11. tanulmány − 2006
június 2 - 9.A SZENTLÉLEK HELYREÁLLÍTÓ MUNKÁJA
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: 1Mózes 1. fejezet; Jeremiás 17:9; János 15:13; Róma 1:21; 5:10—19; 1Korintus 13:4—7; Titusz 1:15; 2Péter 1:2—8
“Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig” (Fil 1:6).
A keresztények egyik legnagyszerűbb reménysége, hogy örök életet élhetnek. Végül is mi más számítana igazán? Élünk, azután meghalunk, majd elporladunk a sírban úgy, mint az állatok, és ez lenne minden? Nem! Nem érhetünk ilyen véget! Ehelyett adja Isten az örök élet reménységét, nem az itteni földi lét folytatásaként, hiszen éppen elég nehéz a rövid földi életünk is, képzeljük csak el, mi lenne, ha
ez tartana örökké!Ehelyett csodálatos ígéretet kaptunk:
“De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2Pt 3:13). Az örök élet nem a bűn világában tartó öröklét lesz. Új világban élünk majd, ahol nem lesz bűn, sem halál, és nem lesznek bűnösök sem, csak “igazság”.Isten kezdettől fogva ezért a célért munkálkodott, az új égért és új földért, ahol igazság lakozik. Itt válik a megváltási terv döntően fontossá, mert Isten ezáltal akar elvinni az új földre. Ezért része az üdvösségre jutásnak a helyreállítás folyamata. Isten felkészíti az embereket az új égre és az új földre, és az ottani igazságra.
Ezen a héten tovább vizsgáljuk, hogyan készít fel a Szentlélek új otthonunk birtokbavételére.
| AZ ISTEN KÉPÉRE TEREMTETT EMBER (1Mózes 1. fejezet) |
Vasárnap június 4. |
Ha csak futólag olvassuk is Mózes első könyvében a teremtésről szóló beszámolót, akkor is kitűnik belőle, hogy nem véletlenül élünk. Nem azért vagyunk itt, mert véletlenül úgy esett, hogy vak, céltalan erők találkozásának hatására, elegendő idő alatt, bolygónk megtelt emberekkel. Ellenkezőleg. Azért vagyunk itt, mert Isten szándékosan helyezett ide bennünket. Azt látjuk Mózes első könyvében versről versre, hogy Isten végezte a teremtés munkáját. Más szóval, Istennek határozott célja volt velünk. Semmit nem bízott a véletlenre. Állítsuk ezzel a nézettel szembe az evolúciós elméletet, amely szerint létünk csakis a véletlen eredménye, nincs semmiféle terv, szándék, cél az emberrel kapcsolatban. Pusztán a kozmikus véletlennek köszönhetjük az életünket. Nincs olyan elképzelés, amely az evolúció elméleténél még élesebb ellentétben állna a kezdetekről szóló bibliai leírással, így tehát nem csoda, hogy Sátán ekkora erővel támogatja.
1Móz 1:26—27-ból megtudhatjuk, hogy Isten a saját képére teremtette a férfit és a nőt. Mit is jelent az, hogy Isten képére teremtettünk? Milyen segítséget kapunk 1Jn 4:8-ban a válaszadáshoz?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
Az istenképűség feltétlenül magába foglalja a szeretet képességét is. Mindez nem meglepő, hiszen Isten, aki maga a szeretet, a saját képére teremtette az embert. A szeretet képessége különbözteti meg jellegzetesen az embereket a többi teremtménytől. A holdat, a füvet, a tengert és az állatokat nem a saját képére teremtette az Úr, és nem is szerethetnek úgy, mint az ember. Az biztos, hogy a szeretet általunk ismert formája megkülönböztet bennünket más teremtményektől.
Hogy határozhatnánk meg a szeretet jelentését személyes tapasztalatunk és az alapján, amit a Biblia tanít (lásd: Jn 15:13; 1Kor 13:4—7; 1Jn 4:10)? Milyen lehetett Ádám és Éva közvetlenül a teremtés után? Milyennek tervezte Isten a földi életet?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
| A SZERETET ÉS A BŰNESET |
Hétfő június 5. |
Olvassuk el 1Móz 3:1—6 verseit! Miért pont az ember bukhatott el a teremtett lények közül, és miért nem bukhattak el pl. az állatok?
Tegnap arról beszéltünk, hogy Isten a saját képére teremtette az embert. Ez azt is jelenti, hogy megvan bennünk a szeretet képessége. A szeretet azonban csak akkor igazán szeretet, ha szabadságot élvez. Isten tehát nem kényszerítheti teremtményeit, hogy szeressék akár Őt, akár egymást. A szeretetet nem lehet kikényszeríteni. Isten képessé tette rá az embert, de megadta a szabad választás lehetőségét is. A bűneset ékes példája annak, hogy mi történik, ha a szabad választás jogával rendelkező lények rosszul döntenek.
Szabadon választhatunk mi is, akik évezredekkel az édeni események után élünk. A mi helyzetünk azonban sokkal rosszabb annál, amiben Ádám és Éva volt a bűneset előtt. Tökéletesek voltak, Isten dicsőségének teljes fényében éltek, természetükben nem akadt semmi rossz vagy bűn. Mi azonban elbukott lények vagyunk, akiknek romlott, bűnös természetét gonoszság hatja át. Mást jelent a szabad választás lehetősége tökéletes teremtmények esetében, és megint mást, ha bűnös emberekről van szó. Kitől kell jobban félni: a kedves, szelíd, szeretetre méltó embertől, akinél fegyver van, vagy a rosszindulatú, gyűlölködő gonosztól, akinél ugyanolyan fegyver van?
Milyen képet festenek a következő szövegek a zabolátlan emberi természetről? Jer 17:9; Róm 1:21; 5:12; Ef 2:3; Tit 1:15
A Biblia világosan fogalmaz a bukott emberi természetről: rossz, nagyon rossz, és ha korlátlan szabadságot kapna, az egész emberiséget romlásba, pusztulásba döntené. Ha ma körülnézünk a világban, mindenütt a bukott természet hatását látjuk: háború, terrorizmus, káros szenvedélyek, kizsákmányolás, prostitúció, bűnözés stb. Csakis Isten kegyelmének köszönhető, hogy önmagunkat még nem pusztítottuk el teljesen. Ha elegendő idő állna a rendelkezésünkre, akkor viszont kétség kívül megtennénk.
Mi minden tanúsítja körülöttünk nap mint nap, hogy mennyire romlott az emberi természet? Milyen helyzetben lennénk, ha Isten nem oldaná meg ezt a gondot?
| MÁSODIK LEHETŐSÉG |
Kedd június 6. |
Vasárnap és hétfőn beszéltünk az emberiség teremtéséről, majd a bűnesetről. Az elbukott ember jövője sötétnek tűnt. Ádám és Éva tettei tökéletesen bemutatták az emberiség állapotát: félelem, Istentől és egymástól való elidegenedés, bűntudat, szégyen. Gyermekeik még gyilkossággal is bővítették a listát (1Móz 4:8). Csakhamar az ember
“szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” lett (1Móz 6:5).Persze Isten nem engedte, hogy az emberiség elszenvedje a bűn teljes és végleges következményét. Az Úr éppen azért kezdeményezte a megváltási tervet, hogy megmentsen a végső pusztulástól, ami e nélkül várt volna ránk. Jézus eljött, hogy megálljon ott, ahol Ádám állt. Ádám ugyan elbukott, de Jézus győzött, így tette nyomán az egész világ kapott még egy lehetőséget. A Jézusba vetett hit által bárki, bárhol megnyerheti az örök élet ajándékát, annak az ígéretét, hogy mindent visszakaphat, ami a bűn miatt elveszett.
Mi az alapvető üzenete Róm 5:10—19-nek? Figyeljük meg az itt látható éles ellentétet! Mi okozta a halált, és mi biztosítja az életet?
Jézus eljött a földre, és még egy lehetőséget adott az emberiségnek azáltal, amit bűntelen élete, majd engesztelést szerző halála által elvégzett. Ebben az értelemben az emberiség egésze visszanyerte Isten kegyét. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az egész emberi faj magától értetődően üdvözülne, vagy megigazulna, csak azt, hogy minden egyes ember kapott egy újabb esélyt. Az Ádám és Éva miatt ránk váró végzet Jézus áldozata miatt nem sújt le ránk.
“Isten Igéje kijelenti, hogy nem a magunkéi vagyunk, áron vétettünk meg. Felbecsülhetetlenül nagy árat kellett Istennek fizetnie azért, hogy ilyen előnyös helyzetbe jussunk, ahol megszabadulhatunk a bűn kötelékéből, amit az édeni bukás okozott. Ádám bűne reménytelen nyomorúságba döntötte az egész emberiséget, ám Isten Fiának áldozata árán az ember újabb lehetőséget kapott. A megváltási tervben Isten megadta a menekülés útját mindazoknak, akik hajlandóak elfogadni” (Ellen G. White:
Christian Temperance and Bible Hygiene, 15. old.).Gondolkozzunk el azon, mit is jelent az “újabb lehetőség”! Kaptunk már más téren is újabb lehetőséget? Mit tanultunk az esetből, amelynek segítségével jobban tudjuk értékelni, amit Jézus által kaptunk?
| A HELYREÁLLÍTÁS – 1. rész |
Szerda június 7. |
Az előző részben megállapítottuk, hogy rettenetes helyzetben vagyunk, Isten azonban nem hagyott reménység nélkül. Ellenkezőleg! Igazi reményt adott Jézus Krisztus által, aki mindannyiunk számára elkészítette a visszavezető utat oda, ahol akkor élhetnénk, ha nem történt volna meg a bűneset.
A folyamat pedig most kezdődik. Az evangélium nem csak az üdvösséget jelenti, és nem is pusztán azt, hogy Isten előtt megváltozott a törvényes megítélésünk. Az evangéliumnak része a helyreállítás is. Isten eredetileg a saját képére teremtett, és a megváltási terv folyamatával kíván az eredeti állapothoz visszasegíteni. Ez nem egyszerre történik meg Jézus második eljövetelekor, hanem egy folyamat, amely most kezdődik. A Szentlélek az emberben munkálkodik, hogy helyreállítsa mindazt, amit a bűn elrontott.
Mit tudhatunk meg 2Pt 1:2—8-ból a bennünk most végbemenő helyreállításról? Főleg arra a részre gondoljunk, ahol Péter leírja, hogy “isteni természet részesei” lehetünk! Milyen kapcsolat fedezhető fel Péter levele és 1Móz 1:26—27 között?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
Isten úgy kívánja az elbukott embert a saját képére változtatni, hogy átformálja akaratát, elméjét és vágyait. Röviden: a Szentlélek hat a jellemünkre. Isteni természet részesévé lenni azt jelenti, hogy átalakulunk.
“Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől” (2Kor 3:18). Ez az “ábrázat” pedig természetesen Isten képe, amelyet maga Jézus Krisztus mutatott be a földön, aki Isten “valóságának képmása” (Zsid 1:3). Jézus nincs közöttünk testileg, de a Szentlélek képviseli, rámutatva azokra az igazságokra, amelyek megváltoztatják, átalakítják az életünket. Ez a helyreállítás folyamata, ami egészen addig tart, amíg el nem érkezik az új ég és az új föld. Addig is Isten munkálkodik bennünk, hogy felkészítsen az új életformára, ami Jézus által válhat valóra.Képzeljük csak el, milyen lenne az életünk, ha egyre inkább Jézus jelleme rajzolódna ki bennünk! Mi változna azonnal, különösen emberi kapcsolataink terén?
| A HELYREÁLLÍTÁS – 2. rész |
Csütörtök június 8. |
Fogalmazzuk meg a következő szövegek fő mondanivalóját! Kérdezzük meg önmagunktól, hogy mennyire tapasztaljuk az itt olvasható ígéreteket!
Róm 5:1 _______________________________________________________
_______________________________________________________________
2Kor 5:17 _____________________________________________________
_______________________________________________________________
Ef 4:24 ________________________________________________________
_______________________________________________________________
Fil 2:12—13 ____________________________________________________
_______________________________________________________________
1Pt 5:10 _______________________________________________________
_______________________________________________________________
A keresztény élete út a tökéletesség felé (Róm 12:2; Jak 1:4). Az Újszövetségben ez a szó a
befejeződés, felnövés, érettség szavakhoz kapcsolható. Véges, bűnös világunkban tökéletesnek kell lennünk, mint ahogy Isten is tökéletes végtelen, abszolút világában (Mt 5:48).Krisztus nélkül természetesen egyáltalán nem lehetünk tökéletesek. Krisztus az,
“ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul” (1Kor 1:30). Isten szemében ezek a Krisztusban lévő értékek képezik “tökéletességünket”. Jézus egyszer és mindenkorra tökéletessé tette megszentelésünket és megváltásunkat. Már most teljességre jutottunk el Krisztusban (Kol 2:10). A Szentlélek munkája pedig az, hogy a “teljességre jutott” emberben nyilvánvalóvá tegye annak a valóságát, amit Krisztus értünk tett. A fejlődésünk, jellemünk fejlődése, Isten képére való átalakulásunk élő kifejeződése annak, hogy mit jelent beteljesedni “az Istennek egész teljességéig” (Ef 3:19). Krisztusban a Szentlélek valósággá teszi azt bennünk, amit Jézus értünk tett. Az ember nem lehet keresztény az üdvösségnek e két vetülete nélkül, amely alapját képezi Krisztusban való új életének.|
Péntek június 9. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White:
Pátriárkák és próféták, 18—19. old.; Jézushoz vezető út Odaadás című fejezetéből 39—40. old.; Krisztus példázatai, 17—40. old.; 107—109. old.“A megváltás művében nincs kényszer. Nem alkalmaznak külső erőszakot. Isten Lelkének befolyása alatt az ember szabadon megválaszthatja, kinek szolgál. A változásban, amely beáll, mihelyt a lélek alárendeli magát Krisztusnak, a legmagasabb szintű szabadság rejlik. A bűn kiűzése magának a léleknek a műve. Igaz, magunknak nincs erőnk, hogy kitörjünk Sátán bűvköréből, de ha vágyunk a bűntől való szabadulásra, s nagy szükségünkben rajtunk kívül álló és a miénket meghaladó erőért kiáltunk, lelki képességeinket a Szentlélek isteni energiája hatja át, s ezek így engedelmeskednek az akarat parancsának, és teljesítik Isten akaratát” (Ellen G. White:
Jézus élete, 394. old.).“Akik a Szentlélek által új életre keltek, isteni természet részesei lettek. Minden szokásuk és tettük Krisztussal való kapcsolatukat bizonyítja” (
Ellen G. White megjegyzései, SDA Bible Commentary, 6. köt. 1101. old.).BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Hogyan határoznánk meg, mit jelent a szeretet? Beszéljük meg a vasárnapi rész utolsó kérdésére adott válaszunkat!
Olvassuk fel a második White-idézetet! Milyen kapcsolat van a hit és a cselekedetek között ezen gondolatok alapján a keresztények életében?
Beszélgessünk a “második lehetőség”-ről! Van az ismerőseink között valaki, akinek újabb lehetőségre lenne éppen szüksége? Ha igen, tegyünk meg csoportunkkal mindent, amit csak tudunk, hogy felkeressük, és újabb lehetőséget adjunk neki — de nem csak a csoporton belül, hanem Istennél is.
A szombat
Katonaként szombatot ünnepelni? — nem ez tűnt a legtermészetesebb helyzetnek, de mit tegyen az ember, ha ezt kéri Isten.
Megtérésem nem csak azzal járt, hogy csupa kellemes fordulat következett, hanem azzal is, hogy magam ellen fordítottam embereket: és ezek között éppen a századparancsnokom volt az első.
Ellenszenve odáig mélyült, hogy képtelen lett volna kihagyni egyetlen percet, eligazítást, alkalmat, hogy ne alázzon meg, ne vegyen elő stb. — ha volt miért, ha nem.
Ilyen körülmények között a szombatról már beszélni sem mertem, inkább igyekeztem eltussolni az ügyeket. Folyton szabadságot vettem ki a szombati bemutató ugrások alkalmával, és elcseréltem a szombati szolgálataimat, aminek a munkatársak igencsak örültek.
Egy nap azonban mindez kiderült, és robbant a bomba! — Gellért, azonnal az irodámba!
Tudtam, elérkezett a pillanat, amikor színt kell vallanom. Éreztem.
Parancsnokom olyan ideges volt, hogy biztos voltam benne, hogy ha fegyver lenne nála, azonnal használná.
— Na most már elég. Elegem van belőled. Mi a (…) van veled?! Tessék azonnal elmondani, hogy mi van, mert nem állok jót magamért… stb., stb.
— A helyzet az, hogy megismertem Istent, és mivel a Bibliában a szombat van megjelölve a nyugalom napjának, én ettől kezdve nem tudok szombati szolgálatot és egyéb feladatot vállalni.
Ebben a pillanatban, mintha kicserélték volna ateista főnökömet. A feszültség egy csapásra megszűnt. Könnyűnek éreztem magam, és jó kedvem lett.
A parancsnok arcán mosoly jelent meg, elcsodálkozott, és azt mondta:
— Hát csak ez a baj? Akkor minden rendben. Ezentúl hozzád igazítjuk a szolgálati beosztásokat. Örülök, hogy elmondtad, rendben, most már nyugodt vagyok…
Csak ámultam bámultam, hirtelen nem is tudtam, mit gondoljak.
Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útjaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi
(Péld 16:7) öntött el az érzés.Utána egészen leszerelésemig tényleg hozzám igazították a szolgálati beosztást — még egy évig.
Gy. G.