TANÍTÓI MELLÉKLET

5. tanulmány  −  2005 április 23 - 29.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

ÖSSZECSAPÁS GALILEÁBAN

A tanulmány célja

  1. Megmagyarázni, miért utasították vissza oly sokan Jézust.

  2. Rámutatni arra, hogy Istenre vonatkozó elvárásaink hogyan árthatnak a Vele való kapcsolatunknak.

  3. Hangsúlyozni, hogy az élő hit megőrzése végett állandóan és következetesen küzdenünk kell a figyelmünket elvonó dolgok ellen.

A tanulmány vázlata

I. Be nem teljesült várakozások (Lk 4:16-29)

  1. Sokan a Jézust követők közül szerették volna, ha teljesülnek elvárásaik.

  2. Jézus elítélte ezeket az elvárásokat, saját személye népszerűségének csökkenése árán.

  3. Az igazi okok, amelyek miatt követték Jézust, csak azután kerültek felszínre, hogy elhagyták Őt.

II. A Messiás, akit választunk (Mk 7:5)

  1. Messiási szerepében Jézusnak viselnie kellett azt a terhet, amit az emberek téves elképzelése jelentett személyét illetően.

  2. Annak dacára, hogy ismerjük az igazságot, gyakran megpróbáljuk rávenni, manipulálni Istent, hogy teljesítse kívánságainkat.

  3. Jézus nem volt hajlandó egyesek hamis hitelveit teljesíteni, ami nagymértékben hozzájárult elítéltetéséhez.

III. Akaratával megegyezően (Mk 7:6-8)

  1. Életünk állandó küzdelem Isten akaratának teljesítése és akaratunk teljesítése között.

  2. Ha nem vagyunk eléggé figyelmesek, vallásgyakorlatunk önmagunk szolgálatába szegődhet.

  3. Nem cselekedeteink által igazulunk meg. Mégis, hitéletünk a Szentlélek által véghezvitt cselekedeteket is feltételezi.

Összefoglaló

Ha tévesen értelmezik, a vallás önző kereséssé, önmagunk önző kívánságai betöltésének eszközévé válhat. Hasonlóképpen volt ez számos Jézust követő esetében is: amikor kénytelen-kedvetlen megállapították, hogy nem teljesíti kívánságaikat, azonnal cserbenhagyták. Jézus kielégíti szükségleteinket, de ahhoz, hogy elfogadjuk a segítségét, szolgálnunk kell Őt és felebarátainkat.

Magyarázat

E heti tanulmányunk a keresztény szolgálat modelljeként mutatja be Jézust. Az evangéliumi szolgálat nem egy állandó sikerélményben és örömben részesítő munka. Tanulmányunk rámutat arra, hogy bármi történnék ezen az úton, sem a félelem, sem a büszkeség nem szabad, hogy eltérítsen célunk követésétől. „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Mk 6:50), hangzik az Úr bátorító tanácsa. Ő az örök „vagyok”, és Ő mindig követőivel lesz.

I. Bátorság, amikor elutasítanak

Ha Jézus olyan politikus lett volna, aki a tömegek tetszésének megnyerésére pályázik, Názáret hősként fogadta volna. Jézus azonban nem ámította hallgatóit. Szabadságot hirdetett, megtérést kért, és Messiásként ajánlotta magát (lásd Lk 14:16-21). Mindez keserű, nehezen lenyelhető pasztillának minősült Názáret polgárai számára, s ha ehhez még hozzáadták a születésére, az anyja és családja körüli helyzetre, valamint a foglalkozására és családi örökségére vonatkozó szempontokat, a kialakult portré sehogy sem illett az általuk elképzelt Messiás képéhez. Végül is Jézus nem közülük való volt-e? Nem Mária fia volt? Ilyen kérdésekkel támadták tekintélyét és származását. Miért hitte ez az Ember, hogy a messianisztikus próféciákat magára vonatkoztathatja? (Ésa 49:8-9; 61:1-2; Lk 4:18-19).

Mivel az igazságról megfogalmazott mentalitásukat az általuk ismert dolgok határozták meg, a názáretiek nem érthették meg, hogy az üdvözítő igazság sokkal többet jelent, mint néhány egyszerű, száraz információ. Isten Jézus személyén keresztül nyilatkoztatta ki magát. Názáretnek azonban nem volt ideje meditálni ezen, ezért inkább elutasította Jézust. Amikor úgy tűnik, hogy elutasítanak, légy bátor és erős: Jézust is visszautasították.

II. Bátorság az üldözések közepette

Az igazság hűséges tanújának lenni nem jelent problémamentességet. Megtörténhet, hogy az életünkkel kell fizetnünk ezért. Heródes megölette Keresztelő Jánost, lelkének azonban nem árthatott. A végső számadáskor a Nagy Orvos fel fogja támasztani Jánost, teljességében újra fogja alkotni őt, Heródestől pedig számon fogja kérni gyilkos tettét. Mit fog vajon válaszolni a kegyetlen, igazságtalan Heródes Isten vádoló kérdéseinek?

E két személy igen komplex egyéniség. Keresztelő János, a rettenthetetlen próféta, akárcsak Nátán, nevén nevezte a bűnt, és inkább választotta a halált, mint a megalkuvást. Heródes összetévesztette az érzékiséget az igazi szeretettel, és bűnt bűnre halmozva odajutott, hogy elveszítette erkölcsi- és igazságérzetét. Heródiás feláldozta erkölcsiségét az érzékiség, anyai érzéseit pedig a bosszúállás oltárán (saját lányát taszította paráznaságba). Szalomea egy aljas terv központi figurájává vált.

A megalkuvás és a félig kimondott igazságok világában „a legnagyobb szükséget kompromisszumra hajthatatlan férfiak jelentik, akik tisztességesek és hűségesek saját lelkük iránt, férfiak, akik nem félnek nevén nevezni a bűnt, férfiak, akiknek lelkiismerete úgy irányul a kötelességtudás felé, mint az iránytű mutatója a sarkok felé, férfiak, akik rendíthetetlenül állást foglalnak az igazság mellett, még ha rájuk szakadna is az égboltozat” (Ellen G. White, Nevelés, 2001, 43-44, román kiadás, szerk. ford.).

III. Bátorság a tanítványi szolgálatban

A tanítványság több, mint bizonyságtevésre való elhívatottság. Állandó kapcsolatot szükséges fenntartanunk Jézussal, gondoskodóan kell szolgálnunk másokat, és teljesen bíznunk kell az Ő erejében.

Az elhívás – Jézus intézi hozzánk az elhívást, mi egyszerűen csak válaszolunk erre. Mózes az égő csipkebokornál, Péter halászás közben, Pál a Damaszkusz felé vezető úton. Íme, több mód arra, ahogyan Isten elhívhat egy embert. Meghallani a meghívást azt jelenti, hogy Krisztust és az Ő országát minden földi dolog fölé helyezzük (Mk 6:7), valamint megértjük, hogy a tanítványság nem verseny, hanem partneri együttműködés. Mindazonáltal Jézus nem ígér állandó sikereket (Mk 6:1-11). Inkább erőt ad, ami képessé tesz véghez vinnünk küldetésünket (Mk 6:7).

A szolgálat – A tanítványság egyaránt jelent prédikálást és szolgálatot. Az igehirdetés Istenhez vezeti az embereket, a szolgálat pedig az emberekhez viszi Istent. Amikor az ötezres embertömeg megéhezett, a tanítványok ezt mondták Jézusnak: „Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülvevő majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret, mert nincs mit enniük.” A Mester azonban ezt válaszolta nekik: „Adjatok nekik ti enniük!” (Mk 6:36-37). Ott, ahol az ember lehetetlennek ítéli meg a helyzetet, az isteni megoldást talál. Az igazi tanítványságban az embernek el kell ismernie önmaga végességét, és a Mindenható felé kell fordulnia, aki minden szükségét megoldhatja (Fil 4:19).

IV. Bátorság a problémák és a hagyományok közepette

A tanítványság nem gondok nélküli utazás az élet útján. A veszélyek sokfelől érhetnek: a tenger fel van korbácsolva, a szél üvölt, és a kis hajót már-már elnyelik a hullámok (Mk 6:45-51). Kísértést érezhetünk arra, hogy saját megmentésünkre alkalmazzuk Isten erejét (Jn 6:14-15). Vagy talán kísértve vagyunk a hit általi megigazulást a hagyományok és a szertartások általi megigazulással helyettesíteni, megengedvén a Törvény betűinek átvennie a Törvény Urának helyét (Jn 7:1-23)? E sok veszély közepette Jézus – aki munkássága során a hit általi megigazulást előkelőbb szintre emelte önmaga dicsőségénél – ezt mondja az igazi tanítványoknak: „Ne féljetek, bízzatok bennem!”

A tanulmány elmélyítése (Mk 6:1 – 7:23)

  1. Lehetséges valakit túl jól ismernünk? A názáretiek saját szemükkel látták, amint Jézus felnőtté vált (Mk 6:1-3). Miközben népszerűsége egyre növekedett, a környék lakói nem sok jelentőséget tulajdonítottak ennek. Fennáll a veszélye annak, hogy az evangélium és egyéb bibliai igazságok megszokása ápolja és fenntartsa önelégedettségünket. Hogyan őrizhetjük meg a Biblia igazságai iránti lelkesedésünket?

  2. Jézus és Keresztelő János élete szemlélteti azt a veszélyt, amely akkor áll elő, ha bátran és következetesen kiállunk az igazság és hit elvei mellett. Mindkettőjüket kivégezték, mivel nem hallgatták el a vallási és politikai élet vezetőinek erkölcsi és társadalmi igazságtalanságairól képzett véleményüket. Gyakran támogatunk olyan politikai vezetőket, akiknek vallási meggyőződései eltérnek a mieinktől. Hogyan egyeztethető össze e két szempont? Istennek tetsző-e, hogy különböző időkben különböző stratégiák mögé sorakozunk fel? Ha igen, milyen stratégiák jöhetnek szóba?

  3. Az ötezer ember megvendégelésének csodája rámutat a tényre, hogy Jézus az emberek szükségeinek szintjén válaszol. Így építhet ki velük olyan kapcsolatot, mely lehetővé teszi a lelki igazságok közvetítését. Gyülekezeted milyen gyakorlati módon segíthet az embereken? Milyen hasznos, alkalmazható módszerek vethetők be az emberek testi és lelki szükségeinek betöltése végett?

  4. A farizeusok rutinra alapuló mechanikus engedelmességet fejlesztettek ki magukban, ami pontosan az ellentéte Isten szándékának. Jézus küldetésének egyik célja az emberi magatartás e mércéinek lebontása, az örök mennyei elvek életbe léptetése javára. Említs meg három isteni elvet, amelyet Jézus életmódjával szemléltetett.

Személyes bizonyságtétel

Köszönettel tartozunk Istennek azokért a férfiakért és asszonyokért, akik az egyetemes vallásszabadság érdekében dolgoznak. Élő bizonyságtételek ők azok számára, akik valódi veszélyeknek vannak kitéve hitük miatt! Tanáccsal, útmutatással és imával támogatják mindazokat, akik hitük és vallásos-erkölcsi elveik miatt kihívásokkal kell megküzdeniük.

E heti tanulmányunk emlékeztet arra, hogy az újonnan megtérteket gyakran elnyomják döntésük következményei. A békével teli boldog mennyei élet ígéretét árnyékba boríthatja a földi élet sötét perspektívája, amelyet még nehezebbé tesz az, hogy a megtért személy nem dolgozhat többé szombaton. Veszélybe kerül a jövedelme és a munkahelye. A munkahely elvesztése komoly válságállapotot idéz elő: kifizetetlen számlák, a kilakoltatás veszélye, a mindennapi táplálék beszerzésének képtelensége. Ezek a gondok feszültséget és szenvedést okoznak a családban. Naponta olyan próbákon mennek keresztül, amelyek veszélyeztetik a hitet és az Istentől való függőséget. Pontosan ez Sátán célja.

Minden valószínűség szerint ismersz legalább egy olyan családot, amely effajta nehézségekkel küszködik. Megértésed és támogatásod nagyon fontos lehet: csökkentheti félelmüket, bizonytalanságukat. Íme, egy gyakorlati módszer, amely által szemléltetheted Isten szeretetét, és alkalmazhatod a hited. Ajánlj fel minden tőled telhetőt, a bátorító szavaktól a munkaajánlatig, s mindezt kitartó imával alátámasztva. Meglehet, hogy közbenjárásod és segítséged az egyetlen eszköz csüggedésük eloszlatásához.

Alkalmazás

A négy evangélium Jézus három évig tartó földi szolgálatának mintegy ötven napját mutatja be. Képzeld el, mennyi tanítás, beszélgetés hangzott el az idő többi részében, mennyi közbenjáró ima, tett, csodatétel, amiről nincs tudomásunk! János evangélista így fogalmaz: „De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának” (Jn 21:25). Szolgálata ily bizonyítéka mellett miért utasították el mégis Jézust mint Megváltót?

Elmélkedésre

  1. Jézus nem a zsidók által várt király volt. Nem teljesítette messianisztikus elvárásaikat. Hogyan mutathatjuk be az evangéliumot az embereknek anélkül, hogy azt az érzést keltenénk bennük, hogy a kereszténység gondmentes, békés életet jelent? Milyen veszélyek rejlenek a kereszténységről alkotott valótlan felfogásokban?

  2. Jézus élete legjavát Názáretben töltötte, és az ács József fiaként ismerték. Amikor viszont elkezdte szolgálatát, elutasításban volt része. Szerinted miért tanúsítottak saját falubelijük iránt ellenszenvet a názáretiek, annak ellenére, hogy hatalmas dolgokat cselekedett?

  3. Képzeld el, hogy te is a megvendégelt ötezer ember egyike vagy. E csoda után meg vagy győződve, hogy Jézus a Messiás, ám Ő elutasítja a koronát, amelyet te sietve a fejére tennél. Hogy éreznéd magad? Elutasítása hogyan változtatná meg a Messiásról alkotott felfogásodat?

Gyakorlati kérdések

  1. Szolgálata ideje alatt Jézust azok utasították vissza, akiknek megmentéséért a Földre jött. Mindazonáltal Jézus tovább dolgozott értük, és nem hagyta, hogy az elutasítás okozta érzések eltávolítsák küldetése céljától. Mi is keresztényekként szembe találjuk magunkat az elutasítás különböző formáival. Hogyan hasonlíthatunk minél jobban Krisztushoz, és összpontosíthatunk küldetésünkre, nem pedig negatív élményeinkre, tapasztalatainkra?

  2. Jogos-e bizonyos dolgok világiként, vagy a keresztény normák alattiként való minősítése? Szolgálata ideje alatt Jézus megtapasztalta az élet minden szempontjait, és a társadalom minden rétegének képviselőivel alkalma volt találkozni, a tolvajoktól és parázna asszonyoktól egészen a papokig és írástudókig. Soha nem vonta meg tőlük áldásait, és nem utasította el őket. Egyházunkban, gyülekezetünkben hogyan követhetnénk a Jézus példáját felebarátaink elfogadásában?

  3. A farizeusok a Szent Írások szakértői voltak, és a kor emberei úgy tekintettek rájuk mint erkölcsi mentorokra. Csakhogy még a farizeusok is elutasították Jézust, azzal vádolván, hogy istenkáromlást szól. Hitük annyira a hagyományokban és a szokásokban gyökerezett, hogy nem maradt hely a szívükben a Szentlélek számára. Hogyan kerülhetjük el a farizeusi lelki rutin eluralkodását életünkben?