10. tanulmány − 2005
február 26 - március 4.
A KERESZT LÉNYEGE
„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje” (1Kor 1:18).
Krisztus úgy lépett be az emberiség életébe – testünket és vérünket hordozva –, mint bűneink hordozója, főpap, és Isten képviselője az emberek előtt. Az élet az élő, létfontosságú véráramban van, amely kiontatott a világ életéért. Krisztus teljes engesztelést szerzett, váltságul adva életét érettünk. A bűn legcsekélyebb foltja nélkül született, de az emberi családhoz hasonlóan jött el ebbe a világba. Nem csupán fizikailag hasonlított hozzánk, de magára vette az emberi természetet is, így válva részesévé az emberi életnek.
„A törvény szerint, amit maga Krisztus adott, az elveszített örökséget a legközelebbi rokon szerezte vissza. Jézus Krisztus letette uralkodói ruháját, királyi koronáját, s istenségére emberi természetet öltött, hogy helyettese és kezese legyen az emberiségnek, s hogy emberként feláldozva életét, halálával lerontsa azt, akinek hatalma van a halálon. Istenként nem tehette volna meg ezt, de azzal, hogy emberként jött el, Krisztus meg tudott halni. Halálával legyőzte a halált. Krisztus áldozata halálra adta azt, akinek hatalma volt a halálon, és megnyitotta a sír kapuit mindazoknak, akik hisznek Őbenne mint személyes Megváltójukban” (Ellen G. White megjegyzései,
The SDA Bible Commentary, 7. kötet, 925–926. oldal).A HÉTEN FELVETŐDŐ KÉRDÉSEK:
Mi történt a kereszten? Miért kellett Krisztusnak meghalnia? A helyettes halál gondolatát hogyan előképezte Ábrahám története, valamint az, ahogyan az Úr Sodoma elpusztításáról beszélt?Vasárnap február 27.
AZ IGAZAKÉRT
Bár a kereszt mindig is a keresztény hit középpontjában állt már a korai napoktól kezdve egészen mostanáig, az egyházban mindig dúlt a vita az olyan alapvető kérdésekről, hogy mi történt a Golgotán, miért kellett Jézusnak meghalnia? Meg kellett halnia? Mi ölte meg Krisztust? Mit ért el halálával? Kinek vált üdvére az Ő halála? Bár Pál azt mondta, hogy eldöntötte, nem akar másról tudni, „mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről” (1Kor 2:2), Krisztus követői az évszázadok során mégsem mindig értettek egyet abban, mit jelent számunkra Jézus Krisztus mint megfeszített.
Olvasd el 1Móz 18:22–33 verseit (ha nem ismerős a történet, olvasd el az egész fejezetet)! Figyeld meg a konkrét beszélgetést Ábrahám és az Úr között! Milyen alapelv jut itt kifejezésre, ami lenyűgöző igazságot mond el a keresztről?
Hogy megértsük ezeknek az igéknek a jelentőségét, fontos látnunk, mit nem kért Ábrahám az Úrtól. Nem kérte, hogy az igazakat mentse meg az Úr a gonoszok helyett. Nem azt mondta:
„Uram, hadd meneküljenek meg az igazak, a gonoszokat pedig pusztítsd el”, hanem azt kérte, hogy az Úr kedvezzen „a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak” (1Móz 18:24). Erre az Úr azt válaszolta: „Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért” (26. vers). A párbeszéd során végig ugyanez a gondolat ismétlődik: 45, 40, 30, 20, majd 10 igazért az Úr megkegyelmez az egész városnak: a gonoszoknak és mindenkinek.Íme a Biblia első világos magyarázata a kereszt fontos témájával kapcsolatban: az igazakért megkegyelmez az Úr a gonoszoknak. A gonoszokatvalaki másnak az igazsága – aki nem gonosz – menti meg a megérdemelt büntetéstől. Valaki másnak az érdeméért mások megmenekülnek.
Olvasd el újra Ábrahám és az Úr párbeszédét! Figyeld meg, milyen készségesen egyezett bele az Úr, hogy csökkentsék a megállapodás feltételeit! Mit árul ez el arról, mennyire vágyik az Úr arra, hogy megmentsen bennünket?
Hétfő február 28.
AZ EMBER ÁLLAPOTA
A tegnapi tanulmány nagyon fontos témát vezetett be: a gonoszok az igazak miatt menekülnek meg. Sodoma esetében azonban nem találtak olyan igazat, akire nézve meg lehetett volna kegyelmezni a városnak. Nem volt még tíz ember sem, akinek igaz volta elégségesnek bizonyult volna ahhoz, hogy a bűnösöket megóvja a pusztulástól.
Bizonyos értelemben a világ lakosai olyanok, mint Sodoma és Gomora lakosai voltak. Talán bűneink nem olyan égbekiáltóak vagy erőszakosak,mint amilyenek a sodomitáké voltak (1Móz 19:5), de azért elég szörnyűek. (Más részről azonban, figyelembe véve azokat a rémséges bűncselekményeket, amelyektől manapság szenved a világ, talán mi még rosszabbak vagyunk náluk.) Bizonyos értelemben pedig az egész világ ugyanazzal azítélettel néz szembe, amellyel Sodoma és Gomora sz embesült.
A Biblia nagyon is egyértelmű: akár Sodomában élt valaki, akár máshol, minden emberi lény bűnös; minden emberi lény megszegte Isten törvényét. Sehol senkinek nincs olyan igazsága, amellyel megmentheti önmagát – még kevésbé másokat – az ítélettől.
Olvasd el Róm 5:12, 15, 18 verseit! Mi volt emberi gonoszságunk oka? Hogyan nyilvánul meg az emberiségben ez a gonoszság? (Róm 3:9–20)
Bűnösök vagyunk, nem csupán csaját tetteink miatt, hanem amiatt is, amit Ádám tett. Természetünktől fogva Ádám gyermekei vagyunk. Amikor Ádám vétkezett, természete romlott, bukott, bűnös lett, s mi ezt a természetet örököltük tőle, valahogy úgy, ahogyan a szüleinktől is öröklünk jellemvonásokat. Szó szerint nem voltunk ott Ádámban, amikor vétkezett (mintha valamiféle formában léteztünk volna már születésünk előtt is); egyszerűen learatjuk saját életünkben az ő bukásának következményeit, s azért követünk el bűnt, mert öröklött bűnös természetünk van. Ádámmal való „rokonságunk” miatt szembesülünk tehát mindannyian azzal a kárhozattal, amit a bűn eredményez.
Hámozz most le magadról minden szociális, kulturális, sőt vallási álarcot, és tekints önmagadba: természetes hajlamaid és ösztöneid a jó vagy a rossz, Isten vagy önmagad felé irányítanak téged? A válasz hogyan erősíti meg a Biblia tanítását az ember bűnös voltáról?
Kedd március 1.
EGY EMBER IGAZSÁGA
Mit mondanak el az alábbi igék Jézus jelleméről?
1. Jn 8:46 ______________________________________________________
2. Róm 5:18 ____________________________________________________
3. 2Kor 5:21 ____________________________________________________
4. 1Pt 2:22 _____________________________________________________
5. 1Jn 3:5 ______________________________________________________
Tegnap az emberiség egyetemes problémájának, a bűnnek a témáját tanulmányoztuk. Egy személy azonban minden emberrel ellentétben áll: Jézus, Akiről azt tanítja a Biblia, hogy nem vétkezett. Más szóval, Ő volt az egyetlen, akit semmilyen módon nem szennyezett vagy fertőzött meg a bűn. tökéletesen megtartotta Isten törvényét, mindig engedelmeskedett Atyja akaratának, és egyetlen egyszer sem bukott el. Ebben az értelemben különbözik minden más emberi lénytől.
Nos, menjünk vissza ahhoz az alapelvhez, amit vasárnap vizsgáltunk meg, hogy a bűnös az igazért kap kegyelmet! Sodomában és Gomorában nem találtak igaz embert, és a világban sem található ilyen. A kivétel: Jézus, és az Atya csakis Krisztus igazságát fogadja el mint elégséges váltságot, s erre nézve menti meg a világot. Olyan ez, mintha az Úr megengedte volna, hogy tíz igaz ember helyett, akik megmenthették volna Sodomát és Gomorát, egyetlen igaz ember mentse meg a bűnös világot – s ez az ember: Jézus. (Lásd: Jn 3:17)
Róm 5:17–19 versei arról szólnak, hogy Krisztus azért jött, hogy jóvátegye mindazt, amit Ádám a bűnével elrontott. Ádám bűnt, halált, kárhoztatást és engedetlenséget hozott; Krisztus azonban igazságot, életet, megigazítást és engedelmességet ajándékozott nekünk. Tehát, ahogy Ádám miattmindnyájan bűnösökké lettünk, úgy Krisztus által mindnyájan igazakká lehetünk. Bár nehéz ezt megérteni, Krisztus igazsága olyan tökéletes, teljes és kielégítő, hogy elegendő az egész világ bűneinek elfeledéséhez. Ez pedig azért van, mert az Ő igazsága „az Istennek igazsága” volt (Róm 3:21); hiszen Jézus maga Isten volt, s csak egyedül Isten tudta biztosítani azt az igazságot, amelyre a bukott világnak szüksége volt.
Bizony te is bűnös vagy, s ha mások elől el is rejted ezt a tényt, Isten elől el nem titkolhatod. De vajon Isten igazsága, amely el tudja fedni az egész világ gonoszságát, nem elegendő ahhoz, hogy a tiédet is betakarja? Gondold végig, mi minden következik a válaszodból!
Szerda március 2.
ISTEN IGAZSÁGA
A héten tanultak alapján azt látjuk, Isten meg fogja menteni a bűnösöket másvalaki igazságára nézve, s hogy egyedül Jézusnak van olyan igazsága, amely elfedi az egész világ bűnét. Ha ez igaz, miért kellett Jézusnak meghalnia? Nem volt elég csak az igazsága? Miért kellett szörnyű halált halnia a Golgotán?
Ezek jó kérdések, s a válasz néhány eleme bizony hiányzik Sodoma és Gomora történetéből, amely az üdvösség tanában található alapelveknek csak egy részét mutatja be.
Képzeljük el tehát, hogy találtatott volna tíz igaz Sodoma és Gomora városában, s ennek következtében a városok megmenekültek volna a pusztulástól. Bizonyára Isten kegyelmének hatalmas megnyilvánulását láthattuk volna a történetben. Kegyelméből megmentette ezeket az embereket a büntetéstől, amely jogosan lett volna az osztályrészük.
Nos, bizonyos szempontból ugyanígy láthatjuk azt is, hogy Krisztus igazsága egyedül elég volt ahhoz, hogy az egész világot megmentse a bűn büntetésétől. Ez szintén az Ő kegyelmes tette.
A kegyelem azonban csak egy része a képnek. Van egy másik elem, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni Isten jellemében, s a bűnnel való bánásmódjában.
Keresd ki a következő igéket! Mit mondanak el a mi Urunkról? Hogyan egyeztethetjük össze ezt azzal, hogy kegyelmes Istenként ismerjük Őt? (2Móz 34:7; Jób 8:3; Zsolt 89:15; Jer 23:5; ApCsel 7:52)
Ezek a bibliaszövegek mind egy dolgot érintenek, ami igen fontos a megváltás tervét illetően: Isten igazságát. A Biblia arról beszél, hogy Isten igazságos, és ez fontos dologhoz vezet el bennünket. Ismét tegyük fel, hogy Sodomában és Gomorában volt tíz igaz ember, a városok lakossága pedig megmenekült. Ez kegyelmes tett lett volna, de bizony nem igazság, így van? Továbbra is meglehetősen gonosz, durva, erőszakos emberek éltek volna azokban a városokban, nemde? Vajon élhettek volna továbbra is szabadon, úgy, hogy nem kapnak büntetést bűneikre? Krisztus igazságossága elegendő ahhoz, hogy elfedje a világ minden bűnösének összes bűnét, tekintet nélkül arra, mennyire gonoszak, erőszakosak és durvák is azok. De ha továbbra is élhetnek szabadon, mindenféle isteni büntetés nélkül, az kegyelem lenne, de vajon igazság is?
Csütörtök március 3.
EGY MEGHALT MINDENKIÉRT
Itt érkeztünk el a kereszt titkához, fenségéhez, szégyenéhez, igazságához és dicsőségéhez. Isten meg akart bocsátani a bűnös emberiségnek, de oly módon kellett ezt megtennie, hogy ne nézze el a bűnt, és ne is hagyja büntetlenül. De hogy tegye ezt meg? Csak egy módon: Jézus személyében, Önmaga ellen töltötte ki a bűn elleni jogos haragját. Más szóval, mivel a bűn el kellett, hogy nyerje büntetését, a kereszten függő Jézuson keresztül önmagában büntette azt meg. Erről szól a kereszt: Isten magára vállalta bűneink büntetését.
Egy igazságos Isten nem hagyja a bűnt büntetlenül, de a jó hír az, hogy Isten kitöltötte minden bűn büntetését Jézus személyére, Aki helyettünk halt meg ott. Minden emberi lény azt érdemelte, amit Jézus szenvedett el a kereszten; de most, a kereszt révén – ideális esetben – egyetlen emberi lénynek sem kellene szembesülnie ezzel a büntetéssel.
„Egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak”
(2Kor 5:14). Pál azt mondja itt, hogy Krisztus úgy halt meg, mint a mi képviselőnk; azt a halált szenvedte el, amit mi érdemlünk. Ebben az értelemben (és csak ebben az értelemben) mondhatta Pál azt, hogy mindnyájan meghaltunk. Azt érti ezen, hogy az Ő halála a mi halálunk helyett van, amit mi érdemlünk a bűneinkért; de nem kell elszenvednünk azt, mert Jézus mint képviselőnk meghalt helyettünk.Végül is, Isten vagy másokra rója ki bűnük büntetését, ami örök megsemmisülésüket jelenti, vagy Magára veszi a büntetést, s így megóvja őket attól. A kereszt bemutatja döntését: saját Maga szembesül a bűn elleni ítélettel. „A kereszt egyszerre volt a büntetés és az amnesztia; a szigorúság és a kegyelem, az igazság és az irgalom tette” (John R. W. Stott: The Cross of Christ (Downers Grove, Ill.: InterVarsity Press, 1986; 159. oldal).
Olvasd el a következő igéket: Ésa 53:5; Róm 5:8; Gal 3:13; Ef 5:2; 1Thess 5:10! Hogyan látod ezekben a versekben Krisztus tettének helyettesítő voltát?
Nagyon fontos megértenünk azt, ami a kereszten történt. Isten magára vette a bűn büntetést, amit mi érdemlünk. Bármilyen hasonlattal vagy jelképrendszerrel szoktunk is élni a kereszttel kapcsolatban, sosem szabad eltávolodnunk a helyettesítés alapvető igazságától. Bármely teológia, amely lejáratja vagy mellékesnek tartja a Golgota helyettesítő szerepét, az magát a megváltás tervét járatja le, vagy tartja mellékesnek.
Péntek március 4.
TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:
„Bűneinket Krisztus hordozta, Őbenne nyerték el büntetésüket, s általa töröltettek el, hogy az Ő igazságát Isten nekünk tulajdoníthassa, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Bár érdekünkben az Ő számlájára íródtak bűneink, mégis tökéletesen bűntelen maradt” (Ellen G. White: Signs of the Times, 1895. május 30.).„Az egész világ bűneit lelkére vette, noha tökéletes gyűlölettel gyűlölte a bűnt. Elhordozta a bűnösök büntetését, noha Ő sosem vétkezett. A törvényszegő helyetteseként ajánlotta fel magát, noha ártatlan volt. Minden bűn a világ Megváltójának isteni lelkére nehezedett. Ádám fiainak és leányainak gonosz gondolatai, szavai és cselekedetei tőle követeltek elégtételt, mert az ember helyettesévé vált. Noha nem Ő követte el a bűnöket, az ember törvényszegései lelkét marták és szaggatták. Aki bűnt nem ismert, bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. kötet, 297–298. oldal).
MEGBESZÉLENDŐ KÉRDÉSEK:
Elmélkedj a helyettesítés nagy gondolatkörén! Mely részét tartod zavarónak? Mennyire igazságos az, hogy valaki másnak kell elszenvedni gonoszságod büntetését? Ugyanakkor, figyelembe véve Isten tökéletes szentségét, amely ellentétben áll az emberiség bűnösségével, miért a helyettesítés az egyetlen módja annak, hogy az Úr megbocsáthassa az emberek bűneit úgy, hogy közben igazságához is ragaszkodik?
Krisztus istensége miért olyan fontos ahhoz, hogy megértsük a kereszt lényegét? Miért nem lenne elég egy hétköznapi ember halála – még ha bűntelen volt is – ahhoz, hogy engesztelést szerezzen a világ bűneiért?
Szaladj vissza az időben, és tekintsd át az ószövetségi áldozati rendszert! Mi előképezte a helyettesítés gondolatát azokban az áldozatokban?
ISTEN VEZET MINKET
Juan vagyok, a barátom pedig Edson. A mi történetünk arról szól, hogyan vezeti Isten az életünket. Bolíviában születtünk és nevelkedtünk fel. Most viszont Puerto Ricoban élünk, ahol az Antillák Adventista Egyetemen teológiát hallgatunk. Ebben talán semmi különös nincs, de mi tudjuk, hogy Isten segítsége nélkül ez lehetetlen lett volna a számunkra, mivel nagyon nehéz Puerto Ricoba vízumot szerezni. Célunk megegyezett Isten akaratával, és Ő gondoskodott a megvalósulásról.
A probléma az volt, hogy a vízum megszerzéséhez hónapokra van szükség, nekünk viszont már csak néhány napunk volt a tanévkezdésig. Amikor felhívtuk a követséget, hogy időpontot kérjünk, csak annyit mondtak, hogy már hetekre előre foglalt minden percük. Majdnem feladtuk, amikor újra felhívtuk őket, és elmondtuk utazásunk célját: lelkipásztornak szeretnénk tanulni. Az ügyintéző erre azt mondta, hogy szedjük össze a szükséges papírokat, és másnap menjünk be a követségre.
Bár senki sem volt, aki finanszírozta volna az ottlétünket, és az előttünk sorban álló diákok közül soknak visszautasították a kérelmét, legnagyobb meglepetésemre az én kérelmemet azonnal elfogadták, Edsonét pedig két órával később, mivel neki még plusz egy okmányt be kellett szereznie. Másnap tehát már utazhattunk is Puerto Ricoba.
Ám ez még csak a kezdete volt mindannak a csodának, amelynek során Isten ajtókat nyitott meg előttünk. Istentől való függésünk tudata komoly imaéletre és feltétlen bizalomra tanított meg minket. Az egyik szombat este nagyon éhesek voltunk, de már elfogyott az élelmünk. A legközelebbi üzlet kétmérföldnyire volt tőlünk. Elindultunk hát a sötét és ismeretlen éjszakában. Nemsokára egy autó állt meg mellettünk. Kiderült, hogy a férfinek éppen lelki támaszra volt szüksége. Elmesélte, milyen súlyos válságban van, és hogy szinte már csak az öngyilkosságot látta az egyetlen megoldásnak. Csalódott volt, és minden összezavarodott benne. Sokat kérdezgetett a hitünkről, mi pedig a legjobb tudásunk szerint igyekeztünk válaszolni neki, hogy segíthessünk rajta. Végül letérdeltünk az út mellett imádkozni, és mielőtt elváltunk volna, megkérdezte, hogy járhat-e a mi gyülekezetünkbe. Amikor igennel válaszoltunk, megígérte, hogy eljön az istentiszteletre. Így továbbra is kapcsolatban maradtunk vele, megismertük a családját is, és láttuk, ahogyan fokozatosan megváltozik az élete.
Az ilyen és ehhez hasonló történetek mind azt bizonyítják a számunkra, hogy Isten hívott el bennünket, hogy másokat Hozzá vezessünk.
Juan Pacheco és Edson Canqui, az Antillák Adventista Egyetem diákjai Puerto Ricoban.