SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

8. tanulmány     2006  augusztus 12 - 18.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

1844-RŐL KÖZÉRTHETŐEN

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 7:27; 17:10; Lukács 3:1–22; Róma 5:8; Galata 3:13; 1Thesszalonika 5:9–10; 1Péter 2:24

“És ímé a templom kárpitja fölétõl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kõsziklák megrepedezének” (Mt 27:51).

Az eddigiekben tehát azt láttuk, hogy Dániel 8 végén a prófétának még felvilágosításra volt szüksége a 2300 nappal kapcsolatban, amit Dániel 9-ben meg is találunk. Gábriel, a magyarázattal szolgáló angyal, aki már a 8. fejezetben is megjelent, a próféta figyelmét közvetlenül Dániel 8 mareh-jára tereli vissza, a látomásnak arra az egyetlen részére, amit Dániel nem értuett. Rögtön ezután Gábriel még egy idõi próféciát közöl, a 70 hétrõl szólót, ami nyilván a 2300 napos hosszabb idõi próféciából “szabatott” le.

A 2300 napra vonatkozó próféciától eltérõen a 9. fejezetben olvashatunk a kezdõpontról: “a Jeruzsálem újraépíttetése felõl való szózat keletkezésétõl”. Errõl az elmúlt héten megállapítottuk, hogy Kr. e. 457-ben volt.

A 70 hetes próféciában a 69. héttel elérkezünk “a Messiás-fejedelemig”, azaz Jézusig. Tehát Jézus maga a prófécia középpontja, a 70 hét alapja, kulcspontja. Az egész prófécia Jézuson nyugszik, aki a “szegletkõ” (Ef 2:20).

Eddig tehát a következõket állapíthatjuk meg a 70 hetes idõszakról: 70 hét “szabatott”

I________________________________________________I_____________I

Kr. e.                                                                                   69. hét                 70. hét

457.                                                                            Messiás-fejedelem

 

SZÁMÍTÁSOK

Vasárnap augusztus 13.

A múlt héten megállapítottuk, hogy a perzsa Artaxerxész király uralkodása idején hangzott el “a Jeruzsálem újraépíttetése felõl való szózat”, tehát akkor adta ki az uralkodó, azaz már nem Babilónia fennállásának idején, hanem az utána következõ Méd-Perzsa Birodalom korában.

Melyik birodalommal kezdõdik Dániel 8 próféciája? Milyen újabb összekötõ kapcsot fedezhetünk fel a válasz segítségével Dániel 8 és 9 között?

Dániel 9-ben találjuk a 70 hétre vonatkozó prófécia kezdõpontját, amirõl megállapítottuk, hogy Kr. e. 457. Azután azt olvassuk, hogy onnantól 69 hét telik el “a Messiás-fejedelemig”. A 69 hét 483 nap, ami a nap-év elv alkalmazásával azt jelenti, hogy a Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó rendelettõl a Messiás-fejedelemig 483 évnek kell eltelnie.

Végezzük el a számítást, és nézzük meg, hová érünk, ha Kr. e. 457-hez hozzáadunk 483 évet!

A végeredményt úgy tudjuk kiszámolni, ha 483-ból kivonunk 457-et. Így 26-ot kapunk, ami Kr. u. 26. lenne. Itt azonban nem egy számegyenessel van dolgunk, ami így nézne ki: -2, -1, 0, 1, 2, 3, hanem naptárral. A naptárban nincsen 0. év, ezért a naptárral így kell számolnunk: -2, -1, 1, 2, pontosabban Kr. e. 2, Kr. e. 1, Kr. u. 1, Kr. u. 2 stb. Mivel tehát a naptárban nincs 0. év, a 483 évnek a naptár szerint egy évvel késõbb érünk a végére, nem Kr. u. 26-ban, hanem 27-ben.

Olvassuk el Lk 3:1–22 verseit! Milyen fontos eseménnyel találkozunk itt, és mennyiben segít megérteni a prófécia jelentését?

A prófécia nem Jézus születésérõl szól, hanem úgy utal rá, mint aki a “Messiás”, a “Felkent”, a Krisztus, azaz Jézus hivatalos minõségében. János szolgálatának az idejét Tiberius császár uralkodásának 15. évére teszi Lukács, ami Kr. u. 27-ben volt. János nem sokkal szolgálata kezdete után megkeresztelte Jézust. Ez a több mint 500 évvel korábban elhangzott bámulatos prófécia tehát Jézus szolgálatára mutatott elõre.

Mire következtethetünk Jézus keresztségébõl a Krisztus és az emberiség között meglévõ szoros kapcsolatra vonatkozóan? Napi küzdelmeink között milyen reményt nyújt, ha tudjuk, hogy Jézus ennyire kötõdik hozzánk?

“KIÍRTATIK A MESSIÁS”

Hétfõ augusztus 14.

Az eddigiekben tehát a 70 hétrõl (490 év) szóló prófécia tanulmányozása közben eljutottunk a 69. hét végéig, azaz a 490 évbõl a 483-ig. Két történelmi eseményt is említettünk, aminek az idejét pontosan meg lehet határozni. Nézzük meg az alábbi táblázatot!

                                            70 hét (490 év)

Kr. e. 457.                                                                               Kr. u. 27.

I___________________________________________________I__________I

Rendelet Jeruzsálem                                                                    69. hét          70. hét

újjáépítésérõl                                                                      Jézus keresztsége

                                                483 év

Tanulmányozzuk a táblázatot, és gyõzõdjünk meg róla, hogy minden abban megjelölt eseménnyel tisztában vagyunk!

Olvassuk el Dán 9:26-ot! Ebben az áll, hogy a 62 hét után “kiírtatik” a Messiás. A 25. vers szerint pedig a 62 hét az elsõ 7 hét után következik, ami azt jelenti, hogy a 69. hét után (Kr. u. 27.) a Messiás kiírtatik, és “senkije sem lesz”.

Keressük ki a következõ verseket (Ézs 53:5; Róm 5:8; Gal 3:13; 1Thessz 5:9–10; 1Pt 2:24)! Mennyiben segítenek ezek a bibliaszövegek a prófécia megértésében?

Eddig a prófécia az elsõ 69 hetet érintette. A 26. verssel elérkeztünk az utolsó héthez, a prófécia záró 7 évéhez, ami Krisztus engesztelõ halálának a képét vetítette elõre. Nem csak arról van szó, hogy kiírtatott a Messiás. Az angol King James fordítás szerint “nem önmagáért” áll a magyar “senkije sem lesz” kifejezés helyén, ami utalás arra, hogy a Messiás mások helyett szenvedi el a halált. Krisztus nem önmagáért, hanem helyettünk, helyettesünkként halt meg, valóban magára hagyatottan.

Az is érdekes, hogy a “kiírtatik”-nak fordított ige (krt) közvetlenül kapcsolódik Mózes 3. könyvének áldozati rendszeréhez, aminek értelmében “kivágattattak” azok, akik megszegték a szövetséget (lásd: 3Móz 7:27; 17:10, 14; 20:6, 17). Dán 9:26-ban látjuk, amint az ártatlan Jézus “kiírtatik” vagy “kivágattatik” mások bûneiért.

El tudjuk képzelni, mit jelent az, hogy bármit is tettünk, bármilyen rosszul is éltünk, tetteink büntetését már elszenvedte Jézus, aki “kiírtatott”, de nem önmagáért, hanem értünk?

A HÉT FELÉN

Kedd augusztus 15.

Olvassuk el Dán 9:27-et! Kétszer is szót ejt a “hét”-rõl, de melyik hétre utal?

Megállapítottuk tehát, hogy a prófécia Jézusra vonatkozik, és a 69. héttel jutottunk el a keresztségéig, ami Kr. u. 27-ben volt. A 26. versben közvetlen utalást találtunk értünk vállalt halálára. Éppen ez volt földi életének a célja (Mk 10:45; Jn 3:14). A 70 hétre vonatkozó próféciából már csak az utolsó, a 70. hét, azaz az utolsó hét év maradt.

Mi történt az utolsó hét felén? Milyen idõtartamról van itt szó?

A 26. versben közvetlenül szó esett Jézus haláláról, a 27. vers azonban azzal összefüggésben említi, amit ezzel Jézus elvégzett: véget vetett a földi áldozati rendszernek, legalábbis olyan tekintetben, hogy attól kezdve már nincs többé értelme (persze helyenként még ma is mutatnak be áldozatot). Ez Mk15:34–39-ben is egészen világosan látszik, abban is, ahogy a templom kárpitja kettészakadt, jelezve a Krisztus munkájának törvényes jelképéül adatott földi szentélyszolgálat végét. Végül bemutatták az igazi áldozatot, a régi rend valami újnak, valami jobbnak adott helyet. Mindazt, ami a régi rendszerhez tartozott – az áldozatot, a papságot és a szentélyt – felváltotta valami más (lásd: Zsid 9:1–15).

Ez történt “a hét felén”. Ez három és fél évet jelent (a 7 felét). Ha számba vesszük János evangéliumában a páska ünnepeket, láthatjuk, hogy három és fél évvel késõbb, azaz Kr. u. 31. tavaszán feszítették keresztre Jézust. A táblázatunk tehát így néz ki:

70 hét (490 év)

Kr. e. 457.                                                                Kr. u. 27.     Kr. u. 31.

I____________________________________________I________I_________I

Rendelet                                                                       69. hét                          70. hét

Jeruzsálem                                                                      Jézus        Krisztus

újjáépítésérõl                                                             keresztsége     halála

                                            483 év

 

Hihetetlen erõvel hirdeti ez prófécia, hogy Jézus a Messiás! Fordítsunk elegendõ idõt arra, hogy igazán megértsük a tanítását. Hogyan jelenik meg ebben a lenyûgözõ próféciában Isten irántunk való szeretete? Hogyan erõsíti a hitünket?

A HETVENEDIK HÉT

Szerda augusztus 16.

Szintén Dán 9:27-ben található, amit a 70 hétre vonatkozó próféciában utoljára meg kell néznünk: “Egy héten át sokakkal megerõsíti a szövetséget”. Melyik hétrõl van szó? Nyilván a 70-rõl, a prófécia utolsó hetérõl. Kr. e. 457-tõl kezdve 490 évvel késõbb, a 70 hét próféciája végén eljutunk Kr. u. 34-ig. Ezért mondhatjuk, hogy a 70. hét ekkor ér véget.

Dán 9:27 említést tesz a szövetségrõl. Milyen szövetség az, amire utal? Lásd: 2Móz 19:5; 34:10; 3Móz 26:45; 1Kir 19:10; Ézs 59:21; Jer 50:5!

A 70 hétre vonatkozó prófécia utalás Istennek Izraellel kötött szövetségére. “Sokakkal megerõsíti a szövetséget” – világos, hogy ez azokra a zsidókra vonatkozik, akik akkor elfogadták Jézust. Maga a prófécia nem említ egyetlen eseményt sem az utolsó évvel, Kr. u. 34-gyel kapcsolatban, mégis sokan vélik úgy, hogy Pál apostol abban az évben fogadta el az evangéliumot, és attól kezdve lett a pogányok apostola (ApCsel 9). Más szóval tehát véget ért az a kor, amelyben Izrael volt a kiválasztott nép. A 490 év végén új korszak vette kezdetét az üdvösség történetében, ettõl fogva az evangélium az egész világnak hangzott.

                                                    70 hét (490 év)

Kr. e. 457.                                                           Kr. u. 27.         Kr. u. 31.         Kr. u. 34.

I_________________________________________I___________I___________I

Rendelet Jeruzsálem                                                69. hét                                    70. hét

újjáépítésérõl                                                           Jézus              Krisztus        evangélium a

                                                                          keresztsége            halála         pogányokhoz

                                                483 év

Nézzük meg alaposan az elõbbi táblázatot is, hogy valóban mindent megértsünk, és másoknak is el tudjuk magyarázni.

Igazán bámulatos ez a prófécia, de gondoljunk arra, hogy ez csak része egy még nagyobb próféciának, annak, ami a 2300 napra vonatkozik! Hiszen láttuk, hogy ez a 70 hét “levágatott” (szabatott) Dániel 8 szélesebb kört érintõ marehjából, idõi próféciájából. Így két idõi prófécia áll elõttünk, a 2300 napra vonatkozó, aminek Dániel nem említi a kezdõpontját, és a 70 hétrõl szóló prófécia, aminek megvan a kezdõpontja. Tehát a következõ két idõszakot vizsgáljuk:

                    70 hét

Kr. e. 457.                 Kr. u. 34.

I_____________________I

                                                2300 nap                                                      Kr. u.1844

I_____________________________________________________________I

 

 

KÖZÉRTHETÕEN SZÓLVA 1844-RÕL

Csütörtök augusztus 17.

Amint láttuk, a 70 hetes prófécia Jézuson alapszik, és mivel a 70 hét csupán része a 2300 napos próféciának, az a prófécia is Jézusra épül. Ebbõl nyilván adódik a következõ lépés. A meghatározott kezdõponttal induló 70 hetes prófécia “szabatott”, azaz levágatott a 2300 napra vonatkozó próféciából (holnap majd érintjük azt is, hogy miért a 2300 nap elejébõl, és nem a végébõl számítjuk le ezt az idõszakot).

                    70 hét

Kr. e. 457.                   Kr. u. 34.

I_____________________I

                                                    2300 nap                                                Kr. u.1844

I_____________________________________________________________I

Számoljunk! Ha a 2300 éves idõszak kezdeteként a 70 hetet vesszük, melyik évhez jutunk el?

Ha Kr. e. 457-tõl számolva 2300 évet veszünk (ne feledkezzünk el róla, hogy nincs 0. év, tehát egy évet le kell vonni!), 1844-hez érünk. Amennyiben Kr. u. 34-hez adjuk hozzá a fennmaradó 1810 évet (2300-ból elvesszük az elsõ 490 évet), akkor szintén 1844-et kapunk. Ezért mondhatjuk Dán 8:14 szerint, hogy a szentély megtisztítása 1844-ben kezdõdött.

                                                           2300 év

                    490 év                                             1810 év

Kr. e. 457.             Kr. u. 34.                                                                               1844.

I__________________I_____________________________________________I

Dániel könyve 7. és 8. fejezetei között meglévõ párhuzamok alapján megállapítottuk, hogy a szentély megtisztítása ugyanazt jelöli, mint Dániel 7- ben az ítélet – aminek Dániel 7 szerint a 1260 napos idõszak után, de még Krisztus második eljövetele elõtt kell bekövetkeznie. Mai számításaink miért illenek olyan jól ahhoz a tanulmányhoz?

A 2300 napos próféciával kapcsolatban az is lényeges, hogy mivel tagadhatatlanul kapcsolódik a 70 hetes próféciához, elválaszthatatlanul kötõdik Jézushoz. Egyszerûen nem lehet lényegesen változtatni ezeken a számokon úgy, hogy ne érintenénk a Jézussal kapcsolatos idõpontokat. Maga Jézus teszi biztossá ezt a próféciát. Az Úr minden kétséget kizáróan elég fontosnak tartotta a 2300 napos próféciát ahhoz, hogy a szó legszorosabb értelmében Jézusra, és földi küldetése szempontjából a legnagyobb és legpontosabb próféciára, Dániel 9. fejezetének 70 hetes próféciájára alapozza.

 

Péntek augusztus 18.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: A nagy küzdelem, 366–385. old.

Világos, hogy a 70 hetet a 2300 évbõl számítjuk le, de vajon miért az elejébõl és nem a végébõl? Azért, mert csak így logikus. Ha a 70 héttel zárulna a 2300 éves idõszak, akkor e prófécia Kr. u. 34-ben érne véget, ami Dániel 8 összefüggésében teljességgel elképzelhetetlen, hiszen ez a fejezet (és a vele párhuzamos 7. fejezet) az idõk végéhez köti a 2300 napról szóló próféciát. Ez pedig Kr. u. 34-ben még nem következett be. Ezenkívül ha a 2300 napos és a 70 hetes prófécia vége esne egybe, akkor a 2300 napra szóló prófécia az abban szereplõ elsõ birodalom, Babilon kora elõtt 1600 évvel kezdõdne. Teljesen kizárt tehát az adott összefüggésben, hogy a 2300 napos idõszak végérõl számítsuk le a 70 hetet.

Ha pedig a hosszabb prófécia kezdetébõl számítjuk le a 70 hetet, akkor láthatjuk, hogy a látomással egyezõen a prófécia a médek és perzsák uralkodásának idején kezdõdik (Dániel 8 próféciája Médo-Perzsiával indul), és az 1260 éves idõszak után, de még a második advent elõtt végzõdik. Ez is tökéletesen egyezik a látomás egészével.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. A csoportunk közösen ismételje át az elmúlt néhány hét során tanultakat. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy mindenki a lehetõ legjobban megértse az eddigiekben vizsgált kérdéseket.

  2. Dán 8:14 alapján a szentély megtisztítását 1844-re tesszük. E szerint az értelmezés szerint miért a mennyei szentélyrõl és nem a földirõl van szó?

  3. Miért olyan fontos, hogy mi adventisták valóban megértsük ezt a próféciát a benne bemutatott eseménnyel, a szentély megtisztításával együtt, ami olyan régen történt? Mit jelent ez ma egyházunk számára?

  4. A csoportban beszéljünk arról is, hogy a 70 hetes, azaz az evangéliumról szóló prófécia összekapcsolódik a 2300 napos próféciával. Mit tudhatunk meg ebbõl, miért olyan fontos, hogy az evangélium a 2300 napos próféciával kapcsolatos értelmezésünk alapja?

 

“Azért…”

“Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Mt 28:19).

…Jézus ott volt, ahová hívta tanítványait. Vele ma is a próféciák útmutatása nyomán lehet találkozni. Ezért nem jóslás, a jövőt faggató kíváncsiság a próféciák megértéséért való küzdelem. De azt soha nem szabad felednünk, hogy a próféciák csak akkor érik el céljukat, ha útmutatásuk nyomán találkozunk Krisztussal.

Jézus nem korholta kicsinyhitű, esendő tanítványait. Nem kérte számon rajtuk az elmúlt három és fél esztendő mélyen szántó tanításait, a csodák hitet erősítő erejét. Most csupán egy hármas, egymással összefüggésben levő, ünnepélyes kijelentést tesz. Először önmagára mutat: “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28:18). Lényegében Jézusnak ezen az ünnepélyes önkijelentésén alapszik az egész missziói parancs.

Mai kereszténységünk legnagyobb baja az, hogy mi akarunk minden hatalom birtokosai lenni mennyen és földön. A tanítványok bizonyára szerették volna, ha Jézus így fogalmaz: néktek adok minden hatalmat mennyen és földön, csakhogy ez nem oldott volna meg semmit. Az én életemben kell Isten hatalmának jelen lennie, mert minden hatalomnak Ő a birtokosa. Az értem életét odaáldozó Jézus kapott felhatalmazást, teljhatalmat a világ fölött. Küldetésemnek, missziói munkámnak az az alapja, hogy Ő hatalmas, én pedig tanítványa és szövetségese vagyok.

A misszió csak akkor valósulhat meg, ha kész vagyok Jézusnak minden hatalmat átadni önmagamban is. Hányszor aggodalmaskodunk, kétségbeesünk, elcsüggedünk. Akkor is hisszük, hogy van Isten az égben, de a tőle való függésünket már nem akarjuk elfogadni. Pedig neki ott is száz útja van, ahol mi egyet sem látunk. Az odaszentelődés nem életidegen, pusztába vonuló, élettagadó tehetetlenség, hanem éppen annak a gyakorlati elismerése, hogy Istennek van hatalma az én életemben is. Annak a felismerése, hogy Istennek célja van velem, és nélküle értelmetlen lenne az életem.

Az “azért” szócskának ez a titka: vajon a te életedben is Istené minden hatalom? Ha nem, lehetetlen dolog elvállalni az Ő küldetését.

______________

* Dr. Szigeti Jenő: Jézus megy velünk az úton, 49-50. old. (HETED7VILÁG Kiadó, Budapest, 2005.). A Kiadó engedélyével.