TANÍTÓI MELLÉKLET

9. tanulmány  −  2005 május 21 - 27.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

UTOLSÓ NAPOK A TEMPLOMBAN

A tanulmány célja

  1. Megmagyarázni, hogy Jézus miért szított ellenségeskedést Jeruzsálemben.

  2. Aláhúzni a tényt, hogy Jézus vádlói tudatában voltak csaló magatartásuknak.

  3. Hangsúlyozni, hogy Jézus még azokért is dolgozott, akik halálra ítélték.

A tanulmány vázlata

I. Jézus és János (Mk 11:30)

  1. Ellenzőitől eltérően Jézus olyan nyelvezetet használt, amely tisztázta a problémákat.

  2. János prófétai ajándéka általánosan elismert tény volt, és ő is a maga során elismerte Jézus tekintélyét.

  3. Jézus ellenségei elutasították az igazság elismerését, még akkor is, amikor szemtől szembe találták magukat vele.

II. A Jézus elleni összeesküvés (Mk 12:13-14)

  1. A farizeusok és a Heródes-pártiak szövetsége világosan szemlélteti Jézussal való ellenkezésük természetét.

  2. Jézus ellenségei hamisan mutatták be Őt, hogy aláássák tekintélyét.

  3. Ez az epizód szemlélteti azon szükségünket, hogy figyelmesek legyünk arra, mit beszélünk, és éberek legyünk, nehogy megcsaljanak mások hízelgő szavai.

III. Becsapós kérdések, őszinte válaszok (Mk 12:18-27)

  1. Jézus számára a Biblia ismerete nem egyenlő a Biblia szavainak szívben történő megnyilatkozásával.

  2. Akárcsak a farizeusok, Jézus hitt a feltámadásban.

  3. A farizeusoktól eltérően Jézus a benne hivőket örök országa örököseinek tekintette.

Összefoglalás

A farizeusok és a többi érdekcsoportok meggyőződtek arról, hogy Jézus a kárukat akarja, következésképpen mindent megtettek azért, hogy lejárassák. Ennek dacára Jézus továbbra is üdvösségükért munkálkodott. Türelmetlenül várja, hogy mi is az Ő példáját kövessük.

Magyarázat

Ezen a héten öt témát fogunk elemezni (Mk 11:27 – 12:44), témák, melyek a kor vallási vezetői és Jézus szembesítése idején váltak igen aktuálissá. A „konfrontációra” a Templomban került sor, a nagyhét keddjén.

I. A tekintély kérdése (Mk 11:27-33)

A főpap, az írástudók és a templom nagyjai, akik az összeesküvés mögött álltak, becsapós kérdésekkel tőrbe akarták csalni Jézust. E kérdések feltevésével a Szanhedrin tagjait bízták meg, mivel megvolt ehhez a megfelelő vallási tekintélyük. „Micsoda hatalommal cselekszed ezeket?” – kérdezték (28. vers). Az „ezeket” a templom megtisztítására vonatkozott (lásd 15-17 versek). Jézus válaszként egy ellenkérdést tett fel, amely egy másik szempontra utalt: „A János keresztsége a mennyből vala-e, vagy emberektől?” (30. vers). A vallási vezetőket megzavarta ez a kérdés. Istentől származóként elfogadni a János szolgálatát azt jelentette, hogy jogossá válik a kérdés: „Akkor meg miért utasítottátok el őt?” Ha bolondnak nyilvánították volna Jánost, felbőszítette volna a népet, amely megszerette Jánost és szolgálatát. Az írástudók tehát a középutat választották: azt válaszolták, hogy nem tudják.

Mivel a zsidók vezetői megkerülték a választ, Jézus sem válaszolt.

II. A sáfárság kérdése (Mk 12:1-12.41-44)

A sáfárság kérdése gyakran csupán a pénz kérdésére van leszűkítve, holott ennél sokkal többről van szó. Istennek való teljes alárendeltséget, Tőle való teljes függőséget, hiten alapuló kapcsolatot feltételez, amint az a szőlőművesekről szóló példázatból (12. vers) és az özvegy adományáról szóló történetből is kiderül.

A hűtlen szolgálókról szóló példázat Istennel, a szőlő Gazdájával kezdődik, aki a szőlőt (Izraelt) a szőlőmunkásokra (Izrael vallási vezetőire) bízza azzal a reménnyel, hogy hűségesek lesznek munkájukban, és teljesítik kötelességüket Gazdájuk iránt. A szüret idejének beköszöntekor a Gazda elküldte szolgálóit (a prófétákat), hogy begyűjtsék a termést. A szőlőmunkások azonban erőszakosan bántak velük, és megölték őket. Végül a Gazda elküldte egyetlen Fiát, de ők azt is megölik annak reményében, hogy a szőlő tulajdonosai lesznek. Íme most Jézus kérdése: „Mit cselekszik hát a szőlőnek Ura?” (9. vers). A válasz aggodalmat keltő: a Fiú elutasítása tulajdonképpen a Gazda elutasítása volt velük szemben.

Mi is tévedhetünk a sáfárság szolgálatában, Isten céljai azonban nem. Ha kell, más, hűségesebb sáfárokat választ magának. Jézus aztán egy erőtlen, társadalmi státusz nélküli sáfárra hivatkozott. Odaszentelt szívét Isten vezette, motivációja pedig feltétlen alávetettsége volt. Innen ered Jézus áldása is, melyet a szegény özvegyasszony adakozása láttán mondott: „Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének, ez pedig az ő szegénységéből” (44. vers). Szerencsétlen volt az emberek szemében, viszont igazi sáfár a menny számára.

III. Az adófizetés kérdése (Mk 12:13-17)

Ezúttal a farizeusokon és a Heródes-pártiakon volt a sor, hogy kérdést tegyenek fel Jézusnak. A két, egymással ellenséges csoport ez alkalommal egyesült a közös érdek zászlaja alatt, és ezt kérdezte Jézustól: „Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk?” (14. vers). Ez is becsapós kérdés volt. Ha igennel válaszol, rossz szemmel néznek rá a zsidók, akiknek ellenségük a római császár, ha meg nemmel, a római fennhatóság rosszallását váltja ki.

Jézus egy érmét kért, és egy ellenkérdést tett fel: „Kié ez a kép és a felírás?” (16. vers). A császáré, nyilván. Aztán következett a válasz: „Adjátok meg, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek” (17. vers).

Isten vagy a császár? Ez a kérdés ma is aktuális. E világ polgáraiként vannak bizonyos kötelességeink, a menny polgáraiként azonban sokkal fontosabb kötelességeink vannak. Jézus a zsidó vezetők kérdésére a Teremtő imádatára, egy szent, imádati élet követésére való felhívás formájában válaszolt.

IV. A feltámadás kérdése (Mk 12:18-27)

A szadduceusok, akik nem hittek a feltámadásban, egy olyan kérdést tettek fel Jézusnak, mely a mózesi rendeleteket vette alapul (5Móz 25:5). Ezek szerint az özvegyet az elhuny férfi testvérének kellett elvennie feleségül. A szadduceusok egy hipotetikus esetet vázoltak fel Jézusnak: egy asszony, akinek hét testvér volt sorozatban a férje, mivel azok egymás után meghaltak, anélkül, hogy utódokat hagytak volna maguk után. Íme a szadduceusok kérdése: „A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége?” (23. vers). 

Jézus válasza kétlépcsős volt. Először is tisztázta a házasság kérdését a mennyországban: „Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben” (24-25). A szadduceusok téves következtetésre jutottak, amikor azt hitték, hogy az örök élet a földi élet valamely fajta hosszabbítása. Itt tévedtek ők. A feltámadás utáni élet nem folytatása a földinek, hanem egy teljesen új és bűntelen életformába való átalakulás. Téves a földi feltételeket a mennyei élet feltételeire kivetítenünk. Jézus nem mondott semmit arról, hogy milyen fajta kapcsolatok lesznek a mennyben, de azt leszögezte, hogy olyanok leszünk, mint az angyalok, akik között tökéletesek a kapcsolatok.

Jézus válaszának második része pontos: „Tehát ti igen tévelyegtek!” (27. vers). Miért lenne lehetetlen a feltámadás? Aki megteremtette az embert, képes fel is támasztani. Hogy elejét vegye a további kérdéseknek, Jézus Mózesre utalt, akit ők is idéztek az előbb. Mit akart Mózes mondani, amikor megemlítette a módot, ahogyan Isten megnyilatkozott neki: „Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákob Istene” (26. vers)? Jézus válasza egyszerű volt: „Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene” (27. vers). Még ha a pátriárkák sok idővel Mózes előtt meghaltak is, Isten kegyelme lehetővé teszi a halálból való feltámadásukat, s ezért állítja magát Isten az élők Istenének. „Isten nyilvántartja a számunkra nem létező dolgokat. Kezdettől látja a véget, munkájának eredményét úgy tekinti, mintha már bevégezte volna. A drága holtak Ádámtól kezdve egészen a legutolsó meghaló szentig meghallják majd Isten Fiának hangját, s előjönnek a sírból a halhatatlan életre” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 510).

V. Egy lényeges probléma (Mk 12:28-34)

Az ötödik kérdést egy írástudó tette fel: „Melyik az első minden parancsolatok között” (28. vers). A farizeusok 613 parancsolatot tartottak számon, a kérdés azonban a tízparancsolatra vonatkozott. Jézus válasza nem csak a legnagyobb parancsolatot azonosította be, hanem magát az élet célját: higgy Istenben és „szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből, és teljes erődből. Ez az első parancsolat” (Mk 12:30).

Jézus azonban nem állt meg az első parancsolatnál. Azt mondta az írástudónak, hogy az Isten iránti szeretetnek van egy elkerülhetetlen következménye: „A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (31. vers). „Mindkét parancsolat a szeretet alapelvének kifejezése… Ha Isten elfoglalja jogos helyét a szív trónusán, felebarátunk is az őt megillető helyre kerül” (Jézus élete, 511).

A tanulmány elmélyítése (Ésa 5:1-7; Mk 11:27 – 12:44)

  1. „Legnagyobb gondunk nem az, hogy nem tudjuk, mit tegyünk. Nagyon is jól tudjuk, mit kell tennünk, csakhogy nem akarjuk tenni, amit tudunk”, mondta Peter Marshal, a XX. század egyik nagy prédikátora (Meet the Master, 128). Hogyan kerülhetjük el, hogy a Jézus korabeli vallási vezetők helyzetébe jussunk, akik megengedték, hogy előítéleteik gátat vessenek a Jézus képviselte új lelki távlatoknak?

  2. A szőlőmunkásokról szóló példázatot hallván (Mk 12:1-12), a zsidó vallási vezetők „igyekeztek őt megfogni, mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta” (12. vers). Az igazság őszinte keresői hogyan válaszoltak volna erre a példázatra?

  3. Hallgatóságában biztosan voltak olyanok, akik Messiássá akarták volna Őt kenni, mint ahogy szép számmal voltak köztük olyanok is, akik fel akartak szabadulni a római elnyomás alól. Mindazonáltal Jézus bátorította a rómaiak iránti lojális magatartást, akárcsak az Isten irántit (Mk 12:17). Milyen gyakorlati értéke van tanácsának ma? Milyen körülmények között hagyhatjuk figyelmen kívül az emberi törvényeket az isteni törvényeknek való engedelmesség kedvéért? Mondj legalább három konkrét példát.

Személyes bizonyságtétel

Miként határoznád meg a „felebarát” szó értelmét? Barátságos személyként, zajongó, ellenséges, siránkozó, segítségre szoruló emberként? Barátként vagy ellenségként? Bárhogyan definiálnád, felebarát az, aki nagyon közel él hozzád. Valaki, akinek közvetlen – pozitív vagy negatív – hatása van rád. Egy jó szomszéd megédesítheti a napjaidat, míg egy rossz szándékú szomszéd megkeserítheti. A jó szomszédok értékessé teszik a helyet, ahol élsz, a rossz szomszédok pedig elértéktelenítik.

Az amerikai vadnyugaton a marhatenyésztők és a pásztorok rossz szomszédai voltak egymásnak. A marhatenyésztőknek nagy területekre volt szükségük, hogy táplálhassák jószágaikat, s emellett elengedhetetlenek voltak számukra a szabad utak is, hogy vásárra vihessék terméküket, az állatokat. Ezért a kerítések elviselhetetlen kínt jelentettek számukra. A pásztorok azonban nem szerették, ha állataik bármerre elkószálhatnak, ezért kerítéssel övezték a legelő területét, hogy ellenőrzésük alatt tarthassák az állatokat. Sokéves harc után a két csoport halálos ellensége lett egymásnak. Végül a törvénynek kellett visszaállítania a két tábor között a békét.

„Szeresd felebarátodat, mint magadat” (12:31). Ez nem olyan könnyű, főleg ha hosszú ideje kellemetlenkedő emberek laknak a szomszédunkban. Mégis, Jézus azt mondja, hogy ez a parancsolat az első az Isten szeretetére felszólító parancsolat után. Tehát, hogyan fejezhetjük ki felebarátaink iránt a legjobban szeretetünket? Úgy, hogy nem akadályozzuk a megváltási terv érdekükben kifejtett munkáját. Vannak, akik kibúvót keresnek ez alól. Vajon bizonyságtevésünk során nem kerüljük-e azokat a helyzeteket, amelyektől nem sok jót várunk, amelyektől félünk, hogy elutasításban lesz részünk? Lehetséges. De mit fogunk válaszolni Jézus második eljövetelekor egykor kellemetlenkedő szomszédunknak, aki nekünk szegzi a kérdést: „Annyi éven át melletted laktam, miért nem mondtál semmit Jézusról, hogy én is felkészülhessek erre a napra?!”

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Megteszel-e mindent azért, hogy felkészülj Jézus közeli eljövetelére? Megosztottad szomszédoddal az evangélium üzenetét?

Alkalmazás

„A pogányok, akik látják a keresztények közt megnyilatkozó testvéri szeretetet, csodálkozva kiáltanak fel: Nézzétek, hogy szeretik egymást! A híres római ügyvéd, Marcus Minucius Felix, aki időszámításunk második századában élt, és hithű kereszténnyé vált, a következő kijelentést tette a keresztényekről: Már azelőtt szerették egymást, hogy személyesen megismerkedtek volna. Természetesen sok olyan pogány is volt, aki gúnyolódás tárgyává tette őket. A második században élő Lukianosz például szarkasztikusan megjegyzi: Uruk (Jézus Krisztus) elhitette velük, hogy mind testvérek” (Bible Illustrator).

Elmélkedésre

  1. Vannak emberek, akik képesek voltak megbocsátani szeretteik gyilkosainak. Szerinted mi adott erőt nekik erre? Valóban szükséges megtenni a második mérföldet is a megbocsátás útján? Ezek a cselekedetek a bűnösségük érzetének eredményei, vagy pedig azon meggyőződésüké, hogy úgy kell szeretniük felebarátjukat, mint önmagukat?

  2. A farizeusokkal való vitája során Jézus mindig védekező álláspontra volt kényszerítve. Rá volt utalva, hogy megindokolja saját meggyőződéseit és cselekedeteit. A farizeusok megkülönböztetett figyelmet szenteltek neki (elkülönítették), mivel teljesen különbözött a kor vallási tanítóitól. Ugyanígy az adventista egyház is különbözik a világ többi protestáns vallásától. Hitelveinket és cselekedeteinket a körülöttünk élők zöme megítéli. Hogyan reagálunk erre? Hogyan követhetjük Jézus példáját?

Gyakorlati kérdések

  1. Világunkban idegenekkel barátkozni eléggé veszélyes. Milyen szerepe van a mértékletesség érzékének a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” parancs alkalmazásában? Mikor ajánlott egyénileg cselekedni, és mikor közösségileg?

  2. Jézus nem alkotott a farizeusok módjára szabályokat és törvényeket. Mit tanulhatunk meg a hatékony evangelizációról azokból a módszerekből, amelyeket Jézus alkalmazott a Törvény bemutatásakor?

  3. Ahogy fentebb is láthattuk, a szeretet meghatározó tulajdonsága volt az első századi keresztény egyháznak. Mi mai egyházunk jellegzetessége? A testvéri szeretet megüti a Jézus által felállított mércét? Magyarázd meg a válaszodat.