SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

8. tanulmány   −  2006 február 18 - 24.

 

A CSALÁD EGYSÉGÉNEK TITKA

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 33:12–14; Ruth 1:16–18; János 17:21–26; Galata 3:28; Efézus 2:11–22; 5:21–6:9

“Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17:21).

KULCSGONDOLAT: Isten népének tagjai vagyunk, ezért könnyebb a családunkban is szorosabban kötődnünk egymáshoz. Mindkét közösségben hasonló elvek nyilvánulnak meg: szeretet, alázat, önzetlenség és törődés másokkal.

Mindez nem jön magától. Nap mint nap meg kell küzdenünk bukott emberi természetünk bűnös és önző hajlamaival.

Krisztus kereszthalála által az emberiség megbékült Istennel és önmagával (Ef 2:13–16; Kol 1:21–23). Mégis naponta szükségünk van Krisztus kegyelmére, mert csak ezáltal válhat élő tapasztalattá az egység mindazok számára, akik hittel akarják elnyerni. Fontos, hogy mindennap megküzdjünk ezért. Krisztus kegyelme létrehozhatja az egységet, de csak akkor, ha eldöntjük, hogy elfogadjuk az Úr akaratát életünkkel kapcsolatban.
KRISZTUS A KÖZPONT

Vasárnap február 19.

Milyen képpel érzékelteti Pál apostol azt az egységet, amely Krisztusban jön létre a különböző népek között? Hogyan hozott létre Krisztus a kettőből egyet? Ef 2:11–22; Gal 3:28

Krisztus keresztje ledönti az embereket elválasztó falakat. A zsidók templomában falak emelkedtek a hívők – férfiak és nők, zsidók és pogányok – között. Pál rámutat, hogy Krisztusban egység jön létre zsidók és pogányok között. Utalás ez a nemzetek, népcsoportok, társadalmi rétegek és nemek közötti egységre is. “Hogy ama kettőt egy új emberré teremtse őmagában, békességet szerezvén” (Ef 2:15). Ez a jó hír is segít a házasoknak valóban eljutni az egy test egységére. A Krisztusba vetett hit által a már régóta megosztott családok is megbékélhetnek egymással.

Könnyű bibliaszövegeket idézni a Krisztusban való egységről, de egészen más azt valóban tapasztalni is. Milyen gyakorlati változásokat idéz elő Krisztus az életünkben, amelyek által eljuthatunk a megígért egységre (lásd pl.: Róm 6:4–7; 2Kor 5:17; Ef 4:24–32)?

“Képzeljünk el egy nagy kört, amelynek a szélétől számos vonal halad a középpont felé. Minél közelebb érnek a vonalak a középponthoz, annál közelebb kerülnek egymáshoz is… Minél közelebb jutunk Krisztushoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz” (Ellen G. White: The Adventist Home, 179. old.).

“Apa és fiú, férj és feleség között… ott áll Krisztus, a Közbenjáró, akár felismerik az emberek, akár nem. Nem létesíthetünk közvetlen kapcsolatot senkivel, egyedül csak Krisztus, csak az Ige által, ha követjük Őt” (Dietrich Bonhoeffer: The Cost of Discipleship. 86. old. New York, The MacMillan Company, 1963.).

Milyen közel van családunk vagy gyülekezetünk családja a kör középpontjához? Minek kell még eltűnnie ahhoz, hogy a kapcsolatok igazán jók legyenek?
EGYSÉGBEN KRISZTUS SZERETETE ÁLTAL

Hétfő február 20.

“Tegyen bőségesekké (az Úr) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben” (1Thessz 3:12).

Jézus azt kérte Atyjától, hogy “egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk” (Jn 17:22). Foglaljuk össze, mit is kért Jézus! Különösen arra figyeljünk, hogy mi a szeretet szerepe az egységre jutásban.

Amint ebből az imádságból is kitűnik, Jézus azt akarta, hogy tanítványai egységben legyenek. Az agapé szeretet szükséges ennek az egységnek a létrejöttéhez. Az Újszövetség az agapé szóval jelöli Isten szeretetét, amint a görög eredetiben ebben a versben és még sok más helyen is szerepel. Ez a szeretet Isten természete (1Jn 4:8), és ez jellemzi követőit is (Jn 13:35). A Teremtő szeretete természetes körülmények között nincs meg a bűnös ember szívében, akkor tölti be az életét, ha Szentlelke által Jézus benne lakozik (Róm 5:5; 8:9, 11).

“Szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket” (Jn 15:12). János apostol, aki ezeket a szavakat leírta, előzőleg egyáltalán nem volt szeretetre méltó, inkább öntelt, hatalomra éhes, bírálgató lelkületű és lobbanékony (Mk 3:17; Lk 9:54–55; lásd még: Ellen G. White: Jézus élete, 241–242. old.). Később visszaemlékezett rá, hogy Jézus mennyire szerette még rossz tulajdonságai ellenére is. A Mester szeretete fokozatosan megváltoztatta Jánost, így volt képes azután másokat is megszeretni a keresztény egységben. “Mi szeressük őt; mert Ő előbb szeretett minket” (1Jn 4:19), és “ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást” (11. vers) – írta az apostol.

Olvassuk el 1Kor 13:4–8 verseit. A szeretet szó helyett mondjuk mindig saját nevünket! Mindenhová odaillik? Kérjük Jézust, hogy Lelke által hozza létre bennünk a szeretetnek ezeket a jellemzőit! Milyen változásra ösztönöz a Lélek, hogy eljuthassunk a keresztény élet eszményi szintjére?

AZ ÖNZÉS TÖNKRETESZI A CSALÁDOT

Kedd február 21.

“Ha az emberek félretennék büszkeségüket és az önzést, öt percen belül a legtöbb nehézség megoldódna” (Ellen G. White: Early Writings, 119. old.). Az emberi természetet megrontotta a bűn. Talán az önzés átkában ismerhetjük fel leginkább a rossz hatást. Önzőnek születünk, ami már a kisbabákon is jól látszik, hiszen természetükből fakadóan nekik is saját kívánságuk az első. Én, én, én… Felnőttkorban ez a tulajdonság borzalmas módon mutatkozhat meg, méghozzá sokszor éppen a családon belül.

Jézus azért jött, hogy ezen változtasson (Ef 4:24). Igéjében megígéri, hogy ha benne élünk, nem megtörhetetlen ennek a pusztító tulajdonságnak az uralma rajtunk. Jézus élete a tökéletes példa arra, mit jelent önzetlenül élni. Minél inkább követjük élete példáját (1Jn 2:6), annál inkább képesek leszünk nem csak önmagunkért élni.

Keressük ki a következő szövegeket! Mit tudhatunk meg ezekből az önzetlen életről?

Fil 2:3–5 ______________________________________________________

1Jn 3:16–18 ___________________________________________________

Az előző White-idézetben az áll, hogy ha félretennénk a büszkeséget és az önzést, gyorsan elsimulna sok probléma, és nem gyűlne, mérgesedne, amíg megoldhatatlanná nem duzzad. A család minden tagja, elsősorban a szülők, tisztítsák meg magukat a kereszt lábánál ettől a bűntől (Péld 16:6), hiszen Krisztus áldozata az egész világmindenségben az önzetlenség legnagyszerűbb példája. Ahhoz, hogy valóban megtisztuljanak, újból és újból vissza kell térni a kereszthez, leborulva, könnyek között imádkozni, hittel, Isten akaratát elfogadva.

Mennyi időt töltünk a kereszt lábánál, hogy ott küzdjünk meg a bennünk fel-feltörő önzéssel? Mt 7:16 alapján vajon elég időt szánunk erre?

ENGEDELMESSÉG

Szerda február 22.

Milyen tanácsot ad Pál az alázatossággal és egymás szolgálatával kapcsolatban? Ef 5:21 Hogyan járul hozzá a gyülekezet egységéhez a szolgáló lelkület? Miért olyan fontos a családban is így élni? Ef 5:22–6:9

Az engedelmesség (Ef 5:21) azt jelenti, hogy az ember szerényen, önszántából fontosabbnak tartja magánál a másikat. Ez a szokatlan életelv Krisztussal kezdődött (Mt 20:26–28; Jn 13:4–5; Fil 2:5–8), és mindazokat jellemzi, akik beteltek Szentlélekkel (Ef 5:18). “Isten félelme” (21. vers) készteti az embert az engedelmességre. A kölcsönös önfeláldozás forradalmian új keresztény tanítás volt, és még ma is az az együttélés terén. Így valósággá válik, hogy Krisztusban kivétel nélkül mindnyájan egyek vagyunk.

A családok vezérelve. A családi kör a legfőbb próbaköve a keresztény engedelmességnek, ami ha ott megvalósul, óriási változást idéz elő a gyülekezetben is. Pál szólt erről az elvről, majd rátért, hogyan hat az engedelmesség a családi életre.

Ef 5:22–6:9-ben háromféle kapcsolatról, a leggyakoribb, mégis különleges kapcsolatokról olvashatunk. Nem a már meglévő társadalmi rend megerősítése volt a célja. Inkább azt akarta bemutatni, hogyan nyilvánul meg a Krisztusba vetett hit ereje, ha a hívők önként engedelmeskednek egymásnak.

Miért említi Pál következetesen először azokat, akiknek gyengébb a társadalmi helyzete: a feleséget, a gyermekeket, a szolgákat? Írjuk be a táblázatba, mivel indokolja az apostol, hogy engedelmességre szólítja őket.
Ef 5:22 Ef 6:1 Ef 6:5
     

Mindig másodszor szól a férjekhez, szülőkhöz, urakhoz, akiknek erősebb a helyzete. Olyasmire szólítja fel őket, ami az ő világukban nagyon megdöbbentő lehetett. Szavai bizonyára meghökkentették az I. század hívőit, ugyanakkor mindenki számára közelebb hozták a keresztet. A kereszt által az emberi kapcsolatokban valódi egység alakulhat ki.

FOGADALMUNKHOZ HÍVEN

Csütörtök február 23.

A családi összetartás és egység végeredményben a családtagoknak, főként a házasfeleknek az elkötelezettségétől függ, hogy őszintén törődnek-e egymással. A bibliai történelem telis-tele van a megszegett fogadalmak, a megtört bizalom és az elkötelezettség hiánya sajnálatos példáival. A Szentírásban azonban megtalálhatjuk azoknak az embereknek a lelkesítő történetét is, akik Isten segítségével őszintén kitartottak barátaik, családjuk mellett, betartották ígéreteiket.

Nézzük meg, mennyire ragaszkodtak egymáshoz a következő családok! Mit tehettek volna egyesek, hogy a családi kötelék szorosabb maradjon közöttük? Másokat mi késztetett összetartásra?

Ha elkötelezzük magunkat egy másik ember mellett, mint pl. a házasságkötéskor vagy a gyermekvállalás, ill. örökbefogadás előtt, mindent meg kell tennünk, hogy hűségesen ki tudjunk tartani fogadalmunk mellett. Életünk egy fontos területe felett át kell adnunk az uralmat. A törvények ugyan határt szabhatnak a helytelen viselkedésnek, de a házastársi és családi kapcsolat jó működéséhez ez még nem elég, ehhez szeretet kell.

Mit jelent nekünk személy szerint, ha tudjuk, hogy Jézus hűségesen kitart mellettünk (Zsid 13:5)? Mire késztessen hűsége? Hogyan viszonyuljunk Istenhez, házastársunkhoz, gyermekeinkhez és hittestvéreinkhez mi, akik az Úr szeretetét élvezzük?
 

Péntek február 24.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Boldog otthon c. könyvéből a Szent kör c. fejezet, 151–153. old.

Elsődleges feladat. “A keresztények elsődleges feladata, hogy összetartóak legyenek a családi életben… Minél szorosabb az összetartozás a család tagjai között az otthoni feladatok végzésében, annál jobb és hathatósabb lesz az a befolyás, amelyet az édesapa és édesanya, a fiúk és lányok a családi körön kívül kifejtenek” (Ellen G. White: The Adventist Home, 37. old.).

A család egységének titka. “A családon és a gyülekezeten belüli széthúzás és egymás meg nem értésének oka az, hogy az emberek eltávolodnak Krisztustól. Krisztushoz közeledve egymáshoz is közelebb kerülünk. Az egyházon és a családon belüli igazi egység titka nem a diplomácia, sem az ügyesség és nem is a nehézségek legyőzése érdekében tett emberfeletti erőfeszítés – noha mindezekre nagy szükség van –, hanem a Krisztussal való egység” (i. m. 179. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Milyen hatások gyengítik a család egységét társadalmunkban? Mit tanácsolhatunk az ezekkel a hatásokkal küzdő családoknak?

  2. Van-e a gyülekezetünkben olyan család, amelyik mostanában bomlott fel? Ha igen, mivel segíthetünk nekik?

  3. Beszélgessünk az engedelmességről! Hogy értsük ezt a kérdést keresztény környezetben? Hogyan lehet az engedelmesség elvével visszaélni?

ÖSSZEFOGLALÁS: A Biblia a középpontra, Krisztusra mutat, aki saját testében a kereszten összefog minden megszakadt kapcsolatot. Szeretete körülveszi, és megnyeri a bűnösöket. Krisztus szeretetteljes, gondoskodó közösséggé formálja az embereket, ami ámulatba ejti a világot, és dicsőséget szerez Istennek.

 

Isten mindent tud

Boldog egyetértésben élt egy fiatal család Budapest egyik kerületében. Az apa gépkocsivezető volt, aki munkáját lelkiismeretesen végezte, nem ivott szeszes italt, és fizetését pontosan hazaadta. Öt gyermekük született, de az ifjú anya boldogan vállalta az otthon építésének terheit. Szeretet, békesség és öröm töltötte be a kis család életét. A férj keresetéhez hozzájárult a kis veteményes kert hozama is, amelynek gondozása rendszerint a háziasszonyra hárult abban az időben. Jó volt kiszaladni a kertbe, és egy kis friss zöldséggel gazdagítani a napi étrendet! Hisz a jó konyha biztosítja az egészséget a családnak.

A zavartalan boldogság azonban nem tartott sokáig. A harmincas évek nagy gazdasági válsága elérte hazánkat is, és az apa elvesztette munkáját. Csak néha talált alkalmi munkát, aminek jövedelme nem volt elég a család eltartására. A meglévő tartalék rohamosan fogyott. Gyűrűk és egyéb ékszerek hamar kenyérré váltak, míg nem maradt semmi, amiért pénzt lehetett volna kapni. A nyugodt családi életet aggodalom, majd kétségbeesés váltotta fel. Hetek, hónapok múltak, és nem volt kilátás a helyzet javulására. A szülők koplaltak, hogy gyermekeiknek juttassák a falatot, amely egyre kisebb lett, és végül teljesen elfogyott. Éhesen, sírva, reménytelenül tértek nyugovóra.

Az anya nem bírta nézni tovább családja szenvedését. Kérte férjét, hogy inkább vessen véget életüknek, mint hogy éhen haljanak meg. Elhatározták, hogy ha a gyermekek elalusznak, az apa előbb a gyermekek torkát vágja el a borotvával, aztán az anya és a saját erét vágja fel. Az este elérkezett, és a szülők remegve, sírva várták a kellő pillanatot elhatározásuk végrehajtására.

Ekkor megszólalt a csengő a kapunál. Senkit nem vártak, és amikor a feleség erejét összeszedve kiment, hogy kaput nyisson, egy középkorú hölgyet talált a kapuban. Nagy, kétfülű kosár volt mellette, a tetején egy nagy kenyér, amely takarta az alatta levő élelmet. Az érkező jó estét kívánt, és elmondta, hogy nem messze, a harmadik utcában lakik. Amint esti imáját mondta, egy hang szólt hozzá: “Menj a harmadik utcába, a 14-es házhoz, vigyél élelmet, mert a család éhezik.”

“Tudtam, hogy Isten szólt hozzám – folytatta. – Most csak ezt tudtam hozni, de holnap hozok még, amire csak szükség van” – fejezte be magyarázatát.

Az anya sírva, remegve kérdezte: “Az Isten? Hát van? És magával beszélt? Már majdnem meghaltunk éhen! Az Isten tudja, hogy mi éhezünk? És azt is, hogy hol lakunk?”

“Igen, Isten mindent tud! Azért küldött, hogy segítséget nyújtsak. Nekünk van annyi, hogy segíthetek. Sőt, holnap is jövök, és imádkozunk azért, hogy a férjének legyen munkája. A jó Isten megsegíti magukat. Ő meghallgatja imáinkat. Addig pedig én gondoskodom, hogy maguknak is elegendő legyen. A jó Isten nagyon szereti magukat, mert tudja, hogy hűségesek lesznek Hozzá. Látta szenvedéseiket, aggodalmukat, és ezután jóra fordul minden!” – fejezte be vigasztaló szavait jótevőjük.

Ezután együttesen kezdtek imádkozni, hogy a férj kapjon újra munkát. Az imákra két hét múlva jött meg a válasz. A férjnek lett biztos állása, és helyre állt a boldog családi élet. Később magukhoz fogadtak egy fiatal fiút is öt gyermekük mellé, akit a szülei hite miatt kitagadtak. Az egész nagy család Istenhez tért.

(Elmondta: Sz. S.)