TANÍTÓI MELLÉKLET

7. tanulmány  −  2006 május 6 - 12.

Tanulmány Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A LÉLEK AJÁNDÉKAI

A tanulmány célja:

  1. Hangsúlyozni a gyülekezeten/egyházon belüli különbözőség előnyeit.

  2. Elemezni a lelki ajándékok közti különbségeket és a szükségleteket, amelyeket betöltenek az egyházban.

A tanulmány vázlata:

I. A Szentlélek a különbözőséget az egész javára használja fel (1Kor 12:7-25).

  1. A különböző ajándékok különböző szükségeket töltenek be.

  2. Egyetlen ajándék és egyetlen egyháztag sem fontosabb a másiknál.

II. Néhány a Lélek ajándékai közül (1Kor 12).

  1. A bölcsesség és tudomány

  1. A csodatevés és gyógyítás

  1. A prófétaság és vezetés ajándéka

  1. A nyelvek ajándéka

Összefoglalás

Az egyház testének értékelnie kellene az összes lelki ajándékot, függetlenül attól, hogy nyilvánosan vagy magánszinten nyilatkoznak meg. Személyes szinten törekednünk kell egyre mélyebb kapcsolatot kifejleszteni Istennel, és szívünk legyen jobb, hogy nyitottak lehessünk minden lelki ajándék számára, amelyet a Szentlélek kíván nekünk adni. Amint növekszik hitünk, felfedezzük, hogy újabb lelki ajándékok fejlődtek ki bennünk, miközben a régiek mintha háttérbe szorultak volna ezek mellett. Ne feledd: a Szentlélek terve az, hogy minden embert Krisztushoz vonzzon, ezért pedig gyakran különböző alkalmakhoz különböző ajándékokra lesz szükség.

Magyarázat

Pál apostol írta: “A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek” (1Kor 12:1). A lelki ajándékok bemutatásának középpontjában az apostol a szeretet legösszetettebb és legérthetőbb leírását tárja az olvasók elé, sehol a Szentírásban nem találkozunk a téma ilyen világos bemutatásával (1Kor 13). Isten a lelki ajándékokat, bármelyek lennének azok, azért adja az embernek, hogy általuk, a megváltás művének keretében, kinyilatkoztassa a mennyei szeretetet. Nem arra hivatottak, hogy valaki lelki státuszát lehessen általuk felmérni.

I. Az emberi testhez hasonlított egyház

Isten úgy határozott, hogy földi egyháza révén megnyilatkozzék az egész világegyetem előtt az Ő bölcsessége és a keresztény közösség kínálta előnyök és örömök (Ef 3:8-10). Az egyik cél, amiért Isten különböző ajándékokkal látja el egyháza minden tagját, az, hogy bebizonyítsa: azok között, akik népét alkotják, s akiket az evangélium megváltoztatott, nincsen versengés, harmonikusan együtt dolgozhatnak a misszióban, a világ lelki-erkölcsi színvonalának emelésében. Ezek az ajándékok változóak egyik hívőről a másikra. Ennek az a célja, hogy megtanuljunk megbecsülő és szeretetteljes lelkületben együttműködni egymással, elsőbbségben részesíteni egymást a tiszteletben és az értékelésben. Az egyház egyetlen tagja sem képez teljes értékű egységet, rendelkezvén a lelki ajándékok teljes skálájával, amelyek által, Krisztus testétől, az egyháztól elszakadva, teljes értékű keresztény szolgálatot teljesíthetne. Krisztus terve nem az volt, hogy önmagunkat magasztaljuk fel kapott ajándékainkkal (ahogy Lucifer tette), hanem az, hogy növekedjünk a szolgálatban, együttmunkálkodván Vele és egyházával az Isten által ránk bízott küldetés teljesítésében, hiszen “az egyház Isten megbízott képviselője az emberek megmentésére” (Ellen G. White, Az apostolok története, 7).

II. Bölcsesség és ismeret ajándéka

Bölcs Salamon mondotta: “Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcsesség van” (Péld 11:2; ld. Mt 11:25; a héber eredetiben a gyalázat szó helyén a kalon szó található, amelynek egyéb jelentésárnyalatai is vannak, pl.: zavar, szégyen, becstelenség, szidalom). A bölcsesség ajándéka közvetlen kapcsolatba hozza birtoklóját Isten bölcsességével (ld. Péld 3:14-23; 1Kor 1:30-31), valamint abba a pozícióba helyezi, amelyből dicsőítheti Istent, tanítván és összhangban élvén az Ő törvényével és tervével. Krisztus végtelen bölcsességét emberek megmentésére használta fel, és megadta nekik azt a tisztességet, hogy ők is hozzáértő módon szolgálhassák Őt. Ha viszont nem kíséri Isten és az Ő útjai személyes ismerete, a bölcsesség átváltozhat önmegelégedéssé, öndicséretté, büszkeséggé (ld. Ez 28:1-17; Róm 11:33; 1Kor 13:1-2; Ef 1:17-18; Kol 1:9-10). A bölcsességben és ismeretekben való állandó növekedés lényeges a keresztény ember életében, hogy megérthesse, hogyan szolgáljon Istennek és miként utasítsa vissza Sátán csalásait, főként azokat, amelyeket a vallásosság álarcával kínál fel nekünk (ld. 2Kor 11:2-4.13-15; 2Thess 2:1-12). A bölcsesség és ismeret ajándékával szoros kapcsolatban áll “a lelkek megkülönböztetésének ajándéka” (1Kor 12:10), amely elengedhetetlen a mélységes lelki ámítás eme napjaiban (ld. Mt 24:24; 2Tim 4:1-3).

III. A csodatevés és gyógyítás ajándéka

A csodatevés és gyógyítás ajándékának nem az a célja, hogy helyettesítse az Isten által adott természeti és lelki törvények tiszteletben tartását. Isten minden időkben tett csodákat azzal a céllal, hogy segítsen az embereknek átlépniük a magasra tornyosuló akadályok felett, vagy hogy betöltse abszolút elengedhetetlen szükségeiket. Az idők végén, amikor Isten gyermekei rendkívüli megpróbáltatásokon mennek majd keresztül és üldözéseknek lesznek kitéve, az Úr, csodálatos módon, népe révén és érdekében, ismét közbelép, ahogy az apostolok idejében is tette. “Nem lesz kisebb az az erő, amivel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárta, mint amilyennel ezt a munkát elindította... Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés. Csodálatos dolgok fognak történni. Betegek gyógyulnak meg, a hívők munkáját jelek és csodák kísérik. Sátán is dolgozik, de hamis csodákkal. Még tüzet is hoz alá az égből az emberek szeme láttára (Jel 13:13). A föld lakóinak el kell dönteniük, ki mellé állnak.

Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni” (Ellen G. White, A nagy küzdelem, Advent, Budapest, 544).

IV. A prófétálás és vezetés ajándéka

A próféták az egyház “szemei”, amelyek vezetik őt a feddhetetlenség útján, e bűntől besötétített világ csalóka, ingoványos területei között (ld. 2Pt 1:19-21). Ezért tulajdonít Pál apostol annyira drága értéket a prófétaság ajándékának (ld. 1Kor 14:1.4-5.32). Ez az ajándék zavartalanul virágzott volna a hívők körében, ha az egyház nem távolodott volna el Isten törvényétől az apostoli kor utáni időszakban, a hitehagyás korában (ld. Jsir 2:9; Mik 3:5-7). Ez az ajándék – amikor a törvényt újra magasztalni és tisztelni fogják – ismét vissza lesz állítva az őt megillető helyre (ld. Jel 19:10).

A vezetés vagy igazgatás ajándéka igen lényeges az evangéliumi rend megőrzésében és az egyházban meglévő talentumok és tartalékok hatékony alkalmazásában. Ez az ajándék igazolja az egyháznak mint szervezett és Isten által az evangélium hirdetésére megbízott intézménynek a tekintélyét. Mózes korában a puszta gyülekezetét (ld. Csel 7:38) nagy gondoskodással vezették a bölcsességükkel, ítélőképességükkel és gerincességükkel kitűnő emberek; hasonlóképpen állnak a dolgok az újtestamentumi diszpenzációban is (ld. 5Móz 1:15-17; Csel 6:1-7; 15:1-35).

A nyelvek ajándéka

Nyilvánvaló, hogy a nyelvek Pünkösdkor megnyilatkozott ajándéka rendkívüli löketet adott az evangélium prédikálásának a föld minden nyelvén. (Mennyire csodálatos lehet az idegen nyelvek folyékony beszélésének csodálatos tehetségével rendelkezni!). Habár a maga nemében lenyűgöző ajándék, azoknak, akik rendelkeznek vele, nem szabad a lelki vagy intellektuális felsőbbrendűség jeleként értelmezniük. A nyelvek ajándéka egy Isten által választott eszköz az emberek közti nyelvi akadályok áthidalására, az evangélium minden népeknek történő hirdetésében. A nyelvek ajándékának e célon kívüli bárminemű alkalmazása visszaélésnek és hamisításnak minősítendő, amely végső soron a büszkeséget táplálja (ld. Csel 2; 10:44-47; 11:15-18; 1Kor 12-14).

Személyes bizonyságtétel

A hátrányt okozó elemek és tényezők szelekciója az üzleti szféra egyik kifejezése. Értelme a következő: csak azokat a kockázati tényezőket kiválasztani iletve vállalni, amelyek elfogadhatóknak tűnnek. Más szavakkal: kiszűrni az elfogadhatatlan kockázatokat.

A klónozás a biológiai tudományos sokszorosítás aktusa, és abban áll, hogy az eredeti példány után egy tökéletes hasonmást produkálnak. Ez is az embernek a felsőbbrendű, eszményi egyedek fennmaradására és a gyenge elemek kizárására történő törekvésének egyik ékesszóló példája. A hátrányt okozó elemek és tényezők szelekciója valamint a klónozás kizárja mindazt, ami elfogadhatatlan a pénzügyi tervezés, illetve gyengének minősülő a genetika tudománya szempontjából. Hosszútávon a történelem be fogja bizonyítani, mennyire volt bölcs dolog ezeknek a tudományos stratégiáknak és technológiai csodáknak a bevezetése. A cél, amiért megemlítettem ezeket, nem az, hogy mellettük vagy ellenük érveljünk, hanem hogy megértsük, miként áll egymással szemben a világ gondolkodásmódja a gyengékhez való viszonyulás bibliai magatartásformáival. Ahelyett, hogy elutasítana, Jézus elfogad minket, gyengeségeinkkel egyetemben, és ahogy Pál apostolnak mondta, úgy mondja nekünk is: “Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12:9).

E heti tanulmányunkban Pál szavai eszünkbe juttatják, hogy noha testünk különböző részekből áll, mindenik együtt dolgozik a közös cél érdekében: az élet és az egészség megőrzésében. Habár a test egyes részei láthatóbbak és nyilvánvalóbb a funkciójuk, mint másokénak, a kevésbé láthatók is ugyanazt a fontos célt szolgálják. Mindenik lényeges a test ideális működése szempontjából, úgy az erős, mint a gyenge.

Ugyanaz érvényes az egyház testére is: a különböző társadalmi, kulturális és faji közegből származó nők és férfiak egy közös célért munkálkodnak együtt: egészséges, cselekvő egyházat alkotni, amelynek feje Jézus Krisztus, s amelynek végső célja a mennyeknek országa.

Nincs két egyforma ember. Isten mindenikünket egyedi lénynek tekintett. Hatalmas bölcsességében tudja, hogy azok a vonások, amelyek egymástól különbözőkké tesznek, gazdagítják és erősítik a szervezetet mint egészet, amely az egyház. Ha teljesen megnyitjuk szívünket Isten iránt, segíteni fog értékelni és felhasználni mindenikünk specifikus hozzájárulását, hogy a tulajdonságok, amelyek különbözőkké tesznek, értékes ajándékokká váljanak. Meg kell ezeket osztanunk egymással és az egyházzal, amelynek tagjai vagyunk.

Alkalmazás

“Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg” (1Kor 12:13). Neked milyen helyed van Krisztus testében? Ajándékaid mi módon képviselnek áldást gyülekezeted életében, munkásságában? Jézusért végzett szolgálatod dinamikusabbá teszi-e gyülekezetedet, személyes életednek nyújt-e célt, beteljesülést és örömöt?

Elmélkedésre

Tőkés testvér kétséget kizáróan rendelkezett az evangelizálás ajándékával. Prédikációit erőteljes megnyilvánulások és felhívások kíséretében adta elő. A hallgatóságot mindig felvillanyozta a beszéde, üzenete mindig meggyőzte a hallgatóságot. Igehirdetését hallgatva, nem tehetted meg, hogy ne válaszolj felhívásaira, amelyek Krisztus követésére buzdítottak. Tudatában lévén tehetségének, sok gyülekezetbe látogatott el és ajánlotta fel szolgálatát evangelizációs sorozatok megtartására. Főként az anyagilag szolidabb gyülekezeteket kereste meg e célból. Felvette a kapcsolatot a presbiterekkel, akik ismerték, majd betervezte az evangelizációs eseményt.

Lassan az egész Unió területén elterjedt a híre, hogy mennyire tehetséges szónok. A helyi lelkészekkel alig beszélt kezdeményezéseiről, az Egyházterületek vezetőségével pedig még annyira sem. Prédikációiban helyenként meg-megengedett magának néhány negatív megjegyzést a Konferenciák vagy az Unió vezetősége tagjairól. Sokan ellentmondást vettek észre az általa hirdetett üzenet és személyes élete között. Mindennapi szokásai és életstílusa olyan kompromisszumra vetettek fényt, amely távolról sem jellemezte az ünnepélyes prédikációiból kirajzolódó evangélistát. Nem utasította vissza az anyagi ajándékokat sem, amelyeket evangélista szolgálataiért ajánlottak fel neki.

Gyakorlati kérdések

  1. Mivel kell összhangban lennie a lelki ajándéknak ahhoz, hogy hibátlanul elvégezhesse feladatát?

  2. Hogyan kellene a gyülekezetek vezetőségeinek az evangelizálás ajándékával rendelkező, de az Unió és a Konferencia felelőseivel nem kommunikáló személyhez viszonyulniuk?

  3. Az egyház imént említett két vezető intézménye vezetőségeinek mit kellene tenniük annak érdekében, hogy az áldás teljes legyen?

  4. Milyen feltételek között lehet eljutni a Pál apostol idejében tapasztalt helyzethez: Én az Apollósé vagyok, én a Pálé, én a Jézusé... én pedig a Tőkés testvéré?