7. tanulmány − 2006
május 6 - 12.A LÉLEK AJÁNDÉKAI
E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 28:19—20; Márk 16:15; Róma 12:6—8; 1Korintus 12:7—25; Efézus 4:11
“A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.” “A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek” (1Kor 12:1, 4).
Az Újszövetség úgy említi a lelki ajándékokat, mint Krisztustól kapott biztosítékokat, amelyekhez a Lélek által juthatunk hozzá. A Lélek ugyan egy, mégis számos ajándéka vagy megnyilvánulási formája van, amelyek különbözőek. A kegyelmi ajándékokról (
charismata) főleg három szakaszban olvashatunk: Róm 12:4—8; 1Kor 12—14 és Ef 4:7—13. Valószínűleg még ezekből a példákból együttvéve sem láthatjuk a teljes képet, inkább csak példázzák, hogy miféle ajándékokat kaphatunk. Jézus még mennybemenetele előtt ígérte meg az ajándékokat (Ef 4:8, 11).Az egyházban egyetlen ember sem remélheti, hogy megkaphatja a Lélek minden ajándékát. Arra se számítsanak a tagok, hogy mindenki ugyanazt kapja. Az Újszövetség az emberi testhez hasonlítja az egyházat, amely jó példa a Lélek tevékenységére. E hasonlat szerint a test különböző tagjai különféle feladatokat látnak el, ám mind a közös cél eléréséért fáradoznak.
Ezen a héten megvizsgálunk néhányat az ajándékok közül, és megnézzük, hogyan figyelhetünk fel rájuk a gyülekezetben.
| AZ EGYHÁZ KRISZTUS TESTE |
Vasárnap május 7. |
Olvassuk el 1Kor 12:7—25 verseit, majd válaszoljunk a következő kérdésekre:
1. Miért adta Isten a Szentlelket az egyháznak?
_______________________________________________________________
2. Mi az, amit Pál itt a legfontosabbnak tart?
_______________________________________________________________
3. Mi a Szentlélek szerepe Pál szavai szerint?
_______________________________________________________________
4. Mit akart kiemelni Pál, amikor az emberi test hasonlatával utalt a Léleknek az egyházban végzett munkájára?
_______________________________________________________________
A Lélek által újjászülettünk, és Krisztus testének tagjaivá lettünk. Azután az alámerítéses keresztség szertartásával csatlakoztunk egy helyi gyülekezethez. Ám Krisztus testének, azaz az egyháznak a tagjai nem hasonlítanak jobban egymásra, mint testünk különböző részei. Nagyon fontos, hogy ne akarjunk senkit mások hasonmásává formálni! Fogadjuk inkább örömmel, hogy ki-ki eltérő ajándékot kapott!
Amint tehát a különböző szervek egyazon testnek a tagjai, és határozott célt szolgálnak, a gyülekezet, amelyhez csatlakoztunk, sem lehet teljes, azaz nem alkothat egységes testet különböző tagok nélkül. Mint az emberi testnek, a gyülekezetnek is szüksége van a különböző tagokra. Fontos, hogy ki-ki mást és mást tudjon elvégezni.
Ugyanakkor az eltérés nem vezethet megosztottsághoz. Amint Pál hasonlata is mutatja, a test tagjai különböznek egymástól, másként néznek ki, és eltérő módon működnek, de mind egységesen a közös cél elérését szolgálják. A nagy egésszel kell kapcsolatban állnia minden feladatnak, amit a sokféle adománnyal rendelkező, különböző emberek végeznek a Mesterért.
Tapasztalatunk szerint mi lehet a köztünk lévő egyenetlenség legfőbb oka? Az, hogy mindannyian mások vagyunk, és ajándékaink is eltérnek egymástól, vagy inkább valami más? Mi lehet a probléma igazi oka?
| BÖLCSESSÉG ÉS TUDOMÁNY |
Hétfő május 8. |
“Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által” (1Kor 12:8—9).
Milyen érdekes, hogy az iménti szöveg szerint a “bölcsességnek beszéde” és a
“tudománynak beszéde” is a Lélek ajándéka. Általában azt gondoljuk, hogy ezeket az ember tanulással és/vagy munkája, fáradozása során szerezheti meg. Ám a két nézet nem áll egymással ellentétben. Vannak, akik tudnak olvasni, tanulnak is, de úgy élik az életüket, hogy nem tesznek szert igazi “tudományra” vagy “bölcsességre” a Biblia szerinti értelemben (Péld 1:7; 9:10). Csakis a Szentlélektől nyerhetünk igazi bölcsességet és tudományt.2Tim 3:7 alapján mit mondhatunk, miért van szükségünk a Szentlélekre ahhoz, hogy a Biblia szerinti bölcsességet és ismeretet megszerezzük?
Rendkívül szomorú, mégis igaz, hogy a történelem során voltak olyan híres teológusok, a Biblia úgynevezett tudósai, akik nem hitték el a Bibliában rejlő igazságokat. Lehet, hogy a héber és a görög nyelv hírneves tudorainak tekintette őket a világ, talán a Biblia történelmét senki nem ismerte jobban náluk, de észre sem vették a lelki bölcsességet és Isten ismeretét, amelyekre éppen ezekben a szövegekben találhattak volna. Milyen kár!
Olvassuk el 1Kor 2:5—7-et! Mi az a bölcsesség, amire itt Pál utal? Miért van szükségünk a Lélekre ahhoz, hogy megismerhessük?
Nézzük meg, hogyan állítja Pál egymással szembe a különféle ismeretet és a bölcsességet, és azt is, hogy Isten erejét állítja a világi bölcsességgel szembe! Isten bölcsessége erőt és valóságos változást hoz az életünkbe, nem csupán ismeretekre és ígéretekre korlátozódik. Életet megváltoztató erő, amely csak a Szentléleknek bennünk végzett munkája nyomán tapasztalható. Minden világi tudomány és ismeret összessége sem ér fel vele.
Milyen ismeret változtatta meg az életünket? Mely tudomány nem volt képes erre? Mit tanulhatunk a saját válaszunkból?
| CSODÁK ÉS GYÓGYÍTÁSOK |
Kedd május 9. |
A Lélek ajándékai egészen Jézus visszajöveteléig megmaradnak az egyházban. Ide tartozik a gyógyítás ajándéka is épp úgy, mint a csodatétel (1Kor 12:8—10). Mégsem tartjuk helyénvalónak, ha egy keresztény az orvosi segítséget elutasítva azt várja, hogy csoda által Isten gyógyítsa meg a beteget, és a beteg ne tegyen semmit állapota javulásáért.
Isten nem tesz csodát feleslegesen, vagy csupán az érdeklődés felkeltése miatt. “Amit emberi erő megtehet, azt nem isteni erő hivatott megtenni” (Ellen G. White:
Jézus élete, 450. old.).1Kor 12:10-ben szó van “csodatévő erőknek munkái”-ról. Hogyan érthetjük meg, mit jelent ez?
Valaki egyszer azt mondta, hogy a csodákat általában azért tartjuk csodának, mert olyan ritkán fordulnak elő. Ha pl. a nap ezerévente egyszer kelne fel, a jelenség szemtanúi azt hinnék, hogy csodát láttak. Mi, akik nap mint nap láthatjuk a virradatot, megszokott dolognak tekintjük, pedig valójában “csodálatos”. Tegyük fel, valaki még soha életében nem látott mobiltelefont, vajon nem tartaná csodának, hogy a kis készülékből hallja a hangot?
Milyen “hétköznapi” dolgokat lehet még bizonyos körülmények között “csodának” tekinteni? Mit tanulhatunk ebből, ami segítségünkre lehet a csodák természetének megértésében?
A “csodák” kétségkívül erősíthetik hitünket, azonban a kizárólag csodákra épülő hit egyáltalán nem tekinthető valósnak (Lk 16:31). Vannak talán közöttünk, akik láttak olyasmit, amit bízvást nevezhetnénk “csodának”, mások számára pedig a legnagyobb “csoda” az a változás, amit az életükben munkálkodó isteni erő vitt végbe. Isteni bölcsességéből a Szentlélek ugyan tehet csodákat (Mt 12:28), amikor csak jónak látja, ám a “csoda” semmivel nem bizonyítja jobban Isten munkálkodását, mint amennyire a hiánya mutatná azt, hogy Isten esetleg elhagyott.
Milyen csodákat vitt végbe Isten az életünkben?
| PRÓFÉTÁLÁS ÉS KORMÁNYZÁS |
Szerda május 10. |
Olvassuk el Róm 12:6—8; 1Kor 12:10, 28; és Ef 4:11 verseit! Melyik ajándékot említi mind a három szakasz?
A próféta Isten szóvivője, mondhatnánk mai kifejezéssel. Még azután is, hogy az ókori Izrael királyság lett, a próféta kapta Isten üzenetét, amit közölnie kellett a királlyal. Tudatta Isten szavát a néppel, és közvetítette az emberek kérését Istenhez. Az üzenet tartalma nem feltétlenül volt profetikus, lehetett bármi, amit Isten akkor népével közölni kívánt, akár a múltra, akár a jelenre vagy a jövőre vonatkozóan. Isten mai egyházának is szüksége van Isten útmutatására, mint a régmúlt időkben. Elsősorban a próféta az, aki által ez az útmutatás eljut hozzájuk.
Kik kapnak még útmutatást Istentől a próféta mellett? Mire van szükség az egyházban ahhoz, hogy eredményesen végrehajtsák a közölt isteni terveket (1Kor 12:28)?
Az új protestáns fordításban a “kormányok” helyett itt “vezetés” szerepel. Istené az evangélium munkája, mégis szükség van emberekre, akik irányítják a művet, Isten vezetésével.
Mi bizonyítja az apostoli egyházban történtek közül, hogy Isten a szervezett egyházban választott eszközei által munkálkodik (ApCsel 9:10—17; 13:1—3)?
“Az a körülmény, amelyben Pálnak és Barnabásnak a Szentlélek által a szolgálat meghatározott ágára történő kiválasztása megtörtént, világosan mutatja, hogy az Úr a szervezett egyházban kijelölt képviselői által munkálkodik. Amikor maga az Üdvözítő néhány évvel előbb kinyilatkoztatta Pálnak Isten szándékát személyét illetőleg, Pál azonnal összeköttetésbe került a Damaszkuszban újonnan szervezett gyülekezet tagjaival… És most, hogy az egykor adott isteni megbízatást teljesen végrehajtsák, a Szentlélek ismét bizonyságot tett Pálról mint választott edényről, hogy elvigye a pogányoknak az evangéliumot, ezért megbízta a gyülekezetet az ő és munkatársai felszentelésével” (Ellen G. White:
Az apostolok története, 108—109. old.).Miért helyezte Isten földi műve irányításának terhét egyházára és nem csupán egyes emberekre?
| NYELVEK NEMEI |
Csütörtök május 11. |
“A nyelvek ajándékának éppúgy, mint ahogy a prófétálásnak és a csodatételnek is, létezik hamis formája. A pünkösd napján eredetileg adott ajándék a beszélt nyelveken való tökéletes kommunikációt jelentette. Az egyetlen emberi nyelvhez sem tartozó, értelmetlen hangok kiejtése nem az eredeti ajándék elferdítése, inkább hamisítványa” (
The SDA Bible Commentary, 12. köt. 619. old.).Amint a korábbi tanulmányban is megállapítottuk, az itt említett “nyelvek nemei” kifejezés idegen nyelvekre utal, mert minden kétséget kizáróan pünkösdkor, és még a későbbi feljegyzett esetekben is így nyilvánult meg az ajándék (lásd: ApCsel 2; 10:44—46; 11:15; 19:6).
Miért volt a nyelvek adománya olyan fontos az őskeresztény egyházban (Mt 28:19—20; Mk 16:15; Róm 1:8)?
A korai egyházban szükség volt a nyelvek ajándékára, azaz arra, hogy jól tudjanak beszélni más nyelveken. Az evangéliumnak az egész világra el kellett jutnia. Jézus mennybemenetele után pedig a legtöbb keresztény nem beszélt idegen nyelveken.
Ki volt az, aki mindenki másnál többször élt a nyelvek adományával (1Kor 14:18)? Szavaival mire utalhatott?
A pogányok apostolaként Pálnak gyakran kellett az anyanyelvén kívül, Jézus és az apostolok idejében a zsidók által beszélt arám nyelv mellett, más nyelveken is beszélnie. Korintus hatalmas tengeri kikötőváros és kereskedelmi központ volt, ahol megfordultak a Római Birodalom különböző területeiről érkező emberek. Úgy tűnik, hogy a korintusi gyülekezet egyes tagjai azzal akartak kitűnni, hogy olyan nyelveken beszéltek, amelyeket a gyülekezet többi tagja nem értett. Pál intette őket, hogy ezt ne tegyék, hacsak nem fordítja le valaki szavaikat, hiszen a gyülekezetben mindez, a szónokot kivéve, senkinek sem válik hasznára (lásd: 1Kor 14:4).
Milyen hamis formáival találkoztunk már, vagy hallottunk, a nyelvek ajándékának? Milyen következtetést vonhatunk le ebből, ami a segítségünkre lehet más hamisítványokkal szemben, amelyekkel találkozhatunk?
|
Péntek május 12. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White:
Krisztus példázatai című könyvéből Az elrejtett kincs című fejezetből 70—73. old.; A nagy küzdelem című könyvből: 555—556. old.; Az apostolok története című könyvből: 107— 110. old.“Pál azt tanította, hogy az ajándékokban — beleértve a prófétálást, a tanítást, az apostolságot, az igehirdetést, a nyelvek adományát és a csodatételt is — a különböző rendű és rangú keresztények egyaránt részesülnek. A Korintusiakhoz írott leveléből egyértelműen kitűnik, hogy voltak, akik helytelenül éltek ezekkel az ajándékokkal; különösen a nyelvek adományával.
Bizonyos körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak a nyelveken szólásnak, az Újszövetségből azonban világosan kiderül, hogy az egyház megfelelő működése szempontjából más ajándékok sokkal fontosabbak. Pál a prófétaság ajándékát nevezi a leginkább kívánatosnak…” (
SDA Bible Commentary, 12. köt. 610. old.).“A zsidók szinte minden nép között szétszórva éltek, más és más nyelveken beszéltek… A különféle nyelvek nagy akadályt jelentettek Isten szolgáinak, akik munkájukat végezve a Krisztusról szóló tant akarták eljuttatni »a földnek mind végső határáig«. Az emberek szemében az bizonyította a legjobban Krisztus bizonyságtevőinek a szavait, hogy Isten ilyen csodálatos módon adta meg azt, amivel az apostolok nem rendelkeztek” (Ellen G. White:
A megváltás története, 242—243. old.).BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Beszéljük meg a keddi rész utolsó kérdésére adott válaszunkat! Mit nevezünk csodának? Hogyan hat hitünkre a csodák valósága? Mi a veszélye annak, ha valaki csak a csodákra alapozza hitét?
Beszélgessünk Ellen G. White szolgálatáról és a prófétaság ajándékáról! Mit tudhatunk meg ennek az ajándéknak a segítségével arról, hogy általánosságban véve mi az ajándékok célja az egyházban?
Beszélgessünk a csoport tagjainak lelki ajándékairól! Hogyan segíthetünk egymásnak megbizonyosodni arról, hogy ki milyen ajándékot kapott? Mivel lehetünk egymás segítségére az ajándékok hasznosításában?