TANÍTÓI MELLÉKLET

8. tanulmány  −  2005 május 14 - 20.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

AZ UTOLSÓ ÚT

A tanulmány célja

  1. Teljes munkássága fényében hangsúlyozni Jézus élete utolsó napjainak rendkívüli fontosságát.

  2. Kiemelni, hogy Jézus keresztre feszítése és halála nem egyszerűen a történelem szerencsétlen véletlene.

  3. Rámutatni Jézus utolsó cselekedeteinek messianisztikus természetére.

A tanulmány vázlata

I. A lelki vakság (Mk 10:52)

  1. Mindannyian többé-kevésbé lelki vakságban szenvedünk.

  2. Jézus eljött, hogy felfedje előttünk Isten jellemének ragyogását, amelyet másképpen nem ismertünk volna meg.

  3. A Jézusból kitetsző istenség segít jobban megértenünk életünket.

II. A dicsőséges bevonulás (Mk 11:2-10; Mt 21:4-5)

  1. Jézus az ószövetségi prófécia teljesedésével kiemelte messiási természetét.

  2. A templom megtisztítása nem csupán a papi tekintéllyel való nyílt szembeszállás volt, hanem a mennyei tekintély megnyilatkozása is.

  3. Messiásként Jézus eljött, hogy forradalmasítsa a vallásos gyakorlatot, mely megvesztegetetté és értelmetlenné fajult.

III. A fügefa megátkozása (Mk 11:20-25)

  1. A fügefa, amit Jézus megátkozott, a vallásgyakorlat felesleges és hasztalan meggyőződéseit, emberi adalékait jelképezi.

  2. Péternek címzett magyarázatában Jézus a tanítvány figyelmét az örökkévalóság és az Istenbe vetett hit felé irányítja (Mk 11:22-26).

  3. Számos általunk lelkileg fontosnak ítélt dolog terméketlen lehet, akárcsak a megátkozott fügefa.

Összefoglalás

Miközben számunkra úgy tűnik, hogy a lehető legjobb lelki életet éljük, Jézus valami sokkal jobbat kínál fel nekünk, akárcsak kortársai számára. Így hát kötelességünk meghallgatni, mi az, amit Isten mondani akar nekünk. Kerülnünk kell továbbá a vallásos és lelki szertartásosságot.

Magyarázat

„Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel” (Mk 10:32). Ezekkel a szavakkal kezdődik e heti tanulmányunk. Jézus ezúttal harmadszor beszélt kereszthez vivő útjáról (Mk 8:31; 9:31; 10:32). Mindenik alkalommal a megrajzolt kép drámaibb tónusú volt az előzőnél. Amellett, hogy Jézusra válságos napok vártak, még négy nagy kérdéssel kellett szembenéznie: a szentségtelen becsvágy kérdésével, a mély hit kérdésével, a kereszt- és a korona viselése harcának kérdésével, valamint az átok és a megtisztulás kérdésével.

I. A szentségtelen becsvágy kérdése (Mk 10:35-45)

Némi idővel azelőtt Jézus az emberi nagyságot a szolgálat kifejezései révén határozta meg, és figyelmeztette mindazokat, akik elsők akarnak lenni, hogy voltaképpen utolsók lesznek (Mk 9:33-37). Ezt tudván, miért kérte Jakab és János a Mestertől, hogy a mennyben a királyi trónus jobb- illetve baloldalán foglalhasson helyet (Mk 10:35-37)? Kérésük minden kétséget kizárólag őszinte és tisztességes volt, de mögöttük nem szentségtelen becsvágy lappangott-e? A keresztények ne várják, hogy Isten azt tegye, amit ők jónak látnak, vagy kívánnak. Nekik alávetett akarattal kell közeledniük Hozzá: „Ne az én, hanem a Te akaratod teljesedjék!” Jézus unokatestvéreiként Jakab és János elvárták, hogy az Úr szavatolja számukra a kért helyeket. Valószínű, hogy társadalmi pozíciójuk is jobb volt, mint a többieké (az apjuk elég tehetős volt ahhoz, hogy szolgákat alkalmazzon; lásd Mk 1:20). Tévesen értelmeztek egy döntő fontosságú elvet: „Isten országában a helyet nem részrehajlással nyerik el. Nem kiérdemlik, nem önkényes adományozás útján kapják. A jellem eredményezi. A korona és a trón egy megvalósult állapot jelei, a mi Urunk Jézus Krisztus által önmagunk felett aratott győzelem jelei” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 460-461).

Jézus a mi példaképünk. „Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért” (Mk 10:45).

II. A teljes és mélységes hit kérdése (Mk 10:46-52)

Jézus Jeruzsálembe ment a húsvét ünnepe alkalmával. Nagy tömeg követte, de ennek ellenére meghallotta a vak Bartimeus halk szavát. A testileg legyengült, világtalan, társadalmilag számkivetett, szegény bűnös megállította az utcán a világegyetem Urát! Íme, miben áll az evangélium szépsége és csodálatos volta: Jézus mindenkinek személyesen gondját viseli. Sem közeli haláltusája, sem a sokaság zsivaja nem tarthatta vissza Jézust attól, hogy teljesítse egy magára hagyott szerencsétlen bűnös kérését.

Bartimeus koldus volt. Semmije se volt. A szíve volt egyetlen vagyona, mely segített győznie kilátástalan helyzetén, amelyben volt. A hit nem kér sem szemet, sem fület, sem lábat, sem kezet. Minden, amire szükség van, az a Teremtő közösségére vágyó szív.

„Kitartó hite jutalomban részesült… Mindazok, akik úgy vágyakoznak Krisztus után, mint a vak Bartimeus, és akik ugyanolyan őszinték és határozottak, mint ő, meg fogják kapni a hőn áhított áldást” (Ellen G. White, Comments, SDA, Bible Commentary, 5, 1111).

III. A koronát megelőzi a kereszt (Mk 11:1-12)

A jelen tanulmány harmadik problémája: a fellelkesült tömeg királlyá akarja koronázni Jézust, ami ellenkezik az Üdvözítő azon határozott szándékával, hogy maga viselje a keresztet. Úgy tűnt, hogy a nép túl sokat várt erre az alkalomra. A „Csodatevő” minden bizonnyal megérdemelte volna a megkoronázást. Egyetlen szó, és a római hadsereg vereséget szenved, és visszaállíttatik Dávid trónusa. A nép hangos hozsánnákkal fejezte ki óhaját (9. vers). Jézus „hű maradt a szerény sorshoz, melyre vállalkozott. Hordoznia kellett az emberiség terhét, míg életét adta a világ életéért” (Jézus élete, 481).

Jézusról alkotott felfogásunk önző kívánságaink miatt korlátolt. Jézusnak szélesebb víziója volt a világról. Az emberek azt várták tőle, hogy a földi ország messiásának kiáltsa ki magát. Jézusnak a Messiás és országa fogalmáról alkotott felfogása teljesen különbözött az emberekétől. A kereszt viselésének meg kellett előznie a korona viselését.

IV. Átok és megtisztulás (Mk 11:12-14)

Mk 11:12-24 versei bemutatják a tanulmány negyedik szituációját: a terméketlen fügefa megátkozása és a templom megtisztítása. A gyümölcstermés az élet fontos területe. Az embernek gyökeret kell vernie a hit talajában, hogy megteremhesse a Lélek gyümölcseit. A hívőknek meg kell térniük, imádniuk a Teremtőt, és odaszentelniük magukat az Úr szolgálatára. Ha nincsenek rajtunk gyümölcsök, csak a szándékok gazdag levélzete, Jézusnak állást kell foglalnia.

Ott, ahol az Istenbe vetett hit mély és teljes, a fügefa gyümölcsöt fog teremni, s a templom Isten jelenlétének helyévé válik. Az igazi hitnek ereje van megnyitni a menny kapuit, amelyek előtt a gonosz országának kapui semmilyen erővel nem rendelkeznek.

A tanulmány elmélyítése (Mk 10:32 – 11:26)

  1. Amikor a vak Bartimeus meghallotta, hogy Jézus megy el előtte, a következő kérést intézte hozzá: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” (Mk 10:47). A sokaság lebecsülő magatartása ellenére nem tehette meg, hogy elszalassza ezt a rendkívüli alkalmat, és bátor elhatározásáért jutalomban részesült: Jézus feléje fordult. „Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil 4:19). Mit üzen számodra ez a bibliavers?

  2. Jézus dicsőséges bevonulása volt az egyetlen alkalom, amikor megengedte, hogy az Őt követők Messiásként ünnepeljék (Mk 11:1-11). A mód, ahogyan bement Jeruzsálembe, voltaképpen a prófécia beteljesedése volt. Jézus azonban tudta, hogy még annak a hétnek a végén barátai elhagyják, ellenségei elítélik és keresztre feszítik. Milyen Jézust megillető téves felfogások léteznek még keresztények és nem keresztények között? Mit tehetünk ezek feloszlatására?

  3. A „szent harag” elég ritkán nyilatkozik meg. Mi jogosította fel Jézust arra, hogy megszakítsa a templomi szertartást, és felborítsa a pénzváltók asztalát? Mi a különbség e haragtípus és a között a felháborodás között, amely a rossz legyőzéséhez szükséges?

  4. Ellen White mondta: „A fügefa megátkozása jelképes eljárás volt” (Jézus élete, 490). Figyelmeztetés volt a büszkeség, az alázat, a szeretet és a jóakarat hiánya ellen. Gondolkodjatok el néhány percig az egyház tagjai és intézményei által képviselt értékek felett. És jegyezd meg: mindannyian Krisztus küldetését kell végeznünk.

Személyes bizonyságtétel

A jelen tanulmányban a szerző arról a sűrű lelki sötétségről beszél, amely mindazokat körülveszi, akik nem választották barátjuknak Krisztust. Ez a kép kontrasztban áll azzal a fénykitöréssel, mely elárasztja a bűnöst megtérése pillanatában. A fény átalakítja életét a krisztusi modell szerint.

Jézus számos csodájának az volt a célja, hogy javítson a meggyógyított vagy feltámasztott emberek életének minőségén. Jézust mélyen megrázta az emberi gyarlóság és a Sátán kegyetlen munkássága által okozott mérhetetlen szenvedés. Isten Fia gyógyulást hozott a betegeknek, nyomorékoknak, mozgásképteleneknek, ördöngösöknek. A testi, mentális és érzelmi gyógyulás Krisztus együttérzése és szeretete révén volt lehetséges.

Ma, egyházunk kiterjedt egészségügyi rendszert működtet az egész világon. Számtalan emberélet változott meg ennek köszönhetően. Mindenütt látható a világon, hogy az adventistáknak kórházaik, klinikáik, laboratóriumaik és rehabilitációs központjaik vannak, amelyekben szakképzett és odaszentelt személyzet végez szolgálatot. Több ezer férfi, nő és gyermek a világ minden kultúrájából és civilizációjából, hívők és hitetlenek egyaránt, naponta érzik egészségügyi szolgálatunk gyógyító „érintését”.

A világszéles nevelési szolgálatot több ezer adventista tanár végzi, az egyházunk saját oktatási rendszerét képező tanintézményekben. Krisztus „hadseregének” e katonái oda vannak szentelve munkájuknak, és eltökélt szándékuk pozitívan befolyásolni a világot az elme, a lélek és a szív nevelése által.

Az orvosi és a nevelési szolgálat csupán két terület, amelyben egyházunk jelentős szerepet vállal; önkéntes vagy fizetett hozzájárulásod felmérhetetlen értékkel bír. Részt vállalásod lényegesen javítani fog azok életén, akiken segíteni fogsz. A fény hordozója leszel, Jézusnak, a Világ Világosságának képviselője.

Alkalmazás

Mit tennél, ha megtudnád, hogy csak 24 óra van hátra az életedből? Kivel, kikkel találkoznál? Mit bánnál addigi életedből? Életed utolsó 24 órája ugyanolyan lenne, mint életed bármely napja? Ha igen, mit üzenne ez másoknak? Ha ezt az utolsó napot azzal szándékoznál tölteni, hogy másokért dolgozz, hogy bepótold az elmulasztott napokat, mi az konkrétan, amit megtennél?

Elmélkedésre

  1. Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulása Zakariás próféta jövendölésének beteljesedése. Milyen más oka lehetett Jézusnak így bevonulni a városba?

  2. Amikor bevonult Jeruzsálembe, Jézust hozsánnákkal fogadta a tömeg, kész lévén arra, hogy királyukká válassza őt. Mégis, kevesebb, mint egy hét alatt, nagyon sokan hangnemet változtattak, és hozsánna helyett „feszítsd-meg”-et kiáltottak. Mi az, ami ilyen rövid idő alatt ennyire megváltoztatta ezeket az embereket? Miért oly ingadozó az ember?

  3. A héber hagyományban, ha egy király (szamár)csikón jelenik meg, az a béke üzenetét hozza, míg a lovon ülő király a háborút jelképezi. Jézus, a gonosz legyőzője úgy döntött, hogy szamárháton vonul be Jeruzsálembe. Miért? Ugyanazt a Jézust egyaránt jelképezi a bárány és az oroszlán is. Magyarázd meg a látszólagos ellentmondást. Jelleme mely aspektusaira utal a két állat?

Gyakorlati kérdések

  1. Élete utolsó hetében Jézust rengeteg gond gyötörte. Oly sok esemény várt rá oly rövid idő leforgása alatt! Mindazonáltal a Jeruzsálembe vezető úton időt szakított arra, hogy meggyógyítsa a vak Bartimeust. A mai zsúfolt, pörgő ritmusú világunkban mit tanulhatunk meg Jézus példájából életünk prioritásaira vonatkozóan?

  2. Jézus földi életének utolsó napjai tele voltak sürgősen elintézendő dolgokkal. Oly sok mindent kellett megtennie! E feszült légkör ellenére Jézus bebizonyította: képes különbséget tenni a fontos és a sürgős dolgok között. Tudta, hogy a templom és annak megtisztítása fontos. Tudta, hogy Bartimeus meggyógyítása is fontos. Mi a különbség a sürgős és a fontos dolgok között?

  3. Ma élni sok tekintetben azt jelenti, hogy Jeruzsálem kapuiban Jézus bevonulására várni. Életünkben mi az, ami meggátolhat Jézus Királyként való felismerésében, második eljövetelekor? Mi az életünkben, ami elárulására késztethet minket?