SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

2. tanulmány     2006  július 1 - 7.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

AZ ÍTÉLET KEZDETE

E HETI TANULMÁNYUNK: Prédikátor 12:16; Dániel 12:1–2; Máté 8:12; 22:1–13; 25:31–33, 46; János 3:18; 2Korinthus 5:10

“Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által” (Róm 2:16).

“Nincs Isten – és Mária az anyja!” – írta Olaszországban a falra valaki, aki nyilván nem hisz Istenben. Humornak szánhatta a falfirkát, ennek kapcsán azonban érdemes megjegyezni, hogy az ember szubjektív lény. Bármennyire is igyekszünk tárgyilagosan eljárni – becsülettel, tisztességesen, logikusan, elõre megfogalmazott vélemény nélkül vizsgálódni – elkerülhetetlen, hogy a saját elgondolásunkat, kulturális környezetünk hatását, hangulatunkat és tapasztalatainkat belevigyük abba, amivel foglalkozunk. Lényegében az a gondolat is már elõre megfogalmazott vélemény, hogy nincs elõre megfogalmazott véleményünk egy bizonyos dologról.

Ezen a héten megkíséreljük a lehetõ legtárgyilagosabban tanulmányozni, hogy mit mond a Biblia az ítéletrõl, persze tisztában vagyunk saját korlátainkkal. Most egy rövid idõre feledkezzünk el 1844-rõl, az advent elõtti ítéletrõl, Ellen White-ról, Hiram Edsonról a kukoricásban stb., és hadd szóljon csak a Biblia e fontos témáról! A következõ kérdésekre keressünk feleletet: Hogyan kapcsolódik egymáshoz az ítélet és az evangélium? Mi lesz az ítélet végeredménye? Vajon a keresztények is ítélet alá esnek? Mi a cselekedetek szerepe az ítéletben? Mit tudhatunk meg az ítélet idejérõl?

Egymagában ugyan egyik válasz sem tartalmaz mindent, amit a témáról tudnunk kellene, de ha összefogjuk õket, szép szõttest kapunk, ami jobban bemutatja az ítélet egész kérdéskörét, függetlenül attól, hogy milyen elõfeltételezésekkel kezdtük a vizsgálódást.

AZ Õ ÍTÉLETÉNEK ÓRÁJA

Vasárnap július 2.

Adventistaként, keresztényként mondjuk, hogy Jézus Krisztus evangéliuma “jó hír”. Tulajdonképpen az evangéliumnak fordított görög szó éppen azt jelenti, hogy “jó hír”.

Jó hír, de mirõl szól? Arról, hogy Jézus helyettünk halt meg (1Pt 2:24); a kereszten megfizette a váltságot bûneinkért (Ézs 53:6); hit által tökéletesen állhatunk meg Istenben már most, mert Krisztus tökéletes igazságának palástja takar be (Róm 3:22); valamint Jézus értünk vállalt tette árán miénk az örök élet reménysége (1Jn 5:11–12).

A jó hír tehát, hogy örök életünk van, de mi a másik lehetõség?

Olvassuk el a következõ verseket! Mi vár azokra, akik végül nem nyernek örök életet?

Dán 12:2 _______________________________________________________

Mt 8:12; 25:46 __________________________________________________

Jn 3:18 ________________________________________________________

2Thessz 1:9_____________________________________________________

Jel 14:11 _______________________________________________________

Nézzünk meg néhányat az innen származó képek és kifejezések közül: “örök veszedelem”, “az õ kínlódásuknak füstje”, “elkárhozott”, “örök gyötrelem”, “sírás és fogaknak csikorgatása”. Vajon nem az ítéletrõl szól mindez?

Az evangélium jó híre, hogy az ítéletben Isten megment a kárhozattól. Az evangéliumban benne foglaltatik az ígéret, hogy nincs kárhoztatásuk azoknak, akik elfogadták Jézust, szemben azokkal, akik elutasították. Így tehát lehetetlen az evangéliumot elválasztani az ítélettõl, hiszen éppen az az evangélium “jó híre”, hogy nincs kárhoztatásunk! Más szóval, ítélet nélkül az evangélium fából vaskarika. Az evangéliumnak saját meghatározása szerint része az ítélet.

Olvassuk el Róm 2:16 és Jel 14:6–8 verseit! Hogyan mutatnak rá ezek az igehelyek az evangélium és az ítélet közötti kapocsra? A mai szakasz segítségével hogyan érthetjük meg talán még jobban, miért is jár köszönet az Úrnak Jézus áldozatáért?

ÉLET VAGY KÁRHOZAT?

Hétfõ július 3.

Keressük ki az alábbi szövegeket! Végül melyik két csoportba kerülnek majd az emberek?

Dán 12:2 _______________________________________________________

Mt 12:37 _______________________________________________________

Jn 3:16 ________________________________________________________

Jn 5:29 ________________________________________________________

Lényegében az az ítélet végeredménye, hogy az emberek két csoportba kerülnek: lesznek, akiket Isten örökre megment, és lesznek olyanok is, akik örökre elvesznek. Az idézett szövegekben sehol nincs utalás boldog köztes állapotra, középútra. Végezetül minden ember sorsa vagy az örök élet vagy az örök halál lesz.

Már ezekbõl a szakaszokból is világosan kitûnik, hogy a gonoszokat az ítélet választja el az igazaktól. Megtörténik a végsõ különválasztás, az ítélet, amelyben egyszer és mindenkorra döntés születik minden ember örök sorsáról.

Olvassuk el a következõ verseket: “Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õvele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe. És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl. És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja” (Mt 25:31–33). Még mit tudhatunk meg ebbõl az ítéletrõl?

Számos fontos dologra figyelhetünk itt fel. Elõször is: mi kerül ítélet alá? Azt olvassuk, hogy “elébe gyûjtetnek mind a népek”. Egyetemes ítélet lesz; Isten megvizsgál minden népet, azaz mindenkit – hiszen nem maga az Úr “az egész föld bírája” (1Móz 18:25)?

Itt is egyértelmû szétválasztással találkozunk: külön csoportba kerülnek a juhok és a kecskék, a kárhozatra és az üdvösségre jutók. Krisztus szavaival élve egyesek “elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre” (Mt 25:46). Lehetetlen ennél világosabban fogalmazni.

Milyen következtetéseket vonhatunk le a mai igékbõl? Vegyük sokkal komolyabban saját lelki életünket, és imádkozva, hûséggel fáradozzunk mások üdvösségéért is!

ISTEN HÁZA

Kedd július 4.

A tanulmány elõzõ részében leszögeztük, hogy az utolsó idõben bekövetkezõ, egyetemes ítélet várható, ami minden embert érint. De mi lesz az egyházzal? Mi a helyzet azokkal, akik Jézus nevét vallják, és úgy tûnik, hogy komoly, hûséges keresztény életet élnek? Õket is érinti az ítélet?

Keresztényként értjük, hogy Isten helyettünk kárhoztatta Jézust, sújtotta ítélettel a kereszten. Jézus a mi bûneink miatt szenvedte el a kárhoztatást, ami máskülönben ránk várt volna (lásd: Ézs 53:4–6; Mt 20:28; Róm 5:8; 2Kor 5:14; Ef 5:2; 1Thessz 5:10). Ellen White a következõt fogalmazta meg: “Isten Krisztusra, mint helyettesünkre és kezesünkre helyezte minden gonoszságunkat, bûnünket és igazságtalanságunkat. »A bûnösök közé számláltatott« (Ézs 53:12), hogy megválthasson bennünket a törvény ítéletétõl, kárhoztatásától. Ádám minden leszármazottjának a bûne az õ szívére nehezedett súlyos teherként” – (Ellen G. White: Jézus élete, 660. old.). Tehát ez azt jelentené, hogy mivel Krisztus elszenvedte helyettünk a büntetést, ránk nem vonatkozik az ítélet?

Nézzük meg a következõ szövegeket! Milyen választ találunk arra a kérdésre, hogy a keresztények ítélet alá kerülnek-e?

Mt 7:21–23_____________________________________________________

Zsid 10:30______________________________________________________

Róm 14:10 _____________________________________________________

1Pt 4:17 _______________________________________________________

Itt és még számos más helyen egészen világosan láthatjuk, hogy Isten népe, egyháza is ítélet alá esik. Amikor Máté evangéliuma szerint Jézus elmarasztalt olyanokat is, akik az Õ nevében tettek sok csodát, nem ateistákra, hindukra vagy boszorkányokra gondolt, akik nem Jézus nevében cselekszenek. A keresztények állítják, hogy Krisztus nevében lépnek fel. Pál szavai szerint “mindnyájan odaállunk” az ítélõszék elé, és ezzel önmagát is azok közé sorolta, akikrõl az ítélet dönt.

Isten Igéje szerint semmi kétség afelõl, hogy az idõk végén megítéltetnek mindazok, akik Krisztus követõinek mondják magukat, akik Isten népéhez tartoznak (Zsid 10:30).

Mikor fordult elõ utoljára, hogy akár jogosan, akár jogtalanul, de ítélet alá estünk? Mit jelent, ha tudjuk, hogy Isten kegyelemmel, ugyanakkor igazsággal ítél? Miért vágyunk a kegyelemre még az igazságnál is jobban? Vajon szükségünk lesz rá?

“MINDEN TITKOS DOLOG”

Szerda július 5.

“Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre elõhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen” (Préd 12:16).

Ezzel a verssel zárja gondolatait Salamon, a Prédikátor könyvének írója. A Szentírásban ez az egyik legvilágosabb és legegyértelmûbb kijelentés nemcsak az ítélet valóságával kapcsolatban, hanem arra vonatkozóan is, hogy az ítéletben elõkerül minden cselekedetünk, “minden titkos dolog”.

Természetesen nem csak Salamon szólt a cselekedetek alapján történõ ítéletrõl. Jézus is egészen nyíltan fogalmazott pl. Mt 12:36–37-ben, amikor ezt mondta: “Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidbõl ismertetel igaznak, és a te beszédidbõl ismertetel hamisnak”. Péter sem hagy semmi kétséget: “És ha Atyának hívjátok õt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét” (1Pt 1:17). Pál is megértette a cselekedetek szerinti ítélet valóságát: “Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2Kor 5:10). A Jelenések könyvében János is írt a cselekedetek alapján mondott ítéletrõl: “És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten elõtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az õ cselekedeteik szerint” (Jel 20:12).

Még milyen, a példázatokhoz hasonló bibliaszövegeket találunk, amelyek világosan utalnak a cselekedetek feletti ítéletre?

Miért érthetõ, hogy Isten megítéli tetteinket? Tekintettel a világon megesett rengeteg szörnyûségre, hogyan is lehetne Isten igazságos, ha nem ítélne meg mindent? Foglaljuk össze, hogy miért is olyan fontos a cselekedetek megítélése, különösen az elõzõ héten tárgyalt theodicaea összefüggésében! Beszélgessünk errõl a csoportunkban szombaton!

MAGÁVAL HOZZA A JUTALMAT

Csütörtök július 6.

Olvassuk el Mt 22:1–13 verseit, majd válaszoljunk az alábbi kérdésekre!

1. Mire vonatkozik a menyegzõ képe? Lásd még: Ézs 62:5; Hós 2:19; Mt 9:15; Jel 21:2!

_______________________________________________________________

2. Mire következtethetünk abból, hogy ítélet alá esett az az ember is, aki elfogadta a meghívást?

_______________________________________________________________

3. Mi lett a sorsa annak, akit a király menyegzõi ruha nélkül talált?

_______________________________________________________________

Ebben a példázatban az is benne van, hogy az ítélet végrehajtását megelõzi az ítélethozatal. Legtöbb esetben az emberi törvényszékek sem hajtatják végre az ítéletet addig, amíg elõzetesen ki nem vizsgálták az ügyet. Jel 22:12-ban az Úr elmondja magáról, hogy amikor visszatér, “az én jutalmam velem van”. Ez is arra utal, hogy az ítélet végrehajtását megelõzi az ítélkezés. Hogyan is hozhatná magával a jutalmat az Úr, ha korábban nem történne valami, ami alapján eldõl, kit mi illet? 2Kor 5:10 arra céloz, hogy a végsõ jutalom ill. büntetés kiszabását megelõzi a számadás: “hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett”. Ezzel a gondolattal találkozunk Dán 12:1-ben is, amikor arról olvasunk, hogy megszabadul, akinek a neve szerepel a könyvben.

A cselekedetek alapján meghozott ítélet arra utal, hogy számot kell adnunk tetteinkrõl, még mielõtt kihirdetik az azok szerint járó jutalmat vagy ítéletet. Az ítélet meghozatala lehet akár száz évvel vagy egy század másodperccel a büntetés vagy a felmentés végrehajtása elõtt. Már sok szövegben láttuk a héten, hogy ki-ki megkapja jutalmát vagy büntetését Jézus második eljövetelekor, ezért mindenképpen lennie kell valamilyen számonkérésnek vagy vizsgálatnak az esemény elõtt.

Mit szólnánk hozzá, ha a tények alapos, tisztességes kivizsgálása nélkül ítélnének el, mondanának ki büntetést ránk? Miért jogszerû és logikus az ítélet végrehajtását megelõzõ vizsgálati ítélet? Idézzük fel ismét a theodicaea gondolatát, azt, hogy Isten igazsága beigazolódik majd mindabban, amit Sátánnal, a bûnnel, a gonoszsággal tesz! Miért érthetjük meg jobban a theodicaea fogalma segítségével, hogy az ítélet végrehajtása elõtt feltétlenül szükséges az alapos kivizsgálás?

Péntek július 7.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: “Nagy körültekintéssel kell meghozni az ítéletet, ami részét képezi olyan fontos kérdéseknek, mint (a) Isten igazsága az igazságtalan világban (theodicaea); (b) a bûnök megtorlása; (c) az ártatlanok szenvedése; (d) a jó és a gonosz harcának befejezése, és (e) a bûn és a szenvedés vége. Mindenek felett azonban az utolsó ítélet igazolja a Teremtõt, jellemét, törvényét és uralmának módját minden értelmes teremtett lény elõtt, legyen akár hûséges, akár kárhozatra jutó. Így lesz örökre biztonság és béke a világegyetem egészében. A Szentírás tehát úgy említi az ítéletet, mint ami az »örökkévaló evangélium« (Jel 14:6–7) elengedhetetlenül fontos eleme” – (Handbook of Seventh-day Adventist Theology, 12. köt. 815. old.).

Ezen a héten a Szentírás következõ tanításait figyelhettük meg az ítélettel kapcsolatban: (1) az ítélet és az evangélium szorosan, sõt elválaszthatatlanul összetartozik; (2) nem sokkal az idõk vége elõtt sor kerül az utolsó ítéletre; (3) azokat is megvizsgálják az ítélet során, akik Krisztus követõinek mondják magukat; (4) egyértelmû, hogy a cselekedetek meghatározó szerepet töltenek be az ítéletben; (5) csak kétféle ítélet lehetséges: örök élet vagy örök halál, és (6) az ítélet végrehajtása elõtt vizsgálati ítéletre kerül sor.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Beszélgessünk a szerdai rész végén található kérdésre adott válaszokról. Mit tanulhatunk egymástól? A theodicaea kérdése hogyan hat a válaszainkra is?

  2. Feleljen a következõ kérdésre, aki a csoportból hajlandó rá! Milyen érzés arra gondolni, hogy a cselekedeteink alapján esünk ítélet alá?

  3. Volt-e már valaki a szombatiskolai csoportból olyan helyzetben, amikor valamilyen ítéletet kellett végrehajtania? Mennyire tartottuk akkor fontosnak a becsületességet? Ki mennyire vette komolyan a felelõsségét? Miért volt olyan fontos, hogy mindent alaposan kivizsgáljunk, mielõtt meghoztuk a döntést? Az eddigiekbõl mit tanulhat a csoportunk, ami által jobban megérthetjük Isten ítéletének gondolatát?