SZOMBATISKOLAI  TANULMÁNY

4. tanulmány     2005 július 16 - 22.

 

JÉZUS, A VÁGYAINK URA

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Móz 1; 2; Róm 1:3; 6:1–7; 8:3; 2Kor 5:17; 1Tim 3:16; Fil 2:8; Kol 2:12–13; 1Pt 1:13–16; 1Jn 2:1

„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben” (Róm 8:3).

KULCSGONDOLAT: Isten vágyakat adott az embernek, hogy öröme teljesebb legyen. Keresztényként nyugodtan élvezhetjük kapott ajándékainkat, de közben fontos Isten uralma alatt tartani vágyainkat.

ALÁRENDELNI VÁGYAINKAT ISTEN AKARATÁNAK. Pál apostol figyelmeztetett, hogy az utolsó időkben az emberek „inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői” lesznek (2Tim 3:4). Milyen tökéletes jellemzése ez a mai nemzedéknek! Manapság az emberek fő irányelve: „Elégítsd ki a vágyaidat!” A keresztényi értékeket pedig elvetik mint ósdi, logikátlan és időszerűtlen felfogást. Az önmegtartóztatást és az erkölcsi normákat elutasítják. Az általános felfogás az, hogy semmi oka az embernek megtagadni vágyait, amíg senkinek sem árt azokkal.

Krisztus ellenben arra szólítja az uralma alatt élőket, hogy rendeljék alá minden vágyukat Isten akaratának. Az Úr maga mondta: „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem” (Jn 6:38). Jézus tökéletes példát adott arra, hogyan rendeljük alá magunkat Isten akaratának, amikor ezt mondta: „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Mk 14:36). Ez a mi feladatunk is. Fontos, hogy akaratunkat, vágyainkat alárendeljük Urunk akaratának!

TEST ÉS LÉLEK

Vasárnap július 17.

A keresztény hit a görög kultúra és filozófia által uralt területen alakult ki és terjedt el. Bár a Görög Birodalom a rómaiak uralma alá került, befolyása sokkal tovább fennmaradt, mint politikai és katonai hatalma.

A görög kultúra hatása nyomán kialakult tanok között volt az a gondolat is, hogy az emberi test gonosz, az emberi vágyak és szenvedélyek gonoszak, ezért a léleknek ki kell szabadulnia a testből. Az egyik filozófus tanítása szerint az emberek eredetileg lelki lények voltak, és a „bukás” után kellett lelküknek az alantas testbe költözni; a valódi lelki és erkölcsi fejlődés pedig azt jelenti, hogy kemény munka árán kerülhetünk vissza az eredeti lelki állapotba. E nézet azonban nem biblikus. A Biblia szerint az emberi test önmagában nem rossz.

Milyen bizonyítékot találhatunk a Bibliában arra, hogy az emberi test önmagában nem rossz (Róm 8:3; 1Tim 3:16; Fil 2:8; Róm 1:3; Gal 4:4)?

Az emberi test – még ha most a bűn befolyása alatt is áll – önmagában nem rossz, hiszen Jézus Krisztus is emberi testet öltött. De mi a helyzet azokkal az újtestamentumi igékkel – különösen Pál írásaiban –, amelyek látszólag szembeállítják a testet a lélekkel? Pl. Róm 8:4–5; Gal 5:24–25; 6:8.

Ezeknek a szövegeknek alapvető mondanivalója nem az, hogy testünk önmagában rossz lenne, hiszen Krisztus is emberi testet öltött. Pál itt inkább a test feletti uralomra helyezi a hangsúlyt, arra, hogy testünk vágyait Isten uralma alá kell helyeznünk. Ef 2:3 rávilágít: „Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is”. Pál arról beszélt, hogy a keresztények ne engedjék a testnek, vagyis a bukott emberi természetnek, hogy uralja őket, hiszen meghaltak a testi természetnek, amelyben a szenvedély és a bűnös vágyak uralkodnak, és most „lélekben” élnek, vagyis hitben, a Krisztus uralma alatt.

A probléma részben a „lélek” szó használatából adódik, ami Pál írásaiban nem az önmagában is örökké létező, szent lényt jelenti, ami állandó ellentétben vagy harcban állna a testtel. A Bibliában a lélek szó hangulatot, viselkedésformát vagy érzéseket is jelenthet. Az Újszövetségben a test sokszor csak a bukott, testi természetet jelenti, miközben a lélek a Krisztusnak való odaszánást és engedelmességet. Azok, akik „lélekben” járnak, alávetették magukat a Szentléleknek, aki a test vágyait ellenőrzése alatt tartja.

A TEREMTÉS

Hétfő július 18.

Olvassuk el az ember teremtéséről szóló beszámolót (1Móz 1–2)! Milyen bizonyítékát találjuk ezekben a versekben, hogy Isten teremtési terve szerint az ember élvezheti a fizikai élet örömeit is?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

A teremtésről szóló beszámolót olvasva nem találhatunk semmi olyat, hogy a fizikai világ – beleértve az emberi testet is – rossz volna. Éppen ellenkezőleg: Isten arra teremtette az embert, hogy szoros kapcsolatban legyen a teremtett világgal. A férfit a föld porából formázta, a nőt pedig a férfiból teremtette, tehát az emberiség szorosan kapcsolódik a földhöz. Azt mondta az Úr az első emberpárnak, akik együtt éltek a földön, és táplálékukat is a föld adta, hogy „Szaporodjatok és sokasodjatok…” (1Móz 1:28). Az Úr ezzel őket is bevonta a teremtés folyamatába. „Minden maghozó füvet” (1:29), „mindenféle fát, tekintetre kedvest, és eledelre jót” (2:9) nekik adott. Azt akarta, hogy örömüket leljék abban, amit esznek. Gondja volt rá, hogy az eledel ne csak tápláló, hanem ránézésre is kellemes legyen. Ősszüleink a Paradicsomban éltek, ahol minden érzéküket gyönyörködtette környezetük.

Nem kérdéses tehát, hogy Isten fizikai lénynek teremtett, Ő ültette belénk a fizikai vágyakat is, amelyek önmagukban nem lehetnek rosszak éppen azért, mert tőle származnak. A probléma alapvetően nem vágyainkkal van, inkább azzal, hogy mi, bukott emberek hogyan élünk azokkal. Képesek vagyunk-e uralni azokat, nehogy Isten akaratával ellentétes irányba sodorjanak. Ezért fontos tudni, mit kíván tőlünk az Úr. Ha átadjuk Istennek bűnös énünket, hogy erőnk legyen vágyainkat az Ő akaratának alárendelni, akkor nem lépünk rá az önpusztítás ösvényére.

Miben láthatjuk még ma is, a bűn pusztítása ellenére is a teremtés eredeti, csodálatos voltát? Mi mindent élvezhetünk, és hogyan láthatjuk ezek által is a Teremtő szeretetét?

_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

A BUKÁS

Kedd július 19.

Az Úr az Édenkertbe helyezte ősszüleinket, ahol minden gyönyörködtette őket, mindent élvezhettek. Sátán azonban fel tudta használni vágyaikat ellenük, ezzel bukásukat okozta.

Olvassuk el 1Móz 3:1–6 verseit! Hogyan csapta be Sátán az asszonyt, és vette rá arra, hogy ne engedelmeskedjen Istennek?

Ádám és Éva még bűntelen állapotában is elfordult Istentől, érzékeiktől vezettetve. Ez óriási figyelmeztetés számunkra! Sátán tudja, hogy érzékeink, vágyaink bár Istentől származnak, mégis felülkerekedhetnek rajtunk. A Biblia által ezért figyelmeztet az Úr arra, hogy uralkodjunk vágyainkon, máskülönben Sátán tönkretehet azok által.

Olvassuk el 1Jn 2:16 versét! Hogyan nyilvánulnak meg az itt leírt elvek a bűnbeesés történetében? Arról szól ez a szakasz, hogy szemünk és testünk rossz, vagy inkább valami másról?

Mindenütt láthatjuk, milyen következménnyel jár, ha az ember hagyja, hogy az Istentől kapott ajándékok átvegyék az uralmat élete felett. Istentől származik a nemi vágy, amit az emberek lealacsonyítanak. Isten adta az anyagi javakat, az emberek pedig kapzsivá, önzővé váltak. Isten ajándéka a zene, és az emberek punk-rockerek lettek. Az Úr adta a tüzet, amit mi gyújtogatásra használunk. Ő adta az eledelt, mi pedig mértéktelenül habzsolunk. Isten adta a beszéd képességét, az ember pedig hazudik, átkozódik. Isten teremtette a szőlőt, az ember iszákossá válik. Ha Isten bármelyik ajándékára gondolunk, elmondhatjuk, hogy a bűn miatt valamilyen módon az ember mindet eltorzította és tönkretette. A következményeket mindenütt láthatjuk.

Próbáljuk elképzelni a világot, ahol az Istentől kapott ajándékaink tökéletes összhangban vannak környezetünkkel! (Ez a mennyország, igaz?) Milyen lenne ez a világ? Milyen dolgokon kellene változtatnunk ahhoz, hogy Isten eredeti szándéka szerint vágyainkat és érzéseinket összhangba hozzuk a teremtett világgal? Hogyan változna meg életünk, ha ezt megtennénk?

AZ EGYEDÜLLÉT IDEJE

Szerda július 20.

Olvassuk el Mt 4:1–2 verseit (lásd még: Mk 1:12 és Lk 4:1–2)! Miért böjtölt olyan hosszú ideig Jézus? Milyen üzenet rejlik ebben számunkra?

„Az Istenben hívők közül sokan nem kutatják igazán, vajon mi a jelentősége Krisztus hosszú pusztai böjtölésének és szenvedésének. Az Úr szenvedését elsősorban nem a mardosó éhség okozta, sokkal inkább az, hogy tisztában volt vele, milyen félelmetes következményei vannak az emberiségre nézve annak, ha behódolnak az étvágy és a szenvedélyek hatalmának. Tudta, a vágy az ember bálványává válhat, arra késztetheti, hogy elfeledje Istent. A vágyak még üdvösségének útjába is állhatnak” (Ellen G. White: Confrontation, 51. old.).

Sátán az étvágy területén aratott győzelmet ősszüleink felett, Jézus azonban a keresztsége utáni első nagy próba során éppen azon a területen diadalmaskodott, ahol Ádám és Éva elbukott. Önmegtagadása nagy lecke számunkra, akiket gyakran ural étvágyunk és szenvedélyünk!

Olvassuk el 1Pt 1:13–16 verseit, miközben imádkozunk! Mit üzen itt az apostol vágyainkkal és kívánságainkkal kapcsolatban? Hogyan utal múlt heti tanulmányunkra a „felövezvén elmétek derekait” kifejezés? Miért olyan fontos uralni vágyainkat?

A figyelmeztetések között ott szerepel a felhívás: „szentek legyetek”. Meglehetősen nehéz parancs ez azoknak, akik szívük mélyéig bűnösek. Mégis elérhető cél, máskülönben a Biblia által nem hívná fel Isten a figyelmünket újból és újból erre a fontos intelemre. Ebben az összefüggésben a szentség – ami alapvetően azt jelenti, hogy „elkülöníteni” – a kívánságaink és szenvedélyeink feletti uralkodásra vonatkozik. Azt kéri az Úr, hogy szentek legyünk magatartásunkban és életmódunkban egyaránt. Istentől származnak alapvető vágyaink, ezért el kell különülnünk a világtól és attól, ahogyan a világ az élvezetek hajszolásába belemerülve tönkreteszi és elferdíti a vágyakat.

Mennyire tudjuk megtartóztatni magunkat? Mit teszünk, ha vágyaink oda hajtanának, ahová nem szabad mennünk? Válaszunkból mi derül ki, vajon mindig követjük, amit az Úr mond a vágyak feletti uralomról?

BEHÓDOLNI

Csütörtök július 21.

Azt a figyelmeztetést olvashatjuk a Bibliában, hogy tartsuk ellenőrzésünk alatt vágyainkat. Erről nem elég csak olvasnunk, engedelmeskednünk is kell! Még ha azt is akarjuk tenni, ami helyes, nagyon könnyű Isten akarata ellenére behódolni saját vágyainknak, szenvedélyünknek. Ezt a problémát évszázadokkal ezelőtt Augustinus fogalmazta meg a legjobban egyik imájában: „Uram, segíts, hogy erőt tudjak venni szenvedélyeimen, csak még ne most!” Ugyan ki ne érezte volna már ezt egy bizonyos fokig?

A keresztények mégis abban reménykednek, hogy minden ártalmas dolgot legyőzhetnek, de egyedül csak Isten Lelkének hatalma által. A Szentlélek munkálkodik azok szívében, akik alárendelik magukat Isten hatalmának. Mindannyian meghajlunk végül, csak az a kérdés, hogy ki vagy mi előtt? Halálba döntő szenvedélyeink vagy az életet adó Isten előtt? Nincs más lehetőség!

Olvassuk el figyelmesen a következő szövegeket! Mi az alapvető üzenete ezeknek a gondolatoknak? Milyen személyes tapasztalatokról számolnak be? Kol 2:12–13; Róm 6:1–7; 2Kor 5:17

Akik teljesen alárendelik életüket Krisztus akaratának, meghalnak régi énjüknek és újjászületnek (Jn 3:3), vagy ahogy az egyik angol fordítás mondja: „felülről születnek”. Egész lényüket Istennek szentelik, beleértve a szív és a test kívánságait is (lásd: Róm 6:13). Ezután a Szentlélek befolyása alatt élnek, aki Krisztusban új életet ad (lásd: Gal 5:25). Akik meghaltak az énnek és újjászülettek Krisztusban, Isten hatalma által képesek uralni vágyaikat, amit napról napra, újra és újra meg kell tenni. Hallunk emberekről, akik Krisztusnak adták életüket, és egyik percről a másikra le tudtak mondani egész addigi életükben gyakorolt rossz szokásaikról, legyen az akár a dohányzás, alkoholizmus vagy bármi más. A legtöbb keresztény esetében azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A jellem sem változik meg egy szempillantás alatt. A bűnnel, az énnel, a testi természettel minden nap újra meg kell vívni a csatát, mert annak ellenére, hogy Isten hatalma előtt meghajolt, régi énünk mégis megpróbál előtörni. Önmagunkban és önmagunktól nem tudunk győzni bukott természetünk felett; csak annyit tehetünk, hogy percről percre alárendeljük akaratunkat Krisztusnak, és igényeljük hatalmát bűnös vágyaink legyőzéséhez. Ez önmegtagadást, éberséget, harcot és sok imát igényel, de Isten megígérte a győzelmet. Nélküle biztos a vereség.

 

Péntek július 22.

TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Figyeljük meg azoknak a bibliai szereplőknek a történetét, akik nem rendelték alá vágyaikat Isten akaratának! Soroljuk fel tetteik következményeit! Közülük néhányan megtértek, és bíztak abban, hogy a kegyelmes Isten megbocsát, és üdvösséget ad nekik. Voltak olyanok is, akik kitartottak bűnük mellett, és örökre elvesztek.

Bibliai személyek

Tetteik következményei

Káin (1Móz 4:3–15)

 

Mózes (2Móz 2:11–15)

 

Dávid (2Sám 11–18)

 

Péter (Mt 26:69–75)

 

Júdás (Mt 27:3–5)

 

„Lélekben élhettek, járhattok, teremhetitek a Lélek gyümölcseit, és betölthet Isten egész teljessége. Akkor majd a világosság élő csatornái lesztek, életetek el lesz rejtve Krisztussal együtt az Istenben” (Ellen G. White: Manuscript Releases, 4. kötet, 49. oldal).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

  1. Beszéljük meg a csoportban, hogy mit jelent meghalni az énnek, és új életet élni Krisztusban! Mondjuk el saját tapasztalatainkat! Hogyan változtatott egy-egy személy az életünkön? Milyen tanácsot adnánk annak, aki keresztény akar lenni, de bevallja, hogy eddig nem volt tapasztalata Istennel?

  2. Miért olyan fontos Krisztus engesztelő áldozatára gondolni, miközben igyekszünk ugyan vágyainkon uralkodni, mégis hibázunk és engedünk bűnös vágyainknak?

  3. Látunk-e utalást környezetünkben az emberiség bukott állapotára? Bizonyos korlátokat természetesen nem léphetünk át, mégis tehetünk-e azért valamit, hogy csökkentsük a kárt az emberek életében?

 

Miért?

„Isten sohasem vezeti gyermekeit másképpen, mint ahogy ők maguk is választanák, ha látnák kezdettől a véget, és fel tudnák fogni, hogy milyen dicső az a cél, amit Isten munkatársaiként megvalósíthatnak” (E. G. White A nagy Orvos lábnyomán, 346. old.).

Az Úr legbensőbb gondolatainkat is hallja, kéréseinket is teljesíti. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy abban a pillanatban, amikor mi elgondoljuk vagy szeretnénk. Olyan váratlan helyzetekben és időpontokban kapunk választ, amikor már úgy érezzük, nem is teljesedik, amit kértünk.

Nagy családban élek, és sokszor éreztem, hogy Isten milyen sok nagyobb tragédiától mentett meg. Azután egyszer váratlanul ránk tört a baj. Nővérem orvosi hiba következtében egyik pillanatról a másikra súlyos állapotba került. Az életmentő műtétet végrehajtó orvos csak annyit tudott mondani, hogy „emberileg mindent megtettem, de ígérni semmit nem tudok”. Szinte önkívületi állapotban, zokogva könyörögtem Istennek a csodáért, hogy gyógyítsa meg a nővéremet. Öt nappal később az orvos szerint javult az állapota. Végtelenül hálás voltam Isten után az orvosnak is, és mindenképpen szerettem volna megajándékozni a Jézus élete című könyvvel, de bizonyos okok miatt nem tehettem, csak annyit mondhattam, hogy „mindig imádkozni fogok a doktor úrért”. Testvéremet az elmúlt öt évben négyszer műtötte ugyanaz az orvos, így mára teljesen meggyógyult. Én azóta is imádkoztam orvosáért és azért, hogy valahogy beszélni tudjak neki Istenről. Sokáig úgy tűnt, hogy nem történik semmi.

Egy évvel ezelőtt az egyik kedves ismerősöm súlyosan megbetegedett. A betegséget mindig tragédiaként éljük meg, és minden betegség az is. Mindannyiunkat elérhet a baj, de Isten még az ilyen helyzetekben is meglepő módon éreztetheti szeretetét úgy a beteggel, mint a környezettel. A beteg asszony, aki az ország másik részén lakik, szintén a nővérem kezelőorvosához került. Véletlen lenne? Nem hiszem! A hosszadalmas és fájdalmas kezelések idején azonban alkalma volt Isten szeretetéről, jóságáról elbeszélgetni az orvossal, és ajándékba adta neki a Jézus élete című könyvet. A kezelések félidejében azután fizikai és lelki ereje is csökkent, erős hite helyett inkább a csüggedés és a félelem látszott rajta. El is mondta az orvosának: – félek doktor úr, az az igazság. – Ön fél? – kérdezte meglepetten az orvos. – A könyvben, amit magától kaptam nincs szó arról, hogy Jézus félt volna. Ne féljen, hiszen tudja, hogy kiben hisz!

Kedves ismerősömmel együtt határtalan hálával köszöntük meg Isten különös gondviselését. Öt éve nem is gondoltam volna, hogy bajba jutott barátnőmön is segíthet az orvos, akiért akkor imádkozni kezdtem, és majd éppen ő lesz az, aki át tudja adni a könyvet az orvosnak, amit neki szántam. Nincsenek véletlenek! Biztosan egyre több miért? kérdésre kapjuk meg a választ, ha kitartóak vagyunk, amikor azt érezzük, hogy valakiért imádkoznunk kell! Isten meghallgatja az imákat, és különös módon tapasztalhatjuk gondviselését!

„Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek kívánságát; kiáltásukat meghallgatja, és megsegíti őket” (Zsolt 145:18–19).

Kovács Zsuzsa