TANÍTÓI  MELLÉKLET

6. tanulmány  −  2005 január 29 - február 4.

Tanulmány Bibliaversek Tartalomjegyzék Összesítőlap Főoldal

A PASSIÓ HETE

A tanulmány célja

  1. A megváltási tervet a szenvedések hete fényében megvizsgálni.

  2. A lábmosás szertartását mint Isten jelleme kinyilatkoztatását bemutatni.

  3. Bátorítani a csoport tagjait hinni Istenben, és megengedni akaratának, hogy vezesse életüket.

A tanulmány vázlata

I. Az út a keresztig (Mk 11:9)

  1. Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát teljesítse, azaz megmentse az emberiséget.

  2. Jézus Jeruzsálembe való dicsőséges húsvéti bevonulása küszöbönálló áldozatára hívja fel a figyelmet.

  3. Meg vagyunk híva, hogy csatlakozzunk azokhoz, akik dicsőítik a Megváltót.

II. Elfogadás vagy elutasítás (Csel 2:41)

  1. Sokan követték Jézust, de sokan féltek is az Ő befolyásától.

  2. Jézus, a lábmosás szertartása által Isten jellemét nyilatkoztatja ki.

  3. Úgy tükrözhetjük Jézus szeretetét, hogy az Ő példáját követjük.

III. Legyen meg a Te akaratod! (Mt 26:39.42)

  1. Sátán megpróbálta elcsüggeszteni Jézust, hogy ne vihesse véghez az emberiség megváltásának művét.

  2. A Gecsemáné-kerti tapasztalat hangsúlyozza a bűn elhatalmasodott voltát és következményeit.

  3. Vessük alá életünket Isten akaratának, akárcsak a Megváltó.

Összefoglalás

A kereszthalála előtti héten Jézus dicsőségesen bevonul Jeruzsálembe, és megtisztítja a templomot. Szeretné, ha a sokaság tudomást szerezne közelgő haláláról s az azt követő feltámadásról. Óhaja minél több embert üdvözíteni. Mégis, noha láthatták, erejének és jóságának tekintélye van, a vallási vezetők megvetően kezelik. Ügyének tárgyalása az elkövetett durva perbeli törvénytelenségek miatt vált híressé. A főpap és a rabbik nem az igazság megtalálására törekedtek, hanem Jézus megsemmisítésére. Jézus mindezeket előre tudta, és megmosta tanítványai lábait, azokét, akik félreértették, és később cserben hagyták. Önként feláldozza magát, alávetvén magát az Atya akaratának, hogy örök életet nyerhessünk.

Magyarázat

A Krisztus megfeszítése előtti héten egy egész sor tanulságos esemény zajlott le, amely magasztalja a Megváltót, és felfedi Golgotán csúcsosodó földi szolgálatának értelmét. Az előttünk álló hét tanulmánya Krisztusnak áldozata jelentőségére és az azt követő dicsőségre utaló fontos tanításait hangsúlyozza.

I. A húsvét utolsó hete

A szenvedések hete mindenik eseménye meghatározó tényezője a fény országa és a sötétség birodalma között kibontakozó dráma felfedezésének. Az emberiség történelmében még nem volt egy olyan hét, amelyben oly sok sorsdöntő esemény zajlott volna le, mint akkor. Nem volt még olyan eseménysor a történelemben, amelyből ilyen nagy erővel sugárzott volna ki a bűnösök Isten iránti gyűlölete és az Isten emberek iránti kiolthatatlan szeretete közti ellentét.

II. Diadalmas bevonulás és a templom megtisztítása

Irigység, gonoszság és düh kerítette hatalmába a vallási vezetőket, amikor látták, milyen csodálat övezi Jézust a templomban. A rabbik megparancsolták Jézusnak, hogy csillapítsa le a tömeg hangját, mire Jézus így válaszolt: “Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lk 19:40).

Amint megérkezett Jeruzsálembe, csöndben bement a templomba, amely inkább vásárcsarnokra hasonlított, mint istentiszteleti helyre. Jézus észrevétlenül távozott, és elment Bethániába.

Másnap azonban visszatért, hogy az igazság vesszejével megmutassa a szentély rendeltetését, amelyet a papok büszkeségük és vagyonszeretetük miatt megszentségtelenítettek (lásd Mk 11:11-19; Mt 21:12-16; Ésa 56:4-8 és Jer 7:8-15 verseket). Minő merész gúny, hogy a Krisztus áldozatát jelképező szertartásokhoz szükséges állatokat éppen a papok adták-vették, tekintélyes haszon élvezete mellett! Nyereséghajszájuk miatt háttérbe szorult a szentélyi szolgálat által jelképezett evangélium. Feldühödve e rettenetes erkölcsi züllés láttán, Jézus élt messiási tekintélyével, és megtisztította a templomot a szentségtelen kereskedelemtől, amely az imádság házát latrok gyülekezetévé alacsonyította.

Olvasd el a Jézus élete című könyv “A templom ismételt megtisztítása” című fejezetét. Ha a papok értékelték volna a templomi szolgálatok jelentőségét és a valódi judaizmus lényegét, milyen befolyást gyakorolhattak volna az evangélium hirdetésének munkájára, és milyen ajándékoknak örvendhettek volna! Alkalmazzátok ezt a gondolatmenetet a mai egyházra (1Pt 2:6-9)!

III. Jézus és a júdeaiak

Jézus tanításai annyira világosak és logikusak voltak, hogy az egyszerű emberek is örömmel hallgatták, legalábbis addig, amíg fel nem fedte az igazi tanítványság árát. Ily módon Jézus nem csak a társadalmi életből való kitaszítottságra és az üldözésre utalt, hanem az önmegtagadásra és a bűn feletti győzelemre is. Azoknak, akik keresztény társadalomban élnek, nem lenne szabad soha elfelejteniük, hogy vannak országok, ahol a keresztények igen komoly zaklatásoknak és üldözésnek vannak kitéve.

Jézus teljes élete az emberi szükségeknek állandóan választ és beteljesülést adó isteni szeretet fokozatos kinyilatkoztatása volt. Senki sem maradhat közömbös egy ilyen szeretet láttán, mely legitim módon hűségre és odaszentelődésre szólít fel. Azokat, akik dicsekszenek vallásosságukkal, de akik úgy döntöttek, hogy mellőzik az igazság valódi kiélését, zavarni fogja a hiteles vallásgyakorlat. Így történt a farizeusokkal is, amint az a Jézus ellen folytatott brutális koncepciós perből is kitetszik. Nem voltak képesek többé elviselni, hogy lelki hiányosságaikat minduntalan a fejükhöz verje és nyilvánosságra hozza Krisztus jósága és igazság(osság)a, mely ingyen bárkinek rendelkezésére állt, még a vámosoknak, bélpoklosoknak és ledér erkölcsű nőknek is. Micsoda pofon ez a papi áhítatosság arcára!

IV. Tiszta lábak

“Krisztus egész élete az önzetlen szolgálat élete volt. Az emberek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon (Mt 20:28). Minden cselekedetével erre akarta megtanítani őket. A tanítványok azonban még nem tanulták meg ezt a leckét” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 548). Jézus nem az elmélet állandó ismétlése által tanította őket, hanem sokatmondó, jelentőségteljes példa által, mely parancsként maradt fent az egyháznak (lásd Jn 13:1-7 verseit). Boldog az egyház és azok a keresztények, akik értik, és alávetik magukat ennek a parancsolatnak.

Az emberi lélek csak akkor fogadhatja be az evangélium igazságait, amelyek felkészítenek a krisztusi lelkületű szolgálatra, miután eltávolíttatik belőle a féltékenység, az önmegelégedés és önfelmagasztalás.

V. Gecsemáné

Krisztus Gecsemáné-kerti mérhetetlen kínszenvedésének tapasztalata bizonyítja, hogy nem volt mentesítve az emberi lelki gyötrelmektől. A közelgő kereszt gondolata rémülettel töltötte el, de irántunk való szeretetből – tudván, hogy helyettes áldozata egyetlen reménységünk – eldöntötte, hogy véghez viszi a kegyelem tervét. Ő és az Atya már akkor véglegesítette ezt a tervet, mielőtt szükség lett volna rá. Az isteni irgalom és szeretet szembe találta magát a féktelen gyűlölettel és gonoszsággal.

Krisztus lelki gyötrelme elképzelhetetlenül rettenetes volt, mivel a “pohár”, amelyet kiivott, az emberiség kollektív bűnét, fájdalmát és minden idők minden bűnös embere elítélését jelképezte, összesűrítve és bűntelen természetére vetve, mintha ő lett volna a kezdeményezője és elkövetője minden létező bűnnek. Elszenvedte az Atya haragját, hogy felmentsen eme ítélet alól, mely jog szerint minket illet meg.

Olvasd el a Jézus élete “Gecsemáné” című fejezetét.

A tanulmány elmélyítése   Lk 19:37-40; Jn 13:1.15-17; 2Kor 5:21.

  1. Médiától túlzsúfolt világunkban bizonyos eseményeknek kiemeltebb figyelmet szentelnek, ami nyilván nyomást gyakorol az illető riportok, hírbeszámolók alanyaira. Mit gondolsz, miért volt fontos, hogy Jézus felhívja küszöbönálló áldozatára a közvélemény figyelmét? Miért annyira fontos beszélnünk felebarátainknak a keresztről és az általa nyújtott reménységről?

  2. Gyakran úgy szerzünk örömöt szeretteinknek, hogy virágot, édességet, üdvözletet küldünk nekik. Összehasonlíthatjuk-e a szeretteinknek küldött ajándékokat azzal a móddal, ahogyan Jézus ajándékozta meg az emberiséget szeretetével? Mi gátol meg abban, hogy megengedd Jézusnak megmosnia a lábaid? (Lásd Jn 13:6-8 verseit!)

  3. A Jézus által tanúsított szeretet és szolgálat példája annyira sokkolóan hatott a tanítványokra, hogy nehezükre esett elsajátítaniuk azt, amint számunkra is nehéz. Miért mondja Jézus, hogy boldogok leszünk, ha megemlékezünk a lábmosásról, és gyakoroljuk azt (Jn 13:17)? Mit tehetünk e gyakorlat nagyobb értékeléséért, valamint azért, hogy pozitívan befolyásolja az emberekkel való viszonyunkat?

  4. Jézus kívánsága az, hogy olyan “gyümölcsöket teremjünk”, amelyek megmaradnak (Jn 15:16). Vizsgáld át újra életed. Milyen tetteidről mondhatod, hogy örök érvényű jelentőséggel bírnak? Készíts egy névsort azokról a személyekről, akik iránt érzed a Szentlélek késztetését, hogy beszélj nekik az evangéliumról.

Személyes bizonyságtétel

Kérdezz meg egy elfoglalt embert, hogy milyen volt a hete, s valószínűleg azt a választ fogod kapni, hogy: “Percnyi nyugtom nem volt. Késő estig dolgoztam az irodában, közben kifizettem a számláimat, útban hazafelé vásároltam, otthon kimostam a ruháimat és felhívtam az anyám.” S a lista folytatódhatna. Kérdezd meg ugyanazt a személy, hogy mennyi időt töltött el imádkozással, a Szentírás tanulmányozásával, az éhezők etetésével, mások lábának megmosásával, s válasza alighanem egy kifejezéstelen legyintés lesz, ha nem rosszabb!

E heti tanulmányunk Jézus egy zsúfolt hetét mutatja be. Azon a héten a Megváltó azonosult a mellette levőkkel. Tudván, hogy földi élete a végéhez közeledik, még egy erőfeszítést tett arra, hogy tanítványai lelkébe vésse az egymás iránti szeretetet. Könnyek között megmosta a tanítványai poros lábait. Gondold el, mekkora szeretet áradhatott ki érintéséből! Fájdalmat enyhítő balzsamként hathatott, annyira lenyűgözőek voltak azok a pillanatok. Mindazonáltal nem értették meg teljesen a Megváltó példáját.

Mi másak lennénk? Emlékezünk az Úr példájára, amidőn az arrogancia és a büszkeség eluralkodik lelkünkben? Felebarátaink felismerik-e bennünk Jézus jóságát, együttérzését, szeretetét? Vagy nem látnak egyebet, mint Sátán ravasz manipulálásait?

Az emberi szenvedés megmozgatja a keresztény szívet, és jézusi szolgálatra készteti. Ha jelen voltál valaki szenvedésén, alkalmad volt látnod belső gyötrelmeit: megpróbált magyarázatot, megoldást találni nehézségére. Lehet, hogy váratlanul egy betegséget fedeztek fel nála, mely életét veszélyeztette, vagy lehet, hogy éppen munkahelye elvesztéséről értesült, esetleg egy hosszú barátságának vége szakadt. A gondtól függetlenül, a szenvedés nagyon erős. Képes voltál-e bátorítani az illetőt, mondván, hogy Krisztus és kereszten elszenvedett halála révén győzni fog a bűn felett? Bizonyságtételed által túlláthatott-e az a személy a problémáján, várván az üdvösség ígéretének beteljesülését? Ha képes voltál bemutatni Jézust egy ilyen helyzetben, boldog lehetsz, ha meg nem sikerült kihasználnod az alkalmat, változtass az életeden, hogy a következő lehetőséget kihasználd!

Alkalmazás

Milyen eseményre számítasz a jövő héten? (A tanítók részére: lehet szó pozitív és negatív eseményről is. Zárjátok beszélgetéseteket néhány szóval az események előrelátásának szerepéről.)

Megbeszélendő bibliaszövegek: Jn 13:31-38.

Elmélkedésre

  1. Olvasd el Jn 13:31 versét, és gondolkodj el azon, hogy miként látta előre Jézus a halála előtti eseményeket. Jézus halála milyen módon volt Isten dicsőítésének egy eszköze?

  2. Szerinted milyen szerepe van a 34. és 35. versnek Jézus keresztre feszítésének kontextusában? Adventistákként meg kell osztanunk a világgal bizonyos bibliai igazságokat (például: a halottak állapota, a szombat igazsága, Krisztus főpapi szolgálata a mennyei szentélyben stb.) Miért nem mondta tehát Jézus azt, hogy az emberek a hitalapelvek alapján fogják felismerni az Ő tanítványait?

Gyakorlati kérdések

  1. Péter apostol mely szavaival azonosulsz te is (36-37 versek)? Némelykor olyan forrón szeretjük Urunkat, és olyan közel érezzük magunkat Hozzá, akárcsak Péter: hisszük, hogy még akár meg is halnánk érte! Róma 12:3 verse milyen tanácsot nyújt ebben a tekintetben?

  2. Jn 13:34 verse azt mondja, hogy szeretnünk kell egymást, ahogy Jézus is szeret minket. Hogyan nyilatkoztatta ki szeretetét földi ittlétekor? Beszélgessetek e szeretet gyakorlati formáiról. Hogyan vezeti el egy ilyen szeretet felebarátainkat a Golgota keresztjéhez?

  3. Ha a tanítványok nem értették meg Jézust, miután évekig jártak vele, hogyan érthetnénk meg mi?

  4. Hogyan értették meg végül is a tanítványok a Mestert? Hogyan érthetjük meg mi Őt?