TANÍTÓI MELLÉKLET

1. tanulmány  −  2006 március 25 - 31.

Tanulmány Bibliaversek Ajánlott olvasmány Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A SZENTLÉLEK SZEMÉLYE ÉS ISTENSÉGE

A tanulmány célja:

  1. Megerősíteni, hogy a Szentlélek a Szentháromság különálló és a másik két isteni személlyel egyenrangú személye.

  2. Rámutatni a Szentlélek egyedi jellemére és értünk végzett szolgálata fontosságára.

A tanulmány vázlata:

I. Isten pluralitása

  1. Isten többes számban utal önmagára (1Móz 1:26).

  2. Mózes az egyetlen Istenre utal, de többes számban (5Móz 6:4).

  3. Jézus is megemlíti Isten pluralitását (Mt 28:19).

II. A Szentlélek isteni természete

  1. A Szentlélek mindenható (1Kor 2:10-11).

  2. Jézus dicsőíti az Atyát, a Szentlélek dicsőíti Jézust és az Atya dicsőíti mindkettőt (Jn 16:13-15).

  3. Jézus testben dicsőítette Istent; a Szentlélek pedig szívünkben és elménkben dicsőíti Istent (Róm 8:14-17).

III. A Szentlélek egyedi személyisége

  1. Ahhoz, hogy elfogadják, léteznie kell egy vallomást tevő tanúnak (Jn 15:26).

  2. A Szentlélek első személyben utal önmagára (Csel 13:2).

  3. A Szentléleknek azt a szolgálatot kell elvégeznie, amely egyedi módon csakis az Övé (Jn 14:26; 1Kor 12:4-11).

Összefoglalás

A Szentléleknek ugyanolyan egyértelmű és önálló küldetése van, mint Jézusnak. A Megváltó lehetővé tette üdvösségünket, a Szentlélek pedig bennünk dolgozik, hogy jobban megértsük, amit Jézus az érdekünkben tett. Szükségünk van tehát úgy Jézusra, mint a Szentlélekre, hogy sikeresen eljuthassunk számunkra készíttetett mennyei otthonunkba.

Magyarázat

Bevezető

Az örök, mindent tudó, mindenható és mindenütt jelenvaló Szentlélek az Isteni Szentháromság egyenlő rangú tagja. Személyiséggel rendelkezik, végtelen kommunikációs készségekkel bír, és teljes egyetértésben cselekszik az Atyával és a Fiúval.

I. A Szentháromság

Isten önmagára, természetére és lényeges vonásaira vonatkozó igazságának nincsen szüksége jóváhagyásunkra, megértésünkre ahhoz, hogy érvényességgel bírjon. Pál így vélekedik erről Róm 3:4 versében: “Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug.” Akárhányszor utal az Istenség három személyére, a Szentírás mindig egyértelműen a köztük levő egyenlőséget támasztja alá (ld. Mt 28:19; 2Kor 13:14; Gal 4:4.6; 1Jn 5:6-7). Képzeljétek csak el, mennyire furcsán, illetlenül hangzott volna, ha Máté azt írta volna, hogy: “Tegyetek tanítványokká minden népeket az Atyának, a Fiúnak és Mózesnek nevében!” Az egyetlen lény, akinek a neve ebben a kontextusban az Atya és a Fiú mellé sorolható, az a Szentlélek, aki természetében és tekintélyét tekintve egyenlő az Istenség másik két tagjával. Isten hármas lénye felfedi előttünk társas, kommunikáló és interaktív természetét.

II. A Szentlélek Isten

Az a különleges mód, ahogyan Krisztus Jn 14-16 fejezeteiben a Szentlélekre utal, nyilvánvalóan igazolja a Szentlélek személyes identitását, és ellent mond annak az elméletnek, mely szerint a Lélek csupán egy erő, egy ragyogás, egy befolyás, amely Istentől árad. Jézus kijelentette, hogy a Lélek lakozni fog a hívőkben (Jn 14:16-17), hogy vezesse a hűséges keresőket az igazság útján (16:13), tanítsa őket (14:26), Vigasztalóként szolgáljon számukra (14:26), szóljon hozzájuk és eszükbe juttassa Krisztus szavait (14:26), bizonyságot tegyen Krisztusról (15:26), meggyőzze az embereket bűnösségüket illetően (16:7-8) és kinyilatkoztassa Krisztust és a jövő dolgait (16:13-15). Mindezek nem egy személytelen erő tulajdonságai, hanem egy intelligens és akarattal bíró erőé.

“A Szentlélek személyes természetére vonatkozó hitalapelvek gyakorlati szempontból rendkívül fontosak. Ha úgy gondolunk a Szentlélekre, mint aki nem több egy erőnél vagy egy személytelen befolyásnál, akkor állandóan arra fogunk törekedni, hogy a birtokába jussunk s a magunk hasznára felhasználjuk. De ha úgy gondolunk a Szentlélekre, ahogy a Biblia bemutatja Őt, azaz mint az Istenség végtelenül bölcs, szent és jóságos személyére, akkor az lesz állandó törekvésünk, hogy uralma alá kerítsen és felhasználjon minket” (Alonzo J. Wearner, Fundamentals of Bible Doctrine, Washington D.C., Review and Herald, 1945, 39).

III. Az Istenség egysége

Az Istenség célja, gondolkodása és természete egységének, valamint az Istenséget alkotó három entitás külön személyiségének nincsen szüksége semmilyen igazolásra vagy magyarázatra a teremtett lények előtt. Mi, akik halandó, elesett lények vagyunk, csupán “rész szerint van bennünk az ismeret” és “rész szerint a prófétálás”, és “tükör által homályosan látunk” (1Kor 13:9.12). Mindezek ellenére, az Istenség egyidejű pluralitásában és egységében az egység tökéletes példája rejlik számunkra, amely egységnek léteznie kellene minden teremtett lény között.

Már e világ teremtésekor, Isten lénye nyilvánvaló pluralitásában cselekedett: “Kezdetben teremté Isten az eget és a földet” (1Móz 1:1).

“Az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett” (2. vers). “És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (26. vers).

“A Biblia szerint Isten Lelke a Szentlélek, a Szentháromság harmadik személye. A Biblia első oldalától kezdve végig, az egész Szentíráson át, Isten Lelke úgy van bemutatva, mint akinek az összes teremtett lényben munkálkodó isteni ügynöki szerepe van, legyen szó akár a föld megteremtéséről vagy a természet megalkotásáról, akár az egyház megalapításáról, az élet megváltoztatásáról vagy az ember újjászületéséről... Ez az isteni ügynök állandóan jelen van az újjáteremtés és megváltás munkájában, hogy feddje és megerősítse a tévelygő lelkeket, megvigasztalja a szomorúakat, és bemutassa a hívő imáját olyan formában, hogy azt az Atya elfogadhassa” (The SDA Bible Commentary, 1/209).

A teremtés és a megváltás munkájában felfedezzük annak bizonyítékát, hogy a Szentlélek a Szentháromság harmadik személyeként jószántából vesz részt ebben a tevékenységben. Teljes mértékben rendelkezik az Istenség minden tulajdonságával és kiváltságával. A szolgálat perspektívájából a Szentlélek csupán azért fogadja el ezt az alárendelt szerepet, hogy szemléltesse az önmegtagadást és az együttműködésre való készséget. A Szentlélek végtelen ereje képessé teszi bármely olyan szolgálat elvégzésére, amely elősegíti a menny és üdvösségünk ügyének előrehaladását. Isten lévén, a Szentlélek számára semmi sem lehetetlen. Mindent elérhet azért és azáltal az ember által, aki együtt akar dolgozni Vele (ld. Ef 1:17-19). Mindenütt jelenvaló volta révén a Szentlélek képes mindenhol képviselni Krisztust, és a világ több pontján egyidejűleg véghez vinni vezetői, vigasztalói és oltalmazói feladatát (ld. Ef 2:18; Jel 22:17).

Gondolkodj el azon, hogy a Szentháromság tagjai közti tökéletes egység és az egész teremtett világ iránt tanúsított végtelen kegyelem miként űzheti el a világegyetemből a versengés és a hatalom utáni hajsza lelkületét.

IV. Bizonyítékok a Szentlélek személyes jellegére

Ha arra gondolunk, hogy a Szentlélek Krisztus különleges képviselője a földön, miként lehetne kevésbé személyes lény, mint a Megváltó, akinek a nevében cselekszik? Amint azt a keddi rész is hangsúlyozza, a Szentlélek beszél az emberekhez, tanácsolja őket, kijelöli az evangélium szolgálóit, és közli velük kötelességeiket. Ugyanez a Lélek forró szeretettel jár közben értünk (ld. Róm 8:26). Mindezek egy személyes és végtelen képességekkel rendelkező lény cselekedetei. Ha megengedjük neki, a Szentlélek megáld bölcsességgel, és megújítja életünket (ld. Neh 9:20; Tit 3:5-7). Gyertek, viszonyuljunk tisztelettel ezek iránt az áldások iránt, de nem úgy, hogy Forrását egyfajta mennyei elixírré fokozzuk le, hanem úgy, hogy elfogadjuk Őt és engedelmeskedünk Neki, aki nem más, mint a Szentháromság egyik isteni személye.

Személyes bizonyságtétel

A természetben számos példa van a hármas funkcionalitásra. Például, az almafa virágai illata által tavasszal felüdíti környezetünket, felajánlja gyümölcsét, és kibocsátja az emberi lélegzetvételhez szükséges oxigént, miközben magába szívja a széndioxidot, amit kilélegzünk. A víz, folyékony halmazállapotban beszüremlik a növények gyökereihez, hogy táplálja őket, vagy a megtisztulás, mosás eszközeként kínálja magát; szilárd halmazállapotában a víz hosszú időn keresztül biztos konzerváló; gáz halmazállapotban lélegezhetővé teszi a levegőt minden élőlény számára ezen a bolygón. Ez a sokoldalú funkcionalitás.

Az anyaság szerepe egy másik csodálatos példája a sokoldalú funkcionalitásnak. Több külön kötelesség kombinációja egyben. Az anya az a személy, aki a legalkalmasabb az ember gondjának viselésére, függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk s milyen gondjaink vannak. Lehet a fegyelmezés legszakavatottabb sáfára, de a leginkább az a feladata, hogy feltétlen módon szeretetet és oltalmat nyújtson gyermekeinek.

Bármennyire is gyönyörűen befolyásolnák életünket a természetben fellelhető multifunkcionális jelenségek és a sokoldalú felelősségekkel rendelkező anyák, végtelenül halványabb árnyékai csupán annak, amit Isten tesz értünk a Szentlélek által. Ő a mi lelki Vigaszunk, akiről Jézus Krisztus megígérte, hogy elküldi bűnös bolygónkra, hogy a megváltási terv keretében szolgálja a szükségben szenvedőket. Jézus megígérte, hogy soha nem fogja egyedül hagyni követőit, és amikor visszatért a mennybe, teljesítette ezen fogadalmát. Fizikai személye helyébe elküldte a csodálatos Szentlelket, hogy vigasztaljon, szolgáljon és érzékennyé tegye azokat, akik hallgatják Őt, hogy megnyissák szívüket szeretete és megbocsátása befogadására. Az Igébe valamint az Atya és a Fiú ígéreteibe vetett hit megnyitja az utat a Szentlélek előtt az emberi szív és elme felé.

Gondolj azon ismerőseidre, akiknek kétségbeesett szükségük van vigasztalásra, feltétel nélküli szeretetre és egy jobb élet ígéretére. Hogyan juthatnál el hozzájuk és miként ajánlhatnád fel nekik gondoskodásodat, amelyre oly nagyon vágynak? Ne feledd: amikor mindezt megteszed, engedd, hogy a Szentlélek vezessen, az a csodálatos szeretet, amit Isten ajánl fel nekünk.

Alkalmazás

Amikor gyermekünk születik, első késztetéseink egyike az, hogy megállapítsuk, kire hasonlít. Oszd meg tapasztalatodat a szombatiskolai csoport többi tagjával. Te kire hasonlítottál? Édesapádra vagy édesanyádra? 1Móz 1:26 verséből megtudjuk, hogy Istenünk képére és hasonlatosságára teremttettünk. Mi módon tükröződik benned a Szentlélek ereje és jelenléte? Milyen lenne az életünk a Szentlélek vezetése nélkül?

Elmélkedésre

Egy szombaton egy előkelő személy helyet foglalt egy vidéki gyülekezet szombatiskolai csoportjában. A tanító, felfigyelvén az illető férfi teológiai ismereteire, azzal tisztelte meg őt, hogy rábízta a Szentlélekről szóló szombatiskolai tanulmány levezetését. Az újdonsült oktató bemutatkozott, és elmondta, hogy a főváros egyik gyülekezetének a tagja. Nyitott, közlékeny természete mindenki számára vonzóvá tette őt. Noha kevés kérdést tett föl a tanulmányból, és többnyire csak ő beszélt, a Szentháromság harmadik személyére vonatkozó “újdonságai” meghatották a hallgatóságot. Egyik ilyen “vonzó” elmélete az volt, hogy a Szentlélekkel rendelkező keresztény állandóan derűs és mosolygós, mivel tudatában van annak, hogy immár a mennyországhoz tartozik. A szomorúak és azok, akiknek arcán nem ragyog a megváltás öröme, megsértik a Szentlelket. Egy másik “megnyerő” gondolata az volt, hogy a Szentlélekkel rendelkező keresztények nem betegednek meg. Azért táplálkoznak annyira bölcsen, mert szüntelenül hallják a Szentlélek suttogó hangját, amellyel tudtukra adja, mi hasznos az egészségükre nézve, és mi nem.

A harmadik elmélet szerint csak azok a keresztények telhetnek meg Szentlélekkel, akik legalább egyszer évente elolvassák a Bibliát, elejétől végéig, és minimum egy órát imádkoznak naponta. Érvei nagyon világosak voltak: a Lélek csak azt fogja eszünkbe juttatni, amit elolvastunk, s ha nem rágtuk át magunkat legalább egyszer egy évben az egész Biblián, minden hiábavaló. Az imádkozásra szánt időt pedig maga az Úr Jézus határozta meg, amikor ezt mondta Péternek: “Nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem?” (Mt 26:40).

A csoport tagjai fellelkesedtek a vendég életrevaló, világos magyarázataitól, aki felajánlotta, hogy szívesen prédikálna erről a délelőtti istentiszteleten, hogy még több érdekes gondolatot közöljön. Csakhogy a csoport egyik hallgatag tagja végül megszólalt, és sorra bebizonyította a vendég testvér állításainak tévességét. Tette mindezt bölcsen, a legszebb keresztény szellemben.

1. Milyen eretnekségeket mutatott be a vendég?

2. Milyen érveket hozhattok fel e “vonzó” gondolatok hamisságának bizonyítására?