A tanulmány célja

1. Hangsúlyozni, hogy a keresztény vallás a kapcsolatokon alapszik.

2. Megértetni, hogy embertársainkkal való kapcsolatainknak tükrözniük kell Jézussal meglévő kapcsolatunkat és iránta való engedelmességünket.

3. Rámutatni arra, hogy a keresztény elvek gyakorlatba ültetése erősebb és harmonikusabb kapcsolatok kiépítéséhez kell hogy vezessen.

A tanulmány vázlata

I. Engedelmesség és felelősség (Ef 5:21)

1. Az engedelmesség – keresztény vonatkozásban – nem értelmetlen szolgalelkűség és szervilizmus.

2. Még az emberek közti kapcsolatokban is – ahol szintén szükség van az engedelmességre – Istennek és a lelkiismeretünknek kell az első helyet elfoglalnia.

3. Annak a személynek a szerepe, aki iránt a keresztény engedelmességet tanúsít, felelősség nem pedig abszolút hatalomgyakorlás.

II. Engedelmesség Krisztus iránt (Ef 5:23-24)

1. Krisztus a legfelsőbb tekintély.

2. Azok a személyek, akik tekintéllyel bírnak, tudatában kell hogy legyenek annak, hogy tekintélyüket Krisztustól kapták kölcsön a célból, hogy önzetlenül és bölcsen felhasználják.

3. A tekintély és az engedelmesség teljességgel értéktelen, ha hiányzik belőle Jézus szeretete.

III. Éljünk egyetértésben (Ef 5:33)

1. A kereszténység tiszteletben tartja bármely társadalom hagyományait és szokásait, amennyiben ezek nincsenek ellentétben Isten Törvényeinek szellemével.

2. Tisztelvén szüleinket és házastársunkat, voltaképpen Isten tiszteljük.

3. Pál arra buzdítja az igazságtalanságot szenvedőket, hogy szeretettel győzzék le az őket ért jogtalanságot.

Magyarázat

A kereszténység nem bölcselet, hanem az újjáépített kapcsolatok örömüzenete. Az evangélium ereje nem Athén arénáiban, vagy Róma szenátusában mutatkozik meg, hanem Antiókhia gyülekezetében, Efézus utcáin, vagy a laodíceai munkahelyeken. Pál tudta, hogy az üdvösség teológiája – bármennyire is csodálatos legyen – csak akkor rendelkezhet relevanciával, ha új kapcsolatokat épít ki az emberek között.

E heti tanulmányunk (Ef 5:21-33; 6:1-9) a férj és feleség, szülők és gyermekeik, urak és szolgáik közti kapcsolattal foglalkozik. Mindenik fajta kapcsolatot a “Krisztusban” szó kell, hogy jellemezzen, mivel a hiteles, igazi kapcsolatok kizárólag Krisztusban lehetségesek. De mindenekelőtt értsük meg, mit jelent a keresztény engedelmesség és tekintély.

I. Kapcsolatok: engedelmesség és tekintély (Ef 5:21)

Pál egy általános érvényű kijelentéssel kezdi: “Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében” (Ef 5:21). Feltevődik a kérdés: az apostol e kérése ránk, mai világban élő emberekre is vonatkozik? Tudniillik századunkban a társadalmi korszellemet egyre kevesebb engedelmesség és egyre több szabadság jellemzi. Semmilyen filozófiának vagy ideológiának nincsen nagyobb tekintélye az egyenlőségről és a méltóságról beszélni, mint a kereszténységnek. Pál utalt már erre a levél második fejezetében, itt csupán megismétli: “Személyválogatás nincsen Nála” (Ef 6:9). Pál apostol első osztályú demokrata, ezért amikor az engedelmességről beszél, nem az értelmetlen szolgalelkűségre vagy szervilizmusra utal, hanem az alázattal- és kölcsönös tisztelettel teljes kapcsolatra. Egy megváltott személyek alkotta közösségben csakis a kölcsönös tisztelet lehet a vezérelv. De még így is Pál megtoldja kijelentését egy meghatározó jelentőséggel bíró dimenzióval: “Isten félelmében”. A Testet Öltött magatartása az engedelmesség és az alázat magatartása (Fil 2:5-8), hogy Isten terve megvalósulhasson. Ebben a kontextusban beszél Pál a Jézus iránti tiszteletből fakadó önmegtagadásról.

II. A házastársak közti kapcsolat (Ef 5:22-33)

Ez a hosszú igeszakasz egy keresztény testamentum a házasság szent jellegére vonatkozóan. Hirdetnünk kell a házasság szentségét, hiszen olyan korban élünk, amikor ezt az intézményt minden irányból támadás éri. A válások aránya állandó növekvésben van, a család társadalmi szerepét pedig egyre kevésbé tekintik fontosnak. Az apostol buzdítja a híveket a következő két, rendkívül fontos szempont figyelembe vételére:

Először is Isten alkotta meg a házasság intézményét (1Móz 2:21-22; Ef 5:31). Ő rendelte el, hogy a férfi és a nő egyetlen egy testté váljék, és e határozata révén nyer szent jelleget a házasság. Amikor kettő eggyé válik, egyik fél sem tarthat igényt arra, hogy uralja a másikat vagy visszaéljen a bizalmával, szeretetével. Annak okát, hogy a mai házasságokban gyakran jelentkeznek efféle problémák, nem a házasság intézményében kell keresnünk, hanem az életünkbe befészkelődött gonoszságok gyökerénél. Ahelyett, hogy eme intézmény szentségét támadnánk, inkább a bűn valóságára kellene terelnünk figyelmünket.

Másodszor a házasságban úgy van bemutatva a férj, mint aki a fej, akárcsak Krisztus, aki az egyház feje. Hogyan viszonyult Jézus az egyházhoz? Diktátorként, aki eltiporja akaratát? Nem! Jézus szerette az egyházat, feláldozta magát érte (Ef 5:25), és minden szükségeset megtett azért, hogy tisztelje és megszentelje. Krisztus táplálja és gondozza az egyházat (29. vers), amiért az egyház tiszteli és szereti Őt. Az egyház hasonlatos egy menyasszonyhoz, aki vőlegényét (Krisztust) várja.

Vetítsük rá ezt a képet a férj és feleség közti kapcsolat síkjára. Pál megparancsolja a férjnek, hogy azt tegye, amit Jézus tett, a feleségnek pedig hogy úgy válaszoljon férjének, ahogy az egyház válaszol Krisztusnak. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a férjnek jogában áll magasabb rendűnek tartania magát feleségénél, vagy a feleségét szolganőként kezelnie. A férj és feleség közti viszonyt a tökéletes szeretet szellemében kibontakozó kölcsönös odaadásnak kell jellemeznie, ahogy ezt a Krisztus és az egyház közti viszony is szemlélteti. A házastársak közti kapcsolatban a férj “fej” státusza nem zsarnokoskodást, hanem felelősséget jelent, a feleség engedelmessége pedig korántsem szolgasorsot, hanem hűséget és tiszteletet. Az engedelmesség nem jelenti a másik fél abszurd kéréseinek feltétel nélküli teljesítését, hanem a házasság szentségében és biztonságában megnyilatkozó akarat és cselekvés közti harmóniát.

III. A szülők és gyermekeik közti kapcsolat (Ef 6:1-4)

A keresztény nevelésnek a keresztény otthonban kell elkezdődnie, az első lecke pedig, amit a gyermeknek meg kell tanulnia: az Úrban szüleinek engedelmeskedni. A szülők legnagyobb felelőssége gyermekeik iránt az, hogy a következetesség és az őszinteség példáját nyújtsák, kerülvén a következetlenséget és a képmutatást, ami haragra gerjesztheti őket. “Egy jól megszervezett és fegyelmezett család erőteljesebb példát nyújt a keresztény elvek eredményességéről és érvényességéről, mint a világ összes prédikációja” (Ellen G. White Comments, The SDA Bible Commentary, 6/1118).

IV. Az urak és szolgáik közti kapcsolat (Ef 6:5-9)

Pálnak a szolgákhoz intézett felhívása – hogy tudniillik engedelmeskedjenek földi uruknak – sokak által tévesen a rabszolgaság méltánytalanságának igenléseként értelmezett. A dolgok azonban korántsem állnak így. Ugyanaz a Pál apostol kéri Filemontól, hogy fogadja vissza Onésimust, a tőle megszökött rabszolgát: Fogadd vissza, “nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban” (Filemon 16). Pálnak a rabszolgaság iránt bizonyított attitűdje egyértelmű: nem helyesli, viszont tudtukra adja a rabszolgáknak, hogy az Úrban szabadokká válhatnak, és ez az, ami igazán számít. Végezzék tehát tovább kötelességüket uruk iránt.

Az uraknak Pál azt tanácsolja, hogy bánjanak kíméletesen rabszolgáikkal (Ef 6:9), és ne felejtsék el, hogy nekik is van egy Uruk a mennyben, s ez az egekben lakozó mindenható Úr határozottan kijelenti, hogy a rabszolgaság egyike azon társadalmi betegségeknek, amely örökre eltöröltetik majd, ha az evangélium uralkodni fog az emberek szívében.

Személyes bizonyságtétel

Még az odaszentelt életű keresztények számára is e négy alapvető jellemvonás – alázat, szelídség, hosszútűrés és feltétlen szeretet – gyakorlatba ültetése nem mindig könnyű. A térdre kényszerítő helyzetek, amelyek alázatot, szelídséget, türelmet és feltétlen szeretetet követelnek tőlünk, megmutatják, mennyire függünk Istentől e jellemvonások kialakításában.

• Nem könnyű alázatosnak lenni, amikor valaki szántszándékkal földre akar tiporni, meg akar gyalázni.

• Nem könnyű szelídnek lenni, amikor az emberek gúnyt űznek belőled, bosszantanak, kihasználnak, mivel jólneveltségedet a gyengeség jeleként értelmezik.

• Nem könnyű türelmesnek lenni, amikor a többiek gonosz magatartása újra és újra a kétségbeesés határáig taszít.

• Nem könnyű engedékenynek lenni akkor, amikor valaki nem szándékszik veled dolgozni, és nincsen benne hajlandóság a megegyezésre.

• Nem könnyű mindig feltétlen szeretetet tanúsítani, főleg akkor, amikor a körülötted élők a fentebb említett magatartással viszonyulnak hozzád.

Jézus nem mondta azt, hogy mindig könnyű lesz a keresztény normák szerint élnünk, azt viszont megígérte, hogy erőt fog adni példáját követnünk és nyomdokain járnunk. Így, noha sokszor lehetetlennek tűnik, növekedni fogunk e négy jellemvonás gyakorlásának képességében, olyan mértékben, amilyenben a Jézussal való járásunk is érettebbé válik.

Imádkozz naponta, hogy az Úr gazdagon rád árassza kegyelmét, főként amikor próbákon mész keresztül.

Alkalmazás

Számold meg az ujjaid. Megvan mind a tíz? Ha hiányzik egy, milyen baleset folytán vesztetted el? Miért szeretnéd visszapörgetni az időt addig, amikor még ép volt mindkét kezed? “Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók” (Ef 5:30). Gondolj néhány perc erejéig a szombatiskola vagy az istentiszteletek régóta hiányzó tagjaira. Hiányzásuk milyen értelemben kelt benned hiányérzetet? Beszéljétek meg a csoportban, hogy mit lehetne tenni az “idő megváltásáért” (visszapörgetéséért), hogy újfent a körünkben láthassuk a hiányzókat.

Elmélkedésre

1. Gondolj vissza egyik múltbeli súlyos tévedésedre, amelyre nyilvánosan is fény derült. Hogyan dolgoztad fel a leleplezés kellemetlen érzését? Emléke miért élénk még most is, mintha csak a tegnap történt volna? Jézus, mielőtt meggyógyította volna, előbb megbocsátotta a gutaütött bűneit (lásd Lk 5:23). Miért volt fontos ez? Hogyan segíthet Jézus túltenned magad a múltban elkövetett hibáid okozta kellemetlen érzéseken, és egy új életet kezdened?

2. Amikor nyilvános főzőtanfolyamokat tartunk, voltaképpen az egészséges táplálkozás elveire is megtanítjuk az érdeklődőket. “Isten azáltal mutatja meg a hozzánk való szeretetét” (Róm 5:8), hogy felajánlja az üdvösséget és a jobb élet viseléséhez szükséges erőt. Az engedelmesség elve milyen értelemben lehet áldás otthoni, munkahelyi vagy gyülekezeti kapcsolatainkban? Hogyan kerülhető el, hogy az engedelmességre történő felszólítás a mások feletti uralkodást és elnyomást engedélyező kijelentésnek minősüljön?

Gyakorlati kérdések

1. Gondold végig azon döntéseidet és választásaidat, amelyeket ma reggel hoztál, miközben tevékenységeid végzésére készültél. Hogyan döntötted el, hogy letussolj-e vagy sem, mit végy fel magadra, mit reggelizz?

2. Júdás mondja: “Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében!” (21. vers). Miként követhetjük ezt tanácsot?

3. Miért oly fontos közvetlenül közeli kapcsolatot fenntartanunk Istennel?

4. A következő héten mondd el egyik munkatársadnak, akiről tudomásod van, hogy nehéz döntés előtt áll, miért te választod meg, hogy nap mint nap Isten mellett élj.