4. tanulmány − 2006
január 21 - 27.
GYERMEKEK KÖRÉBEN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 16:1; 5Mózes 8:5; Zsoltár 30:1–10; 50:10–12; 127:3; Példabeszédek 3:11–12; Mikeás 6:8
“Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ésa 40:11).
KULCSGONDOLAT: Akinek gyereke van, szülői felelősséggel tartozik. Isten megmutatja Igéjében, hogyan tehetünk eleget hűséggel feladatunknak.
A gyermekek valóban Isten ajándékai. Az életünkön (úgy a földi, mint az örök életen) kívül ők jelentik a legcsodálatosabb ajándékot. Ám minél nagyobb az ajándék, annál nagyobb a felelőssége azoknak, akik kapták. Minden szülő számára nagyszerű alkalom, ugyanakkor komoly kötelesség is, hogy Jézus szeretetének jó hírét és életadó erejét továbbadják utódaiknak. Fontos beszélni nekik Jézusról és áldozatáról szóló jó hírről, ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy a gyermekek elsősorban nem a Biblia tanításából értik meg az igazságot, hanem szüleik életét figyelve. Ezen a héten azokat a tanácsokat vizsgáljuk meg, amelyeket az ajándékozó Isten adott.
KÜLÖNLEGES FELELŐSSÉG |
Vasárnap január 22. |
Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, rájuk bízta a föld feletti uralmat, így annak sáfárai lettek. Megadta nekik azt a kiváltságot is, hogy gyermekeik születhetnek, akiket fel kell nevelniük. A gyermek Isten ajándéka – olvashatjuk a Bibliában. A gyermekeket Istentől kapjuk, ezért a szülők felelősséggel tartoznak neki azért, hogyan nevelik utódaikat. “A gyermek az Úr öröksége, nekünk pedig számot kell adnunk arról, hogyan bánunk övéivel” (Ellen G. White: The Adventist Home, 159. old.).
Mit jelent az, hogy a gyermekek Istenhez tartoznak? Zsolt 50:10–12; 127:3; Ésa 43:1, 7; 1Pt 2:9 Mennyiben változtatja meg ez a gondolat a gyerekekről alkotott felfogásunkat? Mit tudhatnak meg ezekből a versekből a szülők gyermekeik iránti felelősségükről és kötelezettségeikről?
_______________________________________________________________
A teremtés és a megváltás jogán is Istené minden. A bűneset után Sátán bolygónk jogos urának tartja magát, ám Krisztus által Isten ismét igényt tart a világ feletti uralomra. Ez pedig kiterjed mindenkire, a gyermekekre is. A szülők egy pillanatra se feledjék, hogy gyermekeik valójában kinek a gyermekei! Ezen a területen senki sem engedheti meg magának, hogy
“hamis sáfár” legyen (Lk 16:8)!Mi jut az eszünkbe, ha úgy gondolunk a szülői feladatra, mint a sáfárság egy különleges formájára? Mennyiben különbözik ez a sáfárság más feladatoktól? Mit jelent a gyermekekről való hűséges gondoskodás? 1Kor 4:2
_______________________________________________________________
A hűséges sáfár kikéri a tulajdonos véleményét. Az istenfélő szülők imádkoznak és a Bibliát olvassák, hogy Isten vezesse őket, miközben gyermekeiket nevelik. Manoáh és a felesége helyesen kérdezett: “Miként bánjunk a gyermekkel (Sámsonnal), és mit cselekedjék ő?” (Bír 13:12).
NAGY HORDEREJŰ DÖNTÉSEK |
Hétfő január 23. |
Általában a házasfelek számítanak rá, hogy szülők lesznek. A gyermekek biztosítják a család folytonosságát, társaink lesznek, segítenek a munkában, és gondoskodnak az idősödő szülőkről. Rákhelhez hasonlóan sok asszony azáltal vélte megtalálni igazi értékét, hogy gyermekeket hoz a világra (1Móz 30:1).
Mérlegeljünk különböző véleményeket a gyermekvállalással kapcsolatban! Melyiket tarthatjuk megfelelő indoknak és melyiket nem?
Azt gondoltuk, ha gyermeket vállalunk, kapcsolatunk megszilárdul.
Babázó kislány korom óta mindig vágytam rá, hogy nekem is legyen gyermekem.
Szeretjük egymást, és ezt a szeretetet akarjuk a gyerekkel megosztani.
Nem terveztük a gyereket, csak véletlen, hogy megszületett.
Gyermeket vállalni fontos döntés. Komolyan meg kell gondolni, hogy vállal- e vagy örökbe fogad-e gyermeket az ember, és ha igen, akkor hányat. Milyen célt szolgál a gyermek élete? Istennek szerez-e dicsőséget, ha még egy élet elindul? Rendelkezik-e az ember annyi érzelmi és fizikai erővel, amenynyire szüksége van ahhoz, hogy hosszú időn át mindent meg tudjon adni a gyermeknek, amire szüksége lesz (1Tim 5:8)?
Nehéz időkben küzdelmes dolog a gyermekek felnevelése (Mk 13:17). Másrészt viszont általuk a családok érzelmi élete gazdagodik, türelmesebbé, önzetlenebbé válhatnak. Kevés ahhoz fogható öröm van, mint amikor új élet születik, és az ember a növekvő kicsinyeket figyelve tapasztalja az élet csodáját.
Hogyan hatott egyes bibliai családokra a gyermektelenség? Mivel lehetett volna könnyíteni helyzetükön? 1Móz 16:1–2; 30:1–9; 1Sám 1:1–20
Számos család gyötrődött amiatt, hogy nem lehet gyermekük. Sokan magukban keresik a hibát. Rengeteg veszekedés és családi baj forrása ez a gond. Helytelen volt és most is az, ha bárki elhamarkodottan ítél. Fontos, hogy mindig mindenkivel tapintatosan beszéljünk, azokkal is, akiknek nincsenek gyermekeik. Ha bárki tanácsot kér, pontos felvilágosítást és tanácsot kell kapnia, de mindenki maga dönti el, hogy milyen utat választ.
MIT TANULHATUNK MENNYEI ATYÁNKTÓL? |
Kedd január 24. |
A Biblia úgy mutatja be Istent, mint Atyánkat. Jézus is Atyának nevezte az Urat, és szeretettel beszélt róla (Mt 5:16; 6:9, 14–15, 18). Isten azt akarja, hogy minden ember Atyjának tekintse. Ez a kép Istenről magától értetődő azok számára, akik szerető családban nőttek fel. Akik pedig nem számíthattak szüleikre, nem tudnak bízni Istenben sem. Mégis az Úr mindenkit ugyanolyan gondoskodással vesz körül, amire csak Ő, a legjobban ragaszkodó, a leginkább gondoskodó Atya képes. Fontos, hogy elfogadjuk Atyánknak, mielőtt mi magunk is szülővé válnánk.
Istennek népével való kapcsolatát vizsgálva a szülői felelősség mely formáit ismerhetjük fel? A mai szülők mit tanulhatnak ebből?
Isten mint Atya | Felelősség | Tanács a szülőknek |
5Móz 1:31; Jn 6:33–35; Fil 4:19 | ||
Zsolt 32:8; Ésa 54:13; Hós 11:3 | ||
5Móz 8:5; Péld 3:11–12; Zsid 12:5–7 |
Isten szeretete különösen azoknak a szülőknek segít, akik sok áldozatot hoztak gyermekeikért, ők mégis elvetették a szülők számára fontos értékeket.
“Még gyermek volt Izráel, amikor megszerettem… Minél jobban hívtam őket, annál jobban távolodtak tőlem” (Hós 11:1–2; új prot. ford.). Isten is érezte azt, amit a szülők éreznek, ha kamasz gyermekeik hátat fordítanak tanácsaiknak, amikor a viselkedésükkel csalódást okoznak, vagy elmennek otthonról. Az Úr tiszteletben tartja az ember szabadságát. Segíthet a szülőknek eldönteni, mikor kell mindent megtenni a rossz útra tért gyermekért, és mikor jobb inkább belenyugodni a felnőtt gyermek döntésébe, és várni, mint ahogy azt a tékozló fiú apja is tette (Lk 15:11–32).Hogyan viszonyul Isten azokhoz, akik elfordulnak tőle? Mit tanulhatnak az Úr példájából azok a szülők, akiknek gyermeke rossz útra tért? Isten jól tudja, milyen fájdalmat élnek át a szülők, akiknek fiaik hátat fordítanak. Hogyan vigasztalja és bátorítja ez a tudat a szenvedő anyákat és apákat?
A GYERMEKEK JAVÁT SZEM ELŐTT KELL TARTANI |
Szerda január 25. |
“Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik 6:8). Hogyan alkalmazzák a szülők ezeket az elveket a gyermeknevelés idején?
Ellen G. White kiemelte, hogy milyen fontos a
kedvesség és határozottság szerepe a gyermeknevelésben. “A (szülői) tekintély és a szeretet együttes hatása lehetővé teszi, hogy határozottan, mégis kedvesen fenntartsuk a családi fegyelmet” (The Adventist Home, 308. old.). A neveléssel kapcsolatos mai tudományos kutatások igazolják, hogy milyen nagy a fegyelem és a támogatás szerepe a gyermekek érzelmi egészsége és kiegyensúlyozottsága szempontjából. A támogatás a meleg szeretet kifejezését és az összetartozás érzetét jelenti, amely kifejezi, mennyire értékeli a szülő a gyereket. A fegyelem azt jelenti, hogy a szülők határozzák meg gyermekeik életében a rendet, a szabályokat, a határvonalakat és a korlátokat, amelyek hozzásegítik a gyermekeket, hogy tisztelni tudják önmagukat és másokat is. Mik 6:8-ban leírt bibliai elveket fejez ki a kedvesség, támogatás, határozottság és fegyelem egyaránt.Gondolkodjunk el a következő családok nevelési stílusáról: Jákób (1Móz 37:3–4), Manoah és felesége (Bír 14:1–3) és Éli (1Sám 2:22–25; 3:13). Mennyiben változtathatott volna a helyzeten a határozottság és a kedvesség gyakorlása? Milyen gyakorlati változtatások szükségesek ahhoz, hogy mindkettő helyet kapjon?
A jó szülői magatartásban nagy szerepet kap a meleg szeretet, az elismerés, de igen fontosak a helyes korlátok és a gyermek korának megfelelő, reális elvárások is. Kevés legyen a szabály, de a gyerekek tudjanak arról, mi milyen következményt von maga után, a szülők pedig rendületlen következetességgel járjanak el! Olyan családokban nagyobb a valószínűsége, hogy a gyermek is elfogadja szülei életfelfogását, ahol a fegyelem és a kedvesség egyaránt megvan. Ilyen körülmények között a gyermekek erkölcsileg is koruknak megfelelően fejlődnek, emberi kapcsolataikban pedig felelősségtudók és gondoskodók lesznek.
A GYERMEK SZÍVÉNEK ŐRZÉSE |
Csütörtök január 26. |
A kutatások is alátámasztják, hogy már a gyermekekben kialakul a lelki élet. Hiszik, hogy Isten létezik és törődik velük. Jézus is odafigyelt a gyerekekre, és tanításaiban beszélt a lelki fejlődésükről.
Hogyan foglalkozott Jézus a gyerekekkel? Mit mondott a hitükről? Mt 18:2–5; Mk 9:36–37, 41
_______________________________________________________________
Jézus elismerően szólt a gyermekek hitéről. Az ilyen hit kialakulásához hozzájárul az az érzelmi biztonság, amelyet a gondoskodó szülők megadnak gyermekeiknek. Ha otthon bármilyen kérdést fel lehet vetni, bármilyen témáról lehet beszélni, akkor a gyermekek megtanulják, hogy Istennek bátran elmondhatnak mindent. Ha a családban a gondoskodó szeretet a jellemző, akkor ki-ki megkapja, amire szüksége van. Ha a szülők fizikailag és lelkileg is elérhetők, a gyerekek megtanulják, hogy Isten törődik velük, mindig számíthatnak rá. Ha a szülők elmondják gyerekeiknek, mennyire fontosak számukra, a gyerekek jobban megértik, hogy Isten szemében is fontosak.
Mire figyelmeztette Krisztus azokat, akik bántják vagy bűnre viszik a gyerekeket? Mt 18:5–6; Mk 9:42
_______________________________________________________________
Minden olyan magatartás vagy cselekedet, amely akár érzelmileg, akár fizikailag árt a gyermeknek, megnehezíti, hogy hinni, bízni tudjon Istenben. Amikor szexuálisan zaklatnak egy gyereket, és különösen, ha a szülő teszi azt, a lelke mélyéig hasít az elhagyatottság, úgy érzi, mindenki elárulta. Ilyen sebek miatt sokan egész életükön át képtelenek elfogadni Isten tökéletes szeretetét vagy házastársuk érzelmeit. Csak Isten kegyelme, a gyógyulásban segítő, megértő környezet és képzett tanácsadók támogatása által képes feldolgozni a sérüléseket az, akinek rossz élményekben volt része.
Mennyiben befolyásolja a Jó Pásztorral való kapcsolatunk, hogyan gondozzuk saját “nyájunkat”? Mi mindenen kellene változtatni a gyerekeinkkel, diákjainkkal való kapcsolat terén?
Péntek január 27. |
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Az anya munkájának félreértése c. fejezet Ellen G. White: Boldog otthon c. könyvéből, 205–208. old.
Az Úr családjának fiatal tagjai:
“Gyermekeitek az Úr családjának fiatal tagjai, kiket mennyei Atyánk gondjaitokra bízott, hogy képezve és nevelve felkészítsétek őket a mennyre” (Ellen G. White: Child Guidance, 251. old.).Egész életre szóló fegyelmezés.
“Ha minden más hiábavalónak bizonyul, előfordulhat, hogy meg kell verni a gyereket, de ha elkerülhető, ne nyúljon (a szülő) a vesszőhöz. Amikor a szelídebb módszerek eredménytelennek bizonyulnak, akkor kell – szeretettel – megbüntetni a gyereket, hogy észhez térjen. A legtöbb esetben egyetlen komolyabb fenyítés egész életre elég, és a gyerek megtanulja, hogy nem nála van a gyeplő” – (i. m. 250. old.).BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
Soroljuk fel a fentebbi idézetben szereplő nevelési elveket! Mi az, amit jó lenne megváltoztatni a gyermekeinkkel való kapcsolat terén?
Vannak a gyülekezetünkben olyan gyerekek, akiket szüleik egyedül nevelnek, vagy akiknek az otthonában komolyabb probléma volt az utóbbi időben? Ha igen (és ha megvalósítható), gondoljon ki a csoport valamit, amivel segítségükre lehet!
ÖSSZEFOGLALÁS: A gyerekek az Úr családjának fiatal tagjai. A keresztény családok mint Isten felelősségteljes sáfárai, kérjék Isten vezetését, amikor arról gondolkodnak, hogy magukra vállalják-e a szülői felelősséget, és ha igen, hány gyermekről tudnak megfelelően gondoskodni! Isten sok-sok tanáccsal látja el a szülőket Igéjében. Fontos tanulság rejlik abban is, ahogy az Úr tanította, fegyelmezte népét.
Édesanyja szavai csengtek fülében
Adventista szülők gyermekeként láttam meg a napvilágot. Annak ellenére, hogy szüleim elváltak, amikor tízéves voltam, édesanyám továbbra is vallásosan nevelt bennünket. Hárman voltunk testvérek, de csak én egyedül követtem az Ige tanításait, és 18 éves koromban megkeresztelkedtem.
Nagyon boldog voltam akkor, az első szeretet tüzében. Édesanyámnak jobbkeze voltam. Gyönyörű hangja volt, és mindig együtt énekeltünk. Az ének volt mindenünk az ima után. Ha kértek, szívesen énekeltem a gyülekezetben is.
A Hetednapi Adventista Egyház kiadójában dolgoztam négy évig, és nagyon boldog voltam, hogy az Úr művében tevékenykedhettem. Gyarmati Béla, a kiadó igazgatója olyan volt hozzánk, mint egy édesapa. Úgy dolgoztunk együtt, mint egy nagy család. Munka közben énekeltünk. Kórusként hangzott az ablakon kiszűrődő énekszó.
A háború következtében életem új fordulatot vett. A kiadóból hadimunkára hívtak be, aztán jött a többi megpróbáltatás is. Azon vettem észre magam, hogy kimaradtam a közösségből, ahol pedig olyan nagyon boldog voltam. Hosszú évekig maradtam távol a nyájtól, és az idő csak rohant velem.
Egy alkalommal meglátogatott M. A.-né testvérnő. Együtt imádkoztunk, és kért, hogy jöjjek vissza a gyülekezetbe. Megígértem, hogy visszajövök, de nem tudtam, mikor. Sokszor élt bennem a vágy, hogy visszamenjek. Édesanyám szavai csengtek fülemben: “Kislányom, járj el a gyülekezetbe, és forgasd a Bibliát!” Az élet harca, a belső küzdelem, amely zajlott szívemben és életemben, nagyon megviselt. Vágytam, hogy visszajöhessek oda, ahová testileg-lelkileg születtem, és ahová – úgy éreztem – tartozom. Egy szombati napon újra beléptem a gyülekezetbe. Azt mondtam magamban: “Végre, itthon vagyok!”
Visszajövetelem után az Úr egy megértő férjet rendelt mellém. Ő is sokat szenvedett, megpróbált ember volt, de hívő maradt gyermekségétől fogva. Azokat az énekeket, amelyeket ő is édesanyjától tanult, én is ismerem. A kis fészkünk napról napra énekkel és imával telik meg. Hitünk erőt ad az élet további küzdelmeihez. Testvéreim, győzzetek Ti is Isten segítségével!
(V.-né H. I.)
“Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged!”
(Zsolt 84:5).