3. tanulmány − 2006 április 8 - 14.
JÉZUS ÉS A SZENTLÉLEK
A tanulmány célja:
Rámutatni a Szentléleknek Jézus életében és munkásságában játszott lényeges szerepére.
Elemezni, mekkora lehetőségek rejlenek életünkben, ha azt teljesen alávetjük a Szentlélek munkájának.
A tanulmány vázlata:
I. A Szentlélek erejének megnyilatkozása Jézus életében.
Jézus fogantatása (Lk 1:35).
Keresztsége (Lk 3:21-22).
Bűntelen élete (1Tim 3:16).
Vezettetése (Lk 4:1)
Csodatettei (Mt 12:28).
Feltámadása (1Pt 3:18).
II. A Szentlélek ereje számunkra is rendelkezésre áll.
A hit képessége (a hit).
Isteni vezetés a tisztább életre.
Az erő Isten akaratának ismeretére és cselekvésére.
Összefoglalás
Jézus teljes mértékben lemondott isteni hatalmáról, hogy magára vehesse az emberi természetet. Életében egyetlen egy kísértésen sem győzött, egyetlen egy csodát sem tett saját ereje révén. Minden, amit tett, mondott és tanított, a Szentlélektől jött. Jézus istensége nem szűnt meg soha, csakhogy Ő úgy döntött, pontosan olyanná válik, mint mi – ami szükségeinket és tehetetlenségünket illeti –, maradéktalanul a Szentlélek erejére hagyatkozva küldetése teljesítésében. A Szentlélek “kezében” Jézus teljesen emberi eszközzé vált. Ha megtanuljuk hiánytalanul az Ő vezetésére bíznunk magunkat és engedelmeskednünk Szavának, minket is ugyanolyan hatékonyan felhasználhat, mint Jézust.
Magyarázat
Bevezető
Krisztus küldetését a Szentlélek támogatta és vezette földi élete minden egyes szakaszában. A Lélek végtelen bölcsessége, mindenhatósága és a mennyei tervvel összhangban végzett szolgálata tekintéllyel ruházta fel avégett, hogy az Atya és a Fiú egyenlő jogú partnereként megmentésünkért dolgozzék.
I. A csodálatos születés
Krisztus testet öltött természete áthatolhatatlan titkokat rejt a korlátolt emberi elme számára. A Szentírás azonban kinyilatkoztatást nyújt erre a kérdésre vonatkozólag, és megmagyaráz mindent, amit megérthetünk. Lévén, hogy emberi testet öltött Isten volt (Jn 1:14
; 1Tim 3:16), Jézust isteni erőnek kellett nemzenie, és asszonynak kellett megszülnie. Két halandó emberi lény nem nemzhette azt, akinek neve Immánuel (“Velünk az Isten”). Ezért volt szükség arra, hogy Jézus a Szentlélektől fogantasson meg Mária méhében. Ez titokzatos és csodálatos dolog, de nem megérthetetlen, hisz a Szentlélek már a kezdetek kezdetén részt vett a teremtés munkájában: nem bonyolultabb feladat Isten számára természetfeletti fogantatás által embert alkotni, mint azon biológiai törvényszerűségek révén, amelyeket szintén Ő gondolt ki! E folyamat legnagyobb csodája az, hogy maga a Teremtő (Jézus) elfogadta, hogy teremtett lény – ember – legyen, megváltásunk érdekében.II. A Szentlélek által felkent
Jézusnak a Szentlélek általi látható felkenetése (Lk 3:21-22) néhány lényeges igazságot nyilatkoztat ki számunkra:
Jézus Messiásként való eljövetelének igazolása (Ésa 61:1-3
A tény, hogy Jézus lemondott mennyei hatalmáról, és önként teljes függőségbe utalta magát az Istenség másik két személyéhez viszonyítva, hogy ők vezessék küldetését. A Megváltó ily módon nem tartott meg magának egyetlen előnyt sem, amelyhez mi nem juthatnánk hozzá, ha teljesen Istentől függünk (Jn 5:19.30
Az evangélium azon ereje és képessége, hogy üdvözítse az embereket, megszabadítsa bűneiktől és Teremtőjük képmására alakítsa őket. Kettős munka ez, amelyet csak Isten ereje képes megvalósítani (Róm 8:1-30
III. A Szentlélek által vezetve
Jézusnak a Szentlélek vezetése alá való rendelése felfedi számunkra a Szentléleknek a Megváltó életében végzett szolgálata szempontjainak változatosságát. Gondoljunk néhányra ezek közül, küldetése teljesítésére vonatkozólag: ítélőképesség, hosszútűrés, életerő, értelmi tisztánlátás és éleslátás, mások tanításának képessége, a Szentírás igazságainak alkalmazása. Ez a munka tanítványai életében is megvalósulhat, de csak abban az esetben, ha teljesen alávetik magukat Istennek (ld. Ésa 11:1-2
; 50:4-10; 61:1-2; 59:19-21; Jn 9:4). Az Atyával összhangban és akaratának engedelmeskedve a Szentlélek dicsőíti Krisztust (Jn 16:13-14).IV. Szentlélek által vezetett munka
Jézus elsőrendű küldetése az volt, “hogy megkeresse és megtartsa mindazt, ami elveszett” (Lk 19:10). Ez a bibliai igazság helyreállítását jelentette, valamint eme igazság szépségének és erejének személyes élete révén történő szemléltetését (ld. Jn 18:37). A Szentlélek felkente Jézust, hogy hozzáértéssel, feddhetetlenül és tökéletesen véghezvigye küldetését mint egy Mennyei Orvosi Misszionárius, aki eljött, hogy levegye rólunk a bűn és mindenfajta betegség terhét, amely életünket veszélyeztetheti.
“Krisztus azért jött erre a világra, hogy megmutassa: a felülről kapott erővel az ember képes folttalan életet élni. Fáradhatatlan türelemmel és segítőkészséggel az emberek szükségeit enyhítette és oldotta meg. A kegyelem szelíd érintése révén elűzte a lélekből a nyugtalanságot és a kétséget, az ellenségeskedést pedig átváltoztatta szeretetté, a bizalmatlanságot bizalommá... Hangjának hallatára a mohóság és a becsvágy lelkülete elillant a szívből, s az emberek felszabadultak és követték Őt” (Ellen G. White, Reflecting Christ, 43. – “Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság” – 2Kor 3:17).
V. A feltámadás hatalma a Szentlélek által
A számos utalás mellett, amelyet a Biblia arra a tényre tesz, hogy az Atya támasztotta fel Jézust a halálból (ld. Csel 2:24.32
; 3:15-26; 4:10; 5:30; 13:30-37), Péter még hozzáteszi azt is, hogy Krisztus “megeleveníttetett lélek szerint” (1Pt 3:18; vesd össze Róm 1:4; 8:11 versekkel). Ez a kijelentés még egyszer igazolja azt a harmóniát, amelyben az Atya és a Szentlélek együtt dolgozott Jézus földi élete minden aspektusában, születésétől feltámadásáig. Isten azt akarja, hogy ugyanaz az együttműködés nyilatkozzék meg a mi életünkben is, születésünktől egészen végső győzelmünkig (ld. Ef 1:17-19; Róm 6. és 8. fejezet).“Krisztus egy testté lett velünk, hogy mi egy lélek lehessünk Vele. Ezen egység ereje által kell majd előjönnünk a sírból – ez nem csak Krisztus erejének megnyilatkozása által történik, hanem hit által az Ő élete a mienk lesz. Aki meglátja Krisztus igaz jellemét, és szívébe fogadja Őt, annak örök élete van. Krisztus a Lélek által lakozik bennünk, és Isten Lelke, ha hittel befogadjuk szívünkbe, az örök élet kezdete” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, 1989, 323).
Személyes bizonyságtétel
Jézus Krisztus egy mesterember (más szavakkal munkásember) családjában született. Követte földi atyját, Józsefet mesterségében, amellyel megélhetésüket biztosította, s a maga során ő is ács lett. Jézus fával dolgozott. Habár a Biblia nem tesz semmilyen utalást arra, hogy pontosabban miket készített, elképzelhetjük, amint az olajfa-darabokat faragta, nézegette és vizsgálgatta, hogyan munkálja meg, hogyan hozza ki belőle a benne rejlő szépséget. Mintha látnánk magunk előtt, amint csiszolja a fát, amely simább lesz, mint a felhevített méz.
Jézus kedvelte a kétkezi munkát, és tisztelte azokat, akik ily módon keresték kenyerüket. Nem hagyott ki egyetlen olyan alkalmat sem, amikor együttérzését fejezhette ki kora elnyomottjai és megterheltjei iránt, a legmegalázóbb munkákat végezni kénytelenek iránt. Halászok, vámszedők, sátorkészítők – mind egyformán értékesek voltak számára. Nem szégyellt a jelenlétükben megjelenni, hanem ellenkezőleg: közeledett hozzájuk, és a legfaragatlanabb szíveket is megpróbálta a világosság és a szentség szépsége felé vezetni.
Jézus példája szemlélteti, hogy a keresztény számára nincsen olyan megalázó munka, foglalkozás vagy törekvés, amelyet nem tudna elvégezni. A Megváltó rámutatott arra, hogy bárhol helyezkednénk el a társadalmi, gazdasági és iskolázottsági ranglétrán, mind az Ő szeretett gyermekei vagyunk.
A körülöttünk élők nap mint nap felfigyelnek magatartásunkra, legyen szó munkahelyi, személyközi vagy családi viszonyainkról, illetve arról, hogy miként válaszolunk az anyagi vagy bármely más természetű gondok kihívásaira. Ha szüntelenül panaszkodunk a sors igazságtalansága miatt, a magas számlák, a szívtelen felettesek, a kegyetlen politikusok döntései miatt, amiatt, hogy a tanító néni túl kicsi jegyeket ad gyermekünknek és hogy a szerencse rendszerint elpártol tőlünk, a többiek nehezen fogják felfedezni életünkben Jézust. Valóban bizonyságot teszünk, csakhogy nem pozitív, hanem negatív értelemben. Ha nem vagyunk figyelmesek, magatartásunk akár el is bátortalaníthat olyan személyeket, akik szintén nehézségekkel küzdenek mindennapjaik során.
Állandóan tudatában kell lennünk annak a ténynek, hogy életünknek tükröznie kell Jézust, úgy gondolataink, mint cselekedeteink szintjén. Így nemcsak hogy másokat bátorítunk, de saját személyünkre nézve is előnyeink származhatnak.
Alkalmazás
Beszélgessetek a hatalom fogalmának jelentéséről és gyakorlati vonatkozásairól. Ha szükséges, használhattok értelmező szótárakat is. Jellemezzetek egy általatok hatalommal bíró személyt. Gondoljatok azokra az alkalmakra, helyzetekre, amikor úgy éreztétek, hatalommal rendelkeztek. Beszélgetésetek során melyek a közös témák, fogalmak? Mi a különbség a hatalom általunk képzett jelentése és aközött a hatalom között, amellyel a Szentlélek rendelkezik?
Elmélkedésre
Egy több, mint ötven tagú gyülekezetben az egyik presbiterről köztudott volt, hogy alaposan ismeri a Bibliát és a Prófétaság Lelke írásait, prédikációit pedig bölcsen, alapos dokumentációval fűszerezve készítette és adta elő. Tekintélyének élesebb körvonalai voltak mint másik két presbiter-társának, s főpresbiteri minőségét olyan személyes vonás révén táplálta, amellyel senki nem rendelkezett a gyülekezetben. Amikor felfedezett egy bűnt vagy hibát valakiben, kíméletlenül megfeddte, és annak a gondolatnak a jegyében, hogy a bűnt indulatosan el kell távolítani, követelte, hogy az illető személy késedelem nélkül fegyelem alá helyezzék. Nem kímélte még saját családja tagjait sem: a fiát, például, aki kiment Spanyolországba, úgy tekintette, mint aki Isten ügyének árulójává vált, mivel elhagyta gyülekezeti karmesteri tisztségét. Csak a lelkész és a bizottság közbelépése akadályozta meg abban, hogy fegyelem alá helyeztesse a saját fiát. A főpresbiter azzal érvelt, hogy szolgálatában mindenben a Szentlélek vezetése alatt áll. A szelídség lelkületét gyengeségnek tekintette, amely nincsen a gyülekezet segítségére a bűn különböző megnyilvánulási formái elleni küzdelmében.
Egy tavasszal elutazott Spanyolországba azzal a céllal, hogy meglátogassa és meggyőzze a fiát, hogy jöjjön haza, mivel az énekkar felbomlása voltaképpen az ő távozásával okolható. Nem sikerült rábeszélnie a fiát, hazafele indulásakor azonban történt egy incidens: a repülőt, amivel hazajönni szándékozott, valamilyen meghibásodás miatt három órás átvizsgálásnak vetették alá. Az átszálláskor a másik repülő is késett: két órát. Péntek este, naplemente után ért haza.
A gyülekezet tagjai tudomást szereznek az esetről. Az elveket szigorúan betartó presbiter eljön szombaton az imaházba, és mindenki előtt a kizáratását kéri, semmilyen kegyelmet nem fogadván el a gyülekezet részéről.
Gyakorlati kérdések
Milyen módszereket alkalmaznál arra, hogy meggyőzd a presbitert: a lelkület, amellyel a gyülekezeti problémákhoz viszonyul, idegen a Szentlélektől?
Mi a presbiter főbenjáró tévedése, amelyet a tagokkal való viszonyában elkövet, s amelynek ő maga is áldozatává válik?
Mi módon válunk mi is néha – az igazság nevében – azon magatartásunk áldozataivá, amellyel a körülöttünk élőkhöz viszonyulunk?