9. tanulmány − 2005 február 19 - 25
FELTÁMADOTT!
A tanulmány célja
Újra megvizsgálni annak meggyőző bizonyítékát, hogy Jézus az igazi Messiás.
Megtalálni Jézusban a halálfélelmet elűző erőt.
Jézus feltámadásában egy figyelemreméltó és aktuális igazságot láttatni.
A tanulmány vázlata
I. Jézus – az élet Szerzője (Jn 11:25)
Jézus számos csodát tett, amely bizonyította a betegségek és a halál feletti erejét.
Ezeket a csodákat azért tette, hogy az emberek könnyebben higgyenek majd feltámadásában.
A tanítványok még az üldözések és a halál fenyegetése ellenére is hirdették: Jézus képes legyőzni a halált.
II. A Jézusra alapított hit (Mt 27:52-53)
Jézus arra kérte tanítványait, hogy higgyenek, annak alapján, ami Ő volt, s amit Ő tett.
A Jézussal együtt feltámadt mártírok csatlakoztak a tanítványokhoz a halál felett való győzelem hirdetésében.
A tanítványok Jézus életének, halálának és feltámadásának bátor szemtanúi voltak.
III. Jézus feltámadása – feltámadásunk garanciája (Lk 24:33)
Nem vagyunk többé a Sátán rabjai. Jézus megváltott minket.
Ez a jó hír válik mai és örök reménységünk alapjává.
Ha Jézus a mi életünk központja, elemi változás mehet végbe bennünk.
Összefoglalás
Jézus földi szolgálata alatt tett csodái bizonyították, hogy van ereje gyökeres változásokat előidézni az emberek szívében. Azért támasztott fel embereket a halálból, hogy előre utaljon saját feltámadására. Ez a mi nagy reményünk a félelemtől és a haláltól való szabadulásra, félelem és halál, mellyel Sátán fogva tart minket.
Magyarázat
Krisztus feltámadása, mennybemenetele és későbbi, mennyei főpapi szolgálata révén a Golgota elévülhetetlen remekmű, amely gyakorolja kiapadhatatlan erejét, és vonzza a lelkeket, amelyek készek együttműködni Isten megváltó kegyelmével.
I. Az előhírnökök
A tény, hogy Jézus feltámasztott néhány embert (Jairus 12 éves lányát, a naini özvegy fiát, valamint Lázárt), kétséget kizáróan bizonyítja a kijelentést, hogy tudniillik: “Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25). Nem egy csalással állunk tehát szemben. Jézus azt állította, hogy nem csak hogy képes feltámasztani úgy a jókat, mint a gonoszokat, hanem hogy meg is ítélheti őket cselekedeteik alapján (lásd Jn 5:24.29 verseit).
“Sátán nem tarthatja fogva a halottakat, amikor Isten Fia életet ígér nekik. Egyetlen olyan lelket sem tarthat a lelki halálban, aki hittel elfogadja Krisztus hatalmi szavát. Isten minden bűnben holt embernek mondja: Serkenj föl, aki aluszol, és támadj fel a halálból (Ef 5:14). Ez a szó örök élet. Ahogyan Isten szava, amely az első embert életre hívta, ma is életet ad nékünk; ahogyan Krisztus szava: Ifjú, néked mondom, kelj föl! (Lk 7:14), életet adott a naini ifjúnak, úgy ez a szó: Támadj föl a halálból
” – életet jelent annak, aki elfogadja. Isten megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába (Kol 1:13). Mindezt felajánlja nekünk igéjében. Ha elfogadjuk az igét, megszabadulunk” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 263).II. A feltámadt Krisztus
A Krisztus feltámadása körüli magasztos események – a földrengés; a sírból való dicsőséges, vakító fénnyel övezett kijövetel, a szentek feltámadása, a tanítványok látványos változása a csüggedésből a rettenthetetlen, buzgó bátorságba – mind kétségbevonhatatlan bizonyítékai Krisztus feltámadása valóságának.
“A papok azzal, hogy Krisztust halálra adták, a Sátán eszközeivé tették magukat. Most teljesen a Sátán hatalmában voltak. Belegabalyodtak egy csapdába, amelyből nem láttak más kiutat, csak azt, hogy tovább folytassák Krisztus elleni hadviselésüket. Amikor meghallgatták az őrszemek jelentését Krisztus feltámadásáról, el kezdtek félni a nép haragjától. Úgy érezték, hogy saját életük is veszélyben forog. Az egyetlen reménység az volt számukra, hogy sikerült Krisztust csalónak feltűntetniük feltámadása letagadásával… A papok és a főemberek folyamatosan attól féltek, hogy az utcákon való járásuk-kelésük közben, vagy saját otthonuk magányosságában szemtől szembe találják magukat Krisztussal. Úgy érezték, hogy nincsenek biztonságban. A reteszek és zárak nagyon szegényes védelmet nyújtottak nekik Isten Fiával szemben. Éjjel és nappal arra a rettenetes jelenetre kellett gondolniuk, amikor a helytartó rezidenciájának az udvarán az egész néppel együtt ezt kiáltották: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon! (Mt 27:25). Emlékezetükben sohasem halványodott el ennek a jelenetnek a képe” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 691-692).
III. A sír tanúi
Krisztus feltámasztotta ezeket a szenteket, akik bejárták egész Jeruzsálemet, nem azért, hogy megijesszék az embereket, hanem hogy hangsúlyozzák a fenséges valóságot, hogy Krisztus valóban feltámadt, és hogy a halál és a sírboltok kulcsai Nála vannak (Jel 1:18). Nem megérteni ezt a lényeges tényt, azt jelenti, hogy téves és pontatlan a Krisztusról alkotott kép, ami lefokozza áldozatát egy egyszerű mártíromsági aktussá, melyet téves ideológiai célok vállalása miatt volt kénytelen elszenvedni. De ha bizonyítani lehetne (amint az bizonyítva is volt azáltal, ahogyan feltámadt, illetve a feltámadását követő események által), hogy Jézusnak volt hatalma előhívni és feltámasztani a sírokból a szenteket, akkor mindenkorra igazolva lenne az Ő és az Evangélium messianisztikus érvényessége. Halálának köszönhetően a halál már nem uralhatja a világot. Valóban, Krisztus az ő halálával “eltörölte a halált, és világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot” (2Tim 1:10), valamint megszabadította azokat, “akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak” (Zsid 2:15).
IV. Pál apostol és Jézus feltámadása
Olvasd el 1Kor 15:1-4 verseit. Minő fenséges meghatározása ez az Evangéliumnak! Ebben az apostoli credóban azt olvassuk, hogy Krisztus a pecsét, amely hitelesíti az Evangéliumot. Pál szerint a feltámadás megváltó erővel látja el a Golgotát, mivel Jézus kereszten elszenvedett áldozati szolgálatának hasznosságára mutat. A kereszt örök életet szerzett nekünk, és lerombolta a bűn erődítményeit (lásd 1Kor 15:17; 2Kor 4:10-14; 5:14-16 verseket). Pál szerint, tehát, a kereszt maga az élet fája, a kegyelem kútforrása, a lelki erő pallosa, a lélek kutató fénye, az igazság megtalálásának eszköze, az isteni szeretet pulzusa, az üdvösség éneke, a kegyelem trónusa, bírósági korlát, a megtért oltalma, a keresztény tanítványság emblémája, a bölcsesség kulcsa, Isten uralmának jogara, az örök élet útja és biztosítéka.
V. A feltámadás – akkor és most
Minden keresztény előjoga Jézus feltámadásának erejében járni és munkálkodni (lásd Ef 1:17-20 verseit). Ahhoz, hogy ez az erő korlátlanul működhessen életünkben, meg kell halnunk a bűnnek, és állandóan fel kell támadnunk az életre, Krisztus feddhetetlenségére (lásd Róma 6:1-8; 1Kor 15:31-34; Fil 3:9 verseit).
A tanulmány elmélyítése Lk 24:33.48; Jn 5:24-25; 11:25; Róma 6:4-6; Jel 21:1-5.
Mi az egy személy magatartásában, amely segít rájönnöd, hogy meglepetést készít számodra? Jézus szolgája volt az embereknek, rendkívüli csodákat téve az érdekükben. Még a halálból is feltámadt. Milyen módon alkalmazta a csodákat arra, hogy tanítványait felkészítse saját feltámadására? Miért voltak annyira vakok az iránt, ami következett? Előítéleteid közül melyek állják annak megértésének útját, hogy mit szándékszik Jézus tenni az életedben?
A bársonyos anyagból készült művirágok ötletet adnak arra, hogy milyenek lesznek majd a mennyben a hervadhatatlan virágok. Jézus többet nyújtott nekünk, mint egy ötletet, gondolatot: Ő maga az igazi Messiás. Annyi ember és ideológia közepette, amelyek megpróbálják megnyerni a bizalmunkat, hogyan mutatnád be Jézust, a segítség és a változás forrását? Személyes bizonyságtételed mely része a legmeggyőzőbb?
Amikor Jézus meghalt a kereszten, megrendült a föld, a templom kárpitja kettéhasadt, és a sírok megnyíltak. Feltámadásakor életre keltek a mártírok, akik bemenvén a városba bizonyságot tettek. Mire figyeltél fel Jézusnál? Miért oly nehéz számára eljutnia hozzánk, szomszédainkhoz, barátainkhoz?
Pál apostol az Élet Uraként, a keresztény remény egyetlen Alapjaként mutatta be Jézust az embereknek. Figyelembe véve a haláltól való félelmünket, miért annyira fontos Jézus győzelme? Hogyan változtatta meg ez az igazság az életről alkotott meglátásodat? Hogyan beszélhetnél reménységedről egy barátodnak, szomszédodnak?
Amikor valaki a melletted levő személynek egy ajándékot ad át, azt gondolod, hogy te is kapsz majd? Milyen érzés, amikor kapsz valamit, amire nagyon vágytál? Jézus odanyújtja neked a legszebb ajándékot: egy új életet Benne, most és az örökkévalóság számára. Elég, ha egyszer fogadjuk el ezt az ajándékot? Mit jelent folyamatosan megtapasztalni az élet megújulását?
Személyes bizonyságtétel
Ezen a héten az újjászületett keresztényekről beszélgetünk. Hogyan ismerhetik fel a többiek, hogy újjászülettem? Miről jönnek rá? Arról, amit teszek, vagy arról, amit nem teszek? Vagy a kettő kombinációjáról?
A keresztényeknek meg kell halniuk a bűnnek, írja Pál apostol. Igazán csak akkor temetjük el a bűnt, amikor a Jézus Krisztusban való hit mellett döntünk, és feltétel nélkül elfogadjuk a megváltási tervet. Amint elfogadtuk Krisztust személyes Megváltónknak, nem tarthatjuk meg többé csak magunknak e jó hír örömét. Nem rejthetjük el. Keresni fogjuk az alkalmakat, hogy másoknak is beszéljünk Jézus szeretetéről, és önszántunkból összhangban fogunk élni az Ő tanításaival. A cselekedeteink általi bizonyságtétel ugyanolyan természetes lesz, mint a lélegzetvétel. A többiek azonnal tudni fogják, hogy éljük a hitünket.
Következésképpen, abban az esetben, ha felteszed magadban a kérdést: vajon a többiek a keresztény élet pozitív tapasztalatát látják-e bennem, valószínűleg megfogalmazódik benned a következő kérdés is: hiányzik-e belőlem egy része azoknak az áldásoknak, amelyeket Isten oly nagylelkűen osztogat gyermekeinek? Ha megvizsgálod magad, és meghozod életedben a szükséges változtatásokat, az Isten által kívánt újjászületett kereszténnyé válsz.
Alkalmazás
Mi volt életed eddigi legnagyobb meglepetése?
Megbeszélendő bibliaszövegek: Lk 24:33-49.
Elmélkedésre
Hogyan győzte meg Jézus a tanítványokat feltámadása valóságáról? (A tanítók figyelmébe: ha csoportotok nem említi a bibliai bizonyítékot, segítsetek nekik megtalálniuk Lk 24:33-49 verseiben.)
Az érzékeinkre támaszkodó bizonyítékok nem annyira meggyőzőek, mint a Szentírásban találhatóak. Miért?
Gyakorlati kérdések
Jézus felhasználta az Írásokat arra, hogy segítsen a tanítványoknak megérteniük, hogy feltámadt. Miért fontos a Bibliára hivatkoznunk, amikor hitünket bizonyítjuk?
Mi győzhetné meg a szomszédodat vagy a munkatársadat Jézus halálának és feltámadásának valóságáról?
Hogyan tekintünk a saját életünkre és halálunkra Jézus halálának és feltámadásának prizmáján keresztül?
A tanítványok meg voltak rémülve, és tele voltak kételyekkel. Mégis Jézus lelkes követői lettek. Mi változtatta meg őket? (Lásd Lk 24:48; Jn 20:22 verseket.)
Bennünk is megvan a hajlam a megijedésre és a bizonytalanságra. Mi segíthetne megváltoznunk?
Lk 24:48 versében Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy legyenek bizonyságtevői azoknak a dolgoknak, amelyeket láttak és hallottak azokon a napokon, amikor együtt voltak Vele. Ez a parancsolat ránk is vonatkozik. Hogyan lehetünk jó bizonyságtevők? Jézus a mi példaképünk. Az evangéliumokban választ találunk három, a Jézus bizonyságtevésére fényt vető kérdésre, éspedig:
Ki kezdeményezte a beszélgetést? Mintegy 40 esetben Jézus kezdte a beszélgetést (lásd Jn 4:7-42, 5:1-15 verseket). 25 esetben a másik személy volt a kezdeményező (lásd Mt 19:16-30; Mk 5:24-34 verseket).
Hol folytak le ezek a beszélgetések? A zömük közel azokhoz a helyekhez, ahol a Jézus beszélgetőtársai dolgoztak (Mt 4:21-22; Jn 4:7-24), más beszélgetésekre viszont az emberek otthonában került sor (Mk 1:29-31; Lk 19:1-10).
Miről beszélgettek? A beszélgetések több, mint felében Jézus kérdéseket tett fel beszélgetőtársainak (Jn 8:1-11; Lk 5:17-26).
Miért hatékony még mindig a Jézus módszere? Hogyan sajátíthatjuk el mi is az Ő módszerét?