TANÍTÓI MELLÉKLET

12. tanulmány  −  2005 június 11 - 17.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

JÉZUS kínszenvedése

A tanulmány célja

  1. Hangsúlyozni, hogy vallásos érzelmeink néha félrevezethetnek.

  2. Aláhúzni a tényt, hogy Krisztus, a Tökéletes Ember, Helyettesünkként meghalt értünk.

  3. Rámutatni arra, hogy Krisztus megtapasztalta azt, amit nekünk kellett volna megtapasztalnunk.

A tanulmány vázlata

I. A per (Mk 14:56-61)

  1. Jézus pere igazságtalan és törvénytelen volt.

  2. Jézus isteni természete sértés volt a papok számára.

  3. Egyedül a kegyetlenségéről hírhedt pogány Pilátust érdekelte Jézus megmentése.

II. Jézus szenvedése (Mk 15:16-32)

  1. Krisztus bűnné vált a kereszten, és megélte az Atyától való teljes elszakadás – a második halál – tapasztalatát.

  2. Csakis a lelki szenvedés valósága hatalmazta fel Krisztust, hogy Helyettesünk legyen.

  3. A megváltás kérdésének megértésére tett emberi próbálkozások nem elégségesek.

III. Jézus halála (Mk 15:33-39)

  1. A keresztre feszítés tapasztalata valódi haláltusa volt Jézus számára, aki akkor nem láthatta áldozata sikeres végét.

  2. Agóniája hasonlatos lesz azokéhoz, akik nem fognak üdvözülni.

  3. Testi halála pillanatában Krisztus meg volt győződve Sátán feletti győzelmén.

Összefoglalás

Üdvösségünk megvalósítása végett Jézusnak meg kellett tapasztalnia azt, amit nekünk, elítélt bűnösöknek kellene átélnünk: a végletekig kiélezett kétségbeesést és reménytelenséget. Helyettesünkként olyanná vált, mint mi.

Magyarázat

„Jól tennénk, ha mindennap elmélkednénk Krisztus életéről. Vegyük át pontról pontra, képzeljünk el minden jelenetet, különösen a végsőket! Ha így időzünk értünk hozott nagy áldozatánál, benne való bizalmunk állandósul, szeretetünk elmélyül, Lelke mélyebben áthat bennünket” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 61).

Ezen a héten Jézus életének utolsó három jelenetét fogjuk tanulmányozni: Jézus a Szanhedrin előtt, Jézus Pilátus előtt és Jézus a kereszten.

I. Jézus a Szanhedrin előtt

Jézus pere koncepciós per volt. A jeruzsálemi vallási vezetők arra a következtetésre jutottak, hogy Jézust bűnösnek kell kihozniuk, és meg kell halnia (Mk 14:1). Peren kívül azonban nem végezhették ki. Mózes meghatározta, hogy senkit sem ítélhetnek el bizonyítékok és legkevesebb két, egymással megegyező vallomást tevő tanú hiányában (5Móz 19:15). Bizonyítékuk nem volt ellene, ezért hamis tanúkat kerestek. „Hamis tanúkat állítottak tehát megvesztegetés útján, akik lázadásra való felbujtással vádolták meg Jézust és azzal, hogy külön kormányt igyekezett alakítani. Tanúskodásuk azonban homályosnak és ellentmondónak bizonyult. A kivizsgálás alatt saját állításaikkal is ellentmondásba kerültek” (Jézus élete, 608).

A hamis tanúk közül néhányan kiforgatták Jézus szavait, és azzal vádolták, hogy ezt mondta volna: „Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott” (Mk 14:58).

Látván, hogy nem sokra mennek a hamis tanúkkal és vádakkal, a főpap feltette a mindent eldöntő kérdést: „Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?” (61. vers). Jézus, aki mindaddig hallgatott, megszólalt. Az idő és küldetése fontossága megkövetelte, hogy kitárja a főpap előtt az igazságot: „Én vagyok”, mondta (62. vers). Ezzel nem csak hogy válaszolt a főpap kérdésére, de utalt arra is, aki Mózesnek ezekkel a szavakkal nyilatkozott meg („Én vagyok”). Kijelentése azonnal blaszfémia vádját vonta maga után, és „halálra méltónak ítélték mindnyájan” (64. vers). Ott, ahol nincsen helye az igazságnak, az igazság válik leghamarabb áldozattá.

II. Jézus Pilátus előtt

A Szanhedrin rendelete nem volt elégséges ahhoz, hogy valakit halálra ítéljenek. A római törvény meghatározta, hogy a halálbüntetés ítéletét csakis politikai szerv mondhatja ki. Így hát a papok gyorsan Pilátushoz vitték, hogy ő is igazolja ítéletüket, és jogerőssé tegye azt.

Márk átugrott néhány részletet, amelyet a többi evangélista megemlít: Jézus Annás és Kajafás előtt; a Heródes előtt lefolyó per; Pilátus híressé vált szavai: „Íme az ember!” (Jn 19:5); Pilátus feleségének álma és Pilátus tévedése a döntés meghozatalában. Ehelyett a részletek helyett Márk azonban a probléma lényegét tárja fel: „És erősen vádolják vala Őt a főpapok” (Mk 15:3). Lukács a vádak közt adócsalást, hazaárulást és, mai szóval élve: terrorizmust említ (Lk 23:1-2). Pilátus azonban semmilyen vétket nem talál benne. Mivel viszont a nép kedvében is szeretett volna járni, felkínált nekik egy alternatívát: „Kit bocsássak el néktek: Jézust vagy Barabást?” (lásd Mk 15:6-12). Ez a megborzongató választási lehetőség ma is érvényben van. Kit válasszunk? Jézust vagy Barabást? A Béke Hercegét, akinek országa szeretet és kegyelem, vagy a politikai lázadót, akinek múltja erőszak, rablás és gyilkosság? Isten országa, vagy a gonosz országa? A néptömeg döntött, Pilátus meg jóváhagyta.

III. Jézus a kereszten

A kereszt nem volt bírói tévedés. Nem egy szerencsétlen ember szerencsétlen malőrje. Nem. A kereszt Isten bűnösök iránt érzett szeretetének legértékesebb megnyilatkozása volt (Róm 5:8). Ez volt az Isten által választott egyetlen út az ember megmentésére. A kereszt által „Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek Igéjét” (2Kor 5:19). Krisztus helyettesített minket a kereszten, és megtapasztalta helyettünk a halált. „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk” (1Pt 2:24).

Választván a kereszthalált a bűn legyőzésére, Krisztus diadalmaskodott úgy a halál felett, mint Sátán felett is. Krisztus által lehetségessé vált az örök élet.

A rómaiak? A zsidók? A zsidó vallási vezetők? Egy józan ítélőképességét vesztett tömeg? Pilátus? A kérdés a világtörténelem talán legérzékenyebb talánya, mivel azok, akik Krisztus nevének hordozói, szenvedést és halált hoztak több millió emberre, akiket bűnösöknek ítéltek meg. Ki ölte meg tehát Krisztust? Elég, ha a tükörbe nézünk, és megkapjuk a választ. Mi öltük meg őt, én és te, az én bűneim és a te bűneid. „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róm 5:8). „Az emberek bűne súlyosan nehezedett Krisztusra, és Isten bűn miatti haragjának a tudata összetörte benne az életet” (Jézus élete, 593).

A tanulmány elmélyítése (Ésa 53; Mk 14:53-65; 15:1-41)

  1. „Hasznos lenne számunkra, ha naponta legalább egy órát arra szánnánk, hogy Jézus életéről elmélkedjünk. Vegyük át pontról pontra, képzeljünk el minden jelenetet, különösen a végsőket!” (Jézus élete, 61). Mi a legmeghatóbb számodra Jézus élete utolsó részéből? Mi a legsokkolóbb? Mi a legmegrendítőbb?

  2. Senki előtt nem titok, hogy tartózkodóak vagyunk a változás iránt. E heti tanulmányunkban láthattuk, hogy Izrael vallási vezetői egészen a nevetségesség határáig leereszkedtek, csakhogy megvédjék pozíciójukat és elérjék céljukat. Nem kellett volna nekik is elfogadniuk Isten kinyilatkoztatásait? Mit utasítottak ők el? Mit veszítettek el? A mi esetünkben a változás iránti tartózkodás milyen módon vihet a lelki vakság helyzetébe? Milyen eszközöket kellene Istennek alkalmaznia ahhoz, hogy kiemeljen minket az önmegelégedés állapotából?

  3. A keresztények többsége számára Pilátus egy megvetett személy, aki képtelen volt határozottan kiállni az igazság mellett. Képzelj el egy jelenetet, amelyben nehéz, vagy akár lehetetlen lenne ellenállnod a közvélemény nyomásának. Milyen lelki erőforráshoz folyamodnál?

  4. Jézus megaláztatása és megöletése megmutatja, mennyire hihetetlenül messze volt képes elmenni Isten az elveszett emberiség megmentéséért. Hálánk kifejezésének mely módját értékelné a legjobban Jézus? Milyen bibliaszöveggel fejeznéd ki iránta való hűségedet?

Személyes bizonyságtétel

Krisztus meghozta a legnagyobb áldozatot, amelyet valaki meghozhat: életét adta a keresztfán értünk, az egész emberiségért. A Megváltó arra kér, hogy kövessük példáját: „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (Jn 15:12-13).

Nap mint nap, férfiak, asszonyok és gyermekek megkapják az élet ajándékát azoktól, akikben van annyi törődés irántuk, hogy még életüket is készek feláldozni. Egy szervi átültetés lehetővé teszi a kisgyermeknek, hogy eljátszadozzék kiskutyájával, amellyel még soha nem játszott; egy fiatalasszony, akibe új szívet ültetnek át, újra anyja lehet gyermekeinek; egy más embertől kapott vese megsegít egy nagytatát, hogy utazzék, és meglátogathassa unokáját… és tovább sorolhatnánk a példákat. Az alábbiakban azonban egy olyan esetet mutatunk be, amelyet Krisztus lelkülete hatott át.

Egy négytagú család szabadságát tölti Olaszországban. Egy este, minden ok és magyarázat nélkül valaki tüzet nyitott a család autójára. A kisfiút találat érte, és meghalt. Habár a veszteség okozta fájdalom tetőfokán voltak, mégis volt erejük a más javára is gondolni. Fiuk testi szerveit odaadományozták mások életének megmentésére. Mennyire csodálatos példája ez a szeretetnek és együttérzésnek! Ahelyett, hogy erőszakos megnyilvánulások közepette fájdalmát fejezte volna ki, ez a család kimondhatatlan áldásokat szerzett más családoknak, szeretteik egészségének helyreállításáért. Ez a cselekvő kereszténység! Ez az emberiséget megérintő emberiség, mely az Atya példáját követi, aki egyszülött Fiát adta a Föld bűnöseiért.

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16).

Alkalmazás

„Dwight L. Moody mondott el egy alkalommal egy történetet egy fiatalemberről, aki nem volt hajlandó Napóleon hadseregében szolgálni. Amikor besorozták, egy önkéntes vállalta, hogy elmegy helyette. A helyettesítés megtörtént, és néhány hónap múlva az önkéntes életét vesztette a csatamezőn.

Ezt követően a katonaságot kerülő fiatalembert tévedésből újfent behívták. Nem vihettek el! – mondta a tiszteknek. Hiszen én halott vagyok. Életemet vesztettem a csatatéren!

A besorozási rendeleten azonban az ő neve volt, igaz, hogy az őt helyettesítő, az azóta életét vesztett katona neve is ott szerepelt az ő neve mellett.

Az ügy végül a császár elé került. Miután alaposan megvizsgálta a bizonyítékokat, ezt mondta Napóleon: Egy helyettesítés nyomán ez az ember nemcsak hogy harcolt, de életét is adta a hazáért! Senki sem halhat meg kétszer, a törvénynek tehát semmilyen hatálya nincs erre az emberre!” (Bible Illustrator – Parson’s Technology).

Elmélkedésre

  1. Jézus meghalt a kereszten, kifizetvén bűneink árát. Elengedhetetlen része volt a kereszt a megváltási tervnek? Elégséges lett volna Krisztus halála akkor, ha nem a keresztfán, hanem valami más halálnem által következett volna be? Például természetes halál vagy öngyilkosság következtében? Magyarázd meg a válaszodat.

  2. A vallási és politikai vezetők kezében volt Jézus sorsa. A mai vallási elöljáróknak bizonyos mértékben hatalmuk van embereket előléptetni, de ugyanakkor a hatalomtól eltávolítani is. Milyen szerepe van a Szentléleknek, Isten Igéjének, az egyházi politikának és szervezeti infrastruktúrájának a helyes döntések meghozatalában?

Gyakorlati kérdések

  1. Még azután is, hogy hosszabb ideig Jézus mellett éltek, a tanítványok kételkedtek Mesterük kilétében. Tedd magad az ő helyükbe. Mit éreztél és tettél volna, látván Jézus halálát? Továbbra is hitted volna, hogy ő a Messiás? Mire lett volna szükséged, hogy száz százalékig biztos légy messiási voltában? Mire van még szükséged ma, hogy elégedett légy Jézussal való kapcsolatoddal?

  2. Jézusnak ecettel elegyített bort adtak, hogy fájdalmát csillapítsák. Elutasította. Teljesen tudatában akart lenni mindennek, ami körülötte történt, érezni akart mindent. Abszolút módon fel akart készülni a Sátánnal való utolsó összecsapásra. Életed mely területén válhat Jézus e példája követendővé?