TANÍTÓI MELLÉKLET

5. tanulmány  −  2006 április  22 - 28.

Tanulmány Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

AZ ÍGÉRET BETELJESEDÉSE

A tanulmány célja:

  1. Megbeszélni a hit, az engedelmesség és az egyház egységének fontosságát.

  2. Tanulmányozni, hogy milyen fontossággal bír számunkra és a menny számára a Szentlélek ígéretének beteljesedése.

  3. Hangsúlyozni a nyelveken beszélés ajándékának fontosságát, valamint a célt, amiért adatott.

A tanulmány vázlata:

I. “Mindnyájan egy akarattal együtt valának” (Csel 2:1)

  1. Együtt voltak a fizikai jelenlét tekintetében.

  2. Együtt imádkoztak, és egységre jutottak gondolatban és érzelmekben is.

II. Az ígéret teljesedése (Csel 2:1-4)

  1. A pünkösd – a lelki és anyagi áldások ünnepe.

  2. Az erős szél és a tűznyelvek a Szentlélek erejét és buzgalmát szemléltetik.

III. Akárcsak a Szentlélek, a nyelvek ajándéka is Istentől van (Csel 2:5-15)

  1. A tanítványok érthető nyelveken beszéltek, amely képességet a Szentlélektől kapták, és annak függvényében alkalmazták, hogy milyen kulturális és nyelvi környezetben kellett hirdetniük az evangéliumot.

  2. Az érthetetlen mormogás NEM a Szentlélek ajándékának jele, mivel a nyelvek ajándéka avégett adatott, hogy az emberekkel értekezni lehessen.

Összefoglalás

A meghatározott időben, amikor a hívek tökéletes egységre jutottak, és mindnyájan egy szív és egy lélek voltak, az ígéret beteljesedett. A Szentlélek ajándékai annak függvényében nyilvánultak meg, hogy milyen szükségeik voltak azoknak, akikhez el kellett jutnia Krisztus evangéliuma hírének. Ahogy az akkori idők embereinek szükségük volt az igazságnak a saját nyelvükön történő meghallására, úgy korunk embereinek is szükséges számukra elérhető módon hallaniuk és látniuk az igazság megnyilatkozásait. A Szentlélek összes ajándékának egy a célja: Istent és csakis Istent dicsőíteni. Egyetlen ajándék sem adatott az emberek dicsőítésére. Használjuk fel tehát Isten ajándékait munkája előre vitelében és azok szükségeinek betöltésében, akikhez Isten küld minket.

Magyarázat

Bevezető

Krisztus földi munkásságának befejezése – áldozata, feltámadása és mennybe menetele – megnyitotta az utat a lelki ajándékok és a Szentlélek kiáradása előtt (Zsolt 68:18-19; Ef 8-16). E kiáradás Pünkösdkor abban nyilvánult meg, hogy akikre kitöltetett, hatalmas erőt nyertek bizonyságot tenni Krisztusról és gyakorlatba ültetni a mennyei ajándékokat az emberiség üdvéért. Az Atya ily módon tisztelte meg Fia áldozatát, és gondoskodott arról, hogy egyháza megkapja az erőt, amellyel véghez viheti Mt 28:19-20 verseiben megfogalmazott evangéliumi küldetését. A Szentlélek nem azért adatott, hogy kiemelje a névtelenségből a tanítványokat és csodálatos ajándékaikat, hanem azért hogy Krisztust és engesztelő áldozatát magasztalják.

I. Hit és ígéret

A negyven nap alatt, amelyet Krisztussal töltöttek feltámadása után, “a tanítványok kezdték felfogni munkájuk természetét és kiterjedését. Hirdetnünk kell a világnak azokat a csodálatos igazságokat, amelyeket Krisztus rájuk bízott. Életének eseményeit, halálát és feltámadását, azokat a próféciákat, amelyek éppen ezekre az eseményekre mutattak rá, Isten törvényének a szentségét, az üdvösség tervének titkait, Jézus hatalmát a bűnök megbocsátására – mindezeknek a dolgoknak ők a tanúi, és nekik kell mindezeket megismertetniük a világgal. Nekik kell kihirdetniük a békesség és az üdvösség evangéliumát, a bűntudatot és az Üdvözítő hatalmát... A Szentlélek adományaiból való bőségesebb részesedés nem következett be Krisztus mennybemeneteléig. E nélkül pedig a tanítványok nem tudták teljesíteni azt a megbízatásukat, hogy az evangéliumot prédikálják. A Szentlelket meghatározott céllal kapták. Mielőtt a tanítványok be tudták volna tölteni hivatásukat az egyházban, Krisztusnak adnia kellett az Ő Lelkét. Krisztus ezáltal a legszentebb ajándékot bízta tanítványaira. Így akarta belevésni tudatukba azt a tényt, hogy ezt a szolgálatot nem tudják elvégezni a Szentlélek nélkül” (Ellen G. White, Jézus élete, 709).

II. Várakozás és felkészülés

Amíg a Szentlélek kitöltetésének beteljesedésére vártak Jeruzsálemben, a tanítványok nem henyéltek; megtértek, imádkoztak, bocsánatot kértek egymástól, és tisztelettudóan, élénk érdeklődéssel át- és átvették Krisztus tanításait, értékelvén azt a magas kiváltságot, hogy három és fél éven át az Úr dicsőségében járhattak. Közülük mindörökké eltűnt az elsőbbségért folytatott küzdelem, a saját véleményük mellett való elszánt kitartás, az önfelmagasztalás és mások becsmérlése. Most már arra törekedtek, hogy megőrizzék a Lélek egységét és a békesség kötelékét (ld. Csel 1:14), s amikor eljutottak a gondolatok és érzelmek tökéletes harmóniára, Isten jobban megáldotta erőfeszítéseiket, mint ahogy azt emberi természetüknél fogva várták vagy elképzelték volna.

III. A pünkösdi kitöltetés

Jézus mennybemenetele volt az a jel, hogy követői nemsokára megkapják a megígért áldást. Ezért várakozniuk kellett, mielőtt elkezdhették a munkát. Amikor átlépte a menny kapujának küszöbét, Krisztus az Őt imádó angyalok körében foglalta el trónját. Amint véget ért ez a szertartás, a Szentlélek aláereszkedett és gazdagon kiáradt a tanítványokra. Krisztus valóban megdicsőült, s éppen azzal a dicsőséggel, amely öröktől fogva adva volt számára az Atyánál. A Szentlélek pünkösdi kitöltetése a menny egy kommunikációs aktusa volt, amellyel tudatta a világgal, hogy sor került az Üdvözítő trónfoglalására. Ígéretével megegyezően Krisztus elküldte a Szentlelket az ő követőihez annak jeleként, hogy Ő mint Főpap és Király megkapott minden erőt és hatalmat menny és föld felett.

A jóságos Isten számunkra is kész hasonló áldást adni, ha kitartóan kutatunk utána. Az Úr nem reteszelte el a menny kincstárának ajtóit, miután az első tanítványokra kiárasztotta Lelkét. Mi is részesülhetünk áldásai teljességében. A menny tele van kegyelme kincseivel, és azok, akik hittel járulnak Isten elé, bármit kérhetnek abból, amit Krisztus megígért” (Ellen G. White, Isten csodálatos kegyelme, 193, román kiadás).

IV. A menny és a Szentlélek kitöltetése

Cselekedetek könyve 2. fejezetének figyelmes olvasása során felfedezzük, hogy Péter pünkösdi prédikációja a Golgota céljának és erejének, valamint Krisztus feltámadása valóságának teljes bemutatása. Ebből megérthetjük, hogy az új Pünkösd feltétele a tanulmányozásban való elmélyülés és – személyes szinten – Krisztus engesztelő áldozata gyakorlati hasznának elsajátítása.

V. A nyelvek ajándéka

A nyelvek ajándéka, amely Pünkösdkor adatott, nem egyfajta extatikus verbális megnyilatkozás volt, amely érzelmi izgatottságot volt hivatott gerjeszteni, hanem éppen ellenkezője a nyelvek összegabalyításának, amit Isten Bábelnél idézett elő a gonosz “konföderatív összeesküvésének” ellehetetlenítésére.

Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. A szétszóratás alatt a zsidók elkerültek a lakott föld majdnem minden részébe, és számkivetésükben különböző nyelveket tanultak meg. Ez alkalommal e zsidók közül sokan tartózkodtak Jeruzsálemben, hogy ott részt vegyenek a vallásos ünnepségeken. Az egybegyűltek által minden ismert nyelv képviselve volt. Az evangélium hirdetését a különféle nyelvek nagyon akadályozták, Isten ezért csodálatos módon pótolta az apostolok hiányosságát. A Szentlélek olyasvalamit tett értük, amit egész életükben sem tudtak volna megvalósítani. Most széltében-hosszában hirdethették az evangélium igazságát, jól beszélvén azoknak a nyelvét, akikért dolgoztak. Ez a csodálatos adomány hatalmasan bizonyította a világnak, hogy megbízatásuk magán viseli a menny pecsétjét. Ettől kezdve az apostolok beszéde tiszta, egyszerű és hiteles volt, akár anyanyelvükön, akár idegen nyelven szóltak” (Ellen G. White, Az apostolok története, Advent, Budapest, 2001, 25-26).

Személyes bizonyságtétel

A Hetedik Napot Ünneplő Adventista Egyház gyors ütemben növekszik. A világon működő tizenhárom Divízió mindenike ámulatba ejtő jelentéseket közöl a lélekmentés területéről. Egyházunknak tizenhárom millió tagja van, és az összes kultúra, faj, etnikum, társadalmi- és gazdasági osztály képviselve van. Az egység megőrzése az egyház e színes összetételű családjában olyan probléma, amely minden tagtól megköveteli a részvételt és az odaszentelődést. Hogyan juthatunk el – az összes köztünk levő különbség ellenére – az egység azon fokára, amely nélkül lehetetlen lenne a teljes értékű keresztény tapasztalat egyházunkban?

Nekünk elsősorban üdvözölnünk kell, nem pedig visszautasítanunk azokat a tulajdonságokat, amelyek egyediekké, különbözőkké tesznek bennünket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. Ha Isten nem veszi figyelembe a bőr színét, a nemet vagy a kulturális-gazdasági különbségeket, miért tartanánk számon mi?

Másodsorban oly módon kell saját magunkat és a körülöttünk élőket nevelnünk, hogy személyes vonásainkat gyakorlatba ültetve hozzájárulhassunk közösségünk erejének növeléséhez és egyházunk egészségessé válásához. Ahogy a különböző vegyi összetevők is erősebbekké válnak, ha más elemeket vegyítenek hozzájuk, úgy egyházunk is gazdagodik és erősödik, amikor a nagy családot más egyéni vonások is kiegészítik. Vigyáznunk kell azonban, nehogy ezen erős pontunk – a különféleség – legnagyobb gyengeségünkké váljék. Sátán semmit sem akar jobban, mint Isten egyházát – egységét megrontván – megosztva tartani.

És végül nekünk mint egyháznak állandóan szem előtt kell tartanunk Krisztus példáját. Az Üdvözítő minden bűnöst hív, hogy kövesse Őt. Jóságot és szeretetet ajánlott fel nekik a gyűlölet és a keserűség helyett. A megváltási tervet mindenkinek a keze ügyébe tette. Hasonlóképpen egyházunknak is mindenki számára nyitottnak kell lennie. A köztünk levő különbségeket nem eltűrnünk, hanem értékelnünk és alkalmaznunk kell, hogy az egyház Isten gyermekei személyiségének és jellemvonásainak valóságos változatosságát tükrözze.

Alkalmazás

Készíts egy felmérést a szombatiskolai csoportban arra vonatkozóan, hogy ki hány idegen nyelvet beszél. Mindenki mondja el, hogyan tanulta meg azokat a nyelveket (hosszabb időt töltött az illető nyelvet beszélő országban, illetve ott született; az iskolában; külföldi tanulmányút során stb.). Olvassátok el együtt Csel 2:1-2.5-7.22-35 verseket. Beszélgessetek arról, hogy mi történt a tanítványokkal és a többi emberrel. Mi volt az első dolog, amit a tanítványok ezen új ajándékukkal tettek?

Elmélkedésre

A lelkészek áthelyezése alkalmával az egyik Egyházterület prédikátorát egy három gyülekezetet és két csoportot magába foglaló kerületbe helyezték ki. Az egyik gyülekezetben két nagy csoport volt, amely hittani kérdések különböző értelmezésének okán elkülönült egymástól. A gond az imaházi öltözködés körül alakult ki. Az egyik csoporthoz tartozók azt hitték és hangoztatták, hogy a gyülekezetben a tagoknak a lehető legalázatosabban kell öltözködniük, meghatározott mércék szerint, míg a másik csoport tagjai – és ezek voltak többségben – amellett a vélemény mellett álltak ki, hogy az alázatosságot nem lehet kikényszeríteni, megparancsolni, bizonyos etalon szerint tanácsolni.

A gyülekezet bizottságában volt két presbiter: az egyik az egyik csoporthoz, a másik a másikhoz tartozott. Sőt, az egész bizottságot megosztotta e két irányzat. Az újonnan érkezett lelkész, lévén hogy fontosnak tartotta a harmóniát és a kiegyezést a gyülekezetben, arról az egységről beszélt nekik, amelyet a Szentlélek hozott létre az emberi természet különbözősége miatt megosztott tanítványok között Pünkösdkor. A két tábor résztvevői a lelkész értelmezését kompromisszumra való meghívásként értelmezték (azaz mindkét félnek engednie kell egy-egy kicsit az igazából), ami nem vezetett másra, mint hogy még jobban megerősítette a felekben az érzést, hogy igenis meg kell védeniük álláspontjaikat.

Gyakorlati kérdések

  1. Hogyan neveznétek e két – a merev és a cenzúrázatlan – irányzatot az egyházunk által használt terminológiával élve?

  2. Milyen módszereket kellene alkalmaznia a lelkésznek ahhoz, hogy a két csoport véleményét bibliai szempontból is érvényes közös nevezőre hozza?

  3. Ilyen helyzetekben melyek azok a gyakori tévedések, amelyeket a lelki élet bizonyos gondolatai védelme közben elkövethetnek?