TANÍTÓI MELLÉKLET

11. tanulmány  −  2006 szeptember 2 - 8.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

SZENTÉLY ÉS A KIS SZARV

Kulcsszöveg: Zsid 8:1-2.

A tanulmány célja

  1. Közelebbről megvizsgálni a kis szarvra utaló részleteket, főként a Krisztus elleni tevékenységét.

  2. Felsorolni a mennyei szentélyben végzett szolgálatokat, rámutatva ezeknek a kis szarv tevékenysége iránti viszonyát.

  3. Segíteni a tanulmányon résztvevő személyeknek mélyebben megérteniük a szentély megtisztításának szerepét úgy, ahogy azt az evangélium és a megváltási terv kinyilatkoztatja.

A tanulmány vázlata

I. A megtámadott “seregnek fejedelme” (Dán 8:9-12)

  1. A kis szarv ereje kétdimenziós:

  1. A Dán 8:9-14 a kis szarv által vezetett vallásos támadásra összpontosít.

II. A megtámadott szentély (Dán 7-8)

  1. A kis szarv magának követeli Krisztus mennyei szolgálatát.

  2. A kis szarv lerombolja a szentély alapjait.

Összefoglalás

A mennyei szentély elleni támadásával a kis szarv azt a hatalmat és azokat az előjogokat bitorolja, amelyek kizárólag az Istenéi.

Magyarázat

E heti tanulmányunk a kis szarv erejére és a szentély ellen indított támadására irányítja a figyelmet. Ennek a “hadviselésnek” a leírását Dán 8:10-13 verseiben találjuk meg. A kis szarv “a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye” (11. vers). Legyünk figyelmesek a 8. fejezetben alkalmazott jelképekre! A 7. fejezettel ellentétben itt tiszta állatok jelennek meg, amelyek kapcsolatban vannak a szentélyi szolgálattal. Ebből levonható a következtetés, hogy Dániel 8. fejezetében a szentély kérdésköre fontos helyet tölt be, a kis szarv pedig arra törekszik, hogy elrejtse a szentély valódi jelentését és szerepének fontosságát.

Más szavakkal, a kis szarv támadása elsősorban a megváltási terv ellen irányul, amint ez a Szentírásban ki van nyilatkoztatva, s ahogyan azt Krisztus megvalósította. A kis szarv hatalmában (a pogány Rómában és a pápaságban) olyan vallásos rendszert fedezünk fel, amely ellenkezik a Szentíráséval. E heti tanulmányunk a “mindennapi áldozat” jelentőségének kutatásában mélyed el, valamint célul tűzi ki annak a módnak az értelmezését, amellyel a “mindennapi áldozatot” a kis szarv az Istenségtől “elvette”.

I. A “mindennapi áldozat”

A Károli által “mindennapi áldozat”-nak fordított szintagma helyén a héberben a tamid szó áll, amely több, mint százszor jelenik meg az Ótestamentumban. “Rendszeres”-nek “állandó”-nak is fordítják. 4Móz 4:16 versében “szüntelen való”-ként jelenik meg, míg Dániel könyvében, öt helyen is, “mindennapi”-ként (8:11.12.13; 11:31; 12:11 – Károli, akárcsak az angol nyelvű Bibliában).

A “mindennapi” vagy “naponkénti” által hordozott jelentés nem a héber tamid szó alapjelentéséből származik, hanem a szentély fogalmával való társításból. A szentélynek számos “mindennapi” vagy állandó szolgálata volt, valamint több olyan tárgya, amelyet mindennap használtak. A mindennapi teljesen égő áldozatok mellett (2Móz 29:38.42), a kenyerek felrakása szintén naponkénti volt (2Móz 25:30), és a gyertyák is szüntelenül égtek (2Móz 25:30), akárcsak a tömjén (30:8) és az oltári tűz (3Móz 6:13). Mindezek a naponkénti papi szolgálatok a mennyei dolgok, a feltámadt Krisztus, a mi mennyei Megváltónk papi szolgálatának árnyékai voltak (Zsid 8:5-6).

“Minden egyes esetben a tamid a szentély szertartásszerű szolgálataira utal – legyen szó akár a Szent Sátorról, akár a Templomról – amely szolgálatok mindennapiak, állandóak voltak... Ez a mindennapi szolgálat Isten ember iránt tanúsított gondoskodását jelképezi, és szimbolikusan a jövőbe – Krisztus munkásságára – mutat, aki által Istenhez járulhatunk, "mert mindenha él, hogy esedezzék érettünk” (Zsid 7:25) (The SDA Bible Dictionary, 257-258).

II. A kis szarv és a mindennapi áldozat

Az előző tanulmányban a kis szarvat a pogány és a pápai Rómával azonosítottuk. A kis szarv munkássága (Dán 8:10-12.24-26) leírja úgy a pogány Róma, mint a pápaság törekvéseit. A 25. versben például azt olvassuk, hogy “a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad”. A 11. és 25. versekben található utalások a pápaság azon merészségében öltenek formát, hogy tudniillik magáénak vallja a közbenjárás szolgálatát, amely kizárólag a Krisztusé. A szentek elnyomása, amelyről Dániel 8. fejezete beszél, beteljesedett úgy a pogány időszakban, mint a pápaság korában.

De hogyan “vette el” a kis szarv (a pápaság) a mindennapi áldozatot, és miként “hányattatott el a szentség helye”? Hogyan taszította árnyékba a Krisztus, a mennyei főpap által érvényesített új szövetség mindennapi papi szolgálatát? Dániel monumentális képekben vázolja fel ezt, a történelem azonban részletesen megválaszolja ezeket a kérdéseket. Íme néhány viszonyítási pont:

  1. Az emberi papok által végzett közbenjáró szolgálat, a gyónás és a mise bevezetése, amely által Jézust újra és újra feláldozzák, lebecsüli Krisztus megváltói és főpapi szerepét, tisztségét. Idővel az emberek egyre inkább a földi papság felé fordultak bűneik megvallásáért, ahelyett hogy közvetlenül Krisztushoz fordultak volna (Zsid 4:16).

  2. A liturgia (a mise) a papot szó szerint egy másik Krisztussá teszi: alter Christus-sá. A katolikus pap valóban úgy véli, hogy a liturgia (mise) celebrálásával valóságos módon átalakítja a kenyeret Krisztus testévé.

  3. A gyónás átutalja a bűnök megbocsátásának jogát, érdemét Krisztusról a földi papra.

  4. A kis szarv földre vetette az igazságot (Dán 8:12). A nem bibliai alapú doktrínák – mint a vasárnapi istentiszteleti- és nyugalomnap, a lélek halhatatlansága, a Mária-imádat, az emberi közbenjárás, a purgatórium, a hagyomány egyenlőségi vagy éppenséggel felsőbbrendűségi státusa a Szentírással szemben stb. – lábbal tiporták a bibliai igazságot.

  5. Ezek a hamis tanítások az emberi papság dicsőítéséhez és az egyház intézménye magasztalásához vezettek, amely intézménynek olyan hatalmat tulajdonítottak, amellyel az Újtestamentum nem ruházza őt fel. Ahelyett, hogy a kizárólag a Krisztus kegyelme általi üdvösséget hirdette volna, az egyház maga vált az üdvösség forrásává, azt állítván, hogy senki nem üdvözülhet, aki nem tagja az egyháznak.

Ebben áll a kis szarv munkája. A Szentírás azonban nem hagy minket a sötétben, ami e hatalmas hitehagyást illeti. A helyreállítás és a megváltás a Biblia két központi témája. Akik nem engedik magukat az egyházi hagyomány által vezettetni, hanem az Ige szavát követik, meg fogják találni az Urat, az Egyedülit, akiben megtalálható az igazság, a kegyelem és a megbocsátás.

Személyes bizonyságtétel

Ha vezettél már autót, tudod, hogy a műszerfalon, a szemed előtt több olyan kijelző van, amelyet látni akarsz, mivel tudni akarod, hogy nem hágtad-e át a sebességkorlátozást, vagy hogy az olajnyomás megfelelő-e. Az egyetlen kijelző, amit nem akarsz látni, főként éjszaka és akkor, amikor idegen, lakatlan területen jársz: az üzemanyagszint-mérő.

De ha mégis kigyúl a kis, üzemanyagtank alakú égő, mit kell tenned? A lehető leghamarabb tankolnod kell. Lehet, hogy emellett visszafogod a sebességet és leállítod a klímát, hogy takarékoskodj az üzemanyaggal, amely még megmaradt. De amint megérkezel az első töltőállomáshoz, megfelelő minőségű és mennyiségű üzemanyagot vásárolsz. Nem csapvizet vagy üdítőt, hanem üzemanyagot.

E heti tanulmányunk a lehető legvilágosabb figyelmeztetés azoknak a keresztényeknek, akik szem elől tévesztették az erő és biztonság igazi forrását: Jézus mennyei szentélyben végzett szolgálatát. Az imént említettem, hogy Jézus nem csak Ítélőbírónk, hanem Ügyvédünk is.

Mindazonáltal nagyon sok keresztény mindenütt a világon az egyházba és szertartásaiba veti a bizalmát, ettől várván az üdvösséget. Egyeseket még a szószékről is erre tanítanak. Azonban elfogadni ezeket a tanításokat legalább akkora butaság, mint üzemanyag helyett vizet tölteni az autó tankjába: nem jutsz ezzel sehova, csak az autódat teszed tönkre.

Hasonlítsd össze ezt az értelmetlen megközelítést az e heti tanulmány bölcs és szeretettel teljes tanácsával. Vedd át újra a leckét figyelmesen. Olyan üzenetet közvetít, amelyet érdemes megosztanod másokkal.

“No jertek, törvénykezzünk...”

“Nyilvánvaló, hogy az evangélium fénypontja Krisztus értem végzett közbenjárása, és hogy e nélkül reménytelen lennék. De mondjátok, létezhet-e legalább egy olyan helyzet, amikor a Megváltó már nem járhat közben az érdekemben? Ha igen, melyik lenne az?” – kérdi egy hívő, aki biztos akar lenni abban, hogy nem lépett át semmilyen határt, amelyen túl az örök halál vár rá. Mit válaszolnál neki?