SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

9. tanulmány     2006 május 20 - 26.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A KERESZTÉNY VEZETŐJE

E HETI TANULMÁNYUNK: Lukács 2:25—30; János 14:26; 15:26; 16:12—14; Róma 8:4; 1Korintus 12:10

“De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek” (Jn 16:13).

Minden igazság között a legfontosabb, hogy Jézus a világ bűneiért halt meg. Mi lehetne hasonló fontosságú ehhez? És mivel ily fontos, Isten nem hagyta, hogy magunkra maradva próbáljuk felismerni azt, kitéve a tévedés lehetőségének. Ezen igazság fontossága miatt ígérte meg, hogy elküldi a Szentlelket, aki elvezet az igazság megértésére. Így végül senki sem mentegetheti magát az ítélet napján.

A Szentlélek Isten ajándéka, akit az elbukott emberiség egészéhez küldtek. Jézus halála nélkül senki sem üdvözülhetett volna; a Lélek vezetése, az általa történő újjászületés és a tőle kapott erő nélkül pedig az egyes emberek nem juthatnának el az üdvösségre. Jézus és a Lélek együtt akarja a törvényszegés pusztaságában tévelygő emberiséget visszavezetni az Atyához. Az Atya terve alapján állítja vissza Jézus és a Szentlélek azt a békét és összhangot, amely Isten és az emberiség között megvolt a bűn kezdete előtt.

Ezen a héten tovább foglalkozunk azzal a rendkívül fontos munkával, amit a Szentlélek az életünkben végez.

VEZETŐNK A SZENTLÉLEK

Vasárnap május 21.

“Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Jn 14:26).

Amint egy nagykövet országának kormánya nevében nyilatkozik, a Szentlélek is Jézus nevében és erejével szól. Jézus a Lélek által folytatja azt a tanítói szolgálatot, amit földi élete során végzett. “Az Úr Jézus a Szentlélek által cselekszik” (Ellen G. White: Sons and Daughters of God, 282. old.).

Mit tesz még a Szentlélek a tanításon kívül (Jn 14:26 — második rész)?

“Egészen addig, amíg Krisztus föl nem emelkedett Atyjához, és a Szentlélek ki nem töltetett a hívőkre, a tanítványok nem fogták fel teljesen a Megváltó jellemét és küldetését. Miután a Lélek keresztségében részesültek, azután kezdték felismerni, hogy a dicsőség Ura volt jelen közöttük. Ahogy visszaemlékeztek Krisztus szavaira, elméjük megvilágosodott, megértették a próféciákat és Jézus csodáit… Azelőtt homályosan értett tanításai új kinyilatkoztatásnak tűntek számukra. A Szentírás új könyvvé vált” (Ellen G. White: Jézus élete, 426—427. old.).

Még mit ígért Jézus a Szentlélekkel kapcsolatban (Jn 14:17; Jn 15:26; 16:12—14)?

A Lélek élő, személyes tanítónk. Bibliánkat olvasva, csak a Lélek vezethet el annak igazi értelméhez. Ennek kulcsa, hogy napról napra átadjuk magunkat az Úrnak; és kérjük, hogy tegye képessé szívünket és elménket az igazság befogadására, bármi legyen is, és bárhová vezessen. Ilyen feltételekkel a Lélek valóban vezetni tudja az embert.

Tegyük fel magunknak a kérdést, mennyire vagyunk nyitottak a Lélek tanítására? Hallgatunk rá, vagy inkább mentségeket keresünk, hogy miért is tesszük azt, ami nekünk tetszik?

TEST ÉS LÉLEK

Hétfő május 22.

Olvassuk el Róm 8:4-et! Vajon mire gondolt itt Pál? Mit jelent “Lélek szerint” járni? Lásd még: Róm 13:14; Gal 5:22—24.

A keresztény saját választása alapján nem az ösztöneit, hajlamait követi, hanem inkább a Lélek késztetésére hallgat. Jézus igazi követője nem tesz semmit anélkül, hogy előbb Isten tanácsát és vezetését ne kérné. “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” — ezt kérdezi mindig.

Az igaz keresztény nem ragadhat le a puszta elképzelések vagy elméleti hit területén. Hitünk nem lehet csak elméleti; tapasztalatokat kell szereznünk. Ha hallgatunk a Szentlélek késztetésére, a hit mennyei gondolkodásmódja tölti be cselekedeteink és magatartásunk földi formáját.

A Szentlélek munkája életünkben a hit csodája, ami azonban nem jön létre magától. Úgy hogy ne kellene keményen megdolgozniuk érte, csak kevesen jutnak el egyik pillanatról a másikra tiszta, megszentelt életre azok közül, akik átadták szívüket Krisztusnak és részesültek a Szentlélek keresztségében. Sokan tévednek ezen a téren. Nem juthatunk üdvösségre saját cselekedeteink árán, és a saját erőnkre sem támaszkodhatunk a bűn elleni küzdelemben, ám ez korántsem jelenti azt, hogy nem kell naponta megküzdenünk önmagunkkal és a testtel. Nem kerülhetjük el a csatát, amely nagyon is valóságos, és csak akkor arathatunk diadalt, ha nem riadunk vissza még a szenvedéstől sem. Isten azonban megígérte, hogy a bennünk lakozó Szentlélek által győzelmet arathatunk — ez igen jó hír!

Olvassuk el 1Pt 4:1—2-t! Milyen üzenetet találunk ebben a szakaszban a testtel való küzdelemre vonatkozóan?

Van olyan bűnünk, amelynek a leküzdése — hogy Krisztus nevében felül tudjunk kerekedni rajta — nagy erőfeszítést és önmegtagadást igényel? Mit tehetünk naponta, hogy mind jobban átadjuk magunkat a Szentlélek hatalmának, és győzelmet arathassunk a küzdelemben?

A LÉLEK ÉS AZ IGE

Kedd május 23.

“Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef 6:17).

Isten Igéjét a Szentírás itt a Lélek kardjának nevezi. A Szentlélek ihletésére született meg az írott kinyilatkoztatás, mivel “a Szentlélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Pt 1:21). Ez egy olyan fontos pont, amivel minden kereszténynek tisztában kell lennie. Isten megígérte Szentlelkét, de ugyanakkor figyelmeztetést is adott.

Olvassuk el 1Kor 12:10; 1Tim 4:1 és 1Jn 3:24—4:1 verseit! Milyen üzenettel találkozunk ezekben a szövegekben?

Számtalan tanítást hirdetnek az emberek szerte a világon. Még keresztény egyházi körökben is elhangzanak szokatlan nézetek, nem is beszélve azokról a furcsa dolgokról, amiket gyakorolnak. Sokan állítják, hogy a Szentlélek ihletésére szólnak. Bizonyos esetekben a csalás és a félrevezetés nyilvánvaló, és szinte érthetetlen, hogyan tudnak becsapni bárkit is, máskor azonban a megtévesztés burkolt formában jelentkezik, olyan emberek által, akik kedvesek, megnyerők, szívélyesek és még őszinték is. Hogyan lehet meggyőződni arról, hogy mi van Istentől, és mi nem?

Hogyan dönthetjük el egy-egy tanításról a következő szövegek alapján, hogy a Szentlélektől származik? Zsolt 119:105; Ésa 8:20; Lk 10:26; 16:29—31; ApCsel 17:11; 2Tim 3:15—17

Kálvin János a következőt tanácsolta: “Ha valóban élvezni kívánjuk Isten Lelkének hasznát és áldását, akkor nagy buzgalommal olvassuk és hallgassuk a Szentírást… De a Lélek azt akarja, hogy saját képéről ismerjük fel, amit pecsétként a Szentírásra helyezett, nehogy az ő jele alatt Sátán lelke lopózhasson be az egyházba. A Szentlélek a Szentírás szerzője, tehát üzenete nem különbözhet, nem térhet el önmagától. Ebből következik, hogy mindig olyannak kell maradnia, amilyennek abban kinyilatkoztatta önmagát” (Kálvin János: Institutes of the Christian Religion I. 9:2).

Milyen csalással találkoztunk már lelki téren? Éreztük Isten Igéjének védelmét?

A LÉLEK MUNKÁJA

Szerda május 24.

Olvassuk el Jn 16:14-et! Mit mondott Jézus a Szentlélek munkájáról?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

A Lélek munkájának és szándékának központjában Jézus áll. A Szentlélek nem önmagára hívja fel a figyelmet, hanem Jézusra. Abból lehet minden kétséget kizáróan eldönteni, hogy az egyes emberekben vagy szervezetekben valóban a Szentlélek munkálkodik-e, hogy milyen szerepet tulajdonítanak Jézusnak. Ha saját magukra vagy az emberiségre irányítják a figyelmet, azt dicsőítik — az emberiség lelki élményeit magasztalják —, akkor hiányoznak belőlük a Lélek jegyei.

A Szentlélek nem a saját gondolatait vagy szándékait közli, hanem kizárólag azokat, amelyeket Jézus tanított. Jézus ezt mondta: “Az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Jn 16:14).

Lévén az igazságnak Lelke, kimondottan Jézusról, az Igazságról (Jn 14:6) tesz bizonyságot. Csakis úgy tehetünk szert igazi, élő ismeretre Jézus Krisztussal kapcsolatban, és úgy teremhetünk gyümölcsöt Isten dicsőségére, ha a Szentlélek közvetlenül szól a szívünkhöz.

Hogyan dicsőítheti még Urunkat a Szentlélek ezen kívül (Jn 15:8; Gal 5:22—25; Ef 5:9)?

_______________________________________________________________

Hívőként leginkább az életünkkel, a jellemünkkel szerezhetünk dicsőséget Istennek emberek és angyalok előtt (1Kor 4:9), és azzal, ahogy az emberekkel bánunk. Magatartásunk és tetteink akkor válnak ilyenné, ha a Szentlélek munkálkodik bennünk, méghozzá olyan mértékben, amennyire hajlandóak vagyunk együttműködni, meghalni az énnek, meghajolni Isten akarata előtt. Az Úr csak ilyen mértékben képes elősegíteni bennünk “mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből” (Fil 2:13). Az a legfontosabb tehát, hogy aki Jézus nevét vallja, mindennapjait hittel, hálaadással és önmagát Isten Lelkének átadva élje.

Mi történt az életünkben az elmúlt 24 órában? Mivel szereztünk dicsőséget Istennek? Mi az, ami inkább szégyenletes volt? Min kell változtatni?

MIT JELENT A LÉLEK VEZETÉSE?

Csütörtök május 25.

Olvassuk el a Lk 2:25—30-ig terjedő szakaszt, majd válaszoljunk az alábbi kérdésekre!

1. Honnan tudta Simeon, mikor kell a templomba mennie, hogy megtalálja “az Úrnak Krisztusát” (26. vers)?

_______________________________________________________________

2. Miért volt olyan nyitott Simeon e versek szerint a Szentlélek késztetésére? Milyen fontos tanulságot fedezhetünk fel?

_______________________________________________________________

3. Mi volt a jelentősége Simeon imájának, azaz mit tett imádkozás közben (lásd még: Jn 15:26; 16:14)? Miért nevezhetjük kulcsfontosságúnak ezt a pontot a Szentlélek munkájának megértésében?

_______________________________________________________________

4. Figyeljük meg Simeon szavait is, amelyeket Máriának mondott a Szentlélektől ihletve! Melyik lelki ajándék nyilvánult meg itt (lásd: Róm 12:6; 1Kor 12:10; 13:2)?

_______________________________________________________________

Simeon nyilvánvalóan olyan szoros kapcsolatban volt Istennel, hogy a Lélek küldte a templomba aznap, amikor a gyermek Jézust odavitték. Szintén a Szentlélek vezette éppen Jézushoz a sok kisfiú közül, akiket aznap a templomban bemutattak. Ez azért is figyelemre méltó, mert külsőleg Jézus biztosan nem különbözött a többi pici babától. A szolgálatot végző pap ugyanakkor nem látta meg a gyermek Jézusban a megígért Messiást. Úgy látszik, ő nem volt annyira fogékony a Lélek késztetésére, mint Simeon. Ő azonban felismerte, mert Isten megmutatta neki, ki “az Úrnak Krisztusa”. Minden bizonnyal elhaladt más kisfiúk mellett is, akik szintén Betlehemben születtek Júda törzsébe tartozó anyák elsőszülött gyermekeként. Simeon csak azért tudta a próféciák töredékeit összerakni, és Jézusban felismerni azt, akit Isten megígért, mert jól ismerte Istent, és a Lélek által állandó kapcsolatban volt vele.

Péntek május 26.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: A nagy küzdelem, 12—15. old.; 416—418. old.; 540—543. old.; Jézus élete, 35—37. old.

“Még a Szentléleknek az ember szívében végzett munkáját is Isten Igéje által kell próbára tenni. A Szentírást ihlető Lélek mindig a Szentíráshoz vezet” (Ellen G. White: Selected Messages, 1. köt. 43. old.).

Jézusnak Jn 16:14-ben elhangzott kijelentéséhez, hogy a Szentlélek “engem dicsőít majd” Ellen G. White a következő megjegyzést fűzte: “E szavaival Krisztus kijelentette, hogy mi a Szentlélek munkásságának a koronája. A Lélek dicsőíti Krisztust, akinek mindenek felett való tisztelet jár, és a Megváltó lesz a gyönyörűsége, öröme annak az embernek, akinek a szíve így átalakult” (My Life Today, 49. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. 1. Beszélgessünk a keddi rész utolsó kérdésére adott válaszokról! Lelki téren milyen megtévesztő dolgokkal találkozhatnak az emberek? Milyen tapasztalataink segíthetnek másoknak is?

  2. 2. Vegyünk például két embert: az egyik teológiai álláspontja helytálló, de magatartását rosszindulat, mogorvaság, bosszúállás és ítélkezés jellemzi, a másik ember teológiailag kétes nézeteket vall, de kedves, szeretetteljes, megbocsátó és nagylelkű. Vajon melyikükről látszik jobban, hogy a Szentlélek munkálkodik az életében? Indokoljuk meg álláspontunkat!

  3. 3. Hogyan viszonyuljon a gyülekezet ahhoz, aki szokatlanul, furcsán viselkedik, de azt állítja, hogy a Szentlélek vezetésére cselekszik?

  4. 4. Mit tehet szombatiskolai csoportunk együttesen azért, hogy Isten dicsőségére éljünk? Feltétlenül valami különleges, hangzatos előadásra van szükség ehhez? Esetleg a csoport csendben és egyszerűen is dicsőítheti Istent? Ha igen, hogyan?

 

Az Úr a te gyógyítód

A gyülekezetünkből egyik idősebb testvérünknek öt éve meghalt a felesége, és az egy szem lányuk, Gabika járt édesapját gondozni. Ő tudta, hogy halálos beteg, de szüleit nem akarta szomorítani, ezért nem mondta el nekik. Azután mégiscsak bekövetkezett a szomorú esemény, és Emil testvérünk ott maradt 92 évesen egyedül. Néhány megálló csupán a távolság az én otthonomtól az övéig, így elhatároztam, amíg él, ami rajtam múlik, igyekszem megtenni.

Minden hétfőn elmentem hozzá, addigra összeírta a listát, mire van szüksége, mit vásároljak neki a közértből. A takarítás és a főzés problémája a korábbi gyakorlat szerint meg volt oldva.

Akkortájt sokszor ébredtem reggelenként fájdalomra, egy műtét utáni összenövés miatt. Megint hétfő volt, a vásárlás napja. Megvettem mindent, elindultam, de a buszmegállótól még igen messze jártam, amikor megint – cipekedés közben – elővett a fájdalom. Éreztem, hogy alig bírok menni a kínoktól.

Elkezdtem könyörögni az Úrhoz, hogy legalább addig vegye el a fájdalmat, míg a nehéz szatyrokkal a buszra felszállok, és ott majd le tudom tenni, így könnyebb lesz elviselni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nem is fáj semmim. Már nem is olyan nehéz a vinnivaló. Azóta évek teltek el, és nem fáj az összenövés, és ha terhet kell cipelni, mindig eszembe jut ez a történet, hogyan szabadított meg az Úr a betegségemből.

“És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban” (Jn 14:13).

T. P.-né