5. tanulmány − 2006
január 28 - február 3.
A TANÍTVÁNYOK NEVELÉSE
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 29:38–42; Példabeszédek 1:8; 22:6; Máté 18:18–19; János 8:31; 13:35; Róma 8:28; Efézus 6:1–4
“És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége” (Ésa 54:13).
KULCSGONDOLAT: Isten azt kéri a szülőktől, hogy segítsenek gyermekeiknek elfogadni a hívő értékeket, és vezessék az Úrhoz a rájuk bízottakat.
Mózes az olimpiai lánggal futókhoz hasonlóan a hitet akarta átadni az utána következő nemzedékeknek. Világosan látta: semmi mással nem helyettesíthető az otthon szerepe, ahol mind a szülők, mind a gyermekek eljuthatnak az Istenbe vetett hitre, élhetik hitéletüket, amelyben kapaszkodóra lelnek. A nemzet ereje abban rejlik, ha ki-ki családi körben hűséges Isten Igéjéhez. A Biblia lapjait olvasva láthatjuk, Isten szeretné hozzásegíteni a gyermekeket, hogy elfogadják szüleik és nagyszüleik hitének örökségét. Mózes ötödik könyvének gondolatait visszhangozza a Példabeszédek könyve és az Efézusi levél is. Útmutatást és reménységet ad a szülőknek, akik szeretnék, hogy gyermekeik is az Úr tanítványai legyenek.
| A SZÜLŐK |
Vasárnap január 29. |
Jézus meghagyta híveinek, hogy menjenek el az egész világra, és tegyék az embereket tanítvánnyá. Korábban szólt arról is, mit ért a tanítvány kifejezés alatt. Olvassuk el, mit mondott Jézus erről! Hogyan határozhatjuk meg a keresztény otthon küldetését annak alapján, amit Jézus a tanítványságról és a tanítvánnyá tételről tanított? Mt 28:18–19; Jn 8:31; 13:35; vö. 5Móz 6:6–9
_______________________________________________________________
Az a tanítvány, aki mestere szavait követve él (Jn 8:31). Akkor lesz valakiből tanítvány, ha a Krisztusról szóló igazságot továbbadja, hogy más is megérthesse azt. Másutt Jézus azt nevezte tanítványnak, aki szereti embertársait (Jn 13:35). E meghatározás szerint tehát tanítvánnyá tenni azt jelenti, hogy segítünk másoknak megszeretni Istent és az embereket.
A szülők feladata gyermekeiket tanítvánnyá tenni.
A család közegében teljesíthetjük Jézus kéréseit. A szülők fontos feladata szeretettel Jézus felé fordítani gyermekeik figyelmét, és úgy nevelni őket, hogy az Úr tanítványai legyenek. A tanítvánnyá tétel és a tanítványság mindkét meghatározása alkalmazható a keresztény családra. A gyerekek először otthon szívják magukba az igazságot és az értékeket. A szeretetről is otthon szerzik első tapasztalataikat. Ha szeretettel teljes az otthon légköre, ha a szülők őszintén szeretik Jézust, és ez a szeretet nyilvánul meg minden emberi kapcsolatukban, valószínűbb, hogy gyermekeik is szeretni fogják az Urat és az embereket. Sikeresebben nevelik saját kicsinyeiket, és könnyebben kötnek barátságot úgy, hogy abból természetes módon következzen az eredményes bizonyságtétel.Mit kell először a szülőknek megtenni ahhoz, hogy képesek legyenek lelkileg vezetni gyermeküket? 5Móz 6:5–6; vö. 5Móz 6:18
_______________________________________________________________
Miért fontosabb úgy nevelni a gyerekeket, hogy megismerjék a tökéletes Megváltót, ahelyett hogy megpróbálnánk
tökéletes gyermekeket nevelni belőlük? Gondoljunk arra, hogyan ismertük meg az evangélium jó hírét! Mi az, amit mindenképpen szeretnénk, ha a gyermekeink megtudnának a hitről?| LELKI NEVELÉS OTTHON |
Hétfő január 30. |
Hogyan fejezi ki Mózes annak fontosságát, hogy a szülők beszéljenek gyermekeiknek Isten igazságáról (5Móz 6:7)? Milyen nehézségekkel kell a szülőknek megküzdeniük az utolsó időkben?
Az eredeti héberben a
“megélesíteni” (5Móz 32:41) ugyanaz a szó, mint amit “eszébe vésni”-nek (5Móz 6:7, kat. ford.) “ismételgetni”-nek (új prot. ford.) vagy “gyakorolni”-nak (Károly ford.) fordíthatunk magyarra. Amikor az édesanyák és édesapák átadják lelki tapasztalataikat fiaiknak és lányaiknak, “megélesítik”, azaz felkészítik a fiatalokat a rájuk váró lelki megpróbáltatások fogadására. Az ülsz és jársz, valamint a lefekszel és felkelsz szópárok arra utalnak, hogy a tanítás állandó, folyamatos legyen, végezzük minden tevékenységünk közben. Idő kell hozzá, hogy a hitet megfelelően be tudjuk mutatni.Mit akart elérni atyai tanácsaival Salamon? Péld 2:1–9; 3:5–8
Nem elvont tudomány a hit átadása a következő nemzedéknek. Jól tudják az istenfélő, gyermekeikkel törődő szülők, hogy csak a munka felét végezhetik el. Végeredményben fejlődésük során a fiatalok saját maguk állítják össze életük értékrendjét. A keresztény szülők engedik szabadon választani gyermekeiket, még ha néha félnek is attól, hogy szeretteik nem hoznak majd jó döntést. A Példabeszédek könyvének szerzője kérleli a fiatalokat, hogy tanuljanak az idősebbektől. Ne féktelenül, önfejűen, csak saját elgondolásaik szerint éljenek, hanem kérjék Isten vezetését. Ugyanakkor a könyv kiemeli azt is, hogy milyen fontos a szabad választás lehetősége. A szerző újból és újból szól a fiatalok szívéhez és értelméhez is, hogy Isten útját válaszszák.
A legújabb felmérésekből kitűnik, hogy ténylegesen milyen kevés időt fordítanak a szülők gyermekeik nevelésére (talán naponta csak másodperceket), ugyanakkor a gyerekek órák hosszat nézik a tévét, videó és számítógépes játékokat játszanak. Mit tehetnek a szülők, hogy változzon a helyzet? Az együtt töltött idő értelmes kihasználása jelentené a megoldást? Hogyan vehetik fel a szülők a versenyt a tévével, az elektronikus játékokkal vagy bármi más időrabló szórakozással, hogy értelmesebben teljen az együtt töltött idő?
| CSALÁDI ÁHÍTAT |
Kedd január 31. |
Milyen reggeli és esti áhítatot tartott Isten népe az Ószövetség korában? 2Móz 29:38–42 Milyen lelki tanulságot vonhatunk le ma az Izrael népe által gyakorolt szokásból?
A templomban reggel és este feláldoztak egy esztendős bárányt, és ekkor Izrael népe istentisztelet tartott. Megemlékeztek Istennel kötött szövetségük történetéről. Újból kifejezték, hogy hisznek Megváltójukban, Istenben. Az áldozat Krisztus halálának árnyékát vetítette előre, hiszen Ő a Bárány,
“aki megöletett a világ alapítása óta” (Jel 13:8). “Ebben a szokásban a keresztények is megszívlelendő példát láthatnak a reggeli és estéli imára. Amíg Isten megítéli a lélek nélküli áhítatokat, addig örömmel tekint azokra, akik iránta való szeretetből hajtják meg magukat előtte minden reggel és este, hogy nála bűnbocsánatot keressenek elkövetett bűneikért, és áldásáért könyörögjenek” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 311. old.).Az imádság is fontos a családi élet szempontjából. A közös hit által öszszeforrt családok tagjai erőt nyernek egymástól, miközben az élet csatáit vívják. Olyan békességben élnek, amit nem ismerhetnek azok a családok, akik nem Krisztusra építették életüket. A fiatalok között végzett felmérések azt igazolják, hogy a rendszeres családi áhítat valóban erősíti lelki fejlődésüket, és inkább elfogadják a szüleik által képviselt értékeket, megtartják családjuk hitét azok, akik rendszeres imaéletet gyakorolva nőnek fel.
A nap legjobb része.
Ellen G. White azzal bátorít, hogy a családi áhítat lehet a nap legjobb része, ha rendszeres, “rövid és lélekből fakadó”, “érdekfeszítő” és “életszerű” (Child Guidance, 521–522. old.). Időről időre változtassunk valamit a családi áhítatok menetén. Felolvashatunk néhány bibliaszöveget, rövid magyarázatot fűzhetünk hozzá. Mindig adjunk időt a gyerekeknek, hogy megkérdezzenek valamit, énekeljünk, imádkozzunk együtt! Ilyenkor beszélhetnek a szülők is Istennel szerzett tapasztalataikról. Engedjük, hogy a gyerekek is beleszóljanak a bibliaszövegek, történetek, énekek kiválasztásába!Mi volt a legemlékezetesebb élményünk a családi áhítatok alatt? Hogyan járulhatnak hozzá a szülők, hogy mind több feledhetetlen élményt szerezzen a család? Hogyan beszélhetünk a hitről a gyerekek kérdéseire válaszolva?
| A GYERMEKEK SZÁMÁRA IS ÉRDEKES TANULSÁG |
Szerda február 1. |
Olvassuk el Péld 22:6 versét! Milyen elvet fedezhetünk fel itt?
A
tanítsd szó szorosan kapcsolódik egy másik, az elkezd szóhoz, utalva arra, amikor a bábaasszony segített az újszülöttnek, amikor az nem akart elkezdeni szopni. Ilyenkor a pici ínyét bedörzsölték valamilyen jóízű folyadékkal, pl. datolyalével. Ettől a baba már biztosan szopni kezdett. Az “út” arra az útra vonatkozik, amin járni kell, azaz a “bölcsességnek útára”, “az igazaknak ösvényei”-re (Péld 4:11; 2:20). A gyermekneveléssel foglalkozó szakirodalomban “az ő útjának módja szerint” kifejezést általában úgy értik, hogy a gyermek egyéni és korának megfelelő sajátosságai szerint. Ha tehát mindezt összeadjuk, kikerekedik a vers üzenete: amint a bábaasszony segített a pici babának, hogy megjöjjön az étvágya, a szülők is a gyermekek, a fiatalok számára vonzóan és érdekesen mutassák be a hit értékeit! Ezzel olyan vágyat keltenek bennük a lelki dolgok iránt, amelyet ellenállhatatlannak tartanak majd.Péld 22:6 versét olvasva aggódik vagy bűntudatot érez sok szülő, akinek gyermekei elfordultak a hittől. Félnek, hogy fiuk vagy lányuk talán azért utasítja el a lelki dolgokat, mert nem jól teljesítették szülői feladatukat. A Példabeszédek könyvében azonban inkább
lehetőségről, valószínűbb következményről, mint ígéretről olvashatunk. Ez az ige nem azt jelenti, hogy a gyermekek jövőbeli döntései mindig összhangban lesznek neveltetésükkel, akár helyes, akár helytelen módon nevelték őket. Kizárólagosan a szülőket nem lehet erkölcsileg felelőssé tenni azért, ahogy alakul gyermekeik jövője, hiszen ennek elviselhetetlenül nagy a súlya. Végső soron a felnőtt gyermek felelős élete alakulásért. A Példabeszédek könyvében szereplő versnek inkább az az üzenete, hogy aki gyermekkorban megszokja az egészséges hozzáállást a lelki dolgokhoz, az általában felnőtt korában is aszerint él.Hogyan tanácsolhatjuk és bátoríthatjuk azokat a szülőket, akiknek gyermekei elfordulnak az Úrtól felnőtté válásuk után? Milyen segítséget találhatunk ehhez a következő szövegekben és a bennük rejlő elvekben? Lk 15:11–22; Róm 8:28; 2Pt 3:9; Jel 16:7
| SZOLGÁLAT – SZERETETTEL |
Csütörtök február 2. |
Mit tanácsol Pál apostol a gyermekeknek az Efézusi levélben? Milyen sajátos vonást fedezhetünk fel a szülőknek szóló tanácsokban? Milyen kapcsolat van a tanácsok két része között? Ef 6:1–4
A keresztények számára is kötelező érvényű a
“tiszteld atyádat és anyádat” parancsolat. Ef 6:1-ben a szülők többes számú alak azt jelöli, hogy a gyermek mindkettőt tiszteli. Itt együttes szülői kapcsolatról van szó, nem csak az anyáknak kell hordaniuk a szülői felelősséget. Az Úrban kifejezéssel az apostol azt is elmondja, hogyan engedelmeskedjen a gyerek. Isten nem várja el tőlük, hogy eleget tegyenek a keresztény hittel ellenkező parancsoknak vagy elvárásoknak (vö. ApCsel 5:29).Az útmutatás általánosságban szól a szülőknek, az apáknak és az anyáknak is, annak ellenére, hogy itt csak az apákat említi az apostol. Ez azért lehet így, mert a ház népének irányítása és fegyelmezése jellemzően az apák szerepe volt, vagy azért, mert az apák nevelői stílusa és az erő alkalmazása ingerelhette és megkeseríthette gyermekeiket régen is, éppúgy, mint ma.
Az
ingerelni (Ef 6:4) szó azt jelenti, haragot kelteni, felizgatni, felbőszíteni, megharagítani. A szülők figyeljenek oda serdülőkorú gyermekeik érzelmi igényeire, és a szabályok fenntartása mellett mindenképpen igyekezzenek a köztük lévő kapcsolatot is ápolni! A tanítás és intés szavak említése arra utal, hogy Isten elvárja tőlünk: gyermekeinket fegyelemmel és a hívői értékekkel összhangban neveljük.A következőkben ismét egy sokatmondó meghatározással találkozunk:
az Úr tanítása és intése szerint kell nevelni a gyerekeket. Ezekben a versekben keresztény nevelési módról van szó, amelynek legfontosabb célja hozzásegíteni a gyerekeket, hogy kapcsolatba kerüljenek Istennel, igazán értékeljék az örökkévalóság dolgait. Jézus tanítása hat a keresztény szülők nevelési módjára. A keresztény nevelés, amint ezekből a versekből is láthatjuk, szeretetből fakadó szolgálat, amellyel a keresztény édesapák és édesanyák körülveszik gyermekeiket.Gondolkodjunk el arról, milyen kapcsolatban vagyunk szüleinkkel! Mit tehetünk azért, hogy meggyőződjünk róla, valóban tiszteljük-e őket?
|
Péntek február 3. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Ellen G. White: Jézus élete c. könyvének Jézus megáldja a gyermekeket c. fejezete, 431–435. old.
Apáról fiúra szálló szent üzenet. “Gyermekkorában József sokat hallott Isten szeretetéről és félelméről. A szíriai égbolt alatt apja sokszor beszélt neki a sátorban a bételi éjszakai látomásról, a mennyet a földdel összekötő létráról, az azon le és fel járkáló angyalokról, és arról, aki a mennyei trónon ülve megmutatta magát Jákobnak. Hallott a Jabbok révénél lezajlott küzdelemről, amikor a dédelgetett bűnöktől elfordulva Jákob győzelmet aratott… Lelkierőt és szilárd elveket nyert Istennel való kapcsolata által úgy, hogy tanulmányozta a természet világát és az apáról fiúra szálló szent hagyaték nagyszerű igazságát” (Ellen G. White: Education, 52. old.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Lehetőség szerint beszéljenek a csoport tagjai szüleikkel vagy gyermekeikkel való kapcsolatukról! Mit tanultak bizonyos esetekből, amelyek segíthetnek a csoport más tagjainak is jobb viszonyt kialakítani a rokonokkal?
Az értékek átadása terén milyen nehézséggel kell szembenézni azoknak a szülőknek, akiknek a házassága válságban van, vagy egyedül nevelik gyermekeiket? Mivel küzdenek azok, akiknek a házastársa nem keresztény vagy más hitet vall?
ÖSSZEFOGLALÁS: A Szentírás egészében olvashatunk arról, milyen fontos, hogy a szülők átadják a hitet gyermekeiknek. A szülők Istenbe és Igéjébe vetett élő hite családi életük minden területén megmutatkozik.
“…aki mást felüdít, maga is felüdül”
Egy kedves hittestvéremet sok fájdalom ért. Először szüleit vesztette el, akikkel hosszú ideig együtt élt. Röviddel azután mindkét lába lebénult, és nem volt remény a gyógyulásra. Sokszor látogattam őt, hogy segítségére legyek. Mikor közeledett a karácsony, azon tűnődtem, hogy milyen magányos lesz számára ez az ünnep. Elhatároztam, hogy ha ő is úgy kívánja, elmegyek hozzá, és együtt töltjük a szentestét. Talán sikerül enyhítenem az egyedüllét fájdalmát.
December 24-én már kora délután megszűnik a közlekedés, a buszok sem járnak. Számolnom kellett a hideggel és a hosszú gyaloglás fáradtságával, de nem bántam.
Esztikével meghitt beszélgetésünk volt az emberi testet öltött Isten Fiáról, Jézus Krisztusról. Éreztük a Szentlélek jelenlétét, ahogy a kétezer évvel ezelőtti történetet gondolatban újra átéltük.Hazafelé indultam; a hideg téli éjszakában mindenütt csillogott a hó. Egyszer csak különös érzésre lettem figyelmes. Már nem fáztam, és oly könnyű lett a járásom, mintha angyalok emeltek volna. Boldogság töltötte be a szívemet. A közel egyórás gyalogút csak szempillantásnak tűnt. Úgy éreztem, nem egyedül teszem meg ezt az utat. Felejthetetlen, boldog érzés volt, mintha angyalok sokasága vett volna körül, akik velem örültek a földi éjszakában.
Kedves Olvasó! Indulj el a betegekhez, a szomorúakhoz, és Neked is lehet hasonló tapasztalatod!
(T. P.-né)
“Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül”
(Péld 11:25).***
“Azok, akiket embertársaik nem érdekelnek, a legnagyobb nehézségekkel küzdenek az életben, és a legnagyobb akadályt jelentik mások számára. Minden emberi balsiker az ő soraikból származik” (
Alfred Adler).