11. tanulmány − 2005 március 5 - 11.
A KERESZT ÉS A MEGIGAZULÁS
A tanulmány célja
Hangsúlyozni, hogy Jézus, mindenki számára felajánlott és megosztott feddhetetlensége révén, megszabadít és meggyógyít a bűntől.
A megigazulást előjogként bemutatni, előjog, mely által mentesülünk a bűn megtorlásától, Jézus vére által.
Meghívni a csoport tagjait, hogy elfogadják az evangélium ajándékait, és alkalmazzák azokat életükben.
A tanulmány vázlata
I. Felszabadulva bűneink alól (Róm 8:33-34)
Isten igazságossága megkövetelte a bűn megtorlását. Isten tehát, az Ő Fia által, magára vette a büntetés terhét.
Az üdvösség ingyen van! A gondolat, mely szerint az üdvösség elnyerendő, lefokozza mindazt, amit Isten értünk tett.
Az Isten által felajánlott feddhetetlenség a Törvény minden követelményének megfelel. Tökéletes vagyok Őbenne.
II. A megigazulás – egy törvényes döntés (Róma 4:1-8)
A tény, hogy megigazíttatunk, azt jelenti, hogy Jézus a mi pártunkon van, és hatályon kívül helyezi halálbüntetésünket.
A Krisztus és Sátán közti kozmikus konfliktusban az emberiségnek két lehetősége van. A semlegesség lehetetlen.
Jézus tökéletes életét úgy ajánlja fel nekünk, mintha a mienk lenne.
III. A csodálatos ajándék (2Kor 9:15)
A bűnös képtelen eleget tenni a Törvény követelményeinek.
Jézus nem csak hogy megbocsátja régi bűneinket, de felajánlja számunkra az erőt is, hogy győzzünk a kísértések felett.
A megváltási tervben figyelmünk nem az emberi gyengeségek felé irányul, hanem Jézus felé, a bűn egyedüli megoldása felé.
Összefoglalás
2Kor 9:15 versében Jézus kegyelme “kimondhatatlan ajándékként” van bemutatva. Jézus, Isten Fia, aki soha nem vétkezett, magára vette a bűnt és annak büntetését. Ez a csodálatos ajándék képezi a kereszt alapját. Lehetővé teszi számunkra, hogy bűntelenekké, megigazultakká nyilvánítsanak, noha megérdemeljük az ítéletet.
Magyarázat
“A bűn ásta szakadékon átível a Golgota Keresztje. Jézus teljes árat fizetett, melynek köszönhetően a bűnös bocsánatban részesül, és tiszteletben tartja a Törvény igazságosságát” (Ellen G. White, Selected Messages, 1/363).
I. Isten ajándéka
Szükségeink hatalmas volta, valamint a képtelenség, hogy ezt a hiányt betöltsük, isteni beavatkozást kívánt. Isten válasza az ember erkölcsi állapotára a kereszt, a megváltási terv emblémája. Bolondság Isten teljesen elégséges és tökéletes tervéhez hozzátoldanunk “érdemleges” cselekedeteinket, mintha legalábbis törlesztenének valamit erkölcsi adósságunkból. Mi magunk nem rendelkezünk feddhetetlenséggel, amely révén elfogadható tetteket valósíthatnánk meg, s annál kevésbé, hogy kompenzáljuk gonosz természetünket és tetteinket (lásd Ésa 64:6 versét).
Az önerőből való megigazulásra történő törekvés lebecsüli, megszentségteleníti Krisztus engesztelő áldozatát, figyelmen kívül hagyná Isten szentségét és tökéletes, minden emberre érvényes erkölcsi mércéjét (olvasd el Titus 3:5-7 verseit).
II. A megigazított – feddhetetlennek nyilvánított – ember
Jézus az “igaznak nyilvánított” kifejezést nem a páli analitikus és teológiai értelemben használja. A megigazulásra vonatkozó egyik legszebb és legátfogóbb példa azonban a Jézus szájából hangzott el, amikor a farizeus és a vámszedő imájának példázatát mondta (Lk 18:9-14). Jézus szerint a bűnös voltát elismerő, megtérő, Isten irgalmáért kiáltó vámszedő ment haza a templomból megigazulva, nem pedig a felfuvalkodott, büszke farizeus, aki az áhítatosság és a tökéletes erény modelljének hitte magát (lásd még Ellen White, Krisztus példázatai című könyv “A farizeus és a vámszedő imája” című fejezetét).
III. A megigazulás felajánlása
A feddhetetlenség állapotának lényeges feltétele az, hogy szaván fogjuk Istent, és elfogadjuk az üdvösség ajándékát pontosan olyannak, amilyen: a végtelenül értékes, nélkülözhetetlen és mindenkinek rendelkezésére álló kegyelem kiáradásának. Pál így ír erről: “Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség” (Róma 3:22).
Pontosan ez a szabad és nem diszkriminatív hozzáférhetőség sebzi meg azok büszkeségét, akik azt szeretnék, ha elismernék legalább érdemeik egy részét az üdvösség megszerzésében (lásd Róma 9:30-33 verseit). Mi csakis Krisztus érdemei alapján igazulhatunk meg. Mindazok, akik elfogadják Isten igazságának ajándékát, összhangban élnek elveivel, nem saját erejük folytán, hanem az újjászületés ereje révén, mely felruházza a keresztényeket az élet kegyelmével, “amely arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon” (Tit 2:12).
IV. Krisztus, a mi feddhetetlenségünk
A megigazulás nem valami elvont sajátság, hanem Krisztusnak Helyettesünkként és Üdvösségünk Biztosítójaként való elfogadásának gyümölcse. Krisztus és feddhetetlensége elválaszthatatlanok egymástól (lásd 1Kor 1:30; 2Kor 5:21; Jer 23:6 verseket).
“Aztán gyertek, keressetek, és találjatok! Az erő forrása nyitva áll, mindenkinek elegendő, és ingyen van. Gyertek alázatos szívvel, anélkül, hogy arra gondolnátok, hogy jó cselekedeteket kell tennetek Isten kegyeinek kiérdemlésére, vagy hogy előbb kell megjavulnotok, s csak azután mehettek Hozzá. Nincs erőtök a jót cselekedni, és képtelenek vagytok javítani emberi természeteteken. Krisztustól elválasztva nincs semmilyen érdemünk, semmilyen igazunk. Bűnösségünk, gyengeségünk, emberi gyarlóságunk ellehetetleníti Isten előtt való megjelenésünket, ami csak akkor válik lehetségessé, ha vétkességünket elfedezi Krisztus makulátlan feddhetetlensége. Benne kell lennünk, nem a mi feddhetetlenségünkkel, hanem a Krisztuséval. Akkor az Ő nevében – az egyetlen névben, mely által üdvözülhetünk – kérhetjük Isten ígéretének beteljesedését, mondván: Uram, bocsásd meg bűnömet! Életem tenyeredbe helyezem, mivel szükségem van a segítségedre, mely nélkül elveszek! Most már hiszek Benned! És Isten ezt mondja a bűnösnek: Senki sem mehet az Atyához, hanemha Énáltalam (Jn 14:6); és azt, aki Énhozzám jön, semmiképpen ki nem vetem (Jn 6:37). Én vagyok segítséged! (Zsolt 35:3)” (Ellen G. White, Selected Messages, 1/333-334).
V. A hit általi megigazulás
“Fontos tisztán megértenünk a hit természetét. Sokan vannak, akik – noha hiszik és vallják, hogy Krisztus a világ Üdvözítője, és hogy az evangélium igaz, és kinyilatkoztatja a megváltási tervet – nem rendelkeznek üdvözítő hittel. Értelmi szinten meg vannak győződve az igazságról, de ez nem elégséges. A megigazuláshoz a bűnösnek rendelkeznie kell azzal a hittel, amely magáévá teszi Krisztus érdemeit” (Ellen G. White, Selected Messages, 3/191).
Jakab apostol nyíltan beszél erről az élő hitről (Jak 2:19-26). Nézőpontja nem mond ellent a Pálénak, csupán tisztázza azt, figyelmeztetvén a hitnek elképzeléssé való elfajulásának veszélyére (lásd Gal 5:6-7; Fil 2:12-13; Kol 1:10-11; 1Thess 1:3; 2Thess 1:11-12; Titus 3:8 verseket).
A tanulmány elmélyítése Róma 4:1-8; 5:14-18; 2Kor 9:15; Ef 2:7-9.
Mi fizetésért dolgozunk. Amikor valamilyen okból nem dolgozzuk le a munkáltató által megkövetelt órákat, kevésbé valószínű, hogy azokért pénzt igényelnénk. Jézus azért halt meg a kereszten, hogy felszabadítson a bűn alól. Felajánlotta feddhetetlenségét, noha nem érdemeltük meg. Semmilyen emberi erőfeszítés nem lett volna elégséges a kiérdemlésére. Hogyan magyaráznád meg Isten irgalmát a szomszédodnak, aki csupán Isten igazságosságáról hallott (arról, ahogyan Isten a bűnt megtorolja)?
Emlékezz vissza, mi volt a legszebb ajándék, amit születésnapodra kaptál. Mit éreztél akkor? Hogyan fejezted ki köszönetedet? Pál apostol Isten irgalmát “kimondhatatlannak” minősíti (2Kor 9:15). Írj Istennek egy levelet, amiben megköszönöd ezt a rendkívül értékes ajándékot.
Ábrahámot tartják minden hívő atyjának (lásd Zsid 11:11 versét). Ha újraolvassuk a Bibliából életét, láthatjuk, hogy ő is küzdött a bűnnel. Nem rendelkezett olyan cselekedetekkel, amelyek méltán ajánlhatták volna őt Isten előtt. Miért adta Isten a Törvényt, ha soha nem leszünk képesek követelményei szerint élni? A tény, hogy a Törvény tükrében megláthatjuk bűneinket, segít-e elismernünk Krisztus utáni szükségünket? Mi módon? Miként mondhatnánk Pál apostollal együtt, hogy: “Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít” (Róma 4:8)?
Bűnösségünket ősatyánktól, Ádámtól örököltük, szinte ugyanúgy, ahogy a mi gyermekeink is örökölnek különböző vonásainkból. Örököljük és megérdemeljük a halált a Törvény áthágása miatt. Miként tudatosodott benned a tény, hogy Isten kegyelme bőségesen a rendelkezésedre áll? (Lásd Róma 5:15 versét is.) Hogyan módosította ez a felfedezés örökölt tulajdonságaidat? Hogyan beszélnél erről az áldásról egy másik személynek, aki önmaga jellemhibáival küzd?
Ha meg kellene határoznod a “csodálatos” szó értelmét, mit mondanál? Milyen szavakat használnál, amikor Isten csodálatos kegyelméről beszélnél? Miért szükséges beleszőnünk meghatározásunkba a hit általi megigazulás fogalmát is? Milyen jelzőket használsz, amikor elmondod, hogyan mentett meg Isten a bűntől? John Stott például a The Cross of Christ című könyvében “a legédesebb cseréről” beszél (200).
Személyes bizonyságtétel
Mennyire csodálatos ígéreteink vannak Róma 5:1 versében! Adja az Úr, hogy szíved magába szívja e szavak üzenetét: “Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.”
E szövegben jelentéstanilag négy fontos részt különíthetünk el: 1. Krisztus áldozata teljesen megbékéltetett minket az Atyával; 2. Isten megbocsátotta a bűneinket; 3. Most már békében élhetünk a mennyei Atyával; 4. Biztosítva vagyunk irántunk való végtelen szeretetéről.
El kezdhetnél beszélni az embereknek a megváltási tervről, hangsúlyozván Krisztus önként vállalt kereszthalál-áldozatát. Mondd el nekik, hogy Krisztus behelyettesítette az életét az ő életükkel, hogy halála felszabadítja őket a bűn uralma alól, és szavatolja minden ember örök életét. Magyarázd meg nekik, hogy Krisztus tökéletes életet élt, és ezért részesülhetünk belőle. Isten tulajdonképpen úgy fogad el bennünket, mintha mi is tökéletes életet éltünk volna. Figyelmeztesd őket, hogy fogadják el az örök élet eme ajándékát úgy, ahogy az fel van ajánlva. Bizonyosodj meg arról, hogy világosan megértették: ez az ajándék az Atyától jön, aki végtelenül szeret minket. Hangsúlyozd a tényt, hogy ajándékról van szó, amit nem lehet megvásárolni, elnyerni, megszerzése körül alkudozni. Egyetlen egy jó cselekedet sem biztosíthatja örök életünket – Isten csupán teljes odaadásunkat és a Tőle való teljes függésünket kéri. Magyarázd meg felebarátaidnak, hogy ha teljesen átadják szívüket Istennek, természetes módon fognak vágyni engedelmeskedni az Ő Törvényének.
Biztosítsd őket, hogy ha elesnének is a menny felé vezető ösvényen, Krisztus személyében van egy védelmezőjük az Atya előtt. Ha megbocsátást és erőt kérnek Tőle, álljon útjukba bármilyen akadály, a menny az övék lesz.
Ha segítettél nekik a menny felé való utazásukban, ők is segíteni fognak neked.
Alkalmazás
Melyik a megbocsátásról szóló kedvenc történeted?
Megbeszélendő bibliaszövegek: Róma 8:1-5.
Elmélkedésre
Mit valósított meg Isten azáltal, hogy Krisztust bűnért való áldozatként küldte az emberek közé?
Mit mondanak Róma 8:1.3 versei az ítéletről?
A 3. versben Pál kijelenti, hogy a Törvény nem igazíthat meg minket, mivel testünk erőtlen. Ez azt jelenti, hogy Pál a Törvény ellen foglal állást? Magyarázd meg a válaszod.
Gyakorlati kérdések
Az ebben az igerészben leírt folyamat bennünk, vagy rajtunk kívül zajlik le? Most van az ideje, vagy már megtörtént a múltban? Magyarázd meg a válaszodat.
Mi az, amit Isten megtett életedben, s amit a Törvény nem tehetett meg?
Az emberek állandóan elítélnek minket, s nem ritkán igazságtalanul. Hogyan kerekedhetünk felül e helyzeteken? El tudnánk fogadni igazságtalan vádjaikat? Vagy talán elhárítanánk magunktól? Mi mást tehetnénk még?
Mi módon “szabadított meg a Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye a bűn és a halál törvényétől” (Róma 8:2)? Kérj a csoport tagjaitól konkrét, személyes élményekre alapuló válaszokat.
A 4. vers így hangzik: “Hogy a Törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” Mit sugall ebben a kontextusban a jár ige? Mit jelent Lélek szerint járni? (Róma 12:2.9; 1Kor 13; Gal 5:13-16; 6:10; Ef 2:1-3; 4:1-3; Fil 2:1-7; Kol 3:5-11; 1Tim 6:6-11).
Egy életcél a) meghatározza magatartásunkat, b) befolyásolja véleményünket arra vonatkozóan, hogy ki/mi az igazság forrására, c) alakítja értékrendünket, és d) vezérel úgy a magánéletünkben, mint a társadalmi életben is. Milyen egyéb hatásai lehetnek egy életcélnak? Pál apostol az 5. versben két alternatívát villant fel. Melyek ezek, és milyen jelentősége van mindeniknek külön-külön? Hogyan befolyásolja mindenik választás az imént említett négy szempontot?