11. tanulmány − 2006 június 2 - 9.
A SZENTLÉLEK HELYREÁLLÍTÓ MUNKÁJA
A tanulmány célja:
Elemezni a szabad választás lehetőségét és annak fontosságát.
Beszélgetni a Szentlélek által végzett megújító és megszentelő munka rendeltetéséről.
A tanulmány vázlata:
I. Isten a szeretet. Ő alkotott minket olyanokká, akik nem csak kapni képesek az Ő szeretetét, hanem meg is osztani (Jn 4:7-11).
Az igazi szeretet önként, teljes szabadságot élvezve meghozott választás.
A bűnbeesés következtében sérült a szabad választás képessége. Jézus halála által ez a képesség teljesen vissza lett állítva.
II. Az üdvösség elfogadása felkészít nyitottaknak lennünk a Szentlélek megújító munkája iránt (Fil 2:12-13).
Ha az életet választjuk, a Szentlélek elkezd minket felkészíteni a bűn nélküli közegben való életre.
A mi részvételünk abban áll, hogy alávetjük magunkat e megújító munkának (Róm 12:2).
Összefoglalás
Az élet egyik meghatározó eleme a választás. Jézus áldozata nélkül választásunk, ami az örök életet illeti, már meg lett volna hozva. Jézus azért halt meg, hogy megadja a lehetőséget az örök és tökéletes életet választanunk, ellentétben a rövid, fájdalommal teljes és örök halállal végződő élettel. Noha a jó választás nyilvánvaló, sokan a Szentlélek megújító munkájából csak a fájdalmas részt látják. Ezért kell megmutatnunk az embereknek az élet és az Istenhez fűződő szüntelen kapcsolatban való növekedés örömét. Az örökkévalóság mint tény, illetve mindazok a csodálatos dolgok, amit ez feltételez, most kezdődik, Isten szeretete naponta történő megélésének tapasztalata által.
Magyarázat
Bevezető
“Az evangélium igazi lényege a helyreállítás” (Ellen G. White, Jézus élete, 730), a Szentlélek pedig befolyásolja ezt a folyamatot, hogy Isten képmására alakuljunk át, és “felöltözzük amaz új embert, mely szerint Isten teremtett igazságban és valóságos szentségben” (Ef 4:24), eltávolítva életünkből a bűn minden nyomát.
I. Isten képére teremtve
Az ember tökéletes remekműként került ki a Teremtő kezéből, tükrözve Isten képét. Ilyen körülmények között az ember – Teremtőjével fenntartott megszakítatlan kapcsolata révén – képes volt határtalanul fejlődni lelkileg és értelmileg. Ezt a kapcsolatot az imádat és az Isten akarata és törvénye iránti engedelmesség tette lehetővé, hisz Tőle kapta az életet, szeretetet, bölcsességet és ismeretet (ld. 1Móz 1:26-31
; 1Móz 2; Préd 7:29).II. A szeretet és a bukás
Ádám és Éva bukása gyökeres változást idézett elő az emberi természetben. Esztelen döntésük miatt bűnös természetük lévén, mindössze e bűnös természetet adhatták át gyermekeiknek, amely természetet mi magunk is örököltünk, más választásunk nem lévén (ld. Róm 5:12-19). A bűn rettenetes következménye, amelynek végeredménye a halál, minden emberi képesség – főként az erkölcsi és intellektuális képesség – kifinomult és mély megrontása volt. Isten azonban nem hagyott ebben a csüggesztő helyzetben. Ahogy nem mi választottuk, hogy ezen elesett és megrontott fajba szülessünk, nem mi választottuk azt sem, hogy Isten a vállára vette ennek az állapotnak a megoldását, amely állapotba a bűn juttatott minket. Ezért ahelyett, hogy fellázadnánk és még jobban belesüllyednénk elesettségünkbe, illene dicsérnünk és hálát adnunk Neki közbelépéséért (ld. Róm 10:10-18
; 16:25-27).III. Egy második esély
Isten nem engedhette meg, hogy az ember e kétségbeejtő és rémítő sorsot kövesse. Nem engedhette meg, de nem azért, mert a világegyetem teljhatalmú Ura, hanem azért, mert irántunk való szeretete késztette Őt arra, hogy mindent megtegyen értünk, feddhetetlenségével összhangban. Egy tökéletes terv által Isten megmentett minket a bűntől, eltávolítva egyúttal annak következményeit is. A Rómabeliekhez írt levél 5. fejezete nem tesz egyebet, mint kifejezi a megváltási terv szépsége és eredményei iránti csodálatát. Krisztus helyettünk hozott áldozata és gazdag kegyelme révén Isten felajánlotta számunkra az Ő igazságát, hogy Jézus, a mi Urunk által elfogadhassuk az örök életet (ld. Róm 5:17-21). Krisztus áldozatának és feddhetetlenségének megajándékozottjaiként minden megtért bűnös képessé válik Isten akarata szerint élni, nem külső erő, hanem Isten szeretete által, mely átalakított belső lényünkben dolgozik.
IV. A helyreállítás
“Az igazán megszentelt lelkek tudatában vannak saját gyengeségüknek. Érzik, melyek szükségleteik, és az elé a Jézus elé járulnak a világosság, a kegyelem és az erő elnyeréséért, aki egyedül képes e szükségletek betöltésére. Tudatosak hiányosságaikat illetően, és arra törekednek, hogy egyre jobban hasonlítsanak Krisztushoz, összhangban élve szent törvényeivel. A tehetetlenség állandó érzete egy oly mértékű, Istentől való függőséghez vezet el, hogy a Szentlélek meg fog nyilatkozni bennük. A menny kincstára megnyílik az éhező, szomjúhozó lélek szükségei betöltésére. Az ekképpen megáldott ember meg van győződve, hogy egy napon látni fogja annak az országnak a dicsőségét, amelyet jelenleg csak elképzelni képes.
Azoknak, akik megtapasztalták Isten megszentelő és átformáló erejét, nem szabad elkövetniük azt a veszélyes hibát, hogy bűnteleneknek tartsák magukat, akik eljutottak a tökéletesség legmagasabb fokára, és képesek ellenállni bármely kísértésnek! A mérce, amelyet a kereszténynek szüntelen maga előtt kell tartania szüntelen, ez: Krisztus jellemének tisztasága és varázsa. Az ilyen ember nap mint nap újabb és újabb szépséget közvetít a világ felé Isten képmásából” (Ellen G. White, Ye Shall Receive Power, 66).
V. A helyreállítás (folytatás)
Az újjászületett lelkeket Isten szeretete és igazsága indítja állandó növekedésre “a kegyelemben és az Úr és megtartó Jézus Krisztus ismeretében” (2Pt 3:18). A kegyelemben és áhítatban való növekedés folyamatának egyetlen szakaszát sem tarthatjuk fenn saját erőnkből. Örök igazság, hogy Krisztustól elszakadva semmit sem tehetünk (Jn 15:5), de az is igaz, hogy “Krisztus által, aki minket megerősít”, mindent megtehetünk, amit Isten megparancsolt (Fil 4:13). Ha megmaradunk Benne, Isten, az Ő szándéka szerint véghez viszi bennünk úgy az akarást, mint a megvalósítást, erőt adván értelmesen együttműködni az Ő akaratával (ld. Fil 2:12-13
; Kol 1:10-11; Ef 3:16-21).“Az istenfogalom csodálatos szépsége töltse be gondolatvilágodat! Rejtett láncszemek kössék össze Jézus életét és a tiedet. Aki szólt, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, kész bevilágítani szívedbe “az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett” (2Kor 4:6). A Szentlélek rávilágít Isten dolgaira, és eleven erővel beplántálja őket az engedelmes szívbe. Krisztus elvezet a végtelenség küszöbéig. Megláthatod a fátyolon túli dicsőséget, és megjelentheted az embereknek annak tökéletes voltát, aki örökké él, hogy esedezzék értünk” (Ellen G. White, Krisztus példázatai, Advent, 1999, 99).
Személyes bizonyságtétel
A plasztikai sebész kezei csodákra képesek. A nyúlajakkal született gyermeknek megnyerő mosolyt “varázsol” az arcára. Az autóbaleset miatt rettenetes égési sebeket szenvedett fiatalembernek visszaadja a bátorságot újra az emberek közé lépnie és reménykednie, hogy egy nap megint normális életet élhet. A középkorú hölgy, aki arcát eltorzító betegségben szenved, újra visszanyeri arca eredeti szépségét.
Egy második esély. Egy újabb alkalom. Szépséget alkotni a rútságból, alaktalanságból, sebhelyekből. A rombolás folyamatát a helyreállítás folyamatává változtatni. Fontos ez ebben az életben? Minden bizonnyal. De valóban a jobb, szebb élet megteremtése a legfontosabb ezen a földön? Isten kegyelméből, nem!
Mennyei Atyánk, a Nagy Restaurátor megígérte, hogy egy napon gyermekeinek lehetősége lesz egy új földön élniük. Látni fogják, mit veszített el Ádám és Éva, amikor a tökéletességet romlottságra váltotta. A bűn, minden hatásával egyetemben, mely tekervényes alaktalanságot idézett elő, el lesz törölve, hogy többé soha ne ejtsen sebet Isten teremtett lényein, és meg ne rontsa többé a világot.
De nem csak a föld alakul át, hanem Isten gyermekei is. A lelki, testi és érzelmi sebhelyek – a bűn nyomai – eltűnnek. A Nagy Mestersebész örökre eltávolítja azokat gyermekei arcáról.
Kétfajta seb azonban nem fog eltűnni soha, és ezek a Nagy Orvoséi, Jézus Krisztuséi. Egy napon, mely nagyon közel van, Isten gyermekei saját szemükkel láthatják majd meg Jézus kezein és lábain a szegek helyét. Ez lesz az a jel, amely emlékeztetni fogja őket örök időkön át az árra, amelyet értük fizetett megváltásukért.
Minden emberi lénynek szüksége van a Szentlélek helyreállító erejére. Mit fogsz tenni ezen a héten, hogy engedd ezt az erőt megnyilatkoznia benned?
Alkalmazás
Sok házban felfüggesztik a belső terek falaira a családi képeket: a szülők esküvői képét, a gyermekek kisdedkori majd serdőlő- és ifjúkori fotóit: a család története képekben.
Te kire hasonlítasz? Valamelyik gyermeked hasonlít-e rád, amikor te is akkora voltál, mint ő? Csoportod minden tagja hozzon magával egy-egy családi fényképet. Felismeritek egymást? Olvassátok el közösen Mózes első könyve első fejezetét. Gondolkozzatok el e kozmikus családi történeten. Mit jelent Isten képére teremtetni?
Elmélkedésre
Ahogy belépett az imaházba, máris érezni lehetett az izgatottságot a teremben. Ezt nyilván ő is észrevette. A napokban engedték ki a börtönből. Öt évvel ezelőtt befolyásos testvérnek tartották a gyülekezetben. Elítélése maga után vonta kizárását. Minden tag nagyon meg volt lepődve.
Régi, megszokott helyére ült le. Mindenki nézte, és nem tudta, miként reagáljon. A közös énekléskor együtt énekelt a gyülekezettel, végighallgatta a prédikációt, és lélekből áment mondott az istentiszteletet záró ima után. Szeme többször is könnybe lábadt. Távozáskor az egyik testvér megölelte, és elmondta, hogy örül, hogy újra láthatja az imaházban. Az illető testvér hajdanán szintén el volt ítélve és zárva bűncselekményért.
Az ajtóban a lelkész kezet fogott vele, és hivatalos hangnemben “békességet” mondott neki. Néhány gyerek felismerte az udvaron, és megkérdezte tőle: “Mit csinálsz, bácsi?” Megsimogatta a fejüket, és válaszolt a kérdésre, majd cukorkát adott nekik. Szerette volna, ha azok is érdeklődtek volna hogyléte felől, akik jól ismerték. Néhány félszeg üdvözlés azok részéről, akik valamikor a barátai voltak. Ennyi!
Gyakorlati kérdések
Miért voltak visszafogottak a gyülekezeti tagok a börtönből kiengedett férfi iránt?
Milyen üzenetet küldtek az egykori tag felé? Mit érezhetett a szívében a hidegen, közömbösen kezelt férfi?
Hogy nézne ki az az általatok felépített forgatókönyv, amelynek megvalósulása nyomán az angyalok is boldogok lennének annak láttán, ahogy a testvérek a tévelygő személyt fogadják.