SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

6. tanulmány     2006 április  29 - május 5.

Tanító melléklet Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A SZENTLÉLEK KERESZTSÉGE

E HETI TANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 2:37—38; 9:5—6; 1Korintus 12:1—13; 2Korintus 7:9—11; Galata 3:1—11; 5:5—6

“És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szentlélekkel” (Ef 5:18).

Az évszázadok során a keresztény egyházban rengeteget spekuláció és vita fogant a “Szentlélek keresztsége” kifejezés nyomán. A szentírási utalásokból világosan kitűnik, hogy ez az esemény kapcsolatban áll a Szentlélek munkájával az újjászületett ember életében. A Lélek késztetése nélkül senki sem születhet újjá, akivel pedig ez megtörtént, az átélte a Lélek keresztségét.

ApCsel 1:5-ben Jézus elmondta követőinek, hogy részesülnek majd a Szentlélek keresztségében. Tíz nappal később pedig a pünkösdi, látványos események nyilvánvalóan Jézus szavainak a beteljesedését jelentették (lásd ApCsel 2), amikor sokan elfogadták Krisztust, és a Messiás újjászületett követőivé lettek.

Egy dolog azonban egészen biztos: aki hittel és engedelmességgel átadja magát az Úr Jézus Krisztusnak, az már részesült a Szentlélek általi keresztségben. Ennek legjobb példája a szerető szívű és szeretetre méltó, önfeláldozó keresztény.

Ezen a héten elgondolkodunk az ígéretről, amely mindenkinek szól, aki átadja életét az Úr Jézus Krisztusnak.

EGY LÉLEK, EGY TEST

Vasárnap április 30.

Olvassuk el 1Kor 12:1—13 verseit! Mit hangsúlyoz ki Pál különösen a 13. versben?

Pálnak itt egy olyan gyülekezettel van dolga, ahol az emberek a lelki ajándékok miatt harcban álltak egymással. Válaszként, mintha ezt mondaná az apostol: “Ne engedjétek, hogy ez a kérdés megosszon benneteket!” Szó szerint így fogalmazott: “Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg” (1Kor 12:13).

A szövegben által-nak fordított szót fordíthatnánk úgy is, hogy valamibe/ben. Így az őszinte hívők egy Lélekben kereszteltetnek meg, Krisztus testébe, ami az egyház. Bármi mást is akart mondani Pál, egy dolog egészen világos: minden hívő egyaránt a Lélek által kereszteltetett meg, ami mindanynyiunkat Krisztus teste, azaz az egyház részévé tesz.

A Lélek keresztsége, azaz a megtérés, ideális esetben megelőzi a víz általi keresztséget. A víz általi keresztség a külső bemutatása annak a változásnak, amely az ember szívében már bekövetkezett. Az igaz hívő Lélektől született (Jn 3:5—6). A Lélek az elpecsételés eszköze (Ef 1:13—14). Isten a Szentlelket adta foglalóul (zálogként), és emlékeztetőül, hogy az ember már hozzá tartozik (2Kor 5:5).

Mit jelent az a tudat, hogy a Szentlélek már bennünk él (Róm 8:9)?

Amikor elfogadjuk Jézust személyes Megváltónknak, a végső és teljes üdvösség mennyei zálogaként, biztosítékként kapjuk a Szentlelket. A Lélek bennünk lakozik, ami garantálja, állandóan figyelmeztet arra, hogy valamikor a jövőben Jézus nem csak bennünk lakozik, hanem együtt lakunk majd vele és az el nem bukott angyalokkal abban a birodalomban, ahol többé nem bánthat már sem kísértés sem bűn. Isten azért adja Lelkét, hogy állandóan emlékeztessen a bűn birodalmából való végleges szabadulásra.

Pünkösd óta minden igaz hívő részesült a Lélek zálogában, ami a Lélek keresztsége. Az igazán fontos kérdés, hogy személyesen mennyire várjuk a Szentlelket?

Mit értünk a Szentlélek keresztsége alatt? Mit válaszolnánk, ha valaki megkérdezné, hogy részesültünk-e a Lélek keresztségében?

A BŰNTUDAT ÉS A SZENTLÉLEK

Hétfő május 1.

“Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” (ApCsel 2:37)

Gondolkozzunk el az itt leírtakon! Ha elolvassuk ApCsel 2. fejezetében a 14. verstől kezdődő szakaszt, világos a történet. Péter az Ószövetséget idézve beszélt Jézus haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről. A megváltási tervet tárta az emberek elé.

Figyeljük meg, milyen azonnali hatást váltottak ki szavai a hallgatókból! Örömet? Vidámságot? Boldogságot? Ellenkezőleg! “Mintha szíven találták volna őket” (új prot. ford.). A görög ige azt jelenti: “átszúrni”, ami arra utal, hogy fájdalmat éreztek, szenvedtek, lelkiismeret-furdalásuk volt, ami nem is csoda, különösen, ha elolvassuk a 36. verset is. Bizonyos értelemben természetesen mindannyian éppen olyan vétkesek vagyunk, mint azok a férfiak; végtére is az egész emberiség minden bűne juttatta Jézust a keresztre.

Tehát, ahogy itt egyértelműen látszik: a bűntudat, a megszomorodás, a fájdalom vezette őket a helyes útra.

Olvassuk el 2Kor 7:9—11 verseit! Mit is mond itt Pál? Mennyiben vonatkoznak szavai a zsidók pünkösdi élményére?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Ebben az összefüggésben könnyebben érthetjük Krisztus szavait: “Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa” (Mt 5:3). Az evangélium valóban az öröm, a békesség és a reménység üzenete, de az üdvösségre jutás, a megtérés és a megszentelődés folyamata szenvedéssel is jár (ApCsel 14:22). A Szentlélek egyik feladata, hogy meggyőzön bűnösségünkről (Jn 16:8), ez pedig csak annyira következhet be, amennyire “szíven talál” a gondolat, hogy bűnben élünk.

Hogyan hatott a Szentlélek a szívünkre? Milyen érzések támadtak bennünk akkor? Hogyan használta fel a Szentlélek ezt a meggyőződést arra, hogy elősegítse lelki növekedésünket?

A MEGTÉRÉS ÉS A SZENTLÉLEK

Kedd május 2.

“Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szentlélek ajándékát” (ApCsel 2:38).

Péter megígérte a Szentlélek ajándékát azoknak, akik megtérnek és megkeresztelkednek, de tudjuk, hogy csak a Szentlélek hatására történhet a megtérés. Ebből is láthatjuk, milyen rendkívül fontos a Lélek munkája az ember és a Teremtő kapcsolatának minden szakaszában. A teológusok ezt nevezik “általános kegyelemnek”.

A megtérés a gondolkodásmód és az élet megváltozását jelenti. Úgy a görögben, mint a héberben a megtérésnek fordított szó magában hordozza a változás szükségességét; különösen a gondolkodásmód és az útirány változását. A megtérő ember elismeri, hogy tévedett, és nem csak elszomorodik, hanem változtatni is akar, az élet Forrásához, az erkölcsi értelemhez fordul. A megtérés, az őszinte megtérés (2Kor 7:10) ékes bizonyítéka annak, hogy valaki részesült a Szentlélek keresztségében.

Olvassuk el Róm 2:4; Jn 15:26; 16:13—14 verseit! Mennyiben segítenek ezek a szövegek megérteni a Szentlélek szerepét a megtérésben?

A Szentlélek Krisztus képviselője itt a földön. Az ember csak akkor győződik meg és jut igazi megtérésre, ha a Lélek nyilatkoztatja ki az igazságot Krisztusról. Csak a Lélek ereje késztethet arra, hogy tudatosan eldöntsük: lemondunk addigi bűnös életünkről, és engedelmeskedünk az Úrnak. A Szentlélek, megjelentetve Isten szeretetét, tanít bennünket, és az egyetlen helyes motivációt adja, amely Isten szolgálatára késztet bennünket: hálás szívhez jutunk, amely szeretettel válaszol Isten kezdeményező szeretetére. (1Jn 4:10).

Az Isten iránti őszinte szeretetet nem lehet kikényszeríteni. A Lélek jön, és megérint, mi pedig szabadon döntünk, meghajlunk-e meggyőző ereje előtt, vagy ellene állunk. Végtére is miénk, csakis a miénk a döntés.

Hogyan tapasztaltuk a megtérés élményét? Mit éreztünk, amikor meggyőződésre jutottunk? Mit tettünk akkor rögtön? Mi volt a végső válaszunk? Milyen változások történtek az életünkben?

AZ ENGEDELMESSÉG ÉS A SZENTLÉLEK

Szerda május 3.

Olvassuk el ismét ApCsel 2:37-et! Hogyan fogadták a zsidók Péter szavait? Hasonlítsuk össze a válaszukat Saul válaszával (ApCsel 9:5—6)! Mi bizonyította az említett esetekben, hogy megtérésük őszinte volt?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

“És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentlélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek” (ApCsel 5:32). Amint ebből a szövegből is kitűnik, a Szentlélek befogadásának egyik előfeltétele az engedelmesség. Bármennyire is igaz, hogy hit által üdvözülünk; bármennyire is igaz, hogy a bűn végső következményétől egyedül Krisztus nekünk tulajdonított igazsága menthet meg, nem lehetünk engedetlenek az Úrnak. Isten azért adta a Lelket, hogy megtérésre vezessen, méghozzá olyan megtérésre, amely engedelmességre késztet. Hamisítvány mindaz, amiből ez az elem hiányzik.

Keressük ki a következő szövegeket! Mit árulnak el a Szentlélek és az engedelmesség kapcsolatáról?

ApCsel 16:7____________________________________________________

Gal 5:5—6_____________________________________________________

Gal 5:22—26___________________________________________________

1Pt 1:2________________________________________________________

Amikor Krisztus a földön élt, arra tanította követőit, hogy engedelmeskedjenek Istennek, a parancsolatok szerint éljék az életüket, szeressék egymást, bocsássanak meg egymásnak, amint Isten is szeret és megbocsát. Balgaság volna azt gondolni, hogy másra buzdítana a Szentlélek, aki Krisztus helyett érkezett hozzánk. Önmagukat áltatják, akik azt hiszik, részesültek a Lélek keresztségében, és ezt pl. azzal akarják bizonyítani, hogy “nyelveken szólnak”, ugyanakkor nem tartják be Isten parancsolatait. A Lélek általi élet legékesebb bizonyítéka, ha a tetteinkben megnyilvánul az Istenbe vetett hit és az engedelmesség.

A HIT ÉS A SZENTLÉLEK

Csütörtök május 4.

Amint tegnap is láttuk, aki meghajol a Szentlélek befolyása előtt, az eljut oda, amit Pál “a hitben való engedelmesség”-nek (Róm 16:26) nevez. Mivel a Krisztusban üdvösségre jutók engedelmeskednek, és mivel az üdvösség elválaszthatatlan az engedelmességtől, könnyen előfordulhat, hogy egyesek összekeverik az üdvösség eredményét (engedelmesség) az üdvösségre jutás eszközével (Krisztusba vetett hit). Éppen ez volt a galáciabeliek problémája is.

Olvassuk el Gal 3:1—11 verseit! Milyen kérdéssel foglalkozik itt Pál? Milyen aggodalmát fejezi ki a galáciabelieknek? Figyeljük meg különösen azt, hogy milyen szerepet tulajdonít a Szentléleknek ezekben a szövegekben!

A Szentlélek vezeti el az embereket “minden igazságra” (Jn 16:13). Természetesen Krisztus, méghozzá a megfeszített Krisztus áll minden igazság középpontjában (1Kor 2:2). Minden igazság között a legnagyszerűbb és a legfontosabb, hogy Jézus Krisztus meghalt a világ bűneiért, a Golgotán minden ember bűnéért elegendő váltságot fizetett, és ezért hit által bárki bocsánatot nyerhet, tökéletesen állhat meg Isten ellőtt. Ennek az igazságnak központi tétele, hogy nincs olyan cselekedet, még a törvény betartása sem, amellyel az ember engesztelést szerezhetne saját bűneiért, amely által bűnbocsánatot nyerhetne (Róm 3:20; Gal 2:16). A bűnbocsánat és az engesztelés csak Jézus tette által lehetséges és válik hatékonnyá a hívők életében, azokéban, akik ezt hittel kérik (Gal 3:5—6). Hasonlóképpen a Szentlélek, aki az engedelmesség felé vezet, nem más, mint aki segít, hogy a hit általi megigazulás nagyszerű igazságát megérthessük. Nyilvánvaló, hogy a galáciabeliek kezdték szem elől téveszteni ezt a nagyszerű igazságot.

Figyeljük meg azt is, hogy milyen rendkívül fontos szerepet tulajdonít itt Pál a Szentléleknek (Gal 3:2—5)! A Szentlélek eljövetelét az emberek hitével és nem a törvény cselekedeteivel hozza kapcsolatba.

A törvényeskedés milyen rejtett csapdáiba eshetünk bele igen könynyen? Hogyan tarthatjuk távol magunkat ezektől a csapdáktól?

Péntek május 5.

 

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Az apostolok története, 26—30; 32—33. old. Pátriárkák és próféták, 239—242; 244—245; 588—590; 2Mózes 14.

“Engedjétek, hogy Krisztus munkálkodjon Szentlelke által, és felébresszen, mintha a halálból keltene fel, gondolataitokat is magával ragadva. Engedjétek, hogy minden képességeteket munkába állítsa. Olyan adottságokkal teremtett, amelyekkel jobban dicsőíthetitek és magasztalhatjátok nevét. Szenteljétek magatokat neki, és akkor mindenki, aki csak kapcsolatba kerül veletek, láthatja, hogy Istentől kapjátok az erőt, és legjobb képességeiteket Isten szolgálatába állítjátok. Azok a képességek, amelyekkel korábban önös érdekeiteket és értéktelen elvek ügyét szolgáltátok, amelyekkel egykor igaznak nem mondható célokat szolgáltatok, Jézus Krisztus foglyaivá lesznek, és Isten akaratába simulnak bele” (Ellen G. White: Testimonies to Ministers and Gospel Workers, 396. old.).

“Szükségünk van a Szentlélek keresztségére” (Ellen G. White: Evangelism, 66. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Beszéljük meg a keddi rész utolsó kérdésére adott választ! Mit tanulhatunk egymás válaszaiból?

  2. Olvassa el együtt a csoport Lk 11:11—13 verseit, majd beszélgessünk arról, milyen érzés volt ajándékot adni egy számunkra fontos személynek, és tudni, hogy örömmel fogadja majd! Milyen érzést vált ez ki az ajándékozóból? Mi késztetett az ajándékozásra? Mit használt az ajándék annak, aki kapta? Mit tanulhatunk a Szentlélek ígéretéről ezen gondolatok fényében?

  3. A szombatiskolai csoport összeállíthat egy előadást a Szentlélek keresztsége témakörben. Találjunk alkalmat arra, hogy elmondjuk a gyülekezetnek, mit állítottunk össze! Készüljünk fel arra is, hogy a gyülekezet tagjai esetleg kérdéseket tesznek fel, álljunk készen a válaszadásra!

 

A gondoskodó Isten

“Az Úr megfizet nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizet meg nékem” (Zsolt 18:21).

2000 novemberében gyülekezetünkben elhangzott egy felhívás. Az ukrajnai árvízkárosultak részére adományra lenne szükség. Aki tud, segítsen! Ekkor azonnal kettő kérdés fogalmazódott meg bennem. Vajon odaadjam-e a téli csizmámra gyűjtött pénzt, amelyet szerény nyugdíjamból gyűjtöttem össze? A következő gondolatom az Úrnál időzött. Tettem fel a kérdést: Uram, jó ez a kopott lábbeli a te házadba járni? Többször nem foglalkoztam a kérdéssel.

Jött a hétfő, és vittem a pénzt a postára. A régi csizmámban ünnepeltem továbbra is a szombatot. Az Úrnak legyen hála, mert sok szombaton léptem be vele a gyülekezeti terembe.

Az Úrnak azonban “nem felelt meg” az én kopott lábbelim. Bebizonyította azzal, hogy testvéreken keresztül küldött nekem csomagot külföldről. Felöltöztettek tetőtől talpig. Nagyon megörültem a csomag tartalmának. Új csizma, pontosan a méretem, papucs, mamusz, harisnya, zokni, télikabát, sál, pulóver és még más apróságokat szedtem ki a csomagból. Örömömet sírva köszöntem meg az Úrnak, áldva az Ő szent nevét.

Kérdem én: Honnan tudták a messzi testvérek, hogy milyen a méretem? Hisz nem ismerjük egymást. Tudom, hogy az Úr keze működött közre. Legyen Övé a dicsőség!

Az ajándékok kedvelt ruhadarabjaimmá váltak. Még ma is szeretettel hordom ezeket szombatonként.

A leszűrt tanulság a Bibliában olvasható Jób 34:21-ben: “Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.”

H. L.-né