bibliaversek gyüjteménye

11. tanulmányhoz  −  2005 szeptember 3 - 9.

JÉZUS, AZ ISTENTISZTELETÜNK URA

   Vasárnap 

Zsolt. 95,6-7.

  1. Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!
  2. Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

Zsolt. 99,9.

  1. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!

Jel. 4,8-11.

  1. És a négy lelkes állat, a melyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szûnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, a ki vala és a ki van és a ki eljövendõ,
  2. És mikor a lelkes állatok dicsõséget, tisztességet és hálát adnak annak, a ki a királyiszékben ül, annak, a ki örökkön örökké él,
  3. Leesik a huszonnégy Vén az elõtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az õ koronáit a királyiszék elé teszi, mondván:
  4. Méltó vagy Uram, hogy végy dicsõséget és tisztességet és erõt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.

Jel. 5,8-14.

  1. És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborula a Bárány elõtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, a mik a szentek imádságai.
  2. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvbõl és népbõl és nemzetbõl,
  3. És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.
  4. És látám, és hallám a királyiszék, a lelkes állatok, és a Vének körül sok angyalnak szavát; és az õ számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala;
  5. Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erõt és gazdagságot és bölcseséget és hatalmasságot és tisztességet és dicsõséget és áldást.
  6. Sõt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, a mi ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülõnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsõség és hatalom örökkön örökké.
  7. És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élõt.

Csel. 14,8-18.

  1. És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánta volt, és soha nem járt.
  2. Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
  3. Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
  4. A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
  5. És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy õ volt a szóvivõ.
  6. Jupiter papja pedig, a kinek temploma az õ városuk elõtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
  7. Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
  8. És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetû emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élõ Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
  9. Ki az elmúlt idõkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
  10. Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevõnk volt, adván mennybõl esõket és termõ idõket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
  11. És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.

   Hétfõ 

I. Thess. 5,17.

  1. Szüntelen imádkozzatok.

III. Móz. 23,4-44.

  1. Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések napjai, a melyekre szabott idejökben kell összegyülekeznetek.
  2. Az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája.
  3. E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.
  4. Az elsõ napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
  5. Hét napon át pedig tûzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek is legyen: semmi robota munkát ne végezzetek.
  6. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  7. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének elsõ kévéjét vigyétek a papnak.
  8. Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr elõtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
  9. A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendõs bárányt egészen égõáldozatul.
  10. Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tûzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
  11. Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségrõl nemzetségre minden lakóhelyeteken.
  12. Számláljatok azután a szombatra következõ naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.
  13. A hetedik hétre következõ napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
  14. A ti lakóhelyeitekbõl hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.
  15. A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendõsöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égõáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.
  16. Készítsetek el egy kecskebakot is bûnért való áldozatul, és két bárányt, esztendõsöket, hálaadó áldozatul.
  17. És lóbálja meg azokat a pap a zsengékbõl való kenyérrel az Úr elõtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.
  18. És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.
  19. Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a mezõdnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
  20. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  21. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap elsõ napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztetõ kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
  22. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
  23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  24. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
  25. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt.
  26. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az õ népe közül.
  27. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az õ népe közül.
  28. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségrõl nemzetségre minden lakhelyeteken.
  29. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétõl a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
  30. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  31. Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
  32. Az elsõ napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
  33. Hét napon áldozzatok az Úrnak tûzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tûzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztõ ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
  34. Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tûzáldozattal, egészen égõáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
  35. Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,
  36. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az elsõ napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
  37. És vegyetek magatoknak az elsõ napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sûrû levelû fa lombját, és patak mellett való fûzgalyakat, és örvendezzetek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt hét napig.
  38. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendõben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
  39. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
  40. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
  41. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felõl.

I. Móz. 2,1-4.

  1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
  2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az õ munkáját, a melyet alkotott vala, megszûnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
  3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szûnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
  4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,

Jel. 14,6-7.

  1. És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
  2. Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsõséget: mert eljött az õ ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.

II. Móz. 20,8-11.

  1. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.
  2. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
  3. De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van;
  4. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

   Kedd 

I. Krón. 16,8-36.

  1. Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
  2. Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
  3. Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
  4. Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
  5. Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
  6. Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
  7. Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!
  8. Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
  9. A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
  10. Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
  11. Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
  12. Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
  13. Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:
  14. Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.
  15. Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
  16. Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
  17. Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
  18. Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;
  19. Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
  20. Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.
  21. Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!
  22. Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
  23. Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.
  24. Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
  25. Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.
  26. Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.
  27. Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
  28. És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
  29. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

Ján. 4,23-24.

  1. De eljõ az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az õ imádóiul.
  2. Az Isten lélek: és a kik õt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

Ján. 2,13-16.

  1. Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
  2. És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
  3. És kötélbõl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
  4. És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.

   Szerda 

Zsolt. 47.

  1. Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.
  2. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.
  3. Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.
  4. Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.
  5. Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.
  6. Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.
  7. Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!
  8. Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.
  9. Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján.
  10. Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen!

Zsolt. 63,2-5.

  1. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
  2. Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.
  3. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
  4. Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

Zsolt. 150.

  1. Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az õ szent helyén; dicsérjétek õt az õ hatalmának boltozatán!
  2. Dicsérjétek õt hõsi tetteiért, dicsérjétek õt nagyságának gazdagsága szerint!
  3. Dicsérjétek õt kürt-zengéssel; dicsérjétek õt hárfán és cziterán;
  4. Dicsérjétek õt dobbal és tánczczal, dicsérjétek õt hegedûkkel és fuvolával;
  5. Dicsérjétek õt hangos czimbalommal, dicsérjétek õt harsogó czimbalommal.
  6. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat

Zsolt. 149,3.

  1. Dicsérjék az õ nevét tánczczal; dobbal és hárfával zengjenek néki.

Jel. 5,9-10.

  1. És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvbõl és népbõl és nemzetbõl,
  2. És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.

Jel. 15,3-4.

  1. És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya!
  2. Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsõítené a te nevedet? mert csak egyedül vagy szent. Mert eljõnek mind a pogányok és lehajolnak elõtted; mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek.

Kol. 3,16.

  1. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.

   Csütörtök 

Csel. 2,46-47.

  1. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
  2. Dícsérve az Istent, és az egész nép elõtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülõkkel.

Csel. 4,24-31.

  1. Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levõ dolgot.
  2. Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?
  3. Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyûltek az Úr ellen és az õ Krisztusa ellen.
  4. Mert bizony egybegyûltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,
  5. Hogy véghezvigyék, a mikrõl a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek.
  6. Most azért, Urunk, tekints az õ fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,
  7. A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.
  8. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyûltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.