istentõl azt a rendíthetetlen engedelmességet, amely Izráelt különleges néppé tette, és egyre jobban alkalmazkodott a környezõ népek szokásaihoz. Engedett a sikerrel és magas tisztséggel járó kísértéseknek, elfeledkezve eredményessége Forrásáról” – (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 35. old.).

A Szentírás szerint valójában mi okozta Salamon erkölcsi és lelki hanyatlását (1Kir 11:1–4)? Milyen rendelkezést hágott át a király (5Móz 17:17)?

Tulajdonképpen nemcsak az volt a baj, hogy Salamonnak annyi idegen felesége volt, akik nem ismerték az Urat. Az volt legrosszabb, hogy kapcsolatai befolyásolták. Feleségei sokkal közelebb álltak hozzá, mint népe tagjai közül bárki, így végül miattuk fordult el az Úrtól. 1Kir 11:4-ben az áll, hogy Salamon szívét idõs korában “hajtották el” feleségei. Más szóval, ahogy Ellen White is írja, nem egyik pillanatról a másikra következett be a hitehagyás. A folyamat egy vétséggel kezdõdött, amit önmagában nem is érzett olyan rossznak. Ez a “kis lépés” azután nagy ugrásnak bizonyult a hitehagyás felé.

Mi mindent követett el Salamon, miután elfordult az Úrtól (1Kir 11:4–9)?

Szinte felfoghatatlan! Akit az Úr kiválasztott pogány isteneket imád és szolgál? Ha ez megtörténhetett Salamonnal, bárkivel megeshet!

Lehet, hogy a mi életünkben is van néhány dolog, ami Istentõl elfordít? Legyünk õszinték önmagunkkal, még ha fájdalmas is! Mit tegyünk, hogy megszabaduljunk a rossztól, ha igen a válasz?

 

SALAMON ÉLETE ALKONYA

Csütörtök január 4.

Természetesen az Úr nem nézte tétlenül, amint Salamon elfordul a hittõl. Isten, aki nem akarja, hogy “némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” (2Pt 3:9), bizonyára mindent megtett, és hatott egykor hûséges szolgája szívére.

Mit mondott az Úr Salamonnak? Mi mutat rá ebben a szakaszban is, hogy jó és rossz tetteink egyaránt hatnak másokra? Még miben mutatkozott meg Isten kegyelme Salamon iránt (1Kir 11:11–13)?

A bûnök miatt milyen próbát engedett meg az Úr Salamon életében (1Kir 11:14–43)?

Még ha a Szentírásból nem is derül ki egyértelmûen, Ellen White világosan leírja, hogy élete végén Salamon belátta balgaságát, és megtért. Sokat tanult rettenetes hibájából, így végül “írásba foglalta eltékozolt éveinek történetét és a benne rejlõ elrettentõ tanulságokat a késõbbi nemzedékek számára” – (E. G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 51. old.).

Olvassuk el Préd 1:1, 16; 2:4–10 verseit. Miért mondhatjuk e szövegek alapján, hogy valóban Salamon volt A prédikátor könyvének írója?

Salamon szomorú esetébõl számos tanulságot levonhatunk. Elõször is, bármilyen magasra emelkedik az ember, soha nem élvez automatikus védettséget a bûn veszélyével szemben. Másodszor, bûnével nemcsak önmagára, de másokra is szenvedést zúdított Salamon. Végezetül pedig, A prédikátor könyvét olvasva láthatjuk, hogy mennyi keserûség és szenvedés érte Salamont a rossz döntések következtében.

Salamon valóban messze elhajlott Istentõl, az Úr mégsem mondott le róla. Mire következtethetünk ebbõl mi, akik minden bizonnyal szintén megbotlottunk és elestünk már, talán többször is?

 

 

Péntek január 5.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 17-39. old.

“Salamon hosszú évekig Istennek szentelte életét. Becsületesség, elvhûség és az Isten parancsolatai iránti szigorú engedelmesség jellemezte. Õ maga irányított minden fontos vállalkozást, és bölcsen intézte a birodalom hivatalos ügyeit. Gazdagsága és bölcsessége, az uralkodás elsõ éveiben épített paloták és középületek, szóban és tettben megmutatkozó határozottsága, kegyessége, méltányossága és nagylelkûsége kiváltotta alattvalói hûségét, valamint sok ország uralkodóinak csodálatát és tiszteletét” – (i. m. 21. old.).

“Salamon azonban kezdte szem elõl téveszteni hatalmának és hírnevének Forrását. Amint hajlamai befolyásolták értelmét, önbizalma nõtt, és az Úr szándékát a maga választotta úton igyekezett végrehajtani. Úgy okoskodott, hogy ha politikai és kereskedelmi szövetséget köt a környezõ népekkel, azok megismerik az igaz Istent. A nemzetekkel egymás után lépett szentségtelen szövetségre, melyeket sok esetben pogány hercegnõkkel kötött házasságokkal pecsételt meg. Jahve parancsait félretéve, elfogadta a környezõ népek szokásait” – (i. m. 34–35. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Említsünk meg más ismert vezetõket is, akik Salamonhoz hasonlóan szintén rettenetes hibákat követtek el. Milyen párhuzamot vonhatunk közöttük? Mi a tanulság ebbõl önmagunkra nézve?
  2. Természetesen Salamon helyzete különbözik a miénktõl. Mégis milyen területen fenyegethet minket is a veszély, hogy lassanként eltávolodunk az Úrtól, és nem rá hagyatkozunk? Hogyan segíthetünk azoknak, akik kezdenek a hittõl elhajolni? Mi a felelõsségünk ilyen esetben? Mit tegyünk, hogy szavaink ne ítélkezésnek tûnjenek?
  3. Ismerünk valakit, aki eltávolodott Istentõl? Mit tehet csoportunk azért, hogy segítsen neki visszatalálni az Úrhoz? Mivel mutathatjuk be legjobban Isten rendíthetetlen szeretetét? Talán a gyülekezeten kívüli baráti összejövetelek megfelelõ alkalmat adhatnak.

“És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Õ elhívásának a reménysége, mi az Õ öröksége dicsõségének a gazdagsága a szentek között” (Efézus 1:18).

Isten ismeretébõl fakad minden igazi ismeret és fejlõdés. Bárhová is forduljunk, úgy fizikai, mint szellemi vagy lelki téren, a bûn átkát kivéve bármit is figyeljünk, ez a tudás mutatkozik meg. Mindegy, mely területen folytatjuk vizsgálódásainkat, de ha az az õszinte szándék vezérel, hogy az igazsághoz akarunk eljutni, kapcsolatba kerülünk a láthatatlannal, azzal a hatalmas értelemmel, ami mindenben és minden által munkálkodik. Az ember gondolata Isten gondolatához, a véges a Végtelenhez kapcsolódik. Felbecsülhetetlen a hatása ennek az összeköttetésnek mind a testre, mind a lélekre, mind a szellemre. E kapcsolatban elérhetõvé válik a legmagasabb rendû képzés. Istennek ez a módszere a fejlõdésre vonatkozóan: “Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele” (Jób 22:21, új prot. ford.). Ezt üzeni az embernek az Úr.

Miközben az ember tanulmányozza azokat a kérdéseket, amelyekbe angyalok kívánnak betekinteni, és azokon elmélkedik, angyalok szegõdnek társaiul... Így lehet, hogy ebben a világban élünk, ugyanakkor élvezhetjük a menny légkörét, amelybõl a földön élõ szomorú és kísértések között hányódó ember reménység gondolatait és szentség utáni vágyat nyerhet. Így egyre szorosabb kapcsolat fûzi a Láthatatlanhoz... Amikor azután a kapuk kitárulnak, és a hívõ be is léphet oda, nem érzi majd idegennek ott magát. Azoknak a szent lényeknek a hangja köszönti majd, akik láthatatlanul ugyan, de kísérõi voltak a földön, akiknek a hangját már felismeri és szereti. Ha földi életünk során összeköttetésben állunk a Mennyel Isten Igéje által, otthon érzzük majd magunkat a mennyei körökben.

Isten Lelke minden igazságra elvezeti azt, aki hajlandó irányítását követni. – Ellen G. White: My Life Today, 264. old.