5. tanulmány − 2005 január 22 - 28.
A tanulmány célja
Bizonyítani Krisztus engesztelő áldozatának a megváltási tervben elfoglalt központi szerepét.
Jézus szenvedéssel teli szolgálati és áldozati életéről való elmélkedésre buzdítani a tagokat.
Hangsúlyozni a kereszt – a mennyországban való örök élet – ígéretét.
A tanulmány vázlata
I. A kereszt – az üdvösség árnyéka (Jn 1:29)
János megpróbálja megnyitni elménket és szívünket azáltal, hogy felvázolja Jézus identitását és küldetését.
Jézus engesztelő áldozata üdvösségünk lényege.
Az emberi szükségletek válasza a Jézus golgotai halála által felajánlott reményben található.
II. Jézus a Földre alászállt Isten volt (Csel 10:38-39)
Isten Fia fáradhatatlanul szolgált az elesett emberiség javáért.
Habár “széjjeljárt, jót tévén” (38. vers), mégis “fára feszítvén” megölték Őt (39. vers).
Meg vagyunk híva, hogy csatlakozzunk Péterhez, és ismerjük el Jézust Messiásunknak.
III. A kereszt megelőzi a koronát (Zsid 12:1-5)
A tanítványok annyira bele voltak merülve a földi gondokba, hogy nem érthették meg Jézus küszöbönálló áldozatát.
A megdicsőülés hitet kellett volna, hogy adjon a tanítványoknak az előttük álló próbák idejére.
A keresztet az emberi szükségek válaszaként kell értelmeznünk. Ez egyetlen reményünk az örök életre.
Összefoglalás
Jézus Isten Bárányaként jött a Földre, hogy elvegye az emberiség bűneit. Szolgálat- és áldozatkész, szenvedéssel teli életet élt, biztosítván számunkra a bűnnel szembeni egyetlen ellenszert. Meg vagyunk híva naponta elmélkedni a keresztről, hogy jobban megérthessük az üdvösség ajándékát. Üdvözítőnk ereje által mi is elmehetünk a világba keresztény szolgálatot végezni, és az emberiség megmentésére kidolgozott megváltási tervről bizonyságot tenni.
Magyarázat
Jézus az elveszettek megkeresésével és megmentésével volt elfoglalva. Mindazt, amit tett, eme égető cél indokolta. Tudatában lévén annak, hogy földi szolgálata a Golgotán ér véget, kitérések és tétovázás nélkül haladt előre e végállomás felé. Az Atya kegyelme, szeretete és szabadításunkért érzett égető vágya támogatta Őt ebben.
I. Keresztelő János – Jézus előhírnöke
Keresztelő János tanításai Jézus tanításainak tükörképei voltak (vesd össze Mt 3:2 versét 4:17 versével; 3:6-12 verseket 7:13-23 versekkel; Jn 3:11-21 verseit 3:27-35 verseivel). János tanításai összefoglalták Isten addigi prófétáinak üzeneteit, megtoldva a világ bűneit eltörlő Jézusnak Isten Bárányaként való beazonosításával. Előrelátta Krisztus áldozati szerepét.
A Szentlélekkel a szívében, a rabbinusi hagyományoktól mentesen, mélyen belegyökerezve a Szentírás talajába, Keresztelő János a menny küldötte volt, megbízatása pedig Izrael népének megtérésre való hívása és az emberek szívének a Messiás befogadására való felkészítése volt. A társadalom minden rétegének képviselői, akiknek lelki érdeklődésük is volt, meggyőződéssel válaszoltak hívására (lásd Lk 3. és Mt 3. fejezetét). Igazságot bemutató határozott üzenete és megtérésre és megszentelődésre való felhívása végül halálát okozta. Végeztek vele az igazságot gyűlölő vezetők. Keresztelő János sorsa előre jelezte Jézus sorsát.
II. Krisztus szenvedéssel teli szolgálat- és áldozatkész élete
Ha Krisztus összes kegyelmes cselekedetéből szőnyeget szőnénk, többször is bekeríthetnénk vele a Földet az Egyenlítő mentén. Jézus nem feszülten és szomorúan vitte véghez feladatát, hanem jósággal és jókedvvel. Nem együtt érző cselekedetei miatt gúnyolták, hanem a mennyei tisztaság ragyogó fényéért, mely áthatotta tanításait és magatartását. Az Őt körülvevő tömeg általában inkább a testi szenvedéstől és a politikai elnyomástól kívánt megszabadulni, mintsem a bűn és a tudatlanság rabságától (lásd Jn 6. fejezetét). Jézus célja azonban túlmutatott az emberi szenvedés enyhítésének bűvkörén. A Megváltó a sötét és mocskos szíveket kívánta templomokká alakítani a mennyország számára. Legnagyobb öröme az volt, ha a lelkek válaszoltak a mennyei meghívásra, legnagyobb bánata, ha elutasították ezt a meghívást, mivel önző elvárásaik nem teljesedtek a szolgálat és a szent célok követése nyomán. Mivel hiányzott belőlük a jézusi élet teljessége utáni vágyakozás, ugyanolyan üresen távoztak, mint ahogy jöttek.
“Fel kell tennünk magunkban a kérdést: lakozik-e hit által Krisztus a szívemben? Csak Ő mutathat rá szükségeinkre, és fedheti fel előttünk az igazság méltóságát és dicsőségét. Az önfeláldozás oltárán – a hely, ahol Isten az emberrel találkozik – átvehetjük Isten kezéből a szívet vizsgáló mennyei fáklyát, és felfedezzük Krisztus utáni nagy szükségünket” (Ellen G. White, Our High Calling, 21).
III. A kereszt figyelmeztetései
Lényeges tény, hogy Krisztus beszélt tanítványainak küszöbönálló áldozatáról, főleg földi élete vége felé. Nem azért tette ezt, hogy szánalmat váltson ki bennük, vagy hogy tanácsot kapjon, hanem azért, hogy felkészítse őket a közelgő válság idejére, és eloszlassa önző, hiábavaló ambícióikat, amelyek útjukat állták, elsötétítették lelki ítélőképességeiket, és ellehetetlenítették a Vele való közösséget. Szerette volna, ha meglátják: a megváltási terv alapjául nem csodálatos tettek, vagy rendkívüli személyes képességek állnak, hanem a mennyei bölcsességgel és megújító kegyelemmel átitatott szeretet és önfeláldozás.
IV. Az árnyak tovatűnése és a dicsőség ragyogása
Krisztusnak a Megdicsőülés Hegyén tapasztalt dicsősége, valamint az Atya kijelentése, hogy ti. “ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: Őt hallgassátok!” (Mt 17:5), azt a célt szolgálta, hogy megerősítse a tanítványokban a Jézus identitásába, küldetésébe és tanításaiba vetett hitet. Ha nagyobb figyelemmel hallgatták volna Mózes és Illés szavait, amikor Krisztussal a “Jeruzsálemben rá váró végről” beszélgettek, nem lettek volna annyira feldúlva lelkileg a Golgotán történtek miatt. A szenvedések hete így is gyötrelmes lett volna, viszont nem tört volna meg a hitük, hanem fenségesen megerősödött volna. A tanítványok számára a kereszt elejétől fogva az erő, kegyelem és győzelem szimbóluma lett volna, nem pedig a gyöngeségé, bukásé és szégyené. Meg kell azonban említenünk, hogy Krisztus feltámadása és köztük való megjelenése három nap után feloszlatta a régi kételyeket és téves gondolatokat.
V. Az Új Királyság törvényei
“Jézus szelíden bánt velük, nem dorgálta meg önzésüket, amiért kiváltságot igényeltek testvéreikkel szemben. Olvasott szívükben, tudta, milyen mélyen ragaszkodnak hozzá. Jóllehet jellemüket megfertőzték a földi hatások, szeretetük mégsem pusztán emberi érzelem volt, hanem a Megváltó szeretetéből fakadt. Krisztus nem tesz nekik szemrehányást, hanem mélyebbé és tisztábbá kívánja tenni kapcsolatukat… A legnagyobb megtiszteltetésnek tekintették, ha úgy bizonyíthatják hűségüket, hogy mindenben osztoznak, ami Uruk életében bekövetkezik” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent, Budapest, 1989, 460).
A tanulmány elmélyítése Jn 1:29-34; 15:11; Csel 10:38-39; Zsid 12:1-5.
Némely iskolai tantárgy fontosabbnak bizonyul másoknál. Mi volt a kedvenc tantárgyad? Hogyan vetted hasznát később? Ellen White Isten fiai és leányai című könyvében (Fii si fiice ale lui Dumnezeu, román kiadás) ezt írja: “Akik tanulmányozzák az Üdvözítő csodálatra méltó áldozatát, növekednek a kegyelemben és a tudásban” (221). Hogyan válhat áldásodra a kereszt jelentőségének megértése? Hogyan beszélhetnél erről másoknak is?
Az öröm olyan érzés, amit személyesen élünk át. Egyesek úgy írnák le, hogy képek és hangok segítségéért folyamodnának, mások kellemes emlékek újra felidézésével. János evangéliuma 15:11 versében Jézus a teljes öröm és boldogság megszerzéséről beszél. Minek köszönhetően több a Jézus által felajánlott öröm minden hang- és képélménynél, íznél, vagy bármely emléknél? Hogyan osztanád meg egyik barátoddal vagy szomszédoddal Jézustól származó örömöd?
Jézus egyik helyről a másikra menve jót jó után cselekedett, mégis egy keresztfára szegezték (Csel 10:38-39). Habár a tanítványok figyelmeztetve voltak közelgő halála felől, mégis túlságosan el voltak foglalva a földiekkel ahhoz, hogy megértsék a figyelmeztetést. Mi gátol meg minket abban, hogy megértsük Jézus engesztelő áldozatát? Hogyan élhetnénk a Jézus által felállított áldozati és szolgálati modell szerint?
Amikor nehéz dolgot kell megtennünk, csak az érte kapott jutalom gondolata segít véghez vinnünk a feladatot. A Zsidókhoz írt levél 12:1-5 versei azokról a dolgokról szólnak, amelyek megnehezítik lelki utazásunkat. Hogyan segít a próba idején az a tény, hogy “a hitnek Fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra” tekintünk (Zsid 12:2)?
Mely élmény volt számodra a legcsodálatosabb? Miért maradt meg az emlékezetedben? A megdicsőülés alkalmával Jézus Istenként is megnyilatkozott a tanítványoknak. Dicsőségének e foszlánya miként segít előrelátni a jövő teljes dicsőségét?
Személyes bizonyságtétel
Gyakran mondják, hogy az utánzás a legőszintébb hízelgési forma. Hála Istennek, hogy utánozhatjuk Krisztus tökéletes életét!
Jézus tanító volt. Fáradhatatlanul küzdött mindazok szíve és elméje okítására, nevelésére, akikkel kapcsolatba lépett. Mi is tanúbizonyságot teszünk életünk minden pillanatában, és a hét minden napján azoknak, akik körülöttünk élnek.
Egyesek közülünk orvosokként és orvosi asszisztensekként ültetjük gyakorlatba Krisztus életének elveit. Naponta Krisztus példáját követvén, magunkra vállaljuk az emberi szenvedés enyhítésének látszólag végeérhetetlen feladatát.
Közülünk néhányan válaszoltunk Isten hívására azáltal, hogy lelkészi pályát választottunk. Segítünk másoknak tudomást szerezniük Isten megváltási tervéről, és védőpajzsként oltalmazzuk őket Sátán és hada támadásaitól.
Építkezésben dolgozók, mezőgazdászok, üzletemberek, fodrásznők, politikusok, elárusítók… foglalkozástól függetlenül az örökkévalóságot tűztük ki célul. Nem csak számunkra, hanem mindannyiunk számára. Nem csupán azok számára, akikkel együtt dolgozunk, együtt utazunk a buszon, vagy néha találkozunk. Jézus arra tanít és buzdít, hogy minden elveszettet megkeressünk, hogy ők is halljanak az értékes megváltási tervről. Ez azt jelenti, hogy el kell jutnunk az idegenekhez is naponkénti magatartásunk példája, brosúrák, evangelizációs alkalmakra szóló meghívások osztogatása, és egyéb bizonyságtevési formák által. Vallást tehetünk hitünkről azáltal is, hogy részt vállalunk az önkéntes börtönszolgálatból és a hátrányos helyzetűekkel való szociális munkából. Függetlenül a választott eszköztől, még ha az elején bíztatnod, kényszerítened kell magad, a fontos az, hogy eljuss oda, ahová célul kitűzted. Köszönöm, Jézus, a te tökéletes példádat és szüntelen vezetésedet a menny felé!
Alkalmazás
Voltál-e már olyan helyzetben, hogy meg kellett változtatnod a véleményed valakiről? Hogy érezted magad?
Megbeszélendő bibliaversek: Mk 9:30-37.
Elmélkedésre
Miért nem érthették meg a tanítványok, mit mond Jézus a haláláról és feltámadásáról?
Milyen kapcsolat van Jézusnak a szolgálatról és a gyermekek elfogadásáról szóló kijelentése valamint a tanítványok lelki állapota között?
Gyakorlati kérdések
Milyen párhuzam vonható e bibliarész és lelki fejlettségünk színvonala között? Milyen viszony van lelki növekedésed és Jézusnak a szolgálatról és a gyermekek elfogadásáról szóló kijelentése között? (35-37 versek)
A tanítványok abszolút normálisan viselkedtek, amikor arról vitatkoztak, hogy ki a nagyobb közülük. Mit jelent a mai világban nagyobbnak lenni, mint más? Tulajdonképpen ki volt nagyobb közöttük, és mit jelent lelki értelemben nagynak lenni (35-37)?
Jézus és a tanítványok egy olyan világban éltek, amelyben a gyermekeket alig vették figyelembe. Ezért lepte meg a tanítványokat Jézus kijelentése (36-37 versek). Ma hogy viszonyulnak a gyermekekhez? Hogyan tehetnék a keresztények jobbá ezt a világot a gyermekek számára is?
Mire tanítanak Jézus szavai a többi hátrányos helyzetű embercsoporthoz való viszonyulást illetően?
Néha meghátrálunk a szenvedés láttán. Mondj néhány gyakorlati példát.
Hogyan segíthetne a “szenvedés teológiája” kezelnünk a betegségeket, vigasztalnunk a halál miatt elkeseredetteket? Szerinted mit kellene, hogy tartalmazzon ez a teológia?
Egyik barátod rákban szenved. Nem érzed jól magad a jelenlétében. Mégis, tudod, hogy mellette kell lenned. Hogyan szabadulhatnál meg a kényelmetlenség érzetétől, s amellett őszintén gondozd is őt?