8. tanulmány − 2006
május 13 - 19.A LÉLEK GYÜMÖLCSE
E HETI TANULMÁNYUNK: Ésaiás 53:3; János 3:16; 15:13; Róma 5:5; 1Korintus 13; Efézus 2:8; Filippi 4:11—13; 1János 3:16; 4:8
“A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal 5:22—23).
Üdvösségünk egyedüli biztosítéka, amit kétezer éve Krisztus tett értünk a kereszten. Amint Péter fogalmazott:
“Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképen azok is” (ApCsel 15:11). “Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Ef 2:8—9). Ellen G. White pedig ezt írta: “Nincs olyan pont, amellyel komolyabban kellene foglalkozni, gyakrabban kellene megismételni vagy határozottabban kellene mindenkinek a szívébe vésni, mint azt, hogy a bűnös ember az égvilágon semmilyen érdemet nem szerezhet magának még a legnagyszerűbb tettével sem. Az üdvösséget egyedül Jézus Krisztusba vetett hitünk által nyerhetjük el” (Ellen G. White: Faith and Works, 19. old.).Az üdvösség ígéretét Jézus által elnyert keresztény nem élhet anélkül, hogy a Lélek gyümölcse meg ne teremjen benne (Mt 12:33) — ami nap mint nap azt mutatja be az életünkben, amit Krisztus értünk tett. Hirdethetünk minden szent igazságot, de csak az életünkben megmutatkozó gyümölcsök képesek bebizonyítani, hogy Krisztusban vagyunk.
A héten azt vizsgáljuk, milyen gyümölcsök ezek, és mit jelentenek az életünkben.
| SZERETET |
Vasárnap május 14. |
“A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, ki adatott nékünk” (Róm 5:5).
Vajon miért említette Pál elsőként Gal 5:22-ben a szeretetet a “lélek gyümölcsei” sorában (lásd még: 1Kor 13)?
A mérsékelt égövi területeken élő fák tavasszal kihajtanak, amint az életnedv megindul a törzsükben, és eljut az ágakhoz, rügyekhez. A keresztény is, akiben a Szentlélek lakozik, megtermi a Lélek gyümölcsét, a szeretetet.
Jézus Isten. Nem létezhet élet Isten nélkül, és sem szeretet, sem semmi jó nem lehet Istentől függetlenül. Aki vágyik rá, hogy isteni szeretet töltse be és hassa át a tetteit, ezt egyedül Istentől várhatja. Nincs más forrás. Honnan is kaphatnánk szeretetet, ha nem odafentről? Képesek volnának a pusztán fehérjéből, szénből, vízből vagy csak atomokból és molekulákból álló lények a szeretet kifejezésére? Hogyan szerethetnének ezek az alkotóelemek, bármilyen pontossággal is legyenek összeszerkesztve? Akármilyen nagy mester is egy festő, veheti a lehető legtökéletesebb festéket és vásznat, az ember által festett virág nem kelhet életre, nem mehet végbe benne fotoszintézis, nem hozhat magot. A szén, a víz és a fehérje önmagában és önmagától nem kelhet életre, és egyáltalán nem képes a szeretetre. A szeretet csak olyan forrásból származhat, amely önmagában és önmagától ismeri a szeretetet, és tovább is tudja azt adni. Természetesen Isten ez a forrás (lásd: 1Jn 4:8).
Egy lényeges kérdésre azonban meg kell találnunk a választ: Mit értünk “szeretet” alatt? A szót már olyan széles körben használjuk, annyira elcsépeltté vált, hogy számos dologra és érzésre is utalunk vele, amely nem írható le a kifejezéssel. A Szentírásban azonban találunk olyan verseket, amelyek segítenek megérteni a szeretetnek mint a Lélek gyümölcsének bibliai jelentését.
Olvassuk el Jn 3:16; 15:13 és 1Jn 3:16 verseit! Mi az a fontos tényező, amely segít megismerni a szeretet természetét olyan értelemben, ahogy a Szentírás használja? Hogyan világít rá ez a gondolat arra, hogy a Szentlélektől származik “az Istennek szerelme”, amely kitöltetett a szívünkbe (Róm 5:5)?
| ÖRÖM ÉS BÉKESSÉG |
Hétfő május 15. |
Könnyű félreérteni azt a gondolatot, hogy az öröm és a békesség a Szentlélek gyümölcse (Gal 5:22—23). Világunk bűnös, mi is bűnös emberek vagyunk, mindannyian szenvedünk a bűn következményei — betegség, veszteség, elválás, félelem, aggodalom, bizonytalanság — miatt, és még folytathatnánk a sort. A keresztények sem mentesülnek a fájdalmas küzdelmektől, amelyek a bűnös világban gyötrik az embereket. Jézus szenvedett, és mi is szenvedünk.
Mivel azonban keresztények vagyunk, velünk valaminek mégis másként kell lennie. Sokan úgy gondolják, hogy a fájdalmat és a szenvedést a természet céltalan, vak erői okozzák, esetleg balszerencse, netalán gonosz lelkek haragja. Nekünk azonban napról napra abban a tudatban kell élnünk, hogy élő Istent szolgálunk, aki szeretetben is gazdag. Jól ismeri a helyzetünket, szeret, törődik velünk, számon tartja gondjainkat. Földi élete idején Őt sem kerülte el a baj (Ésa 53:3; Mk 15:15; Jn 11:35; Zsid 4:15; 1Pt 4:1). Ezért lehetünk biztosak benne: történjék bármi, ha hűségesek maradunk hozzá, még ha hibákat követünk is el, fogyatkozásaink is vannak, Isten akkor is szeret, és megígérte, hogy mindvégig velünk marad. Azt is mondta, hogy az örökkévalóságot mennyei boldogságban tölthetjük majd el. Ha ezt megértjük, olyan örömet és békességet lelünk, amely által el tudunk viselni bármilyen nehéz helyzetet, amibe belekerülünk.
De ne feledjük, az öröm és békesség mint a Lélek gyümölcse nem azt jelenti, hogy állandóan boldogságot érzünk. Az ad örömet és békét — még akkor is, ha éppen nem érzünk boldogságot, vagy ha a körülményeink nem mondhatóak rózsásnak —, hogy tudjuk: Isten mellettünk áll, és ígéri, történjék bármi, semmiképp nem hagy el.
Mit mondhatunk a következő szövegek alapján, miért legyen mindig öröm és béke — ha nem is mindig boldogság — a keresztény életében, függetlenül az adott körülményektől? Mt 6:31—32; Róm 8:28; Fil 4:11—13; 1Jn 4:8; Jel 21:4
Gondolkozzunk el az előző szövegeken (és más, idevágó igéken)! Ha ismerőseink közül valaki éppen nehézségekkel küzd, beszélgessünk vele az ígéretekről!
| BÉKETŰRÉS |
Kedd május 16. |
A Galáciabeliekhez írt levél 5. fejezetének felsorolása szerint a Lélek soron következő gyümölcse a béketűrés. Eredeti jelentése: “türelem”, “kitartás”, “állhatatosság”, “szilárdság” és “késedelem a bosszúállásra”.
Milyen értelemben tekinthetjük a “béketűrést” olyan tulajdonságnak, amiben isteni jellemvonás tükröződik (2Móz 34:6; Róm 2:4)?
Mit tudhatunk meg a következő példák által Isten “hosszútűréséről”?
1Móz 15:16 ____________________________________________________
Ésa 5:1—5 _____________________________________________________
Hós 11:8 ______________________________________________________
Jel 2:21 _______________________________________________________
“A béketűrés azt jelenti, hogy elviselünk valamit, sőt sok mindent, méghozzá anélkül, hogy szóval vagy tettel igyekeznénk elégtételt venni magunknak.
A béketűrés azt jelenti, hogy türelemmel elviseljük a bántást, sokat kibírunk. Aki béketűrő, az nem kürtöli szét, amit testvére vétkeiről és tévedéseiről állítólag tud. Igyekszik segíteni és menteni testvérét, mert Krisztus őt is saját vérén váltotta meg… A béketűrés nem azt jelenti, hogy az ember rosszkedvű, szomorú, keserű, keményszívű, éppen ellenkezőleg!” (Ellen G. White:
My Life Today, 52. old.)Béketűrésünk, legalábbis részben, abból ered, hogy tudjuk, milyen türelmes velünk az Isten. Mi lenne, ha Ő is úgy bánna az emberekkel, mint ahogy gyakran egymással bánunk? Szerencsére Isten nem így viszonyul hozzánk. Hibáink ellenére türelmes, ezért legyünk mi is türelmesek másokkal! Ha a tükörbe nézve valós színben látjuk magunkat, és tudjuk, hogy Isten szeret és elvisel annak ellenére, amit a tükörben látunk, akkor talán bennünk is jobban megmutatkozik a béketűrés gyümölcse.
Persze önmagunkban és önmagunktól erre képtelenek lennénk, csak akkor válhatunk ilyenné, ha meghajtjuk akaratunkat Isten előtt, ha a kereszt áll figyelmünk középpontjában, és mindaz, amit a kereszt jelent Isten irántunk tanúsított hosszútűrésével kapcsolatban. Ekkor a mi életünkben is megjelenik ez a gyümölcs.
Mennyire voltunk béketűrők mostanában, amikor dühített valaki, akit “nehéz szeretni”? Milyen változás kell ahhoz, hogy úgy tudjunk másokkal bánni, ahogy Krisztus bánik velünk?
| SZÍVESSÉG, JÓSÁG |
Szerda május 17. |
Mit jelent a “szívesség” és a “jóság”? Milyen az az ember, akiben megvan a Léleknek ez a két gyümölcse?
Az is érdekes (ha eddig még nem figyeltünk volna fel rá), hogy a Lélek gyümölcsei mind Jézus jellemének bizonyos vonásait tükrözik. Tekintsük át újra, amit eddig a Lélek gyümölcseiről elmondtunk: az adott tulajdonságok minden esetben megtalálhatóak Jézusban. Amikor tehát Krisztusra nézünk, a szívesség és jóság lehető legnagyszerűbb példáját láthatjuk, hiszen tökéletesen megmutatkoznak ezek a tulajdonságok Jézusban, aki Isten. Így tehát minél inkább megteremjük a Lélek gyümölcseit, annál inkább hasonlítunk Jézusra.
Keressünk az evangéliumokból példát arra, amikor kifejezetten Jézus “szívessége”, ill. “jósága” mutatkozott meg! Mit tanulhatunk ezekből az esetekből?
Jóság __________________________________________________________
_______________________________________________________________
Szívesség ______________________________________________________
_______________________________________________________________
Ha példának vesszük Jézus pusztai böjtölésének történetét (Mt 4:1—11), abban is láthatjuk jóságát, hogy mások javát kereste, ezért megtagadta az ételt önmagától. Vagy amikor a szamaritánus asszonnyal beszélgetett (Jn 4:5—42), majd pedig a házasságtörő asszony esete (Jn 8:3—11) is példázza: a szelídséghez hozzátartozik, hogy udvariasan, tisztelettel bánunk az emberekkel, még akkor is, ha helytelenül cselekedtek.
Gondoljunk újból a kiválasztott történetekre! Mit mondhatunk ezekből kiindulva, min kellene változtatni az életünkben?
| A HIT |
Csütörtök május 18. |
Olvassuk el Ef 2:8-at! Honnan származik a hit e szöveg szerint?
A “hitnek” és “bizalomnak” fordított szavak ugyanabból a görög szóból erednek. Érthető is, hiszen először hinni kell valamiben, hogy bízni is tudjunk benne. Lehetséges sok pénzt keresni olyan munkával is, amit ki nem állhatunk, vagy meggyógyíthat olyan orvos is, akiben nem bízunk, de nem hihetünk olyan istenben, akiben nem bízunk. A hit és a bizalom egymástól elválaszthatatlan.
Ennek ellenére mégsem ugyanaz a hit, mint a bizalom. A “hit” jelenthet “bizalmat”, de a “bizalom” nem jelent magától értetődően “hitet” is. A Szentírás óva int attól, hogy összekeverjük a kettőt.
Olvassuk el Jak 2:19-et! Hogyan világít rá a vers a két fogalom közötti különbségre?
Jak 2:20 segít megtalálni a választ arra, hogy mire is gondolt az apostol a 19. versben. A bibliai hit és a cselekedetek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint az élet és a lélegzet: az egyik magától értetődően kapcsolódik a másikhoz. Ha az ember azt mondja, hogy hisz, de ez nem készteti arra, hogy meghajoljon Isten akarata előtt, akkor nem őszinte a hite, inkább csak hamisítvány, ami Sátántól ered. Az élő vagy üdvözítő hit nem lehet pusztán elméleti, hanem mindig tapasztalati, és tetteket vált ki. Jakab egyértelműen fogalmazott:
“A hit cselekedetek nélkül megholt” (20. vers).A hit ajándék, a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), de nem természetfölötti módon ruházza ránk Isten, miközben mi vidáman éljük az életünket. Csak úgy tarthatjuk meg, ha naponta erősítjük Isten iránti szeretetből, és azért, mert tudjuk, mit tett értünk az Úr. Ha nem ápoljuk, tápláljuk, védjük és erősítjük hitünket, puszta elgondolássá silányul, ami végül még hitetlenségbe is fordulhat. Tele van a világ olyan emberekkel, akik valamikor buzgón hittek, mára azonban már semmiben sem tudnak hinni.
“Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon” (Zsid 3:12).Mitől erősödik, és mitől gyengül a hitünk? Gondolkozzunk el azon, hogy a válaszunkból mi következik!
|
Péntek május 19. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: 1Korintus 13; Ellen G. White:
Jézushoz vezető út című könyvének Isten szeretete az emberek iránt című fejezete, 7— 13. old.; Jézus élete című könyvéből 247—250; 286—287; 358—364. old.; Előtted az élet című könyvéből 251—253. old.; Gondolatok a Hegyi Beszédről című könyvének Kik a boldogok? című fejezetéből 19—22. old.A Lélek másik két gyümölcse a szelídség és a mértékletesség: “Mózes volt minden idők legnagyszerűbb embere Isten népének vezetői közül. Isten nagy tiszteletben részesítette, nem az egyiptomi udvarban szerzett tapasztalatai, inkább rendkívüli szelídsége miatt. Szemtől szemben beszélt vele az Úr, mint ahogy az ember barátaival beszél. Ha valaki arra vágyik, hogy Isten megtisztelje, legyen alázatos. Akik Isten művében munkálkodnak, alázatosságban legyenek különbek mindenki másnál. A szelídségéről ismert emberről Krisztus azt mondja, hogy meg lehet bízni benne” (Ellen G. White megjegyzései,
SDA Bible Commentary, 1. köt. 1113. old.).“Fegyelmezzük és tartsuk kordában értelmi képességeinket. Mindenki képes lehet az önuralomra. Úgy tehetünk szert rá, hogy akaratunkat fenntartás nélkül Isten oldalára állítjuk, Isten akaratát saját akaratunknak tekintve” (Ellen G. White:
Our High Calling, 219. old.).BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Beszélgessünk arról, hogy mit is jelent a szeretet! Minden bizonnyal rájövünk, hogy nem könnyű meghatározni a jelentését. Milyen hasonló vonásokat látunk a csoport tagjai által elmondott meghatározásokban? Mit tanulhatunk ezekből?
Ismertünk valakit a gyülekezetből, aki már nem jár, és most küzdelmeket él át a hitéletében? Ha igen, akkor a szombatiskolai csoport közösen tervezhetne valamit, meglátogathatná, vagy meghívhatná egy beszélgetésre, ebédre stb. Mivel lehetne a segítségére lenni, hogy visszanyerje korábbi hitét?
Említsen meg mindenki valakit — nem a Biblia hősei közül —, aki szelídségéről és jóságáról volt ismert! Azután nevezzünk meg igazán alázatos embereket is! Mit tanulhatunk tőlük e jellemtulajdonságokról? Mit tehetünk, hogy a mi életünkben is ezek a tulajdonságok mutatkozzanak meg?
Editke
Gyülekezetünk rám bízta a Biblia Levelező Iskola munkáját. Minden héten meglátogattam az intézményeket, rendelőket, ahol megengedték kitenni a BLI lapjait. Feltöltöttem időnként a dobozokat új lapokkal, és közben személyes ismeretségbe kerültem az ott dolgozókkal.
Amikor közeledett a karácsony, magammal vittem mindenkinek személy szerint egy-egy könyvet ajándékba, a mi csodálatos könyveinkből. Amikor átnyújtottam a Jézus élete című könyvet, felállt az orvos, és kezet fogott velem, úgy köszönte meg az ajándékot. Volt, aki kérdően nézett rám, és az Úr számra adta a szavakat: Ön doktornő, a testi egészségünkben segít meggyógyulni, ez a csodálatos könyv pedig a lelki egészségünket gyógyítja.
Mindenki részesült a karácsonyi ajándékban, és az egyik nővérke megkért, hogy ha legközelebb jövök, hozzak az egyetemista lányának is ugyanilyen könyvet. Mielőtt átadok egy-egy kiadványt, az első lapjára a Szentírásból vett idézetet szoktam bele írni.
Most is ezt akartam tenni. Igen ám, de kinek írjam? Hogy is hívják az egyetemista kislányt? Az Úrhoz fordultam tanácsért. Letérdeltem az Úr elé, így tártam fel kérdésemet. Hogy hívják a kislányt, akinek küldi velem Isten a Jézus élete című könyvet? Megszólalt bennem egy hang: EDITKE!
Nagy örömmel felálltam térdeimről, és beírtam az ajánlást. Elvittem a rendelőbe, kérdeztem az édesanyját, hogy hívják a kislányt, akinek viszi karácsonyra a könyvet. Jött a válasz: EDITKE.
Könnyes lett a szemem az örömtől, hogy az Úr megmondta nekem előre a kislány nevét.
“Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya”
(Jn 12:26).T. P.-né