A Jónás próféta jele
Mt. 12,38-42. 16,1-12 Mk. 8,11-21. Lk. 11,16. 29-32.
|
|
ÁBRÁZOLÁS |
| I. A farizeusok jelkívánása | II. A Jézus által adott jel |
 |
| III. Három nap és három éjjel |
Mt. 12,38-42. 16,1-12 Mk. 8,11-21. Lk. 11,16. 29-32.
|
|
ÁBRÁZOLÁS |
| I. A farizeusok jelkívánása | II. A Jézus által adott jel |
|
| III. Három nap és három éjjel |
A farizeusok nem nyugodtak bele abba, hogy az előző vitájukban alul maradtak, ezért azt követelték tőle, hogy adjon bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy nem Belzebub által cselekszi a csodáit.
Az a körülmény, hogy a farizeusok és a sadduczeusok összefogtak és együtt jöttek Jézushoz jelt kérni azt mutatja, hogy nem tiszta szándék vezette őket. (Csel. 23,7-8.)
“És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kísértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.” Mt. 16,1.
Mivel Jézus nem sokkal azelőtt tett egy csodát a vak és néma ördöngös meggyógyításával, ezért a farizeusok azt fejezték ki a követelésükkel, hogy mindazt amit eddig láttak, elutasítanak mint messiási jelt.
Keresztelő János számára elegendő bizonyíték volt a Jézus csodáiról szóló hír.
Jézustól olyan jelet követeltek messiási küldetésének igazolására, ami teljesen független a hittől, és nem igényel személyes állásfoglalást és döntést az embertől.
A “gonosz és parázna nemzetség” jelzővel azt mondta ki, hogy a gonoszságukból fakadó hitetlenségük miatt hiába tenne bármit, még sem fogadnák el és nem hinnének.
Jézus rámutatott arra is, hogy a természet világában megnyilatkozó jelenségeket ösztönösen próbálja megfigyelni és megmagyarázni az ember, így kellene Izráel lelki vezetőinek a jel követelése helyett a megmutatkozó jelekre figyelni.
“Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” Mt. 16,2-3.
Egyrészt azzal, hogy a további vita elkerülése érdekében egyszerűen otthagyta őket, hajóba szállt a tanítványaival és átment a tenger túlsó partjára.
A tanítványait azonban figyelmeztette: “oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás”. Lk. 12,1.
Az előzőekben Jézus megtagadta azt, hogy Ő mutasson be valamilyen jelt ezeknek a hitetlenkedő embereknek, egyúttal viszont azt is mondta, hogy Ő maga fog jel lenni.
“E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.”
“Mert miképpen Jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképpen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek.”
“Mert a miképpen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, aképpen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.”
Ezzel a jellel Jézus rámutatott arra, hogy a farizeusok már korábban eldöntötték, hogy elutasítják Őt.
Ahhoz, hogy Jézus beteljesíthesse Jónás próféta jelét, szükséges volt előbb elutasítani, megölni és eltemetni.
Mire Jónás próféta jele megvalósul, már túl késő lesz felismerniük, hogy Jézus nem Belzebub által cselekszi a csodáit, és akkor már Isten Lelke is elhagyta őket, mivel elkövették a Szentlélek elleni bűnt.
Ezt az állapotukat fejezi az a körülmény is, hogy nem képesek felismerni Jézusban azt a mennyei követet, aki nagyobb Jónásnál is és Salamonnál is.
“Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.” Mt. 12,41.
“Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.” Mt. 12,42.
A korábbi időkben a kereszténység teljesen egyetértett abban, hogy Jézus pénteken halt meg a kereszten, és a rá következő vasárnap hajnalán pedig feltámadt.
Egy idő óta azonban egyesek azt állítják, hogy amikor Jézus Jónás esetére hivatkozott, akkor ez alatt azt értette, hogy háromszor 24 órát fog a sírban eltölteni.
E feltételezések alapján olyan számításokat végeztek, aminek eredményeként Jézus halálát szerdai napra helyezték, a feltámadás idejét pedig a szombat naplementét követő időre.
Sajnálatos tény, hogy az evangélium írói nem beszélnek elég pontosan Jézus halálának az időpontjáról.
Valószínűleg azért, mert írásaikban, az eseményhez viszonyítsa egy mellékes dolognak tekintették az időpont hangsúlyozását.
Az ellentétes nézetek miatt a Szentírás kutatói és tudósai azon fáradoznak, hogy a lehető legpontosabban próbálják meghatározni Jézus halálának a napját.
Az evangéliumban közölt adatok alapján.
Más zsidó történelmi írásokban fellelhető utalások összegyűjtésével.
A csillagászati tudomány számításainak a segítségével.
Az evangélisták ugyanis egybehangzóan azt állítják, hogy Jézus a húsvét péntekjén, vagyis az előkészület napján halt meg, de ez az információ nem elég a bizonyossághoz. Ján. 19,14.
Ez az előkészületi nap vonatkozhat a hét hatodik napjára, vagyis az általunk pénteknek nevezett napra.
Mivel azonban a húsvét ünnepének az első napját is szombatként, azaz nyugalomnapként kellett megtartani, ezért az előtte való napot szintén előkészületi napnak tekintették.
Máshol viszont azt a napot nevezik előkészületi napnak, amikor a tanítványok elkészítették a húsvéti bárányt a vacsorához. Márk. 14,12.
Talán csütörtök, amikor Jézus a tanítványokkal együtt fogyasztotta el a vacsorát? Márk. 14,12. 16-17.
Vagy esetleg péntek volt az első nap, amikor a főpapok készültek fel a húsvéti bárány elfogyasztásához? Ján. 18,28.
Vagy éppen szombat volt az első nap, és péntek csak az előkészület napja volt?
Vannak, akik ezt azzal magyarázzák, hogy Jézus nem a hivatalos zsidó naptár szerint tartotta az ünnepet, hanem a Kumránban használatos esszénus időszámítás szerint ülte meg a húsvétot.
Az esszénusok ugyanis Nap hónapokban számolták az időt.
A zsidók időszámítása viszont a Holdhoz igazított naptár volt.
Mások viszont azzal magyarázzák ezt a jelenséget, hogy ebben az időben már nagyon sok ember jött fel Jeruzsálembe, és egyszerűen fizikai lehetetlenség lett volna egyszerre megtartani mindenkinek a húsvéti vacsorát, mivel nem volt annyi alkalmas hely erre a célra.
Ezért először az átutazók és a szegényebb osztály tartotta meg, majd pedig a törvény szerinti időpontban a helybéliek és a gazdagok.
Arra lehet következtetni, hogy ebben az évben a kovásztalan kenyerek ünnepének első napja, mint nyugalomnap, egybe esett a hét hetedik napjával, a szombattal.
Így lehet megérteni, hogy János miért mondja azt: “mert ennek a szombatnak napja nagy nap vala”. Ján. 19,31.
Eszerint az a nap, amikor Jézus, József sírjában pihent, nemcsak a húsvét szombatja volt, hanem a teremtés szombatja is.
A három nap és három éjjel kifejezésmód nem a mi fogalmaink szerint íródott, hanem a Jézus korabeli emberek nyelvezetén.
Ez a meghatározás egyszerűen kifejezve azt jelenti, hogy három nap, még akkor is, ha nem teljes idejű napokról van szó.
A zsidók ugyanis a tört napot is egész napnak számították, így a “három nap és három éjjel” nem zárja ki a pénteki keresztre feszítést és a vasárnap reggeli feltámadást.
Jézus ugyanerről beszélve többször is mondta azt, hogy “harmadnapon” vagy éppen “harmadnapra”. Mát. 16,21. 27,63.
Valószínűleg senki sem vádolja Jézust azzal, hogy ellentmond önmagának.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy ezen kifejezések alatt Ő ugyanazt értette.
Péntektől számítva a harmadik napot mindenképpen vasárnaphoz jutunk.
Péntekhez viszonyítva a szombat már másnapnak számít, a vasárnap pedig már harmadnapnak.
Az esemény utáni időből fennmaradt írások is ilyen módon hivatkoznak a háromnapos időre.
Lukács azt írja: “...ma van a harmadnapja, hogy ezek lettek”.Luk. 24,21.
“Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.” Luk. 24,46.
“...és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint.” I. Kor. 15,4.
Az összefoglaló feljegyzésekben pedig egymást követően vannak felsorolva a napok. Luk. 23,54 - 24,3.
Az előkészület napja, amikor Jézus meghalt.
A szombat, amikor mindenki nyugodott a parancsolat szerint.
A hétnek első napja, amikor Jézus már feltámadt.