TANÍTÓI MELLÉKLET

2. tanulmány  −  2005 április 2 - 8.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A CSODATÉVŐ JÉZUS

A tanulmány célja

  1. Megértetni azt a világot, amelyben Jézus élt.

  2. Bemutatni, hogyan viszonyult Jézus az emberekhez.

  3. Párhuzamot vonni Jézusnak a világban betöltött szerepe és a mi keresztényi szerepünk között.

A tanulmány vázlata

I. Jézus – a te személyes Megváltód (Mk 2:17)

  1. Jézus meg akarja tenni értünk azt, amire mi egyedül képtelenek vagyunk.

  2. A ténynek, hogy örvendünk Jézus jóságának, motiválnia kellene bennünket Isten és embertársaink szolgálatára.

  3. Még ha érezzük is Isten jóságát, az emberi gyengeség gyakran semlegesít minden olyan hatást, amelyet életünkre gyakorolhatna.

II. A bűn mint betegség (Mk 2:5)

  1. A bűn még azokat is negatívan érinti, akik nem közvetlen áldozatai.

  2. Amint az a bélpoklosok iránti magatartásából is kiderül, Jézust nem béklyózták kulturális korlátok.

  3. Jézus arra kér, hogy olyan együttérzést tanúsítsunk az emberek iránt, amilyet Ő tanúsít irántuk, még akkor is, ha ez kellemetlen.

III. A mi legnagyobb problémánk (Mk 2:10)

  1. Életünk számos nehézségének lelki gyökere van.

  2. Habár Jézus meggyógyította a testi betegségeket, legfőbb célja az Isten és ember között bekövetkezett szakadás okozta lelki szenvedés meggyógyítása.

  3. Sokan azok közül, akiknek szükségük van erre a gyógyulásra, vallásos szertartásokban keresik a menedéküket.

Összefoglalás

A Jézus idejebeli provokációk hasonlóak a mi korabelijeinkhez. Mi is szenvedünk az Istentől való elszakadás miatt. Jézus azonban még rendelkezésünkre bocsátja az üdvösséget és a kegyelmet.

Magyarázat

Kapernaum Jézus galileai munkásságának központja volt. Itteni küldetése forradalmi volt, mivel azzal a céllal eszközölt változásokat, hogy egy új közösséget alapítson meg. A jelen tanulmány átalakító szolgálata három dimenzióját emeli ki: tekintélyét, szeretetét és hatalmát.

I. A Jézus szavaiban és tetteiben megnyilatkozó tekintély

Jézus nyilvános szolgálata egy zsinagógában kezdődött, egy szombati napon (Mk 1:21). A sokaságot elámította a prédikációja, mivel „úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (22. vers). Az elhívatottság bizonysága, az Istennel való ima általi állandó közösség, az Ige élő tapasztalata, a lélekmentés munkájára való teljes odaszentelődés, a tetteinek szavaival való harmóniája néhány világos jellegzetessége tekintéllyel való prédikációjának. Egy ilyen prédikáció nem az értelmi teljesítőképességre teszi a hangsúlyt, hanem szembeállítja a hallgatót Isten Szavának igazságával, mégpedig oly módon, hogy még a démonok is megremegnek.

A kapernaumi zsinagógában is megremegett egy démon a Jézus szavára. Ott, ahol minden bizonnyal több ezerszer olvastak már fel a Tórából, a Jézus szava azonnal meghatotta a hallgatóságot, és megriasztotta a tisztátalan lelket. Az a prédikáció, amely nem zavarja Sátánt és a bűnöst, nem minősíthető igazi prédikációnak. Az igazi, hiteles prédikáció komoly, mély önvizsgálatra hív. Jézus prédikációja arra kényszerítette a gonosz lelkeket, hogy (f)elismerjék, ki prédikált nekik (Mk 1:24). Három igazság nyilatkozott meg nekik: elsősorban az, hogy Jézus egy valóságos személy; másodsorban, hogy Jézus az Isten Szentje, aki örök időktől fogva egyenlő és egyenlő lesz mindörökké az Atyával; harmadsorban pedig, hogy Jézus azért jött, hogy megsemmisítse Sátánt és követőit az idők végezetekor (1Jn 3:8), de most is, a jelenben, azáltal, hogy felszabadítja az embereket egyen-egyenként a gonosz karmaiból. Jézus megparancsolta tehát a gonosz léleknek: „Némulj meg, és menj ki belőle!” (Mk 1:25), az ember pedig azonnal felszabadult a démon uralma alól. Lucifer, aki megkérdőjelezte Isten tekintélyét a mennyben, ezúttal arra kényszerült, hogy elismerje Jézus tekintélyét az egész teremtett világ felett, beleértve az elbukott angyalok közösségét is.

II. Jézus szeretete határtalan és mindent felölelő

Simon Péter napa (Mk 1:29-31) – Számos mai kultúrában a társadalmi normák semmivel sem jobbak, mint a Jézus idejebeliek: egy nő nem egyenlő fele a férfinak. Egy római és egy görög férfi számára abban az időben – akárcsak rengeteg mai férfi számára is – a nő nem egyéb, mint egy eszköz, amely által kielégíti szükségleteit: főz neki, felneveli a gyermekeit, vezeti a háztartást. Jézus azonban nem így gondolkodott. Amint meghallotta, hogy Simon Péter anyósa beteg, szeretete és együttérzése átlépte a nemek közti mesterséges, kulturális különbséget. „És odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nékik” (Mk 1:31).

A bélpoklos (Mk 1:40-45) – A bélpoklosokkal szembeni előítéletek kinyilvánítása, valamint társadalmi elszigetelésük ma is élő gyakorlat. A leprások vagy az AIDS-es betegek még várják Jézust, vagy valakit, aki az Ő példáját követi. A bélpoklos hite reménységet ébresztett szívében. Hitt és bátran odament Jézushoz: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem” (40. vers). Jézus szeretete és gondoskodása nem ismer határt: „Akarom, tisztulj meg” – mondta (41. vers).

Máté elhívása (Mk 2:14-17) – A tény, hogy Jézus egy vámszedőt hív el tanítványként, kinyilatkoztatja szeretetét, mely átlépi a gyűlölet emelte sorompókat. A zsidók a vámszedőket az elnyomó római fennhatóság bérenceinek tartották, akik „méltóak” voltak a megkövezés általi halálra, hasonlóképpen azokhoz, akik a házasságtörés bűnébe estek. Mindazonáltal Jézus mégis elhívta Mátét. A keresztény tanítványság nem tartja számon, hogy kik vagyunk és mi a foglalkozásunk, hanem egyedül a Krisztus követésének készségére teszi a hangsúlyt. A tanítványság engedelmes fület, bizakodó elmét, szerető szívet és a kereszt hordozásának vállalását követeli meg.

III. Jézusnak hatalma van a bűnök megbocsátására

Egészen eddig a pontig tanulmányunk világossá tette az olvasóban a Jézus tekintélyének és szeretetének tanításaiban, a betegek meggyógyításában és a gonosz démonok kiűzésében való megnyilatkozását. Emellett azonban hangsúlyozni szeretnénk azt is, hogy Jézusnak hatalma van a bűnök megbocsátására is (Mk 2:1-12). A gutaütött meggyógyítása, amely a beteg hitének köszönhetően következett be, perdöntő bizonyítéka annak, hogy Jézus nem volt egy egyszerű ember. Jézus e szerencsétlen gutaütött ember meggyógyításában alkalmat látott arra, hogy felfedje az emberek előtt nem csupán a betegségek feletti hatalmát, hanem azon hatalmát is, hogy megbocsássa és eltörölje a bűnöket. A zsidók szemében a betegség a bűn következménye volt (lásd Jób 4:7). A teológia, mely összeköti a betegséget és a bűnt, nem volt teljesen korrekt, de ki tagadhatná, hogy a bűn rontotta meg Isten eredeti tervét? Az által a kijelentés által, hogy „megbocsáttattak néked a te bűneid” (Mk 2:9), Jézus a megváltási terv természetének abszolút és teljes voltát bizonyította. Egy terv, amelybe egyaránt beletartozik a test, a lélek és az elme meggyógyítása.

A tanulmány elmélyítése

  1. A különbség Jézus prédikációja és a zsinagóga vezetőinek prédikációja között az volt, hogy Jézus „úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mk 1:22). Ma több ezer hang szól hozzánk tekintély-teljesen a kábeltévé, az Internet, különböző könyvek és videokazetták által. Ezek közül sokan a gonosz szolgálatában állanak. Milyen kritériumok alapján döntheted el, hogy kire hallgass?

  2. Jézus korában a leprát Isten ítéletének tekintették, és idővel a bűn szimbólumává vált. A bélpoklos meggyógyítása által Jézus rámutatott arra, hogy senkinek sem szabad elveszítenie a testi és lelki gyógyulásba vetett hitet. Gondolj valakire, akinek ez örömhírként szolgálna. Hogyan mondhatnád el neki? Kezdeményezz egy akciót ez irányban.

  3. Legkevesebb négy emberkategória képviselt a gutaütött meggyógyításának jelenetében: 1) maga a gutaütött; 2) a barátai; 3) az írástudók és 4) a sokaság. A ház tulajdonosa is felkerülhetne erre a listára. Mindenik csoport képviselője másképpen ítélte meg a helyzetet. Ha színjátékot írnának erről a történetről, te milyen szerepet játszanál el a legszívesebben? Magyarázd meg a válaszodat.

  4. Tanulmányunk másodlagos szereplői (Jézus lévén a főszereplő) egyszerű emberek voltak, a társadalom számkivetettjei. Mégis, Jézus mindenikükhöz tisztelettel viszonyult, és hosszú utat tett meg szükségeik kielégítésére. Ha mi is az Ő példáját követnénk, kiket és hogyan szolgálnánk?

Személyes bizonyságtétel

A világ kedveli a szuperhősöket (legyenek azok valósak vagy elképzeltek), akik képességeikben meghaladják az egyszerű halandókat. A csillogó páncélzatú lovag valakit a megfelelő pillanatban megszabadít, a mindent megoldó ezermester az utolsó pillanatban megoldja a kilátástalan helyzetet.

A bajnokok általában semmibe vett emberek, akiket a társadalom kiszorít. Ilyen, a társadalom által számkivetett, alacsony termetű, törékeny nő volt Teréz-anya is, aki missziós küldetését Indiában végezte. Támogatóival karöltve a legszegényebbek és legnyomorultabbak közt élte életét. Naponta etette és gondozta őket szeretettel. És ami a legfontosabb: reményt ültetett szívükbe.

Az alábbi történetből megtudhatjuk, hogy a remény miként képes megváltoztatni egy lenézett, de Isten által értékelt ember életét. A történetet Barry Black mesélte el a Generál Konferencia egyik reggeli áhítatán. Barry Black-et nemrég az Egyesült Államok Szenátusának káplánjává nevezték ki, és az első adventista, aki ilyen felelősségteljes funkciót tölt be.

Egy koszos, ittas fiatalember egy este egy evangelizációs sorozat egyik előadására tévedt be. Helyet foglalt, és szinte azonnal elaludt. Néhány diakónus megpróbálta felemelni és kivinni, a prédikátor azonban megkérte őket, hogy hagyják békén. A következő estéken a fiatalember újra és újra eljött, és minden alkalommal nyomban elaludt. Az egyik este azonban megpróbált ébren maradni az istentisztelet alatt. A sorozat végén a fiatalembernek nyoma veszett, és senki sem tudott róla semmit.

Évek múlva, egy napon az evangélistának egy fiatal lelkész köszönt, és a következőt mondta: „Ön nem emlékszik rám, de én részt vettem évekkel ezelőtt egy sorozaton, amelyet ön tartott. Ki akartak dobni az imateremből a diakónusok, mert koszos és ittas voltam. Emlékszik? Félálomban megpróbáltam figyelni a prédikációjára. A sorozat végén döntöttem: elhagytam az italt, és átadtam a szívemet Jézusnak. Beiratkoztam a teológiára, és ma lelkészként dolgozom. S mindez önnek köszönhetően! Mindennap hálát adok Istennek bizonyságtevéséért!”

Ez csupán két beszédes példa volt arról, ahogyan az egyszerű emberek bizonyságot tehetnek minden idők legszuperebb hőséről: Jézus Krisztusról. Amit a világ lenéz, Isten értékel. Azok, akik láthatatlanok és számkivetettek, Isten figyelmének a tárgyai. Isten meghív minket, hogy legyünk az Ő szemei ezen a földön, és keressük meg azokat a lelkeket, amelyek készek elfogadni Őt. Az Üdvözítő bebizonyította, hogy képes megváltoztatni életünket és szívünket. Ő a megoldás, amelyre a világnak szüksége van, és kér, hogy tegyünk bizonyságot erről.

Alkalmazás

Oscar Cervantes már kisgyermek korában rengeteg problémát okozott a családjának, barátainak, szomszédainak. Amint növekedett, egyre több bajt okozott. Felnőttként 17-szer csukták le, amíg egy napon a bűnügyi elmegyógyászok lemondtak róla. Azt állították, hogy nem lehet már segíteni rajta. Semmi remény tehát Oscar számára. Mégis, egy alkalommal, amikor szabadlábon volt, találkozott valakivel, aki teljes szívvel Jézus követője volt. Jézus hatalma átalakította az Oscar szívét is, és végül Jézus tanítványa lett.

Elmélkedésre

  1. Szerinted mi a kapcsolat hitünk és Isten ereje között? Milyen hitnyilatkozatot kellene, hogy tegyen egy egyház világunkban? Hogyan nyilatkozhat meg az erő az egyházban?

  2. Jézus bemutatta erejét az emberek megváltoztatását illetően. Olyan eseteket is megmentett, mint amilyen az Oscar Cervantesé volt. Létezik egy határvonal, amelyen túl a szív annyira megkeményszik, hogy képtelen többé válaszolni Krisztus isteni erejére? Magyarázd meg a válaszodat.

  3. Jézust sokan csak csodatételeiért követték. Miért tett csodákat Jézus? Szerinted miért nem kérte az embereket, hogy tanúsítsanak nagyobb hitet, és fogadják el Őt Messiásként? Hozzájuk képest mi előnyben vagyunk-e, vagy hátrányban?

Gyakorlati kérdések

  1. Robert Munger mondotta: „A kereszténység Isten ereje az ember szívében” (Draper’s Book of Quotations for Christian World). A mai tanulmány az emberi lényben megnyilatkozó isteni erőről beszél. János evangéliuma 14:12-14 verseiben Jézus megígéri nekünk, hogy ugyanabban az erőben fogunk részesülni, mint amellyel Ő is rendelkezett, míg a földön volt. Szó szerint értelmezendő ez az ígéret? Hogyan részesülhetünk ebből a mennyei erőből? Milyen dolgokat tennél meg az Úrért?

  2. Készíts egy listát azokkal a bibliai személyekkel, akik rendkívüli dolgokat tettek az Úrral fenntartott szoros kapcsolat révén. Elemezd a lelki életed, és lásd, hogyan válhatnál te is hozzájuk hasonlóvá. Gondold el, hogy fog kinézni otthonod, a gyülekezeted és a szomszédságod, ha szoros kapcsolatod lesz Istennel?

  3. Valaki azt mondta, hogy az egyedüli emberek, akiknek semmilyen problémájuk nincs, azok a temetők „lakói”. Néha, személyes gondjaink megakadályoznak abban, hogy kivegyük részünket Isten munkájából. Mit tehetsz annak érdekében, hogy ne gondolj többet a saját problémáidra?