TANÍTÓI MELLÉKLET

4. tanulmány  −  2005 április 16 - 22.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

GALILEA TÁJAIN

A tanulmány célja

  1. Megmagyarázni és megértetni, hogy mit szándékoznak üzenni Isten országáról Jézus példabeszédei és csodái.

  2. Szemléltetni, hogy miként nyilatkozik meg Isten országa a mindennapi életben.

  3. Alkalmazni a mindennapi életben a példabeszédekben és csodákban megfogalmazott tanulságokat.

A tanulmány vázlata

 

I. Isten országa hasonlatos a mustármaghoz (Mk 4:3-32)

  1. Isten országa ebben a világban van, de nem olyan, mint a világ.

  2. Az embereknek lehetőségük van figyelmen kívül hagyni és elutasítani Isten országát.

  3. Isten országa ellentétben állhat az erőt alkalmazó emberi hatóságokkal.

II. Láthatatlan dolgok (Mk 4:35-4)

  1. A hit nem mindig tűnik logikusnak.

  2. A próbákban könnyű azt hinni, hogy Isten nem gondoskodik rólunk, vagy hogy nem is létezik.

  3. A kételyek kísértése ellenére is hinnünk kell.

III. A hit (Mk 5:25-28)

  1. Jézus korában a vallásos tanítások hamis értelmezése sokakat arra késztetett, hogy hitüket tévesen alkalmazzák, vagy pedig teljesen elveszítsék.

  2. A helyes tanítások tévesen is értelmezhetők, oly módon, hogy veszélyessé váljanak az igaz hitre nézve.

  3. Helyes ítélőképesség birtokában kell lennünk, amikor hitelvi meggyőződéseinket gyakorlatba ültetjük.

Összefoglalás

Jézust példabeszédeinek és csodáinak köszönhetően is sokan ismerték és ismerik. Paraboláit nem véletlenszerűen mondta, csodáit nem véletlenszerűen tette: mindezek a megváltás üzenete és küldetése köré fonódtak. Korunk számára lényeges igazságokat fednek fel Isten jelleméről és természetéről, valamint irántunk való akaratáról.

Magyarázat

E heti tanulmányunk négy példázatot és négy csodát elemez, példázatok és csodák, melyek Jézust a Nagy Tanítóként és az Erő Uraként mutatják be.

I. A magvető példázata (Mk 4:3-20)

A magvető példázatából leszűrhető első tanulság kiemeli azt a módot, amely révén Isten nagylelkűen kiárasztja az emberiségre kegyelmét és igazságát. Isten elveti az igazság magvát, de nem kényszerít senkit sem arra, hogy elfogadja az igazságot. A magvetés eredménye a talaj minőségétől – az emberi szív minőségétől – függ. Ez a példázat második tanulsága. Az első három valamint az utolsó talajtípus közti különbség abban áll, hogy ez utóbbi esetében nagy a valószínűsége annak, hogy a mag gyökeret fog és gyümölcsöt terem. Gyümölcsöt teremni, lelki értelemben, azt jelenti, hogy mélyen Isten Igéjében „gyökerezni”.

A mag példázata (Mk 4:26-29) – Ezt a példázatot csak Márk közli. Nem az ember válaszát húzza alá, hanem Isten megkerülhetetlen szuverenitását. Mi nem alkothatjuk meg Isten Országát. Növekedése észrevehetetlen és ugyanúgy biztos, mint a magban rejtőzködő élet. Fejlődése valós, és vagy gyümölcsöt terem, vagy ítéletet.  

A mustármag példázata (Mk 4:30-32) – Ez a példázat rámutat arra, hogy a legkisebb mag miként válhat nagy fává (20.000 darab mustármag súlya kb. 30 gramm). Jézus gyakran utalt a kicsiny dolgok hatalmas értékére: az özvegy pénzadománya, az elveszett drachma, egy pohár hideg víz (Mt 10:42; Lk 15:8-10; Lk 21:2-4). Isten dicsősége a lét e jelentéktelen szimbólumai által ragyog a legszebben.

Ebben a példázatban a farizeusok az ég madarainak metaforájával a népekre utaltak. Ahogy a mustárfa menedéket nyújt az ég madarainak, ugyanúgy Isten országa is menedék a világ minden embere számára.

A gyertyafény példázata (Mk 4:21-22) – Jézus ebben a példázatban néhány lényeges igazságra derít fényt, igazságok, amelyeket nem lenne szabad figyelmen kívül hagynia egyetlen kereszténynek sem. Isten országa a fény, a világosság országa. A bennünk lakozó fénynek nem szabad kialudnia közömbösségünk vagy önzésünk miatt, lelki ajándékainkat meg kell osztanunk másokkal is. Az igazi tanítványok nem rejtik véka alá – az önmegelégedés és a kényelem árnyai alá – az Istentől kapott fényt.

II. Jézus, a hatalom Ura

Tanulmányunk elemzi azt a négy csodát, amely hangsúlyozza Jézusnak az elemi erők, démonok, betegségek és a halál feletti erejét (Mk 4:35 – 5:43).

A vihar „lecsillapítása” (Mk 4:35-41) – A Galileai tenger mintegy 200 méterrel a tengerszint alatt helyezkedik el, partjait pedig dombok övezik. A szelek, amelyek átfújnak e dombok felett, gyakran igen erős és hirtelen viharokat kavarnak. Nem érte tehát teljesen meglepetésszerűen őket ez a vihar, viszont felszínre hozta bennük a páni félelmet, és szembesítette őket Isten mindenható erejével. A tanítványok többször is tanúi lehettek Jézus természetet uraló erejének. Mivel nagyon féltek, felébresztették a Mestert, és a legfurcsább kérdést intézték hozzá: „Nem törődöl vele, hogy elveszünk?” (38. vers). A hitetlenség közvetlen kapcsolatban van a félelemmel, és állandósul, ha az akarat nincs állandóan alávetve Istennek.

Jézus csodatétele az ördöngössel (Mk 5:1-20) – Az ördöngösök szánalmat keltettek az emberekben, Jézus azonban azért jött, hogy változtasson ezen. A démonok minden bizonnyal ismerték Jézust, és miután kiűzettek az emberből, arra kérték a Mestert, hogy „küldje őket a disznókba” (12. vers). Az eredmény: 2000 disznó fúlt a tenger vizébe. A falubeliek tanúi voltak ennek a csodának, mégsem változott meg az életük: a kereset és a megélhetés fontosabb volt számukra, mint egy lélek megmentése.

Egy beteg asszony meggyógyítása és egy kislány feltámasztása (Mk 5:21-43) – Ez a két csoda rámutat minden egyes lélek egyedi értékére, valamint arra, hogy miként viszonyul Isten egy férfihoz és egy asszonyhoz, egy zsidóhoz és egy pogányhoz. Ő az élet Ura, aki lebontja az embereket egymástól elválasztó falakat.

Az asszony tizenkét éve szenvedett vérfolyásban, és mindenét odaadta gyógyulásáért. Nem maradt más számára, mint a hite, a hit pedig a legmagasabb csúcsokat is meghódítja. Hitte, hogy Jézus egyetlen érintésével kegyelemben és gyógyulásban részesítheti. Hallani Jézusról és felajánlani neki az életet, nem ugyanaz. A vérfolyásos asszony ez utóbbit választotta, az isteni erő pedig elárasztotta őt. „Az asszony hittel érintette meg Őt, kétségbeesett hittel, Jézus pedig megállt mellette. Egy névtelen asszony érintése megállásra indította az Urat. Ez e történet magasztos igazsága. Az asszony megérintette Őt! Mi is megérinthetjük a Mestert!” (Peter Marshal, Mr. Jones, Meet the Master, 182).

Jairus lányának a feltámasztása (Mk 5:22-24; 35-43) felfedi számunkra, hogy Jézus nem valamiféle kötelességtudás miatt tesz csodákat. Ami Jézus üdvözítő szolgálatát meghatározza, az az ember szüksége és hite. A Jairus hite megmentő, életmentő hit volt, amely akkor fogant meg lelkében, amikor lemondott a társadalmi pozíció által nyújtott vallási és szociális előnyökről. Félretolta a rangot és a büszkeséget, és talán még néhány közeli barátját is, csakhogy a Jézus közelébe kerülhessen. A hit reményt ébresztett szívében, hogy Jézus életre keltheti elhunyt leányát, és Jézus fel is támasztotta azt. „Leányka, néked mondom, kelj fel” (Mk 5:41) – mondta Jézus, majd arra kérte a család tagjait, hogy adjanak enni a lánynak. Az együttérzés minő példája volt ez egy olyan korban, amikor a kiskorú lányokat egyszerű eszközként kezelték a korukhoz képest igen nehéz munkák elvégzésére.

Ez a tanulság minden korra érvényes. A gyermekek értékesek Jézus szemében. A kiskorúak bárminemű bántása tönkreteszi ártatlanságukat, és egy egész életre nyomokat hagyhat a lelkükben. Halálos bűn ez: akik bántják a gyermekeket, nem kerülhetik el az ítéletet, ha meg nem térnek, és nem mondanak le kártékony magatartásukról. Isten kegyelme azonban még az ő esetükben is hatalmas.

A tanulmány elmélyítése

  1. A mezőgazdaságban a lebosszantóbb az, hogy nem erőltethetünk egy magot, hogy növekedésnek induljon. A legtöbb, amit tehetünk az, hogy előkészítjük a földet, elültetjük a magot, megöntözzük, termékenységet növelő szerekkel kezeljük, a növekedést magát azonban nem ellenőrizhetjük. A magvető példázatában a siker és a fiaskó között az egyetlen különbséget a talaj minősége, állapota képezte. Hogyan segíthetünk Istennek átalakítani a sziklás, tövises talajt termékeny talajjá?

  2. Rettenetes viharnak kellett lennie, hogy annyira megijesztette a tanítványokat, akik mellesleg tapasztalt, sokat megélt halászok voltak. Figyelmük a viharról fokozatosan Jézus sorsuk iránt való érdektelenségére terelődött. „Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?” Gyakran kerülünk olyan helyzetekbe, amelyek megoldása lehetetlennek tűnik. Jézus azonban nekünk is úgy válaszol, mint hajdanán a tanítványainak: „Miért vagytok ily félénkek? Hogy lehet, hogy nincsen hitetek?” (Mk 4:40). Kérd meg csoportod tagjait, hogy beszéljenek azokról a tapasztalataikról, amikor úgy érezték, hogy Isten elhagyta őket, valamint arról, hogy miként tudatosult bennük újra Isten jelenléte.

  3. Az ördöngös emberről szóló leírás egy másik példája annak, hogy egy bizonyos helyzet miként válthat ki különböző reakciókat az emberekből. Egyesek a Megváltót látták Jézusban, mások fenyegetésként élték meg a jelenlétét, semleges azonban senki sem maradt. Jézus a megszabadított ördöngösnek adott világos útmutatásai nekünk is szólnak (19. vers). A mi küldetésünk nem annyira az idegenek megtérítésében áll, mint abban, hogy életünkkel bizonyságot tegyünk Isten kegyelmének munkájáról. Mi keresztény bizonyságtételed lényege?

  4. A vérfolyásos asszony és Jairus kislányának a feltámasztása Isten újjáteremtő hatalmáról tanúskodik. Jézus nemcsak hogy visszaállította egészségük állapotát, de újraalkotta családjukat és életüket is, hogy szolgálhassák Istent. Úgy éled-e Krisztusban az életed, hogy Istent és másokat szolgálhass?

Személyes bizonyságtétel

Ahhoz, hogy valakiből sikeres hegedűművész legyen, már kora gyermekkorában el kell, hogy kezdjen tanulni, gyakorolni. A lelkiismeretes gyakorlás csiszolja az előadói képességeket. Amint telnek az évek, több száz órai gyakorlás után a hegedűből felcsendülő hangok a fület sértő nyikorgásból átalakulnak lelket megindító, kristálytiszta hangokká. Ez a tökéletesítési folyamat egy életen át tarthat.

Hasonlóképpen van a keresztény tapasztalattal is. Lelki utazásunk megtérésünk napján kezdődik. Néha úgy tűnik, hogy noha Isten tervét szándékozunk követni életünkben, nincs másban részünk, mint bukások sorozatában. Az ördög teljes erőbevetéssel azon dolgozik, hogy mindenáron félrevezessen és csapdába csaljon. Ha tekintetünket szüntelenül Jézusra szegezzük, immúnisak leszünk Sátán csalásaira. Mi is elveszíthetjük a kontrollt, hogy aztán hirtelen süllyedni kezdjünk, akárcsak Péter, aki drámai módon élte meg a bukást, amikor egy pillanatra levette tekintetét Jézusról. Semmi sem elégíti ki jobban Sátánt, mint Isten szenvedő gyermekeinek látványa. Istennek pedig semmi sem jelent nagyobb örömöt, mint válaszolni gyermekei  segélykiáltására.

Próbálj meg ezen a héten válaszolni a következő kérdésekre: Miért oly nehéz segítséget kérni, noha tudjuk, hogy a mennyei Atya vágyik arra, hogy segítsen? Miért nem teszünk többet azokért, akik bűnökkel küszködnek? Miért csak akkor kérjük Isten segítségét, amikor kétségbeesett helyzetben vagyunk?

A körülöttünk levők, akik még nem fogadták el Jézust személyes Megváltójukként, nem kezdték még el lelki utazásukat. Használjunk ki minden alkalmat arra, hogy bemutassuk nekik megváltásuk tervét. Sátán mindent meg fog tenni, hogy akadályokat gördítsen bizonyságtevésünk útjába. Készüljetek fel: nehéz lesz az út, de ne feledjétek: minél nehezebb, annál édesebb lesz a megérkezés pillanata.

Alkalmazás

Egy tiszt a feleségével egy hajón utazik, amikor rettenetes vihar tör ki. Látva felesége megrémült tekintetét, a férfi megpróbálja megnyugtatni, de bármit mond neki, továbbra is pánikban van. Egyszer csak a derekára csatolt kardját kirántja a tokjából, és megkérdi a feleségét: „Félsz ettől a kardtól?” Az asszony habozás nélkül válaszol: „Dehogy félek!” „Miért nem félsz?”, kérdezi a férje. „Azért nem félek, mert a kard a te kezedben van, te pedig szeretsz engem, és tudom, hogy nem bántanál.”

Erre a válaszra a férj mosolyogva folytatja: „Tudom, hogy Isten átszegzett tenyerében tartja a szeleket és a vizeket, és minden bizonnyal vigyáz ránk!”

Elmélkedésre

  1. A Galileai tengernek rossz „hírneve” volt. Jézus lecsillapította a vihart, ami egyértelműen figyelemre méltó csodatételnek bizonyult. Mi a kapcsolat e csoda és Jézus mint Isten között? A tény, hogy Isten ellenőrzése alatt van az egész teremtett világ, milyen biztosítást jelent a számunkra?

  2. A tanítványok féltek a vihartól, és méltatlankodtak amiatt, hogy Jézus figyelembe se veszi a küszöbönálló életveszélyt. Csakhogy a tanítványok még azután is féltek, hogy Jézus lecsillapította a vihart. A vihar előtti és a vihar utáni félelmük két különböző félelem volt? Magyarázd meg a válaszodat. Miért nem szűnt meg a félelmük a vihar lecsendesedése után? Vannak-e hasonló tapasztalataid?

  3. Ugyanazok a tanítványok, akik tanúi voltak számos addigi csodának, elámultak, amikor Jézus lecsillapította a tomboló habokat. Szerinted miért tették fel a kérdést: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek neki?” (Mk 4:41). Mit akartak tulajdonképpen mondani, amikor kételkedtek Jézus kilétében?

Gyakorlati kérdések

  1. Mivel Jézus aludt a vihar idején, a tanítványok azt feltételezték, hogy nem érdekelte a sorsuk. Mi miatt érzed azt, hogy Jézus nem viseli gondodat? Hogyan veheted észre, hogy gondoskodik rólad? Miként változna meg a helyzet, ha tudatosulna benned, hogy az Istené a világegyetem feletti uralom?

  2. Milyen tanulságokat vonhatunk le a viharban tett csodából? Hogyan válhatnak ezek a tanulságok a javunkra? Miért nem elég csupán ismernünk Istent ahhoz, hogy túltegyük magunkat a nehéz próbákon?

  3. Milyen jelentése van a hit szónak a vihar lecsillapításának leírásában? Gondolj egy olyan helyzetre, amelyben a félelem miatt elillant a hited. Mit érzel most az iránt a helyzet iránt? Milyen félelmek tarthatnak vissza attól, hogy másoknak hirdesd az evangéliumot?