A tanulmány célja:

1. Aláhúzni, mennyire fontos a lelki gyümölcsök Isten akaratával összhangban történő megtermése.

2. Megbeszélni a tényt, hogy minden, amivel rendelkezünk, Isten kezéből származik – még a hitünk is.

A tanulmány vázlata:

I. A Szentlélek jelenlétének bizonyítékai (Gal 5:22-25).

II. A hit – a Szentlélek ajándéka és gyümölcse (Ef 2:8).

1. Az üdvösség kizárólag a Jézusba vetett hitből ered.

2. A hit a Szentlélek gyümölcse.

3. A meggyőződés még nem hit, viszont a hit magába foglalja a meggyőződést is.

Összefoglalás

A Szentléleknek életünkben való jelenléte képesekké tesz gondolatainkban, szavainkban és tetteinkben is Jézushoz hasonlókká lennünk. Mindazonáltal nem cselekedeteink azok, amelyek közelebb visznek minket Istenhez, hanem a mögöttük meghúzódó motivációk. Nekünk azzal kell bizonyítanunk, hogy üdvözítve vagyunk, hogy a bennünk dolgozó Szentlélek ereje által megteremjük a Lélek gyümölcsét. Ha megpróbáljuk a saját erőnk által meghozni ezt a gyümölcsöt, vagy önerőből érdemeket szerezni Isten előtt, erőfeszítéseinknek semmilyen értéke sincs.

Magyarázat

Bevezető

A Lélek gyümölcse Isten jelleme tulajdonságainak megnyilatkozását képviseli az újjászületett hívők életében. Ez a gyümölcs felfedi az evangélium varázsát, erejét és valóságát, és elősegíti a hívők lelki megtisztulását, kedvességét és előzékenységét, valamint a hívők közösségének megingathatatlanságát.

I. A szeretet

Isten szeretet (1Jn 4:8). Ez legfontosabb, leglényegesebb tulajdonsága, következésképpen a Lélek gyümölcsei közt is a legelső a mennyei szeretet, amely tökéletesen megnyilatkozott Jézus önként, üdvösségünkért vállalt áldozatában.

“Golgota keresztjének árnyékában Isten szeretetének ihlető illata betölti szívünket. Amikor Arra tekintek, Akit átszegeztek bűneim, mennyei sugallat kerít hatalmába. Ez a sugallat mindenkire kiáradhat a Szentlélek által. Ha nem kapjátok meg a Szentlelket, lelketekbe nem költözhet be Isten szeretete. Csak a Krisztussal fenntartott élő kapcsolat képes szeretetre, komolyságra és buzgalomra indítani.

Mi egy olyan márványtömbhöz vagyunk hasonlatosak, amely képes visszatükrözni a nap ragyogását, viszont nem lehet életet lehelni belé. Képesek vagyunk válaszolni a feddhetetlenség Napjának ragyogó sugaraira, mivel akkor, amikor megvilágítja lelkünket, Krisztus fényt is, életet is ad. Iszunk Krisztus szeretetéből, akár a szőlővessző, mely a szőlőtőből szívja életadó táplálékát. Ha beoltattunk Krisztusba és minden egyes sejtünk kapcsolatban áll az Élő Szőlőtővel, gerezdjeink bizonyítani fogják ezt” (Ellen G. White, Ye Shall Receive Power, 71).

II. Öröm és béke

III. A hosszútűrés

A hosszútűrés az elbukott, romlott világon élő keresztények elengedhetetlen minősége. “A szeretet nélkül valók és a jónak nem kedvelői” (2Tim 3:3) azonban értelmetlen, avítt érzésnek tartják. A valóban megszentelt keresztények állandóan többet és többet akarnak Krisztus feddhetetlenségéből és a Vele való közösségből. Szerelmesek lévén Krisztusba és feddhetetlenségébe, a hivalkodóan kimutatott erkölcsösséget illetlen, visszataszító dolognak tartják. Az igazán áhítatosak nem nyilvánítanak ki lenéző gesztusokat a bűnösök iránt.

Ellenkezőleg. Az együttérzés és szeretet legyőzi a magányba vonulás szükségét.

“Próbálj meg mindenkivel békében élni, és engedd, hogy a lelkedet körülvevő légkör édes és illatos legyen. Isten hall minden felelőtlenül kiejtett szót. Ha az emberi természet önzőségével küzdesz, kitartóan fogsz haladni az öröklött vagy szerzett gonosz hajlamok feletti győzelem felé. Türelemmel, hosszútűréssel és önuralommal sokra mész. Ne feledd, hogy nem alázhatnak meg az emberek faragatlan szavai, de amikor te magad válaszolsz oktalanul, elszalasztasz egy újabb győzelmet, amelyet megszerezhetnél magadnak. Légy figyelmes minden kiejtett szavadra!

Az önuralom és az önzetlenség jellemzi azok szavait és tetteit, akik újjászülettek, hogy Krisztusban új életet élhessenek” (Ellen G. White, My Life Today, 52).

IV. A szívesség és a jóság

“Lelkünket irgalmasságra, kedvességre, előzékenységre, megbocsátó készségre és együttérzésre kell nevelnünk... Az Úr Lelkének meg kell nyugodnia rajtad, hogy olyanná válhass, mint Isten mennyei kertjének illatos virágai. Állandóan a Világosságról, Jézusról, a Feddhetetlenség Napjáról kell beszélned, míg magad is átváltozol dicsőségről dicsőségre, hogy jellemed Jézus képmását tükrözze. Ha mindezt megteszed, az Úr ezeket a szavakat jegyzi majd fel a menny könyveibe: Jól van jó és hű szolgám!

A keresztényeknek nem szabad érzéketleneknek, megközelíthetetleneknek lenniük. Jézusnak kell megnyilatkoznia magaviseletünkben, jellemünket a menny varázsának kell megszépítenie. Isten jelenléte állandóan velünk kell, hogy legyen, és bárhová mennénk, a Világ Világosságát kell odavinnünk. A körülöttünk élőknek látniuk kell, hogy a menny légköre vesz titeket körül” (Ellen G. White, Ye Shall Receive Power, 75).

V. A hit

A hit erőt ad megtapasztalni mindazt, amit az evangélium felkínálhat számunkra. Krisztus “hitünk fejedelme és bevégzője” (Zsid 12:2). Az ilyen hit legyőzhetetlen voltát a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete szemlélteti (ld. 1Jn 5:4-5).

“A hit a szeretet révén dolgozik és tisztítja meg a lelket. Hit által a Szentlélek szabad utat talál a szív felé, és szentséget önt belé. Az ember nem viheti véghez Krisztus tetteit, ha a Szentlélek által nincsen kapcsolatban Istennel. Csak úgy lehetünk megfelelőek a menny számára, ha átalakul jellemünk. Ha szabad bejárást szeretnénk az Atyához, rendelkeznünk kell az ajánlólevéllel is: Krisztus feddhetetlenségével. Részesei kell hogy legyünk az isteni természetnek, miután megszabadultunk a romlottságtól, amely a kívánságok révén e világban van. Napról napra át kell alakulnunk a Szentlélek befolyásában, amely megszenteli szívünket, finomítja ízlésünket, megnemesíti egész lényünket, bemutatván lelkünknek Jézus páratlan varázsát” (Ellen G. White, Ye Shall Receive Power, 77).

Személyes bizonyságtétel

Az emberek többségének nincsenek agrártudományi ismeretei, s ezért nem igen tudják a fákat a leveleik formája, gyökerük fajtája vagy törzsük kérge szerint megkülönböztetni. Néha még azt sem tudjuk, hogy egy-egy fa gyümölcstermő-e vagy sem, míg nem látunk rajta almát, körtét vagy szilvát stb. A fa terméke az, ami megkülönbözteti őt a többi fáktól, még ha külsőre nagyon hasonlítanak is egymásra.

E heti tanulmányunk eszünkbe juttatja, hogy a körülöttünk élők megláthatják, hogy valóban Krisztus lakozik-e szívünkben, s mindezt arról ismerik fel, hogy miként viselkedünk és cselekszünk különböző helyzetekben.

Amikor a szomszédasszony értesül fia hirtelen, értelmetlen baleset miatt bekövetkezett haláláról, hogyan biztosítod őt, hogy Isten is szomorú emiatt? Hogyan győződ meg, hogy Isten nem közömbös az ő fájdalma iránt, és hogy ebben a pillanatban is mellette van, hogy megvigasztalja? Amikor felteszi neked a miérteket, mit válaszolsz neki?

Ha egy nap a munkahelyeden megtudnád, hogy egyik munkatársadat elbocsátották – éppen azt, akinek a felesége gyógyíthatatlan betegségben szenved, és már csak kevés ideje van hátra –, hogyan adnád tudtára, hogy Jézust érdekli az ő helyzete és gondját viseli? Mit tennél, hogy bizonyítsd neki: az Üdvözítő jelen van életedben?

Amikor hitedet egy olyan esemény teszi próbára, amely személyesen és váratlanul ér, fájdalmas következményeket okozva, miként reagálsz? Azt látják rajtad, hogy eltávolodsz az Atyától, mivel nem akadályozta meg a szerencsétlenség bekövetkezését, vagy pedig azt, hogy erőt kérsz Tőle megállni abban a helyzetben?

A nagy Vigasztaló, a Szentlélek mellettünk van úgy a veszteség és fájdalom óráiban, mint az öröm és megvalósítás élvezetében. Jelenlétét életünkben nem csak mi érezzük, hanem azok is, akik körülöttünk vannak, s így tanúi lehetnek munkájának. Használj fel minden alkalmat bizonyságot tenni a Lélek gyümölcséről.

Alkalmazás

Kérd meg a csoport tagjait, hogy mondják el, melyik gyümölcs a kedvencük és miért. Olvassátok el Gal 5:22-23 verseit. A Lélek gyümölcse – ahogy az teljességében Krisztus tanítványai életében megnyilatkozott – miként bizonyulhat az Úr jelenléte erőteljes tanúságtételének? Csoportod tagjaiban hogyan nyilvánul meg? Imádkozzatok együtt, és kérjétek Istent, hogy bizonyságtevésetek legyen erőteljesebb és gyümölcsözőbb.

Elmélkedésre

Egy bánsági gyülekezet egyik hívő családja megelégelte a közösségre ráülepedett rutinszerűséget és formalizmust, ezért olyan tevékenységeket kezdeményezett, amelyek a monotóniának és a tagok tétlenségének szertefoszlatását voltak hivatottak elérni. Saját költségükre szeretet-asztalokat rendeztek a gyülekezetben, a szombat utolsó istentisztelete után. Javaslatot tettek arra, hogy a szombatiskola keretében a csoportban mindenki elmondja heti tapasztalatát. Tanulmányozó imacsoportot szerveztek saját otthonukban, amely csoport, a helyi polgármesteri hivatallal együtt, szociális tevékenységekben is részt vett. A gyülekezet bizottságának ajánlatot tettek vakációs bibliaiskola szervezésére, a “külvilággal” való jobb kommunikálás és a gyülekezeti közösségnek új lelkekkel való frissebbé tétele végett. Lévén, hogy fiatal családról van szó, könnyen megbarátkoztak a gyülekezet ifjaival, kirándulásokat, ima- és hitmélyítő órákat szerveztek. Javasolták továbbá azt is, hogy a szombat délutáni istentisztelet keretében nagy érdeklődést élvező témákról tartsanak szemináriumokat, s a témákat a tagok javasolják.

Egyszóval megélénkült a gyülekezeti élet, és mindenki nagyon szívesen jött az imaházba. A család minden javaslatát előterjesztette a lelkésznek és a bizottságnak, amely szabad utat engedett a gyülekezet javát szolgáló tervek megvalósítására. Egészen egy pontig...

Egy volt presbiter testvér, akit legutóbb már nem választottak meg ebbe a tisztségbe, de aki tagja volt a bizottságnak, válságot idézett elő a gyülekezetben. Felmérte a közösség helyzetét, és levonta a következtetést: az említett család behozta a közösségbe a hitehagyás szellemét, tudniillik: a szeretet-asztalok megszentségtelenítik Isten házát, a nem adventista gyermekek jelenléte a gyülekezetben (a vakációs bibliaiskola programjai keretében) klubbá fokozza le az imaházat. Azt is kifogásolta, hogy miért kellett változtatni a szombat délutáni istentiszteletek formáján, és meggyanúsította az illető család otthonában összegyűlő imacsoportot, hogy szakadást készítenek elő a gyülekezetben. Állításaival több személyt is a maga oldalára állított.

Gyakorlati kérdések

1. Mennyire tárgyilagosak a volt presbiter megjegyzései?

2. Hogyan kellene megoldania a lelkésznek és/vagy a bizottságnak ezt a válságállapotot?

3. Eme ellenvetések láttán milyen magatartásmódot kellene tanúsítania ennek a családnak ahhoz, hogy a gyülekezet ne szenvedjen kárt?