6. tanulmány − 2006 április 29 - május 5..
A SZENTLÉLEK KERESZTSÉGE
A tanulmány célja:
Rámutatni a Szentlélek bűnösségünkről való meggyőzésünkben játszott szerepének fontosságára.
Aláhúzni a Szentlélek ajándékai elfogadásának és alkalmazásának fontosságát.
Felhívni a figyelmet a hit és az üdvösség közti kapcsolatra.
A tanulmány vázlata:
I. A bűntudat, amely jó (Csel 2:37).
A bűnről való meggyőződés felfedi előttünk a megbocsátás szükségét.
A meggyőződés, amelyet a Szentlélek hoz az emberi szívnek, valamint a Szentléleknek való engedelmesség, változáshoz vezet.
Az önmagára kényszerített bűntudatból hiányzik az üdvösség reménysége.
II. Sok ajándék, egyetlen Lélek (1Kor 12:1-13).
A lelki ajándékok a gyülekezet szükségeinek függvényében váltakoznak.
A hit és az engedelmesség megengedi a lelki ajándékok kibontakozását.
III. Üdvösség csak hit által (Gal 3:5-7).
Mi csakis a Jézus Krisztusba vetett hit által üdvözülünk.
A jó cselekedetek a Szentlélek jelenlétének jelei életünkben. Nem az üdvösség egy eszközei.
A cselekvés nélküli hit halott, akárcsak a hit nélküli cselekedet.
Összefoglalás
A Szentlélek azért dolgozik, hogy megerősítse Istennel való kapcsolatunkat, és állandóan éreztesse velünk a hit és üdvösség szükségét. A lelki ajándékok olyan mértékben fognak megnyilatkozni életünkben, amilyen mértékben megengedjük a Szentléleknek, hogy felhasználjon Isten dicsőségére. Néha, ezen ajándékok oly módon történő felhasználása, ahogy azt Isten elrendelte, rutinná, egyszerű szokássá válhat. Ha nem vagyunk figyelmesek, oda juthatunk, hogy annyira előtérbe kerülnek cselekedeteink, hogy éppen azt a kapcsolatot veszítjük szem elől, amely azokat értékkel ruházza fel. Ahhoz, hogy elkerüljük ezt a csapdát, szüntelenül tudatában kell lennünk annak, hogy az üdvösség Isten ajándéka, és hogy pusztán cselekedeteink – a hit hiányában – az önmegigazulás kelepcéjét képezik.
Magyarázat
Bevezető
A Szentlélek keresztsége válaszként érkezik az Isten tekintélye és tervei iránti önkéntes engedelmességre. A lelki keresztség magával hozza a keresztények közti szent egységet. Ezzel egyidejűleg elvezet a lelkek megmentése végett összehangolt cselekvésre és a lelki élet szüntelen fejlődésére, amely fejlődés magába foglalja a jellem növekedését és a hitben való előrelépést is, hogy elfogadhassuk és továbbadhassuk a menny áldásait.
I. Egyetlen Lélek, egyetlen test
Krisztus imádkozott tanítványai jelen és örökkévaló egységért (Jn 17). Az egységben erő, béke és öröm van, az egység hiányában pedig széthúzás, küzdelem, szenvedés és gyöngeség. A menny angyalai együtt vannak gondolatban, céljaikat és cselekvésüket illetően. Maga a világegyetem is egy tökéletes összhang szerint működik, mint egy jól megtervezett és vezérelt rendszer. Ugyanakkor, ahogy 1Kor 12. fejezetében leírva találjuk, Isten értékeli a változatosságot. Az emberi test analógiája révén Pál hangsúlyozza, hogy ha egy szervezet minden tagja egyforma lenne úgy a formáját mint a szerepét tekintve, nem lenne életképes. Másrészt a különféleség – az emberi test szerveinek változatossága – nem szabad hogy egymás közötti versengéshez vezessen. Együtt munkálkodhatnak anélkül, hogy az elsőségért harcolnának vagy széthúznának, hogy az egész szervezet telve legyen élettel és egészséges legyen.
Hasonlóképpen kell állniuk a dolgoknak az egyházat illetően is: a Lélek ajándéka sokféle tevékenységet foglal magába, amelynek az a célja, hogy minden hívő harmonikus együttmunkálkodásához vezessen el, Krisztus ügyének előrehaladása és a keresztnek a világ minden részén aratandó győzelme érdekében (ld. Ef 4:8-16
; 1Kor 14:12.26.40). Ez a hatékony harmónia lehetővé teszi, hogy az Úr napról napra hozzáadja egyházához az újonnan megtérteket (Csel 2:46-47), anélkül, hogy alább engedné mércéit, vagy módosítana az evangéliumon akarata legjelentéktelenebbnek tűnő szempontjaiban.II. A Szentlélek és a bűntudat
A bűn miatt az emberi szív odajutott, hogy szinte érzéketlenné vált a szégyennel és a lelkiismeret-furdalással szemben. Az emberi, természetes gondolkodásmód okot talál a hiányosságok dicsőítésére, és hagyja magát elragadtatni a földi hiábavalóságoktól (Zsolt 4:2
; Fil 3:18-19). Csak a Szentlélek erőfeszítései képesek áthatolni a szégyen és az önvád hiányossága által emelt vastag falon. Ő gyújthatja meg a szent igazság fényét a szívben, és helyezheti ellentétbe romlott természetünkkel. Péternek a Krisztus keresztjét magasztaló beszéde, amelyet teljességgel a Szentlélek ihletett, képessé tette hallgatóit arra, hogy bűntudatot érezzenek az Isten uralma ellen elkövetett “hazaárulásért”, és felderengjenek lelkükben megbékítő szeretetének első sugarai. A Péter prédikációja által gerjesztett lelki légkörben, a csüggedés nyomása alatt, így kiáltottak fel: “Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” (Csel 2:37). Először életükben készek voltak önigazultságukat – mint valami rongyos, szakadt és mocskos ruhát – levetni. Akkor ébredtek fel a bűn halált jósló ernyedtségéből Krisztus feddhetetlenségére és az Úr mint Megváltó életükben való jelenlétének teljes legitimitására. Ha Péter kevésbé közvetlen üzenetet mutatott volna be nekik, s mondanivalóját szórakoztató, vicces megjegyzésekkel fűszerezte volna, soha nem ért volna el ilyen eredményt. A Lélek azért lép közbe életünkben, hogy megmutassa nekünk gyarló voltunkat, ami a bűnt, a feddhetetlenséget és az ítéletet illeti (ld. Jn 16:7-8).III. A Szentlélek és a bűnbánat
Isten jósága az, mely bűnbocsánatra vezet (Róm 2:4). Ha képesek vagyunk nyíltan elismerni, hogy a bűnbánat hiánya az első akadály a megtérés és az üdvösség útján, megértjük, hogy miért mondja a Szentírás: a bűnbánat is Isten ajándéka (ld. Csel 3:26
; 5:30-31). Az igazi bűnbánat nem a szenvedés, az üldöztetés vagy a befolyással rendelkező prédikátorok érzelmi manipulációjának gyümölcse, hanem pozitív válasz a Golgotán értünk megnyilatkozott szeretetre.IV. A Szentlélek és az engedelmesség
A Szentírás világosan megfogalmazza, hogy a Szentlélek mindazon személyeknek adatik, akik engedelmeskednek Istennek (Csel 5:32). Isten Lelke mindenható: miként maradhatna meg olyan valaki életében, aki szántszándékkal engedetlen iránta? Jézus mondta tanítványainak: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ad majd néktek, hogy veletek maradjon mindörökké” (Jn 14:15-16). Nincsen semmilyen kétség tehát: Isten csak azoknak küldi el az Ő Lelkét, akik engedelmeskedni akarnak az Ő parancsolatainak!
“Minden igazi engedelmesség a szívből származik. Krisztusnál is az engedelmesség a szív ügye volt. Ha egyetértünk Krisztussal, akkor Krisztus is azonosítja magát gondolatainkkal és céljainkkal. Így vegyül össze szívünk és elménk összhangban Krisztus akaratával, hogy amikor neki engedelmeskedünk, akkor tulajdonképpen nem teszünk mást mint azt, hogy eleget teszünk saját indítékainknak. Megtisztított és megszentelt akaratunk Krisztus szolgálatának végzésében találja meg legnagyobb örömét. Amikor megismerjük Istent, mivel éppen az a kiváltságunk, hogy megismerhetjük őt, életünk a folytonos engedelmesség élete lesz. Krisztus lényének értékelése és megbecsülése által az Istennel való közösség útján a bűn gyűlöletes lesz számunkra” (Ellen G. White, Jézus élete, 574).
V. A Szentlélek és a hit
A hit nem mágikus érzés vagy misztikus erő. Krisztus a mi hitünk Szerzője és Tökéletesítője. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetéből megtudhatjuk, hogy az igazi hit élő elv, amely képessé teszi birtoklóját elsajátítania az evangélium minden áldását. A hit nem helyettesíti a tervezést, a cselekvést vagy a bátorságot, hanem csupán az az eszköz, amely által az ember minden Istentől kapott képességét nemesebb módon használhatja fel. A hit a Lélek különleges ajándéka, amely segít összhangban élni Isten akaratával (ld. Gal 5:5-6.22-23
; 1Jn 5:4-8).“Hit által pótolható a jellem minden fogyatékossága, megtisztítható minden szennye, helyrehozható minden hibája, fejleszthető minden kiválósága” (Ellen G. White, Az apostolok története, 371).
Személyes bizonyságtétel
Az emberi lények nem képesek teljes mértékben megérteni Krisztus hatalmas áldozatát. Megváltónk feddhetetlen életét áldozta fel bűnös, romlott lelkünk megmentéséért. Golgotára vezető útja egy időben fájdalommal és örömmel tölt el.
A testi és mentális szenvedés, amit helyettünk viselt el. Gondolj életed egy olyan momentumára, amikor mély érzelmi fájdalom emésztett. Jusson eszedbe, hogy érezted magad akkor: irányt vesztett voltál, sebezhető, a fájdalom teljesen lesújtott egészen addig a pontig, amikor úgy érezted, hogy kifut a lábad alól a talaj, elveszíted az egyensúlyt és a kontrollt életed felett. Aztán add hozzá ehhez a szenvedéshez életed legnagyobb testi fájdalmát. Elegyítsd össze egymással e két emléket, s ami kialakul belőle, mindössze halvány árnyéka annak a szenvedésnek, amit Jézusnak kellett elviselnie keresztre feszítése előtt és alatt. Fel sem foghatjuk annak a tapasztalatnak a valós kiterjedését. Senki sem szenvedett el akkora lelki és testi fájdalmat, mint Krisztus. Csakis Isten viselhette a bűn terhét.
Az elválás attól, akit a legjobban szeretett. Az elfogatása előtti néhány órában Krisztus arra kérte az Atyát, hogy ha lehetséges, ne engedje meg, hogy átmenjen azon a kínon, ami rá várt. Mennyire fájhatott az Atya szíve, amikor Fia imáját hallotta! Mennyire könnyen mondhatta volna Jézus: “Elegem lett ebből az utálatos világból! Itt megállok, és felhagyok küldetésemmel! Megyek vissza hozzád, Atyám!” Gondolj az elválás okozta fájdalomra, amit mind a Fiúnak, mind az Atyának meg kellett tapasztalnia! Szinte meghaladta Krisztus tűrőképességét, viszont tudta, hogy az ember üdvössége függ áldozatától. Micsoda rendkívüli hír ez számunkra!
Egy ilyen csodálatos ajándék nem maradhat észrevétlen, nem lehet azt visszaadni, elutasítani! Az egyik mód megköszönni Jézusnak az Ő ajándékát: másoknak is elmondani, hogy a Szentlélek által velünk marad egészen az idők végéig, és hogy mindig meghallgatja imáinkat és válaszol rájuk.
Alkalmazás
Mi volt a legszebb ajándék, amit valaha kaptál? Milyen alkalommal kaptad? A Szentlélek lelki ajándékokat ad azoknak, akik készek elfogadni azokat (ld. 1Kor 12:1-13). Saját erőnkből nem juthatunk a birtokukba, viszont elfogadhatjuk Tőle. Kérd meg csoportod tagjait, beszéljenek lelki ajándékaikról, majd bátorítsd őket, hogy mondják el, miként tartják megvalósíthatónak ezen ajándékok felhasználását a gyülekezetben vagy abban a társadalmi közegben, amelyben élnek, hogy ily módon is áldássá válhassanak a többi ember számára, és minél több lelket az Úrhoz vezethessenek.
Elmélkedésre
Egy vidéki gyülekezet tagjáról köztudott volt, hogy a testvéri gyűlések alkalmával igencsak aktív volt. Ha a bizottság valakit fegyelmezésre javasolt, szembeszegült a javaslattal, mondván, hogy nem tettek meg mindent az illető személy érdekében. Ha viszont egy olyan ügy megoldása, amely azonnali megoldást követelt, elhúzódott, azt nehezményezte, hogy miért nem történt meg a bűn azonnali megfékezése a gyülekezetben. A misszióban nem vett részt, mivel úgy vélte, hogy az ő módszereit az egyház vezetősége nem tartja elfogadottnak. Ha megkérték, hogy prédikáljon a szószékről, felleltározta a gyülekezet lelki állapotát, és egy cseppnyi szeretetet sem talált benne. Az erkölcsnevelés volt számára az a fegyver, amellyel utat tört magának a hallgatóság körében. Állandóan látni lehetett rajta az elégedetlenség lelkületét, szüntelenül bírált és ítélkezett. A választások idején mindig kitűnt tettrekészségével: bírálni kezdte a kinevező bizottság által ajánlott személyeket azzal, hogy nem alkalmasak az illető tisztségekbe. Ha viszont őt javasolták valamely funkcióba, a presbiteri tiszt kivételével, határozottan visszautasította. Sőt mi több, azt állította, hogy a bizottság állandóan zaklatja és kiközösíti, s ezen véleményét a nem adventisták körében is terjesztette.
Gyakorlati kérdések
Melyek azok az okok, amelyek a testvérben negatív érzéseket gerjesztnek és önpusztító magatartásmódra késztetik?
Mi módon lehetne megközelíteni ezt a testvért? Milyen tervet készítenétek a visszanyerésére?
Mi az alapproblémája ennek a testvérnek, amely aláaknázza a tiszta és gyakorlati kereszténység megnyilvánulását?