Jel. 18,1-4.
Elsőként arra figyelhetünk fel ebben az igeszakaszban, hogy ez az angyal már teljes erejéből, nagy szóval kiáltva mondja el Babilon bukását.
Egyrészt azért, mert Babilon bűnei úgy megsokasodtak, hogy már Isten sem tudja tovább nézni.
Másrészt viszont most már végleg le kell leplezni Babilont, hogy Isten gyermekei felismerjék annak valódi állapotát és kijöjjenek belőle.
Leleplezni viszont csak a világos és határozott bizonyságtétel képes.
Azért kiálthatja ez az angyal üzenetét teljes erejéből, mert ugyanakkor ő már tud mit felmutatni Isten mellett.
“Nagy hatalma van; és a Föld fénylett annak dicsőségétől.” 1. vers.
Az angyal üzenetének első mondanivalója az, hogy “Leomlott Babilon”, és ezt már teljes erejéből kiáltja szét az egész Földön, hogy minden ember meghallja.
Mivel ezzel az üzenettel már találkoztunk a második angyal üzenetében, ezért arra lehet következtetni, hogy a “leomlott” kifejezést itt már a folyamat befejezéseként kell érteni.
Ebben az időben Babilon alatt már nem csupán valamelyik egyházszervezetet kell érteni, hanem azt az egyetemes szövetséget, amely Róma uralma alatt állt össze az egész Földön.
Babilon leomlásának több oka is van Isten megítélése szerint.
Egy nagyon súlyos megállapítást mond ki Isten mindjárt az elején.
“Lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé.” Jel. 18,2.
Ez azt jelenti, hogy ekkorra már teljesen a démoni erők fogják uralni Babilont.
De nem is csoda, hiszen Sátántól kapta az erejét, a királyiszékét és a hatalmát is. Jel. 13,2.
Ebben a bemutatásban tökéletes képet kapunk arról, hogy Sátán csak eszköznek tekinti ezt a babiloni szövetséget, a valóságban a saját uralmát akarja megalapozni.
Mindent biztosított Babilon indulásához, de csak azért, hogy végül is ez az ő királyiszéke legyen és a démoni erők otthona.
Itt újra megerősíti Isten azt a korábbi kijelentését, hogy “ördögi lelkek azok”, akik ezt a szövetséget létrehozták a föld történelmének végső napjaiban. Jel. 16,14/a.
Babilon leomlásának vagyis bukásának másik oka az, hogy “minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé”lett. Jel. 18,2.
A Bizonyságtételben a következő megjegyzést olvashatjuk ezzel kapcsolatban:
“A világnak nem szabad a gyülekezetbe beszállásolni magát, azzal összeházasodva, hogy egy általános szövetséget kössön vele. Ilyen módon a gyülekezet valóban megromlik és miként a Jelenések könyvében van ábrázolva, ‘minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé lesz’.” (BT Lelk. 260,1.)
A világgal való barátkozás és szövetkezés olyan az angyal által említett jelkép szerint, mint a templom tornya a szabadon repkedő madaraknak.
Nyugodtan leszállhatnak rá bármikor, fészket rakhatnak rajta és bepiszkíthatják azt.
Így rakódott le az egyházban is a pogány világ mindenféle tanítása, a Mitrász kultusz babonája és hiedelme, mint a templom tornyában a madárpiszok.
Amikor az Egyház és a gyülekezet tagjai Isten akarata helyett inkább a világ szokásainak és bűnös életmódjának átvételét keresik és a gyülekezetben való meghonosítását.
“Ne vigyük be a világot az egyházba, ne házasítsuk össze az egyházzal, hogy egységet alkosson. Mert éppen ezáltal az egyház valóban megromlana, és a Jelenések kijelentése szerint ‘minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé’ válna.” (B.T. Lelk.123,4.)
“Sokan, akik egykor komoly adventisták voltak, a világhoz alkalmazkodtak annak szokásaiban, modorában és önzésében. Ahelyett, hogy a világot bírná rá arra, hogy az Isten törvényének engedelmeskedjen, inkább a gyülekezet egyesül mind szorosabban a világgal az áthágásban. Naponként a világhoz tér a gyülekezet.” (8.Test. 118-119.)
Aki megengedi, hogy személyes és közösségi életében a Sátántól inspirált kívánságok és erők befolyásolják és uralják a lelkét, azoknak lényét feltétlenül birtokba veszi az Ősellenség. (lásd: Mát. 12,43-45)
Isten azonban tisztátalannak és gyűlölségesnek minősíti ezeket az idegenből meghonosodott dolgokat.
Babilon leomlásának következő tételét az képezi, hogy az “ő paráznasága haragjának borából adott inni minden pogány népnek”, és ekkorra már ivott is belőle valamennyi nép. 14,8/b. v.ö: 18,3/a.
A második angyal még csak arról beszélt, hogy Babilon adott inni a népeknek paráznasága borából, nem beszél azonban arról, hogy a népek milyen készséggel fogadják a Babilon által kínált bort.
A negyedik angyal viszont már a végső eredményét villantja fel ennek a kínálatnak, már azt a tényt nyilatkoztatja ki, hogy “ivott valamennyi nép”.
Szomorú tény, hogy el fog érkezni az a történelemi időpont is, amikor a Föld minden népe készséget mutat arra, hogy elfogadja Babilon kínálatát.
A 17. fejezetben pedig már arról olvashatunk, hogy nemcsak hogy ittak, hanem meg is részegedtek a Föld lakosai ettől a bortól. Jel. 17,2.
Isten azonban Babilonnak tulajdonítja ezt a bűnt, hiszen ő volt ennek az egyetemes hitehagyásnak a szülőanyja.
Ahogy a történelem elítéli azokat, akik az arany bűvöletében készek voltak tömény szesszel megrontani az ártatlan és tudatlan bennszülötteket, úgy ítéli el Isten is ezt a valláspolitikai hatalmat, amely tudatosan vezeti a teljes romlás felé a naiv embereket.
Az angyal által felsorolt bűnlista következő pontja szerint Babilon már nem a paráznaságának borát kínálja, hanem Ő kezdeményez paráznaságot a Föld királyaival.
A paráznaság ebben az esetben egy jelképes kifejezés, amely az egyház és a Föld királyai közötti bűnös kapcsolatot és viszonyt fejezi ki, amelyben kölcsönösen keresik egymás kegyét.
Ha az Egyház, mint az Úr jegyese inkább a Föld királyainak kegyét és barátságát keresi, mint Krisztusét, akkor ezzel lelki paráznaságot követ el. Jak. 4,4.
A bűnlistán találjuk említeni azt is, hogy “a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak”. Jel. 18,3.
A 18. fejezet rendkívül költői nyelvezete teljes bizonytalanságban hagy bennünket afelől, hogy vajon ezek a “kalmárok” valóságos vagy jelképes alakok.
Ugyanis mindkettő lehetséges.
Az egyik magyarázat szerint azokat a nemzetközi kereskedelmi és iparmágnásokat kell ez alatt érteni, akik a Vatikánnal való kapcsolatuk hátterén tudnak felemelkedni és meggazdagodni.
A másik magyarázat szerint ezek jelképes “kalmárok”, azokat jelképezik, akik bár kívülállók ugyan, de mégis Babilon lelki árujának terjesztésével foglalkoznak.
Terjesztik a sötét középkor újból felélesztett babonáit, terjesztik mindazokat a tanokat és elgondolásokat, amelyek Babilon termékeként kerülnek forgalomba.
Babilon árui között kiemelkedő helyen a paráznaságának bora áll.
Különösen ezt kínálják a kalmárok nagyon olcsón a népeknek, hiszen szinte semmit sem adni az embereknek érte cserébe.
Csak akkor élvezhetünk védettséget, ha Isten tanácsát és rendelkezéseit fontosabbnak tartjuk a saját elgondolásainknál és véleményünknél.
“Ne szabjátok magatokat a világhoz... megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Róm. 12,2.
“A keresztények állandóan azok utánzására törekednek, akik a világ istenét imádják. Sokan állítják, hogy jobban tudnak hatni az istentelenekre, ha elvegyülnek közéjük és utánozzák szokásaikat. De akik így cselekszenek, azok elszakadnak az erő örök forrásától. Mert ha barátkoznak a világgal, Isten ellenségeivé lesznek.” (P.P. 566,1.)
“Ha Isten intézkedéseinek ellenére megengedjük, hogy a világ befolyásolja döntéseinket vagy tevékenységünket, akkor Isten terve vereséget szenved. Legyen az ürügy bármilyen tetszetős, ám ha a gyülekezet ingadozik, hűtlenségét feljegyzik a menny könyveiben, nevezetesen, hogy legszentebb megbízatásait elárulta, tehát árulója Krisztus országának.” (B.T. Lelk. 2. oldal. CD-n)
Miként az Ószövetség idején történt, úgy most is megpróbálja Isten kihívni az övéit Babilonból, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe.
Mivel Jézusnak más akolban is vannak juhai, ezért a kegyelmi idő lezárása előtt szeretné kihívni onnan őket, hogy egyetlen közösségben egyesítse nyáját. Ján. 10,16.
Azokat hívja, akik életük korábbi szakaszából már ismerték a Főpásztor hangját, és el tudták különíteni minden más hangtól. Ján. 10,4/b.
Hívja azokat, akik a rendkívüli bűnáradat közepette is megőrizték lelki tisztaságukat, akik nem hajtottak térdet a modern Baálnak, csak azért, mert a környezetükben mindenki azt tette.
De hívja Isten azokat is, akik mint egy “tűzből kikapott üszög”, az utolsó pillanatban ismerhették meg Istent és az evangélium hívó üzenetét.
Isten hívásának másik oka az, hogy “ne legyetek részesek az ő bűneiben”, mármint Babilon bűnében, a lelki paráznaságban. Jel. 18,4.
Milyen kegyelmes is az Isten, mindig megemlékezik róla, hogy mi csak por vagyunk. Zsolt. 103,14.
Egyedül Isten tudja csak , hogy az ember nem tud a bűn áradatával és kísértéseivel szembefordulni mindig és minden körülmények között.
Vannak helyzetek és körülmények, amikor a legbiztosabb lábak is meginognak.
Ezért kellett az Ószövetségi időben újra és újra közbelépnie.
Az özönvíz alkalmával Noét és családját mentette ki a bűn áradatából.
Sodoma és Gomora pusztulásakor Lótot és családját szabadította meg.
Ezért kellett Ábrahámot is kihívni Úr városából, mert addigra már a közvetlen családja is bálványimádóvá lett.
Ezért hívja ki Isten most is az övéit ebben az időben, mert a bűn és a gonoszság olyan hatalommal és megtévesztő befolyással tör utat az emberek között, hogy egy idő után elveszítenék a kitartásukat és az ellenálló képességüket.
Isten kihívásának okát képezi az is, hogy meg akarja védeni az övéit a bűnös világra következő ítéleteknek a következményétől, ami az egész Istentől elfordult világra fog majd ekkor jönni: vagyis “ne kapjatok az ő csapásaiból”. Jel. 18,4.
A büntető ítéletek alatt Isten oltalmat akar biztosítani az övéinek.
Ahogy annak idején Noét és családját a bárkába menekítette, úgy szeretné most is elkülöníteni az övéit azoktól, akikre az Isten haragjának csapásai fognak hullani.
“Mert az ő bűnei az égig hatottak és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól”. 5. vers.
Isten oltalmazó takarója csak azokra lesz kiterítve, akik a Babilonból való kifutás által készek voltak inkább az Isten által adott jel oltalmába kerülni.
Ez az esemény ismétlődése lesz annak a szabadulásnak, amelyet az egyiptomi csapások ideje alatt élt át Izráel népe, amikor az ajtóra kent vér oltalmat biztosított az öldöklő angyal ítéletével szemben.
Így szeretne Isten védelmet biztosítani mindazoknak, akik ragaszkodtak Isten törvényéhez, ezért a szombat által el lettek pecsételve és ezáltal Isten oltalma alá kerültek.
Egy szózat a Mennyből, amely felszólítja Isten Egyházának szétszórtan élő láthatatlan részét, hogy fussanak ki Babilonból.
“Hallék más szózatot a Mennyből, amely ezt mondja : Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból.” Jel. 18,4.
Mivel ez a szózat közvetlenül a Mennyből jön, az angyal viszont már korábban leszállt a földre, ezért ez a szózat nem tulajdonítható neki, ezért mindenképpen egy új isteni közbeavatkozásnak kell tekinteni.
Ez a mennyei közbeavatkozás azt jelenti, hogy Isten közvetlenül akar befolyást gyakorolni az emberekre, megmentésük érdekében.
“Más szózat”-nak nevezhető ez a hívó üzenet azért is, mert teljesen más lesz, mint az eddigiek voltak.
Ekkor valósul meg Jézusnak az a kijelentése, miszerint “az Isten országának ez az evangélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek” ekkor végre minden Isten-gyermeke meghallja az evangélium kihívó üzenetét. Mt. 24,14.
A Mennyből hangzó szózat viszont azt is jelenti, hogy az üzenetnek ez a része nem függ sem intézményektől, sem emberektől, mert ekkor közvetlenül maga Isten fog cselekedni
Így történt ez az apostolok idejében is a pünkösdi esemény után, amikor naponta több ezren tértek meg.
Viszont akkor sem azért tértek meg, mert az apostolok olyan meggyőző prédikációkat tartottak, hanem a Szentlélek személyes jelenléte és befolyása hatott az emberekre.
Ez a szózat nem más, mint Jézusnak a Főpásztornak a hangja, hiszen Ő azt ígérte, hogy a más “aklokban” lévő juhait ki fogja hívni, amikor ennek eljön az ideje.
“Mert ismerik az Ő hangját... ismernek az enyéim... azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra... és követnek engem”. Ján. 10,4. 14. 16. 27.
Ennek a szózatnak a munkája a Szentléleknek a késői esőben megtörténő kiárasztása által fog bekövetkezni.
“Ebben az időben árad ki a késői eső, illetve jő el a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos szavának, s hogy előkészítse a szenteket, hogy megállhassanak a hét utolsó csapás idején.” (T.L. 72,f.)
Zakariás próféta által adott felszólító kijelentés szerint meghatározott ideje van: “Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején...” Zak. 10,1.
Péter apostol szerint a megtérésre alkalmas idő csak addig tart, amíg “eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől”, és ez nem más, mint a késői eső kiáradása.
Ez csak azután fog megtörténni, amikor Isten népe felett már átvonult Isten bűntörlő kegyelmének az ítélete, vagyis a vizsgálati ítélet befejeződött, a kegyelem idő lezárása viszont még nem következett be. Csel. 3,19.
Isten népe számára ez a kegyelem idő végét jelenti, az Isten keresés lehetőségének végét, miközben a emberek többi osztálya számára még nyitva áll a kegyelem ajtaja.
“Isten megsemmisítő ítéletének ideje egyúttal az Isten irgalmasságának az ideje is azok részére, akiknek semmi alkalmuk sem volt az igazságot megismerni. Az Úr szeretettel fog rájuk tekinteni, kegyelmes szíve megindul irántuk, irgalmas karja még mindig ki van tárva megmentésükre, mialatt azok számára bezáródott az ajtó, akik nem akartak bemenni." (RaH 1906. júl. 5. - S.D.A. Comm. 7. 979.)
“A nagy nyomorúság idején megteltünk Szentlélekkel... A nyomorúság idejének kezdete, amiről itt szó van, nem arra az időre vonatkozik, amikor a csapások kiöntetnek, hanem arra a rövid időre, ami a kitöltetésüket megelőzi, mialatt Krisztus még a Szentélyben tartózkodik... Ebben az időben árad ki a késői eső...” (TL 22,2. 71-72.)
A késői eső kiárasztásának pontos ideje nincs kinyilatkoztatva számunkra, csak az események sorrendjébe tudjuk azt beilleszteni.
“Nem tudok pontos időről beszélni, hogy mikor történik meg a Szentlélek kiárasztása... Egyetlen biztonságunk az, hogy készen legyünk a mennyei felüdülésre, lámpánk rendben legyen és világítson!” (1.SM. 192)
Isten azonban újra és újra olyan jelzésszerű kijelentést adott népe felé, amiből arra lehetett következtetni, hogy a késői eső kiárasztása bármikor bekövetkezhet, vagyis kész lenne befejezni művét és lezárni a bűn világának történelmét.
Először 1844-es időponttal kapcsolatban olyan időszak vette kezdetét
“Ha mindazok, akik az 1844-es mozgalomban vállvetve munkálkodtak, elfogadták volna a harmadik angyal üzenetét is, és a Szentlélek erejével hirdették volna, az Úr hatalmas dolgokat tett volna általuk. Fényözön áradt volna a világra. A föld lakossága már évekkel ezelőtt meghallotta volna az intő üzenetet, a munka befejeződött volna, és Krisztus eljött volna, hogy népét megváltsa.” (NK 408,f.)
Másodszor az 1888-as Generál Konferencián elhangzott üzenettel kapcsolatban olvashatjuk a következő kinyilatkoztatást:
“Az ítélet ideje éppen felettünk van, mert a harmadik angyal hangos kiáltása már megkezdődött, Krisztusnak, a bűnbocsátó Megváltó igazságának hirdetésével. Ez ama angyal világosságának a kezdete, akinek dicsősége be kell hogy töltse a földet.” (RaH 1892. Nov. 22. -- Kr. a mi Ig. 51,2.)
“Ebben az időben árad ki a késői eső, illetve jő el a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos szavának.” (TL 72,f.)
A rajtuk nyugvó felelősség először is arra kell késztessen, hogy imádkozzunk Istennek ezen csodálatos ígéretéért.
“Ne nyugodjatok elégedetten, hogy az idők rendje szerint majd megjön az eső. Kérjetek!” (B.T. Lelk. 503,1.)
Másrészt viszont nem elég csupán csak imádkozni, hanem hitből mondott imádságaink bizonyságaként azzal összhangban kell legyen a cselekedetünk is.
“Isten Lelkének bőséges kiárasztása, mely bevilágítja a Földet dicsőségével, nem fog kiáradni addig, míg nem leszünk egy megvilágosodott nép, mely tapasztalatból tudja, hogy mit jelent Isten munkatársának lenni. Ha egészen, teljes szívvel odaszenteljük magunkat Krisztus szolgálatára, Isten el fogja ismerni ezt a tényt, az Ő Lelkének mérték nélküli kiárasztásában. De ez nem fog megtörténni addig, míg a gyülekezet tagjainak nagyobbik része nem munkálkodik együtt az Istennel.” (E.G.W: Keresztény szolgálat. 253. -- Kor. és Kés. Eső 125.)
Vágyakozni kell utána, és kérni Istentől.
“Imádkozunk olyan komolyan a Szentlélek kitöltéséért, ahogy a tanítványok imádkoztak pünkösd napján! Ha nekik szükségük volt reá abban az időben, nekünk még inkább szükségünk van reá ma.” (5.Test. 158 - 1882)
Bűnbánat, megtérés, komoly ima élet és megszentelődés szükséges hozzá előzményként, ez az ember része, amit meg kell tennie, illetve gyakorolnia kell. Hós. 10,12. Csel. 3,19.
“A felüdülés, vagy Isten ereje csak azokra fog áradni, akik előkészítik magukat arra, elvégezve azt a munkát, amelyet Isten bízott rájuk, ugyanis, hogy tisztítsák meg magukat a testnek és a léleknek minden tisztátalanságától, Isten félelmében vivén végbe a megszentelődésüket.” (1.Test. 619)
“A mi munkánk a bűnvallomás, a megalázkodás, a bűnbánat és a komoly ima által a feltételek teljesítése, hogy Isten megígért áldásait nékünk adhassa. A szükséges ébredést csak az ima válaszaként várhatjuk” (UNE 133,5)
“A tanítványok bűneik megvallása és elhagyása által, komoly ima és Istennek való odaszentelődésük által készültek elő a Szentlélek kiárasztására pünkösd napján. Ugyanannak a munkának, csakhogy nagyobb mértékben kell megtörténni most is.” (TM 507)
A kapott világossággal összhangban kell élni ahhoz, hogy részesüljön a késői esőben.
“Csak azok nyernek nagyobb világosságot, akik a kapott világosságot kiélik. Ha nem teszünk naponként előhaladást a tevékeny keresztény erények gyakorlásában, akkor nem fogjuk felismerni a Szentlélek megnyilvánulásait a késői esőben. Az hullhat körülöttünk, de nem fogjuk felismerni, sem elnyerni.” (TM 507)
A Jézus által ránk bízott misszió buzgó végzése is az előfeltételek között van.
“Amikor a gyülekezetek élővé, dolgozó gyülekezetté lesznek, őszinte kérésükre megkapják a Szentlelket... Akkor a menny ablakai megnyílnak a késői eső zápora számára.” (RaH 1890. Febr. 25.)
“Isten Lelkének bőséges kiárasztása, mely bevilágítja a földet a dicsőségével, nem fog kiáradni addig, amíg nem leszünk egy megvilágosított nép, mely tapasztalatból tudja, mit jelent Isten munkatársainak lenni. Ha egészen és teljes szívvel odaszenteljük magunkat Krisztus szolgálatára, Isten el fogja ismerni ezt a tényt, Lelkének mérték nélküli kiárasztásában. De ez nem fog megtörténni addig, amíg a gyülekezet tagjainak nagyobbik része nem munkálkodik együtt Istennel.” (EGW: Korai és késői eső 125.)
“A Lélek akkor áradt ki a tanítványokra teljes mértékben, amikor hitben és imában tökéletesen átadták magukat az Ő munkájának.” (KP 235,1)
Mivel az Egyházban mindig voltak és lesznek is megtéretlen személyek, ezért ilyen esemény sohasem fog bekövetkezni.
“Az egész egyház megújulásában reménykedünk? Az az idő sohasem jön el. Az egyházban vannak meg nem tért személyek, akik nem egyesülnek komoly, győzelmes imában. Egyénenként kell dolgoznunk! Többet kell imádkoznunk és kevesebbet beszélnünk.” (1.SM 122 - 1887)
Jézus is arról beszélt, hogy a végidő egyházában nagyon vegyes összetételű emberek lesznek együtt.
Konkolyok egészen az aratásig, balga szüzek egészen a vőlegény megjelenéséig, és gonosz szolgák, egészen a ház Urának visszajöveteléig. Mt. 13,24-30. 37-42. 24,45-51. 25,1-12.
Ezékiel próféta is arról szól, hogy az elpecsételés befejezésekor még mindig lesznek (többségben) olyanok, akik utálatos dolgokat cselekszenek az Isten előtt. Ez. 9,4-6.
Isten azért adja, hogy erőt adjon a hangos kiáltás mozgalmának és üzenetének.
“Ebben az időben árad ki a késői eső, illetve jő el a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos szavának, és hogy előkészítse a szenteket, hogy megállhassanak a hét utolsó csapás idején.” (TL 72,f.)
Azért fog késői esőként hullani, mert az evangélium magvetését, az Isten gabonáját kell beérlelnie az egész földön, az aratásra.
“Miként az evangélium hirdetésének kezdetén a Szentlélek kiáradásával a "korai eső" hullt, hogy szárba szökkentre a kalászt, az evangélium lezárulásakor a "késői eső" fog hullni, hogy beérlelje a termést.” (NK 544,1)
“Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni. Az érvek már korábban elhangzottak. A magvetés megtörtént, és most a mag ki fog kelni, és termést hoz.” (NK 545,f)
Nagyon sokan fognak ekkor az Úr oldalára állni a különböző egyházakból és a világból is. Jn. 10,16.
“A fénysugarak mindenhova bevilágítanak, és az igazság tisztán felragyog. Isten őszinte gyermekeit a családi és egyházi kapcsolatok nem tudják már visszatartani. Elszakítják ezeket a kötelékeket. Az igazság mindennél drágább nekik. Az igazság ellen szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak.” (NK 545,f)
Előkészíti a szenteket, hogy megállhassanak a hét csapás ideje alatt.
“Ebben az időben árad ki a késői eső, illetve jő el a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos szavának, és hogy előkészítse a szenteket, hogy megállhassanak a hét utolsó csapás idején.” (TL 71,3.)
Krisztus jellemének hatékonyabb bemutatását segíti elő. Ésai. 60,1-5.
“Krisztusnak nincs hőbb vágya, minthogy olyan emberek képviseljék, akik a világnak az Ő jellemét és lelkületét mutatják be. A világnak pedig semmire sincs égetőbb szüksége, minthogy lássa a Megváltó szeretetét emberek által megnyilatkozni.” (KP 314,1.)
“Krisztus dicsőségének megnyilatkozása a belső, a lelki ember szépsége által, a mennyet annyira közel hozza, hogy felismerhető mindenki, akiben Krisztus lakik. A bennünk lakozó Krisztus dicsősége embereket ejt foglyul.” (KP 315,2.)