TANÍTÓI MELLÉKLET

4. tanulmány  −  2005 július 16 - 22.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

JÉZUS,  A VÁGYAINK URA

ALAPIGE: 1János 2:17

A TANÍTÓ CÉLJA

  1. Bemutatni, hogy Isten olyan természetes vágyakkal teremtette az embert, amelyek örömtelivé teszik az életet.

  2. Bemutatni, hogyan váltak az emberi vágyak bűnös élvezetek eszközévé.

  3. Kiemelni, hogyan rendelheti alá vágyait a hívő ember Isten akaratának.

A TANULMÁNY VÁZLATA

I. KEZDETBEN (FIL 2:13)

  1. Hogyan teremtette meg Isten Ádámot és Évát? Milyen természetes vágyakat ültetett beléjük?

  2. Hogyan tette teljessé az életüket a föld?

II. A BŰN KÖVETKEZMÉNYEI (RÓM 7:8)

  1. Hogyan befolyásolja a bűn a természetes vágyakat? Hogyan hatnak most az életünkre a földi dolgok, amelyekkel eredetileg Isten az örömünket akarta biztosítani?

  2. Hogyan igyekszik Sátán befolyása alá vonni akaratunkat érzékeinkre ható csábításai által?

III. ISTENNEK ALÁRENDELT AKARAT (GAL 5:16)

  1. Milyen példát adott Jézus az engedelmességre (Mt 4:1–11; 26:36–44)?

  2. Az Úr azt kéri, hogy szentek legyünk, mint ahogy Ő is szent. Hogyan lehetünk szentek?

ÖSSZEFOGLALÁS

Isten természetes vágyakkal teremtette meg az embert – a bűn következtében viszont kialakult a bűnös kívánság. Ha Lélekben járunk, az Úr erőt ad, hogy el tudjunk fordulni a bűnös kívánságoktól; képes uralni vágyainkat.

MAGYARÁZAT

Vágyaink Ura

Az ember növekedése, fejlődése során a vágyak előbb alakulnak ki, mint a rajtuk való uralkodás képessége. A csecsemők például mindent szopogatni akarnak, amit csak a szájukhoz tudnak húzni, a kisbabák mohón nyúlkálnak a színes tárgyak után, a tipegő gyerekek pedig bátran tanulják a járást. A felsorolt példákban az ösztön késztet a fejlődésre, a vágyak fejlődéshez vezetnek.

A növekedés során a szülők feladata olyan környezetet biztosítani, amelyben a baba biztonsággal megérinthet, megfoghat mindent, ami csak a látókörébe kerül. Sokszor meg is dicsérik a kicsit, hiszen anyu és apu jól tudja: gyermekük olyan alapvető képességeket sajátít el és gyakorol, amelyek növekedését segítik elő.

A szerencsésebb gyermekeket két szülő oltalmazza a folyamat során, amíg a belső késztetésnek engedve gyakorolják a fejlődéssel járó feladatokat. A szülők óvatosan, tapintattal tanítják meg a kicsiknek, mit lehet és mit nem lehet megfogni, a szájukba tenni. A gyermekek megtanulják a szeretet értékes ajándékaként fogadni a tanítást, és megtanulják önmagukat is szeretni azzal, hogy egyre inkább ugyanolyan gonddal irányítják saját tetteiket. Megtanulják tudatos önuralommal védeni magukat, mert szüleik is oltalmazták őket.

Vannak kevésbé szerencsés családok is, ahol egy szülő viseli az összes terhet, vagy talán a gyermeki ösztönök megrémítik a szülőt. Esetenként a szülő érzelmileg éretlen arra, hogy szeretettel védelmezze gyermekét. Néha az érzelmileg sérült és riadt szülők a félelem eszközével akarják gyermeküket irányítani. Kiabálnak, hogy meggátolják gyermekük ösztönből fakadó tetteit ahelyett, hogy éppen az adott helyzethez illően, szeretettel oltalmaznák. Emiatt a kicsiben félelem, idegesség alakul ki vágyai miatt. Nem tudja, mit tehet meg és mit nem. Nagyon nehéz megtanulni a helyes önkontroll finom árnyalatait, ha nem áll mellettünk a szülő, aki a kezében tartaná a dolgokat!

Máskor az önuralommal kapcsolatos problémák a szülőktől teljesen függetlenül lépnek fel. Betegség vagy stressz is gátolhatja a fejlődését. Nehéz úgy megtanulni, milyen jó elérni egy színes tárgyat, ha a kezet infúziós cső vagy kötés rögzíti. Nehéz megtanulni járni, ha a lábak nem működnek az aggyal összhangban.

Jézus jó hírt mond minden ösztönökre ható rendellenességgel küzdő embernek – függetlenül attól, hogy milyen örökséget cipel. Ha Krisztusban vagyunk, nem az üdvözít, hogy mennyire jól tudjuk ösztöneinket uralni, és nem kárhozunk el azért, mert már többször elveszítettük az önuralmunkat. Jézus segít, hogy újjászülessünk, és a szerető Isten jelenlétében megtanuljuk, hogyan tegyünk rendet a tőle kapott ösztönök terén, és hogyan éljünk helyesen ösztöneinkkel. A múltunk nem határozza meg szükségszerűen, hogy miként viselkedünk a jövőben. Ha Krisztusban élünk, új lehetőségek tárulnak fel előttünk, és Isten kegyelmének ereje által más, jobb döntéseket hozhatunk. Új döntéseink nem csak életre, hanem örök életre vezetnek.

Jézus felajánlja, hogy közbelépése által megváltoztatja, amit az emberek nemzedékről nemzedékre adtak át egymásnak. Ha Isten velünk van, akkor nem szükségszerű, hogy az atyák bűne határozza meg sorsunkat. Amikor szülők térnek meg és születnek újjá, esélyt kapnak arra, hogy megszakítsák az önpusztítás elkerülhetetlennek tűnő folyamatát. Amikor nagyszülők születnek újjá, mind gyermekeiknek, mind unokáiknak meg tudják adni azt a gondoskodó útmutatást, amelyben nekik talán sosem volt részük, és amit azelőtt nem tudtak megadni szeretteiknek.

Isten népén keresztül juttatja kifejezésre szeretetét, az újonnan megtért hívő pedig ezt hálával fogadja. E két tényező együtt új életmód megismerésére és a keresztényi élet fejlődésére teremt lehetőséget. Énünkben az újjászületett hívő ember lelki vágyainak gondozása nagyobb tapintatot kíván, mint vér szerinti gyermekeink nevelése, mégpedig azért, mert minden ismeretet újból el kell sajátítani. Az embert korábban gúzsba kötő félelmek a hitben feloldódnak, és új távlatok nyílnak előttünk. Természetesen lesznek korlátok is, de ezek a korlátok szeretetből, nem pedig félelemből fakadnak. A káros szenvedélyek, eltévelyedések a múlt homályába vesznek. Az önpusztítás rabláncait örökre lerázza az ember, és lehetőséget nyer a szabad életre.

Ehhez őszintén kell várnunk Isten ajándékait, amelyek Krisztus testének épülését szolgálják, hogy a test egésze jól működjön. Isten ajándéka, hogy az új hívők közül egyesek apostolok, próféták, tanítók lesznek, mások csodákat tesznek, bátorítanak, vezetik a közösséget, vagy különböző nyelveket ismernek (1Kor 12:28–29). Jó, ha Isten családjában az ember szeretne minél többet tenni. Isten nem akarja, hogy bárki is elnémítsa tőle kapott ajándékait, inkább bátorít: fejlesszük magunkat. A zsoltáríró elmondja, hogy Isten örömét leli abban, ha megadja, amit kérünk (Zsolt 145:16–19). Nem is csoda, hiszen Ő teremtett vágyakkal, és tudja, milyen öröm, ha megkapjuk, amire vágyunk. A zsoltáríró így fogalmaz: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit” (Zsolt 37:4).

A hívők közösségében új családra lelünk. Fontos, hogy e család részeként megtanuljunk a keresztényi élet útján járni. Nagyszerű ez a lehetőség, reménnyel tölti el a hívő embert. Ha engedjük, hogy Jézus uralkodjon vágyaink felett, új élet kezdődik.

A TANULMÁNY ELMÉLYÍTÉSE

Tanulmányozásra: Róm 6:1–7; 8:1–4; 2Kor 5:16–21; 1Pt 1:13–16; 1Jn 1:8–2:2

  1. Isten tökéletesnek teremtette az embert, és olyan környezetbe helyezte, ahol mind az öt érzékszerve – látás, hallás, ízlelés, érintés és szaglás – gyakori ingereknek van kitéve. Miért vagyunk leginkább hálásak az Úrnak?

  2. Attól kezdve, hogy ősszüleink nem juthattak többé az élet fája közelébe, az Istentől kapott és javunkat szolgáló vágyak, kívánságok eltorzultak. Az egyszerű örömök mértékletes élvezete helyett az emberek szélsőségekbe esnek az étrend és az életstílus terén egyaránt. Említsünk néhány olyan dolgot, amelyet Isten áldásul szánt, de az emberi túlzás miatt mára átokká vált!

  3. „Ha Lélek szerint élünk – írja Pál – Lélek szerint is járjunk” (Gal 5:25). Jó tanács ez azoknak, akiket megkísért a gondolat, hogy minden élvezetet meg kell tagadniuk magunktól. Vannak, akik olyan túlzásba esnek, amelynek semmi köze a Jézus által előírt önfegyelemhez. Olvassuk el Kol 3:20–23 verseit! Milyen mai helyzetre vonatkoztathatjuk Pál tanácsát?

  4. Előfordult már, hogy valamilyen szokásnak, vágynak engedtünk – jó szándékkal ugyan –, de végül rá kellett döbbennünk: szokásunk, ill. vágyunk erősebben hatalmában tart, mint gondoltuk volna? Mit tettünk a szabadulás érdekében? Hogyan segített az Istennel való kapcsolat?

  5. „Legyetek szentek teljes életetekben” – írta Péter (1Pt 1:15). Szent annyit jelent: különleges célra elkülönített. A szombat szent, pihenésre és istentiszteletre elkülönített nap. Isten milyen különleges célra különített el minket?

SZEMÉLYES BIZONYSÁGTÉTEL

Gyakran elhangzik, hogy az ember vétekben fogantatott (Zsolt 51:7). Mintha folyamatos bűnös viselkedésünket így akarnánk mentegetni: „Nem tehetek róla, én ilyen vagyok.”

Pedig ha Isten gyermekei vagyunk, inkább 2Kor 5:17 versét kellene idéznünk. Ha újjászülettünk, nincs többé jelentősége annak, hogy vétekben fogantattunk. Inkább arra kellene törekednünk, hogy Jézussal élve életünket napról napra kérjük: rajzolja ki bennünk az isteni képmást.

Bizonyságtételünk értelmetlen, amíg őszintén nem vágyunk erre. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a keresztényi élet nem folytonosan felfelé ívelő fejlődés, hanem teljes átalakulás, amelynek különböző szakaszai párhuzamosan zajlanak. Ne gondoljuk, hogy addig nem tehetünk semmit másokért, amíg mi magunk tökéletessé nem váltunk! Először is, soha nem érezhetjük magunkat tökéletesnek, másodszor pedig, miközben másokért munkálkodunk, mi magunk is növekszünk lelkiekben.

Mikor még bűnösök voltunk, Jézus meghalt értünk. Hasonlóképpen mi is induljunk el, és tudassuk az emberekkel, hogy Jézus értük is meghalt! Természetes, hogy amikor valaki megtér, azt az embert tekinti példaképének, aki Jézushoz vezette. De mivel emberek vagyunk, előbb vagy utóbb csalódást okozunk másoknak. Rendkívül fontos folyamatosan Jézusra mutatni, hogy mi alább szálljunk, Ő pedig növekedjen. Csak ekkor lehetünk eredményes bizonyságtevők, függetlenül attól, hogy még nem minden tökéletes az életünkben. Nem kell tökéletessé válnunk ahhoz, hogy őszintén bizonyságot tegyünk a tökéletes Istenről!

GYAKORLATI ALKALMAZÁS

Gondolatébresztő: A hasznos és szép dolgok létrehozásához szükséges tehetséget Isten táplálta minden emberbe, mi pedig zenét szerzünk, művészi alkotásokat hozunk létre, pompázatos kerteket alakítunk ki és ételkölteményeket készítünk. Beszélgessünk arról, hogy ki mit szeret a legjobban csinálni! Miért öröm valamit alkotni, elkészíteni? Isten látta, hogy minden, amit teremtett „ímé igen jó” (1Móz 1:31). Mennyiben befolyásolja az Istenhez fűződő kapcsolatunkat az a tudat, hogy gyönyörködött bennünk, miután megalkotott? Beszéljünk arról is, mit vár el tőlünk az Úr, milyen terve van az életünkkel!

GONDOLKOZZUNK RAJTA!

  1. Isten szent vágyakkal teremtett. A bűneset következtében e vágyak helyét egészségtelen, gyengítő, sőt egyenesen romboló vágyak vették át. Hálásak lehetünk Istennek, hogy nem kell mindenképpen kudarccal végződnie sem az emberiség történetének, sem a mi életünknek! Választhatjuk azt, hogy elfogadjuk Jézust, és „ezután ne szolgáljunk a bűnnek” (Róm 6:6). Gondoljuk át, mit jelent ez a szabadság napi szinten, a gyakorlati életben! Mit változtatunk az életünkön, ha még a szabadidőnk felett is Isten uralkodik?

  2. Ha az életünkről gondolkozunk, általában hibáink jutnak először eszünkbe. Idézzük fel az elmúlt hét eseményeit! Egy-egy rossz döntéshez vagy elmulasztott lehetőséghez érve mondjuk el 1Jn 2:1 versét egyes szám első személyben: „Van Szószólóm az Atyánál!” Hogyan változik a kudarcélmény győzelemre az imában eltöltött csendes percek alatt?

GYAKORLATI KÉRDÉSEK

„Felövezvén elmétek derekait” (1Pt 1:13). Írjuk fel 1Pt 1:13–16 verseit egy könyvjelzőre, és tartsuk magunknál! Hogyan hat a napirendünkre, ha kívülről megtanuljuk a bibliaverset, és elgondolkodunk az értelméről? Idézzünk fel olyan bibliai történeteket, mint pl. Kainé, Mózesé, Dávidé, Péteré és Júdásé! Milyen gyakorlati tanulságot vonhatunk le sikereikből és kudarcaikból?