TANÍTÓI MELLÉKLET

13. tanulmány  −  2005 június 18 - 24.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

FELTÁMADT

A tanulmány célja

  1. Hangsúlyozni Jézus halálának fontosságát.

  2. Bizonyítani Jézus feltámadásának történelmi valóságát.

  3. Aláhúzni Jézus feltámadásának és mennyei szolgálatának fontosságát.

A tanulmány vázlata

I. A temetés (Ésa 53:9; Mk 15:45)

  1. Jézus temetését megjövendölte az Ótestamentum.

  2. A tény, hogy Jézus el lett temetve, bizonyítja halála valóságát.

  3. Halála szükséges volt az engesztelés megvalósításához.

II. Az üres sír (Mk 16:1-8)

  1. Az asszonyok voltak az elsők, akik a feltámadásról értesültek, tény, amelyet az első századok keresztényei nem fogadtak el, mivel a nők lenézett elemei voltak a társadalomnak.

  2. A tény, hogy az asszonyok üresen találták a sírt, igazolja a beszámolók igazságát.

  3. Fontos megfigyelnünk, hogy Jézus nem vette figyelembe a társadalmi előítéleteket, sem feltámadásakor, sem pedig földi élete során.

III. Feltámadott (Mk 16:9-18)

  1. Márk és a többi evangélista részletesen ír a feltámadt Krisztusról.

  2. Az evangélisták leírásai különböznek egymástól, de ugyanakkor kiegészítik és igazolják is egymást.

  3. A feltámadás biztosít minket Jézus további gondoskodásáról népe iránt.

Összefoglalás

Ahhoz, hogy Jézus feltámadjon, meg is kellett, hogy haljon. Átment mindazon, amit halálnak nevezünk, beleértve a balzsamozás és a temetés szertartását is. Mindezek a tények bizonyítottak, akárcsak a feltámadása. Mivel a sír üres, tudjuk, hogy Jézus él, és a mennyei szentélyben közbenjár az érdekünkben, egészen második eljöveteléig.

Magyarázat

Márk evangéliumának utolsó két fejezete tele van erőteljes hatású, a mozgásra, cselekvésre, az események folyamatára utaló kifejezésekkel, mondatokkal: „Elvivék és átadák Pilátusnak” (Mk 15:1); „és megfeszítvén Őt, eloszták az Ő ruháit” (24); „Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét, és a Templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada” (27-38); „begöngyölé a gyolcsba és elhelyezé egy sírboltba” (46); „feltámadott, nincsen itt” (16:6); „menjetek el” (7). Ezekből a mondatokból a következők derülnek ki: 1) Jézus valós személy volt, aki Augustus császár idején született (Róm 2:1), és Pontius Pilátus idejében szenvedett és halt meg. 2) Jézust halálra ítélték, majd meghalt, mivel magára vette bűneinket, élettelen testét pedig sírba helyezték. 3) A Templom kárpitjának kettéhasadása az ótestamentumi áldozati rendszer végét jelezte, Jézus halála lévén az utolsó bűnért való áldozat. 4) Jézus feltámadt a halálból, elnyervén a halál feletti győzelmet. 5) A feltámadt Jézus küldetéssel bízta meg követőit.

Ezen a héten Jézus halálának és feltámadásának valóságáról, valamint a Tőle kapott megbízatás teljesítésének sürgősségéről fogunk tanulni.

I. Krisztus halálának valósága

A szkeptikusok azt az elméletet agyalták ki, hogy Jézus voltaképpen nem halt meg egészen a kereszten. Azt állítják, hogy mindössze elájult, és a sírban visszanyerte eszméletét. Eme elméletek miatt, illetve amiatt is, hogy Krisztus halála a keresztény hit központja, szükséges kijelentenünk, hogy Jézus a szó legnemesebb értelmében meghalt. Az evangéliumoknak Jézus temetéséről szóló beszámolói tehát nagyon fontosak.

A temetésben értékes segítséget nyújtott arimathiai József, a Szanhedrin egyik tagja, tehetős írástudó és lelkes tanítvány (Mk 15:43). A tény, hogy a Szanhedrin az ártatlan Jézus elítélése végett áthágta a törvényt, valamint a kereszt körül lepergő események mélyen meghatották József lelkét. A várakozás nem számított megoldásnak a számára, bátran meg kellett tennie a döntő lépést. Eltemette újonnan megtalált Urát. Egy igazi tanítvány mindig meg fogja találni az utat hitének kifejezésére: „Krisztus meghalt értem!”

II. „Föltámadott” (Mk 16:6).

Ez a legjelentőségteljesebb szó, amit valaha ember kiejthet. A menny egy különleges küldöttjétől származott, és az üres sírra, a feltámadt Jézusra és Istennek a gonosszal való kozmikus küzdelemben aratott győzelmére utalt. Feltámadás nélkül nincsen evangélium, az evangélium pedig abban áll, hogy „Krisztus meghalt a mi bűneinkért... és eltemettetett, és feltámadott a harmadik napon az Írások szerint” (1Kor 15:3-4). Pál továbblép érvelésében: „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is... Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek – még bűneitekben vagytok” (1Kor 15:14.17).

Akárcsak a másik három evangélista, Márk is említ néhány asszonyt, akik jelen voltak Jézus keresztre feszítésekor, temetésekor és feltámadásakor, beleértve Mária Magdalénát is, aki a legkevésbé örvendett tiszteletnek közöttük. És valóban az asszonyok voltak, akik utolsókként távoztak a keresztre feszítés színhelyéről, ők látták meg először a feltámadt Urat, és ugyancsak ők kapták meg elsőkként a felhatalmazást, hogy menjenek el, és vigyék hírül mindenkinek Jézus feltámadásának hírét (Mk 16:7). Egy olyan korban, amikor a nők saját magukról is rossz véleménnyel voltak, a férfiak pedig megvetették őket, a menny megtisztelő ajánlatot tett nekik: megbízta őket, hogy másokkal is megosszák a nagy hírt.

Az asszonyok vasárnap korán reggel kimentek a sírhoz illatos olajjal és balzsammal felszerelve, és igencsak meglepődtek, amikor a sír száját nyitva találták (Mk 16:3). A hatalmas kő félre volt tolva egészen. Vajon tudatossá vált bennük, amit Jézus mondott egyszer, hogy tudniillik a hit hegyeket mozdíthat ki a helyéből (Mk 11:23)? Nos, ezek az asszonyok nem veszítették el a hitüket. Egyenesen a sírhoz mentek, és az óriási sírkövet félretolva találták, a sírt pedig üresen: „Mivelhogy lehetetlen volt neki attól (a sírtól) fogva tartatnia” (Csel 2:24).

Az üres sír üdvösségünk garanciája. „Jézus ellenségei egy őrt állíttattak a sír elé, hogy nehogy a tanítványok ellopják Jézus tetemét. Jézus barátainak azonban azért kellett őrt állniuk, hogy nehogy valamelyik ellensége visszavigye Őt a sírba” (Herschel H. Hobbs, An Exposition of the Gospel of Mark, 257).

III. A küldetés, melyet a feltámadt Jézus adott

Márk evangéliuma egy az örömhírre való utalással kezdődik, és a tanítványoknak az evangélium világszéles hirdetésére való megbízatásával fejeződik be. Nem egy közönséges megbízatás ez. Krisztus feltámadása a kiindulópontja eme örömüzenet hirdetésének.

A megbízatás minden tanítványnak szól. A feladat nemes: a feltámadt Jézus evangéliumának hirdetése minden népnek (lásd Mt 28:19-2). Egy határok nélküli közösséget alapítani, egyetlen egy Urat és hitet vallani, egyetlen egy reménységet táplálni: ezek azok a célok, amelyeket el kell érnünk. Ígéretünk van arra, hogy soha nem leszünk egyedül e küldetés teljesítésében. A mennybe felemeltetett, és az Isten jobbján helyet foglaló Krisztus együtt fog dolgozni velünk (Mk 16:19-2). Aki elküldött minket, erőt is ad küldetésünk elvégzésére.

A tanulmány elmélyítése (Mk 15:42 – 16:2; Lk 24:13-32; Jn 20:1-18)

  1. Szerinted milyen jelentősége van annak, hogy Jézust az előkészületi nap – a péntek – alkonyán temették el, és a szombati nap, a nyugalomnap minden óráját a sírban töltötte? Mit fed fel ez az egybevágóság a szombat szerepéről?

  2. Jézus minden cselekedetének jelentése, mondanivalója van. Milyen jelentősége van annak, hogy az asszonyok voltak az elsők, akik az üres sírról másoknak beszéltek? Mi a nők szerepe ma az egyházban?

  3. A feltámadás után Jézus többször is megjelent a tanítványok előtt, különböző körülmények között. Szinte mindig meglepetésszerűen jelent meg, értesítés nélkül, majd titokzatos módon távozott. Mintha csak azt akarta volna ezzel mondani, hogy soha nem tudhatjátok, hol láttok meg legközelebb, de azt is, hogy mindig közel leszek hozzátok. Mikor vagy a leginkább tudatában Jézus közelségének, a Szentlélek munkájának köszönhetően? Mit érzel a jelenlétében?

  4. Márk evangélista írta: „Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az Igét a jelek által, amelyek követik vala” (16:20). Milyen „jeleket” tartanának meggyőzőeknek gyülekezeted tagjai?

  5. Számtalan próbálkozás létezik Jézus életének, halálának és feltámadásának megkérdőjelezésére. Semmi sem nyújthat nagyobb hitelességet, mint a tanítványok bátorsága. Századok folyamán életüket kockáztatva, mártírhalált halva hirdették a világnak az üzenetet: „Krisztus feltámadt!” Te hogyan hirdeted ezt az üzenetet? Gyülekezeteink hogyan lehetnének hatékonyabbak eme üzenet hirdetésében?

Személyes bizonyságtétel

Sokan tanulmányozták saját családfájukat, évekig kutatva családjuk eredete után. Temetőket és levéltárakat látogattak meg őseik után kutatva. Hosszú, körülményes folyamat ez, de számos elégtétellel kecsegtető, mint például a hovatartozás érzésének, tudatának a megtalálása.

Hetedik napot ünneplő adventistákként lehetőségünk van segítenünk a körülöttünk élőknek megtalálniuk életük egyetlen biztos alapját, Jézus Krisztust. Bizonyítékként rendelkezünk Jézus üres sírjával, és Urunk feltámadásának tényével. Hogyan maradhatnánk ki az üdvösség üzenete hirdetéséből? Ha nem hirdetjük az evangéliumot, milyen kapcsolatban vagyunk az Atyával? Amikor igazán Jézust követjük, nem tehetjük meg, hogy ne osszuk meg másokkal is élete történetét.

Jézus földi életútjának utolsó nyughelye üres, és éppen azért, mert üres, örök életünk lehet a mennyben Jézus Krisztus és az Atya mellett! A Megváltó feltámadt és él, hogy mi is élhessünk. Hidd ezt teljes szívedből, hogy a körülötted élők rájöjjenek, mit jelent egy feltámadt Megváltót szolgálni.

Alkalmazás

Egy zsidó katona el kezdett járni egy keresztény gyülekezet istentiszteleteire, és Krisztus jelleme és tanításai mély benyomást gyakoroltak rá. Kissé zavartan felkereste a rabbit, és megkérdezte: „Rabbi, a keresztények azt mondják, hogy Krisztus eljött már Jézus személyében. Te meg azt mondod, hogy még mindig nem jött el?” „Igen”, válaszolta a rabbi. „Jól van”, mondta a katona, „de ha majd eljön Krisztus, a mi Krisztusunk, mi többet fog nyújtani nekünk, mint nyújtott a keresztények Krisztusa a keresztényeknek?”

Elmélkedésre

  1. Dioklécianus egy kőoszlopot emeltetett a keresztények teljes kiirtása emlékére. Dioklécianus azonban nem tudta, hogy Isten tervének útjában semmi sem állhat. Azonosítsd azokat a dolgokat, amelyek a mai kereszténység akadályaiként működhetnek. Mit vár el Isten tőlünk? Azt, hogy üljünk nyugodtan a saját helyünkön, engedvén, hogy az események kövessék a maguk útját, tudván, hogy amúgy sem állhat semmi sem Isten útjába? Vagy pedig vállalnunk kell a felelősséget, hogy Isten képviselői legyünk? Magyarázd meg a válaszodat.

  2. Gondolkodj el, milyen szerepe van Jézusnak a bűnös életében. Miért fontos számunkra, hogy fenntartások nélkül elfogadjuk Őt?

  3. Egy legenda szerint egy férfi futóhomok örvényének rabjává esett. Odajött Konfucius, és ezt mondta: „Hát nyilvánvaló, hogy az ilyen veszélyes helyektől jobb, ha távol tartja magát az ember.” Aztán odajött Buddha is, és ezt mondta: „Legyen ez a rettenetes állapot tanulságul az egész világnak!” Végül eljött Jézus is. A következőket mondta: „Fogd meg a kezem! Kiszabadítalak!”

  4. Jézusnak a bűnös emberért tanúsított együttérzése utolsó leheletéig tartott. Tanulmányozd a Kálvária eseményeit, és sorold fel együtt érző cselekedeteit.

Gyakorlati kérdések

  1. Semmi sem lehet fontosabb Jézus golgotai halálánál. Jézus bűntelen élete, halála és feltámadása olyan érv, amely arra indít, hogy higgyünk fogantatásában és isteni eredetében identitásában. Más szavakkal, az élete tanúbizonyság volt arra vonatkozóan, hogy ki volt Ő voltaképpen. Hogyan élhetsz te is Hozzá hasonlóan? Mondj konkrét példákat. Életünk miként válhat annak bizonyságává, hogy Krisztusban élünk?

  2. „Egyek Krisztusban” – gyakran hallhatjuk ezt a kifejezést. De mit jelent? Hogyan alkalmazható a mindennapi életben? Mondj konkrét példákat arra, hogy mi, bűnös keresztények hogyan tapasztalhatjuk meg a Krisztussal, cselekedeteivel, életéve, halálával és feltámadásával való azonosulást.

  3. „Nem az evangéliumok magyarázzák meg a feltámadást, hanem a feltámadás magyarázza meg az evangéliumokat. A feltámadásba vetett hit nem adaléka a keresztény hitnek, hanem ez maga a keresztény hit” (John S. Whale, Draper’s Book of Quotations for the Christian World). Jézus feltámadásának mely aspektusai nyújthatnak segítséget szeretteid halálának gyászolásakor? Milyen vigasztaló szavakat mondanál egy gyászoló barátodnak?