2. tanulmány − 2006 április 1 - 7.
A SZENTLÉLEK BIBLIAI JELKÉPEI
A tanulmány célja:
Rámutatni arra, hogy a jóság és a feddhetetlenség csakis a Szentlélektől származik.
Elemezni a Szentlélek életünkben való jelenlétének különböző bizonyítékait.
A tanulmány vázlata:
I. A fény, a sötétség ellentéte
A Bibliában a jóságot a fény jelképezi (2Kor 6:14
A Bibliában a rosszat a sötétség jelképezi (Jn 3:19).
A jóság jele a Szentlélek jelenlétének bizonyítéka (Zak 4:1-6
II. A jelképek által megnyilatkozó Szentlélek
A víz (Jn 7:37-39) – Víz nélkül nincsen élet. A folyóvíz nem állhat egy helyben.
Az olaj (Mt 25:1-4) – Az olaj energiaforrás. Amikor meggyújtják, eloszlatja a sötétséget.
Pecsét vagy foglaló (2Kor 1:22) – Isten belénk fektet, és ez a befektetés szavatolja számunkra azt, hogy ha megengedjük Neki, mindazt bevégzi, amit elkezdett.
III. A Szentlélek természete
Galamb (Mt 3:16) – a tisztaság szimbóluma.
Világosság és Tűz (2Móz 13:21
Szél (Jn 3:8) – a láthatatlan és mindenütt jelenvaló Szentlélek.
Összefoglalás
Mindezen jelképeknek az a céljuk, hogy felfedjék előttünk a Szentlélek természetének különböző aspektusait. A szavak egyedül nem képesek kifejezni a Szentlélek természetének és munkájának mély jelentéseit. Isten mérhetetlen volta túl magasztos ahhoz, hogy néhány szóval le lehessen írni, ezért szimbólumok segítségével próbálja megmagyarázni nekünk lényének mibenlétét.
Magyarázat
Bevezető
A Szentlélek munkája annyira széles és gazdag megnyilatkozású, hogy a Szentírásban jelképek egész sora utal rá. Néhányukra ezek közül részletesebben is kitérünk ezen a héten. Azonban egyik szimbólum sem szemléltetheti igazán a Szentlélek természetét és munkáját, mivel mindenik jelkép végtelenül dicsőséges természete és munkája csupán egy bizonyos aspektusát hangsúlyozza.
I. Galamb
A galambra történő bibliai utalások zöme pozitív töltetű, békével teljes (ld. 1Móz 8:8-12
; Zsolt 55:6; 68:13; Ének 2:14; 5:2; 6:9). Krisztus Szentlélekkel való felkenetése – amikor is a Szentlélek galamb formájában rászállt Jézusra – csodálatosan szemlélteti a Megváltó, a Béke Fejedelme munkáját (Ésa 9:6-7). A Szentlélek megerősítette Krisztust, hogy szolgálatában és élete minden helyzetében mennyei józansággal, nyugodtan, önuralmát megőrizve megállhasson.Ahogy a galamb egyre feljebb száll röptében a menny felé, úgy emeli fel a Szentlélek is a szívet, megadván számára azt a képességet, hogy életét Isten szemszögéből lássa. A Lélek minket is fel akar kenni a szolgálatra, ahogy Jézust is felkente (ld. 1Jn 2:27
; vö. Jn 14:26). “A lélekben való részesedés a Krisztus életében való részesedést jelenti. A Szentlélek átitatja elfogadóját Krisztus tulajdonságaival” (Ellen White, Jézus élete, Advent, 1989, 709).II. Víz
A víz termőfölddé alakítja a pusztákat. Amikor a Lélek megöntözi kiszáradt szívünket, megteremjük a Lélek gyümölcseit életünk minden évszakában. A víz mindenütt, ahol elfolyik, felfrissíti a tájat, legyen szó akár egy folyó völgyéről, akár az emberi szívről. “A mással jóltevő ember megkövéredik
; és aki mást felüdít, maga is üdül” (Péld 11:25; vesd össze Jn 7:37-39-el).“Ahogy a pálmafa a sivatagban a pihenés és felüdülés lehetőségét kínálja fel az elfáradt, legyengült és megszomjazott utazónak, úgy kell tennie a kereszténynek is a világban. Az élet vizéhez kell vezetnie a megfáradt, a bűn sivatagában elveszni kész lelkeket. Felebarátait Ahhoz kell elvezetnie, Aki mindenkihez intézi felhívását: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön hozzám és igyék. Az égbolt legyen olyan, akár a vörösréz, az égető homok pedig fojtogassa a fa törzsét, mégis megmarad frissnek, üdének. Távolítsátok el töve körül a homokot, és megfejtitek életének titkát: gyökerei mélyen bele vannak kapaszkodva a talaj alatti vizes rétegbe. Ilyen a keresztény is. Élete el van rejtve Krisztus által Istenben. Jézus számára az élet forrása, amely az örök élet tengerébe ömlik. Hite a pálmafa gyökereihez hasonlatos: túlnyúl a látható dolgokon, s életerejét az Élet Forrásából szívja. A világ romlottsága közepette Isten iránt becsületes és hűséges marad. Krisztus feddhetetlenségének áldott befolyása veszi őt körül” (Ellen White, In Heavenly Places, 240).
III. Olaj
Az olaj a Bibliában úgy van bemutatva, mint a Szentlélek egyik szimbóluma, és elsősorban nem tápláló vagy kenő tulajdonságaiért, hanem azért, mert kiváló üzemanyag a lámpásokba, jelkép az egyház (Jel 1:20), a hívő (Jn 5:35) és a Szentírás (Zsolt 119:105) számára. Az olajnak (amely a Szentlélek szimbóluma, mely hatékonnyá teszi Isten Igéjét) be kell hatolnia szíveinkbe és szabadon közlekednie bennünk, ha élvezni akarjuk áldásait (ld. Zak 4:12-14).
“A menny minden kincse arra vár, hogy kérjük és elfogadjuk
; és amikor elfogadjuk az áldást, a magunk során tovább is kell adnunk azt. Így lehet állandóan olaj a lámpásokban, az egyház pedig a világosság hordozója lesz a világban” (Ellen White, Ye Shall Receive Power 17).IV. Pecsét és foglaló
Ha rendelkezik a menny minden tekintélyével, a pecsét és a foglaló erővel teljes szimbólum. Ezért a Lélek ígéretét nem akárhogyan kapja az ember (ld. 2Kor 1:22
; 5:5). Ahhoz, hogy részesüljön belőle, teljesítenie kell bizonyos feltételeket. Efézus 1:13-14 versei meghatározzák a legfontosabb feltételt, amelynek alapján “megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szentlelkével.” Melyik ez a feltétel? Efézus 4:30-32 versei három feltételt említenek (s mindhárom kapcsolatban van egymással), amelyek elvezetnek Isten pecsétjének elfogadásához, valamint hat utat, amely mentén a Szentlélek megszomorítható, jelenléte pedig elveszthető. Milyen magatartás szolgál ezen akadályok alapjául?V. Fény és tűz
A Biblia egyértelműen kijelenti: “Mert a mi Istenünk megemésztő tűz” (Zsid 12:29, vesd össze 5Móz 4:24-el). Míg az alacsonyabb rendű fémeket megemészti a tűz, az értékes és ellenálló fémek megtisztulnak és megerősödnek a tűzben. Ezt az igazságot őrizte szívében Keresztelő János, hogy kimondhatta: Krisztus a népet Szentlélekkel és tűzzel kereszteli meg. János maga is egy fény volt, amely az Úrért ragyogott és égett el (Jn 5:35). Folt nélkül képviselvén Megváltóját nem kereste a maga dicsőségét, hanem felmagasztalta Őt azáltal, hogy másokat is üdvösségre vezetett.
A tűz ugyanakkor fényforrás is. Isten azt akarja, hogy lámpásainkban állandóan égjen a láng, hogy fénylő világosságok lehessünk a sötétségben bolyongók számára. Mivel Ő a Világ Világossága (Jn 8:12
; 1Jn 1:5), a Vele való állandó kapcsolat révén Krisztus képes minket, az Ő népét olyan világossággá változtatni, amely ragyoghasson a világban (Mt 5:14-16). A Szentlélek Isten Szava által megvilágosítja elménket, és az az eszköz, amely által ez a kapcsolat megtörténhet és fenntartható.Személyes bizonyságtétel
Amikor igazán szívünkbe fogadjuk a Szentlelket, megtölt minket Isten szeretetével, olyannyira, hogy nem lesz más választásunk, mint megosztani a bőséges kegyelmet a körülöttünk élőkkel. Mivel már nem “férnek el” bennünk, nem vethetünk gátat áldásai kiáradásának, ahogy a gőz sem akadályozható meg abban, hogy betöltse az egész helyiséget.
Ha a Szentlélek állandóan a szívben és a lélekben lakozik, naponta bizonyságot teszünk jelenlétéről, befolyásáról. Az egyik mód a Szentlélek kinyilatkoztatására az, ha embertársainkkal a problémákat békés módon igyekszünk elintézni. Legyen szó akár a gyülekezet családján belüli problémákról, akár lakónegyedi nézeteltérésekről vagy gyermekeink iskolai gondjairól, békés megoldásokra törekvő erőfeszítéseink pozitív üzeneteket küldenek azok felé, akik tanúi ezeknek a próbáknak.
Lehet, hogy észreveszünk a munkahelyen valakit, akinek kétségbeesett szüksége van egy barátra, de túlságosan félénk (vagy visszataszító) ahhoz, hogy közeledjék valakihez. Enyhíthetünk szenvedésén, ha egy ideig láthatatlan barátai leszünk. Hagyjunk az íróasztalán bátorító üzeneteket, hogy amikor visszatér az ebédszünetről, megtalálja és elolvassa. Vagy tegyünk egy szép csokor virágot a szobába, amelyben dolgozik, hogy szebbé tegyük a napját. És minden közül a legjobb dolog: imádkozhatunk a Szentlélek vigasztaló jelenlétéért, amely dolgozzék az illető személy szívében.
A bizonyságtevés, amelyet magaviseletünk által teszünk, pozitív módon befolyásolhatja a környezetünkben élők életét. Ha a többiek látják, hogyan viselkedünk feleségünkkel / férjünkkel, gyermekeinkkel, szüleinkkel vagy munkatársainkkal, állandóan tiszteletet és törődést tanúsítva irántuk, egyértelműen azt az üzenetet közvetítjük feléjük, hogy a Szentlélek lakozik bennünk.
A virágok illatához hasonlóan, amely nem gátolható meg terjedésében, a Szentlélek is oly módon hatol be az elmébe és a szívbe, hogy a cselekedetek, amelyek ezt követik, Isten gazdag szeretete és kegyelme látható kiáradásának bizonyítékai lesznek.
Alkalmazás
A jelek nyelvezetében az egyik legerősebb jelrendszer az, amellyel azt üzenjük, hogy: “szeretlek!”. Milyen non-verbális kommunikációs formákat alkalmaztok a családban? Hogyan közvetítik ezek az erős – akár pozitív, akár negatív – érzéseket. Miért volt szükség arra, hogy Isten oly sok szimbólumot alkalmazzon a Szentlélek munkája mibenlétének magyarázatára?
Elmélkedésre
Egy lelkész elmondta egyik tapasztalatát, amely jelentős mértékben rányomta bélyegét szolgálata egy bizonyos időszakára. Az egyik gyülekezeti tag súlyosan megbetegedett: rosszindulatú daganata keletkezett az agyára. A felesége, aki szenvedésében is mellette állt, megkérte a lelkészt, adja fel férjének az utolsó kenetet. A lelkész úgy indult el a családhoz, hogy bízott Isten csodatevő képességében. Szívét megtisztította, és lelkileg felkészült erre az alkalomra. A beteg testvér, habár nem volt képes beszélni, megértette a készülődő lelki aktus mibenlétét, jelentőségteljes voltát. A lelkész egyik kollégájával és egy presbiterrel, miután vett egy kis olívaolajat és megkente vele a beteg homlokát, forrón imádkozott a Szentlélek közbelépéséért, hogy a beteg meggyógyuljon, vagy választ kapjon, Isten akarata szerint. A beteg ezután felkelt az ágyból, és maga is aktívan részt vett az utolsó kenet feladásának aktusában. Olyan esemény volt ez, mely megrendítette a jelenlevők szívét. A feleség arcán könnyek csordultak alá, a remény és a bizalom könnyei, hogy az Irgalmas Isten azt teszi majd, ami a legjobb.
Néhány hét múlva a beteg állapota javult, annyira, hogy már kommunikálni is tudott a feleségével. Megszaporodtak a remények. Az utolsó kenetben részesülő férj lelkébe oly nagy béke költözött, hogy már kevésbé érdekelte, milyen reményeket fűznek mások gyógyulásához. Rövid időre rá meghalt.
A temetés után a lelkész nem értette meg, miért engedte meg az Úr a felkenetés után a beteg állapotának javulását, reményre bíztatva a hozzátartozókat és mindenkit, hogy aztán a beteg halálával hirtelen mindennek vége szakadjon.
Gyakorlati kérdések
Hiábavaló volt az utolsó kenet ebben az esetben?
Hol volt a Szentlélek ebben a jelentőségteljes aktusban?
Mi a legfontosabb szerepe az utolsó kenetnek azon személy számára, aki kéri ezt?