Jel. 18,1-4.
A prófétai kinyilatkoztatások arra utalnak, hogy a harmadik angyal által jelképezett mozgalom nem végzi úgy a rábízott munkát, ahogy Isten elvárta volna tőle, ezért Isten a maga módján biztatást és erősítést küld részére.
A laodiceai üzenetből is kiderül, hogy a választott nép lelki állapota elerőtelenedik, ezért egy Istentől származó közbeavatkozásra és segítségre van szükség.
A Jelenések könyve 18. fejezetében találjuk azt a kinyilatkoztatást, hogy Isten egy újabb angyalt bocsát el azért, hogy egyesítse hangját az előző három angyal üzenetével, és így végre megvalósuljon az, hogy egész Föld az Isten dicsőségétől ragyogjon. Jel. 18,1.
“...láttam, hogy egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a földre és egyesítse hangját a harmadik angyaléval és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének. Ez az angyal nagy hatalmat és dicsőséget nyert, és midőn alászállt a földre, dicsősége beragyogta azt... Az angyal munkája éppen jókor jön, hogy a harmadik angyali üzenet utolsó nagy munkájához csatlakozzék, s azt hangos kiáltássá növeli. Isten népe így készül elő, hogy megálljon a kísértés órájában.” (TL 239-240.)
“Az Úr ebben az utolsó munkában a megszokott módtól eltérően fog munkálkodni. Oly módon, amely minden emberi tervvel ellentétben lesz... Isten oly utakat és eszközöket fog használni, amelyek által láthatóvá lesz, hogy saját kezébe veszi az irányítást.” (U.N.E. 143,4.)
A másik három angyalhoz hasonlóan ezt az angyalt is elsősorban jelképesen kell tekinteni, olyan angyalról van szó, amely egy Isten népe között kibontakozó megújulási és missziós mozgalom szimbólumaként tekinthető.
“Egy más angyalnak kell jönni a Mennyből. Ez az angyal szemlélteti a hangos kiáltás hirdetését, amit azok fognak hallatni, akik előkészülnek arra, hogy hatalmasan, teljes erővel kiáltsanak.” (I. Sel.Mes. 412.)
“Ennélfogva a mozgalom a mennyből lejött angyal által van jelképezve, aki a földet bevilágítja az ő dicsőségével.” (N.K. 538.)
Szimbolikus jelentése mellett viszont egy valóságos mennyei angyal is részt vesz ennek a munkának az irányításában.
“Majd láttam, hogy egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a Földre, hogy egyesítse hangját a harmadik angyaléval, és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének.” (T.L. 239.)
A hangos kiáltás munkájának első részében a kiadóhivatalok irodalmi kiadványai fogják elvégezni a legtöbbet.
“Annak a mozgalomnak a munkáját, amely nagy hatalommal leszáll az égből, és a földet dicsőségével beragyogja, legnagyobbrészt a kiadóhivatalok végzik el.” (7. Test. 140.)
“De az olvasók nagyobb többsége nem foglal állást addig, amíg az abban előre leírt események megtörténtét nem látja. Az előre mondottak beteljesedése hitet sugalmaz, így mások is jönni fognak és átadják magukat, amikor a föld fénylik az Úr dicsőségétől. Sok lélek elfoglalja helyét Isten parancsolata mellett e tevékenység eredményeképpen.”
“Naponta ezrek térnek meg, akik közül sokan első meggyőződésüket a kiadványaink olvasásának köszönhetik.” (U.N.E. 151,2. 1.)
Semmilyen új kiegészítést sem találunk a jelenések 18. fejezetében bemutatott angyal üzenetében.
Csak a második angyal üzenetét ismétli meg, kiegészítve azokkal a bűnökkel, amik azóta jöttek be a parázna egyházak gyakorlati és lelki életébe.
“A Jel. 18. fejezetének angyala meg fogja ismételni a Jel. 14. fejezete második angyalának üzenetét; azt, hogy Babilon elbukott. A Jel. 18. fejezetében említett angyal utalni fog azokra a rontásokra is, amelyek 1844 nyara, az üzenet első meghirdetése óta utat találtak a Babilont megtestesítő szervezetekbe..” (N.K. 537,2.)
Csak a harmadik angyal üzenetéhez csatlakozik, hogy erőt adjon neki.
“Majd láttam, hogy egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a földre, hogy egyesítse hangját a harmadik angyaléval, és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének...... Az angyal munkája éppen jókor jön, hogy a harmadik angyali üzenet utolsó nagy munkájához csatlakozzék, s azt hangos kiáltássá növelje.” (T.L. 239-240.)
Mert a második angyal jövetelének idején Isten még visszafogottságra késztette az üzenet hirdetőit, akkor még nem engedte hangosan kiáltani a bukásról szóló üzenetet.
A protestáns egyházak lelki bukása csak a negyedik angyal idején éri el azt a mértéket, hogy már joggal lehet rájuk azt mondani, hogy Babilon paráznaságának borából ittak és adtak a többi népeknek is, ebből adódóan bekövetkezett lelki életükben a leomlás.
“A második angyal üzenete (Jel 14.) először 1844 nyarán hangzott fel, és akkor elsősorban az Egyesült Államok egyházaira vonatkozott. Az ítéletre való figyelmeztetés is ott szólalt meg a leghangosabban; ott talált a legnagyobb visszautasításra is, és az egyházak hanyatlása ott volt a legrohamosabb. A második angyal üzenete azonban 1844-ben még nem vált egészen valóra. Az egyházakban abban az időben erkölcsi romlás volt tapasztalható, mert nem fogadták be az advent üzenetben foglalt igazságot. De a bukás még nem volt teljes. Mivel azonban továbbra is elvetették a különösképpen arra az időre szóló igazságot, egyre mélyebbre süllyedtek. De még mindig nem mondható, hogy »leomlott Babilon... A hitehagyás munkája még nem tetőzik.
A Biblia kijelenti, hogy az Úr eljövetele előtt Sátán »a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával« fog dolgozni, és Isten engedi, hogy azok, akik »nem fogadták be az igazságnak szeretetét az Ő üdvösségükre«, megkapják »a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak« (2 Thessz 2:9-11). Amíg ez az állapot nem következik be, amíg az egyház és a világ nem egyesül teljesen az egész keresztény világban, addig Babilon még nem bukott el egészen. A változás fokról fokra történik, és a Jel 14:8 teljes megvalósulása még a jövőben van.” (N.K. 347-348.)
Mert az a mód, ahogyan a rá bízott üzenetet hirdetni fogja, méltán nevezhető hangos kiáltásnak.
Ebben az időben az egész Földön hallhatónak kell lenni az Istentől származó, megtérésre szólító utolsó figyelmeztető üzenetnek.
“És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” Mt. 24,14.
János apostol háromszorosan is hangsúlyozza az üzenet hirdetésének erőteljes voltát. “Kiálta - teljes erejéből - nagy szóval mondván...” Jel. 18,2/a.
Ez az isteni kijelentés mindenek előtt azt jelenti, hogy tisztán, világosan, határozott hangon és módon lesz hirdetve Isten üzenete, úgy az Egyházban, mint a kívülvalók előtt.
“Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?” I. Kor. 14,8.
“Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákob házának vétkeit.” Ésa. 58,1.
Rá kiálthatsz az emberekre az Isten akaratával összhangban lévő életed példaadásával is.
“A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása a legmeggyőzőbb prédikáció a kereszténység mellett.” (AT 418,2.)
“Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mát. 5,16.
“A világnak adandó kegyelmi fény utolsó sugara, s a könyörület utolsó üzenete legyen kinyilatkoztatása Isten jellemének, ami; a szeretet. Nyilvánítsák ki Isten gyermekei az Ő dicsőségét. Életükben és jellemükben mutassák meg, hogy mit tett érettük az Isten nagy kegyelme.” (K.P. 310,4.)
“Krisztus dicsőségének megnyilatkozása a belső, a lelki ember szépsége által a Mennyet annyira közel hozza, hogy felismerhető mindenki, akiben Krisztus lakik. A bennünk lakozó Krisztus dicsősége embereket ejt foglyul.” (K.P. 315,2.)
Amikor Isten azt mondja, hogy kiáltsd és hirdesd, akkor azt is szeretné hangsúlyozni, hogy ne köveket dobálj a másikra, hanem csak beszélj neki, és élj összhangban azzal, amit szeretnél elmondani neki.
Valószínűleg többféleképpen is értelmezhető a nagy hatalomra utaló kijelentés, vonatkozhat arra a meggyőző erőre, ami az általa hirdetett üzenetet fogja kísérni.
Ez az üzenet Isten utolsó figyelmeztetéseként fog elhangozni a bűn világában élő emberiség felé.
Ez az üzenet olyan meggyőző erővel fog hirdettetni, hogy minden ember előtt világossá válik, mi az, amit Isten elvár az engedelmesség feltételeként.
Ennek az üzenetnek a hatása alatt minden embernek döntenie kell valamilyen irányba, valamelyik oldalra.
Az angyal hatalma azonban vonatkozhat arra a hatalomra is, amit azok az emberek kapnak Istentől, akik befogadják életükbe Jézus Krisztust. Ján. 1,12.
Ez a hatalom ugyanis a bűntől való szabaduláshoz ad segítséget, hogy helyette Isten természete alakuljon ki bennünk, és ezáltal újra az Ő gyermekeivé váljunk.
“Amikor egy lélek aláveti magát Krisztusnak, akkor új erő veszi birtokába az új szívet. Olyan változás megy végbe, amelyet az ember önmaga sohasem lenne képes véghezvinni. Természetfeletti munka ez, amely természetfeletti elemet visz az emberi természetbe.” (JÉ 266-267.)
Vonatkozhat arra a hatalomra is, amit majd a késői eső kiárasztása által kapnak, aminek erejével betegeket gyógyítanak, csodákat tesznek és egyéb jeleket és csodákat fognak cselekedni az emberek között. Márk. 16,17-18.
Az 1888-as Generál Konferencián elhangzott üzenettel kapcsolatban az a kijelentés adatott, hogy valami megkezdődött, és ez a Jel. 18. fejezet angyalának a mozgalmát jelképezi.
“Az Úr az Ő nagy kegyelméből rendkívül értékes üzenetet küldött népének... Ez az üzenet hivatva van a leghatásosabb módon bemutatni a világnak a keresztre feszített Megváltót és az egész világ bűnéért hozott engesztelő áldozatát.” (BT Préd. rész. 84,1.)
“A próbatétel ideje éppen felettünk van, mert a harmadik angyal hangos kiáltása már megkezdődött Krisztusnak, a bűnbocsátó Megváltó igazságának hirdetésében. Ez ama angyal világosságának a kezdete, akinek dicsősége be kell, hogy töltse a földet.” (E.G.W: R a H 1892. nov. 22.)
Elég sokan vannak, akik erre hivatkozva beleesnek abba a hibába, hogy összekeverik, illetve figyelmen kívül hagyják az angyallal kapcsolatos események sorrendjét.
Úgy gondolkodnak, ha már eljött az angyal és megkezdte munkáját, akkor ennek a mozgalomnak most is kell valahol lennie.
Ebből a következtetésből továbblépve a különböző pártállású adventista csoportok szinte mindegyike azt gondolja, hogy ez az angyal csak az ő csoportjukat jelképezheti.
Ez a fajta gondolkodás és szemlélet kihagyja az Isten által adott sorrendiséget.
A kedvezőtlen fogadtatás miatt azonban nem tudott kibontakozni az angyal küldetése, ezért a mozgalomnak egy későbbi időben újra fel kell majd támadni Isten népe között.
“A hű Tanúbizonyság bizonyságtételét félig sem szívlelték meg. Azt az ünnepélyes bizonyságtételt, amelytől a gyülekezet sorsa függ, könnyelműen vették, sőt majdnem teljesen elvetették. Ennek a bizonyságnak mély megbánást kell előidéznie az emberekben.” (TL 233-234.)
“Mily sajnálatos és szomorú dolog, hogy a Krisztus igazságának üzenete - jövetelének idejében - ellenállásra talált az Úr művében dolgozó komoly, józan férfiak részéről! Az üzenetet sohasem fogadták el, sem nem hirdették, de nem adtak neki szabad folyást sem, hogy a gyülekezettel közölje a felbecsülhetetlen áldásokat, melyeket magában rejtett.” (Kr. a mi igazs. 42-43.)
Bár részben azonos időben történő eseményről van szó, mégis külön kell választani.
A hangos kiáltás két fázisban teljesedik és csak a második része esik egybe a késői eső kiárasztásával.
Először Isten népe között van szükség hangos, ébresztő kiáltásra, ennek a Szentlélek kiárasztása előtt kell megtörténni. Ésa. 60,1-2.
“Senki sem részesülhet felüdülésben, hacsak nem győz minden bűn, büszkeség, önzés, világ szeretete, minden rossz szó és cselekedet felett.” (U.N.E. 136,1.)
Amikor Isten népén már feltámadt az Úr dicsősége, annyira hogy az egész föld fénylik annak dicsőségétől, csak akkor fordulhat az angyal munkája az egész világ felé.
Ekkor jön az angyal segítségére Isten a Szentlélek kiárasztásával, hogy erőt adjon neki ahhoz a munkához, amit a világ érdekében végeznie kell.
“Ebben az időben árad ki a késői eső, illetve jő el a felüdülés az Úr színe elől, hogy erőt adjon a harmadik angyal hangos szavának....” (TL 72,f.)
A János apostol látomásában adott üzenetnek van egy ószövetségi megfelelője, amely segítséget ad János látomásának a megértésében is. Ésai. 60,1-5.
Ésaiás szerint csak azokat jelképezheti, akik már felébredtek alvó, közömbös állapotukból, akiken az Isten dicsősége megnyugodott, és ez meglátszik az életükben, vagyis rajtuk.
“Csakis azoknak nyújt világosságot, akik keresik azt és akik örömmel fogadják szent Igéjéből a világosságnak minden sugarát. Isten ezeken az embereken keresztül fogja kinyilatkoztatni azt a fényt és hatalmat, amely majd az egész Földet beragyogja dicsőségével.” (5.Test. 729,2.)
Az előzőek alapján a negyedik angyal nem jelképezhet egyetlen egyházszervezetet sem, hanem csak Isten népe között az egyes embereket, akik az Isten Igéjéből való világosság minden sugarát örömmel fogadják.
Azokat jelképezi, akiknek élete a kapott világosság által megszentelődött, és ezt be is tudják mutatni, látható az életükben, hogy mit tett velük és értük az Isten.
A hit és az ima emberei képezik ezt a mozgalmat, akik a Szentlélek által vannak előkészítve arra a munkára, amit ekkor végezni fog ez a jelképes angyal.
“Amikor az az idő eljön, hogy a hármas angyali üzenet a legnagyobb erővel legyen közölve, akkor az Úr alázatos eszközök által fog működni, amennyiben azok értelmét, akik szolgálatába szentelik magukat, Ő vezeti. A munkások inkább a Szentlélek felkenetése által lesznek elkészítve, mint az irodalmi intézetek kiképzése által. A hit és ima emberei indíttatva lesznek szent buzgósággal fellépni, hogy azokat az igéket hirdessék, melyeket Istentől nyernek.” (N.K. 540,1.)
“Isten úgy fog munkálkodni akkor, ahogyan kevesen feltételezik. Olyan embereket nevel és magasztal majd fel, akiket Lelkének kenetével tanít, nem pedig a tudományos intézetek külsőséges nevelésével. Nem szabad megvetnünk vagy elítélnünk ezeket a lehetőségeket; Isten rendelte el őket. Ezek azonban csak külsőséges minősítést tudnak nyújtani. Isten nyilvánvalóvá teszi majd, hogy nem függ a művelt, önhitt halandóktól.” (5. Test. 82,4.)
“Mély hatást gyakorolt rám az a jelenet, amelyet nemrégen láttam éjjeli látásomban. Egy nagy mozgalom volt folyamatban; a feléledés munkája ment végbe sok helyen. Isten felhívásának engedelmeskedve, népünk munkára sorakozott. Isten azokat bízza meg a reformáció munkájának vezetésével, akik megengedik, hogy őket a Szentlélek vezérelje.” (Idő és munka: 26,1.)
Azok tartozhatnak ehhez a mozgalomhoz, akik a kapott világossággal összhangban élnek, és az által megszentelődtek.
Kik fogják a világot inteni, egy jobb útra tanítani, ha nem azok, akiknek nagy világosságuk van, s azáltal megszentelődtek, és most ragyogtatják világosságukat, hogy mások is lássák az ő jó cselekedeteiket és dicsőítsék az Istent.” (5.Test. 278,2.)
“Lelkek, akik komolyan kutatnak világosság után, akik az Ő szent Igéjéből az isteni megvilágításnak minden sugarát örömmel fogadják, csak ezeknek a lelkeknek fog világosság adatni. Ezek által fogja Isten azt a világosságot és hatalmat kinyilvánítani, amely által az egész föld be lesz ragyogtatva az Ő dicsőségével.” (5.Test. 729,2.)
Akiknek élete nincs összhangban a kapott világossággal, azoknak Isten nem ad részt abban a munkában, amit a harmadik angyal hangos kiáltása fog elvégezni.
“A nagy szükség idején Isten nem használ olyan férfiakat, akik kétfelé sántikálnak. Neki olyan férfiakra van szüksége, akik rá merik tenni kezüket az igazságtalan dolgokra azt mondván; ‘Ez nincs összhangban Isten akaratával!’.” (Ért.Figy. 9,2.)
“Gyorsan közeledik az az idő, amikor nagy lesz a bizonytalanság és a fejetlenség. Sátán a világosság angyalának ruhájába öltözik majd, hogy ha lehetséges, elhitesse még a választottakat is. Sok isten és sok úr lesz majd akkor. Fújni fog a tanításnak mindenféle szele. Akkor nem azok lesznek a vezetők, akik az áltudományokat becsülik a legtöbbre. Nem azok állnak majd soraink élén, akik a műveltségben , a lángészben és a tehetségben bíztak. Akik nem tartanak lépést a világossággal, akik megbízhatatlanoknak bizonyultak, azokra nem bízzák rá többé a nyájat. Kevés kiváló ember vesz majd részt az utolsó, komoly munkában. Mivel önhittek és istentől függetlenek, ezért nem tudja őket felhasználni.” (5. Test. 80.)
“Miért mutatnak oly kevés érdeklődést prédikátor atyánkfiai az egészségügyi reform iránt? Mivel a mértékletességről való oktatások minden dologban ellenkeznek kívánságaik kielégítésének szokásaival. Egyes helyeken ez volt a nagy botránykő azon törekvéseinkben, hogy a népet arra a határozatra bírjuk, hogy elfogadják, gyakorolják és tanítsák az egészségügyi reformot. Senkit sem kell kiválasztani a nép tanítójául addig, amíg saját tanítása és példaadása ellentétben van a bizonyságtételekkel, amelyeket Isten az ő szolgáira bízott, hogy a nép elé tárják az étrendre vonatkozóan, mert ez zavart okozna a nép között. Az egészségügyi reformnak a tanító részéről való megvetése képtelenné teszi őt arra, hogy mint az Úrnak hírnöke álljon a nép előtt.” (6.Test. 378,1.)
Az itt említett dicsőség nem lehet más, mint az Isten szerinti jellem megnyilatkozása.
Már Mózes is Isten jellemét ismerhette meg, miközben a dicsőségét szemlélhette. II. Móz. 33,18-19. 34,5-7/a.
Pál apostol is a krisztusi mintára átalakult jellemről beszél, miközben Krisztus dicsőségére való átalakulást állítja elénk. II. Kor. 3,18.
Ez az isteni kinyilatkoztatás két nagyon fontos dolgot akar a figyelmünkbe ajánlani.
A negyedik angyal által csak olyan emberek vannak jelképezve, akiknek életében kialakult és láthatóvá vált a krisztusi jellemvonás. v.ö: Ésai. 60,1-2.
Egyetlen személy vagy csoport sem veheti magának azt a bátorságot, hogy Babilon leomlását és Isten ítéletét hirdeti mások felé, miközben tagjainak életében még nem látható annak az isteni dicsőségnek a megnyilatkozása, amiről az angyal üzenete prófétál.
Mivel az angyal nem a saját dicsőségét, hanem az Isten dicsőségét tükrözi vissza, ezért az Isten megállapítását még egy szempont alapján kell figyelembe venni.
Ez a megállapítás egy, az egész Földre kiható evangelizációs munkát is megfogalmaz.
Az Isten ismeretének hiánya és félreismerése tartja sötétségben az embereket.
Isten hűségesei azáltal dicsőítik meg Istent az emberek előtt, hogy megismertetik velük és életük által bemutatják Isten jellemét.
Az angyal által tehát csak olyan csoport, illetve olyan emberek közössége lehet jelképezve, akik életük legszentebb feladatának tekintik az evangélium hirdetését és a személyes életük bizonyságtételét.
Mindenek előtt Isten népe között kell egy ébredésnek megtörténni, hogy a megígért dicsőség végre feltámadhasson és megnyugodhasson rajtuk. Ésa. 58,1. 60,1-2. Jel. 18,1.
“Nem az istentelen világot, hanem amelyet az Úr ‘népem’-nek jelöl meg, azt kell bűneiért rendre utasítani... Itt olyan emberek vannak bemutatva, akik igaznak gondolják magukat, és nagy buzgóságot látszanak kinyilvánítani Isten ügyéért; azonban annak komoly és ünnepélyes dorgálása, aki a szíveket fürkészi, bizonyítja, hogy ők az isteni előírásokat lábbal tapossák.” (N.K. 403,2.)
“Egy ébredésnek és egy reformációnak kell történnie a Szentlélek vezetése alatt..... Isten népe elveszítette az első szeretetet, ezért nekik meg kell térniük, előre kell haladniuk a szentség útján... Összes szükségleteink között a legnagyobb és a legsürgősebb az, hogy egy igazi kegyességre való felébredés történjen közöttünk.” (RaH 1887. Márc. 22.)
“Krisztus és egymás iránti szeretet meg fogja győzni a világot arról, hogy Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Akkor fog a harmadik angyali üzenet hangos kiáltásként hangzani, és az egész földet beragyogni az Úr dicsőségével.” (6.Test. 401,2.)
Isten hatalmas feladatot szeretne népére bízni, előbb azonban alkalmassá kell tegye népét erre a feladatra.
Isten csak akkor tudja általunk meghirdetni az egyházak bukását, ha előbb alkalmassá tett bennünket erre a feladatra, vagyis a megszentelt élet jeleinek láthatóvá kell válni az életünkben.
Azok az emberek, akik szívesen foglalkoznak más egyházak és emberek problémáival, csak azért teszik ezt, mert nem foglalkoznak eleget a saját dolgaikkal.
A megszentelődés munkálása által Isten szeretné befogadó képessé tenni egyházát.
Mert amikor a Szentlélek rádöbbenti az embereket arra, hogy nem a jó oldalon állnak, és nekik ki kell onnan menekülniük, akkor első reakciójukban azonnal azt fogják keresik, hogy hová menjenek, hol van az Isten gyermekeinek közössége?
Ezeknek az embereknek akkor nem tanításokra és dogmákra lesz szükségük.
Ésaiás próféta üzenetének lényege akkor válik érthetővé az emberek előtt, amikor az ott megjövendölt állapot már beteljesedett Isten népén. Ésai. 60,2-3.
Mindezekből következik, hogy az Isten által elküldött angyal, vagyis mozgalom nem a külmisszióban fogja megkezdeni munkáját, hanem a belmisszióban, Isten népe között.
Isten az egyháztagok felébresztésével és az életük megváltoztatásával fogja újra elindítani ezt a mozgalmat.
Ez az üzenet nem más, mint a hit általi megigazulás evangéliuma.
Talán sokakban felvetődik a kérdés válaszaként azonnal az a gondolat, és ezt nagyon sokszor ki is mondják, hogy mi ismerjük ezt az üzenetet, ez nekünk nem új.
Valahogy így gondolták ezt 1888-ban is, ezért Ellen White a következő választ adta erre a felvetődő gondolatra.
“Száz közül nincs egy, aki megértené a maga részére a Bibliának erre vonatkozó tárgyát, amely pedig annyira fontos a mi földi és az öröklétünk vonatkozásában.” (E.G.W: RaH 1889. szept. 3)
Akik úgy gondolják, hogy ők értik az evangéliumnak ezt a részét, azoknak Jakab apostol a következőket mondja: “Mutasd meg nékem a hitedet, a te cselekedeteidből.” Jak. 2,18.
De ne azokból a cselekedeteidből, amit a kirakatba szoktál állítani, hanem amelyet csak néhányan ismernek, vagy amelyet csak titokban teszel, mindenki elől rejtetten.
“Isten műve, midőn porba hullatja az emberi dicsőséget és véghez viszi az emberért azt, amire az ember önmagáért saját erejéből nem képes.” (E.G.W: RaH 1902. szept. 16)
Valódi értelme és jelentősége szerint a hit általi megigazulás nem elmélet, hanem egy tapasztalat, egy életbevágó fordulat, amely a Krisztusban hívő ember lelkében megy végbe.
A Szentírás írói közül szinte mindegyik foglalkozott a hit általi megigazulás üzenetével. Zsolt. 32. és 51. fej. Róma 7. fej.
Isten azonban nem elméleti ismeretanyagaként akarja ezt nekünk adni, hanem a gyakorlati életünk megváltoztatásához.
Ha ezt az ismeretet nem próbáljuk ki a gyakorlatban, akkor egy idő után értéktelenné válik számunkra.
Annak az embernek viszont, aki alkalmazza életében az isteni tanácsokat, a legkisebbnek látszó gondolat is hatalmas jelentőségű lehet.
“Nekünk tehát teljesen ébernek kellene lennünk, hogy megragadjuk a világosság minden sugarát, mely attól az angyaltól ragyog ránk, akinek dicsőségével be lesz világítva az egész Föld.” (III.SM. 425.)
Ez a világosság pedig nem más, mint a hit általi megigazulás evangéliuma.
Ha ezt a világosságot életünk gyakorlatává tesszük, akkor a világ világossága lehetünk, hogy végül az egész Föld beteljen az Isten dicsőségének fényével.