1. Miután János apostol végignézi Isten igazságszolgáltatásának utolsó
eseményeit, tekintetét egy egészen más világ felé fordíthatja. 21,1-2.
Amikor a Teremtő kezéből kikerült a
Föld kezdetben, akkor minden “igen jó” volt.
A bűn azonban rendkívüli módon tönkretette
és megfertőzte azt a hatezer éves történelme folyamán.
Ezért van szükség arra, hogy a megváltottak részére Isten megtisztítsa
és újjáteremtse.
2. Az “új ég és új föld” bejelentése
nem azt jelenti, hogy a régi teljesen megsemmisül és egy teljesen új Föld
áll elő a semmiből Isten szavára.
Kétféle módon is jelzi a Szentírás azt,
hogy itt csak egy minőségi megújításról van szó.
A legdöntőbb érv az, hogy miközben Isten
az újjáteremtést végzi, az új Jeruzsálem már itt van a Földön egy számára
elkészített helyen.
“Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.” “És azon
a napon az Olajfák-hegyére veti lábait,
amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák-hegye középen
kettéválik,.. igen nagy völggyé.” “És az Úr lesz az egész Földnek királya,
e napon egy Úr lészen, és a neve is egy”. Zak. 14,5/b. 4.
9.
Isten ígérete tehát nem vonatkozhat
egy teljesen új Föld teremtésére, mert akkor nem erre a Földre hozta volna
le az új Jeruzsálemet a Mennyből.
A másik érv pedig az, hogy maga Isten jelenti ki azt, hogy
“mindent
újjá teszek”.
Nem azt mondja, hogy újrateremt, hanem csak azt, hogy újjáteremt, vagyis
a régi elemek újjáteremtését végzi el.
3. Az újjáteremtésnek bizonyos folyamatával találkozunk ebben a kinyilatkoztatásban.
Mintha a városban lévő szenteknek mondaná
Isten, vagyis tenné ezt az ígéretet, hogy “mindent újjá teszek”.
5. vers
Ez még a jövő időre vonatkozó ígéret
és valószínűleg akkor hangzik el, amikor a tüzes tó ígérete teljesen kietlen
pusztává tette az egész Föld felszínét.
Amikor az újjáteremtésnek ez az ígérete beteljesedik, akkor hangzik el
Isten ajkáról egy újabb kinyilatkoztatás: “Meglett!”6/a. vers
Ez a kinyilatkoztatás több dologra vonatkozik:
Befejeződött a bűn történelme.
Diadalmasan beteljesedett a megváltás.
Befejeződött a Föld újjáteremtése.
Valóra vált Isten eredeti szándéka, benépesült a Föld az emberi családdal.
Vagyis “az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég” kezében tartotta
mindvégig az események folyását.
Amiket megígért “meglett”, mindent megvalósított.
4. A Föld állapotát bemutató leírásban egy különös megjegyzést találunk:
“és a tenger többé nem vala”. 1/a. vers
Ez jelentheti az isteni szándék fokozatos megvalósulásának a célbaérkezését.
Kezdetben ugyanis a teljes Földet víz borította.
Az élet kibontakozásához szárazföldet
hoz elő Isten a teremtés alkalmával.
Amikor pedig a bűntől megtisztított
Földön már adott a lehetőség Isten eredeti szándékának megvalósulásához,
- “töltsétek be a Földet” - akkor a tenger helyett inkább
a szárazföldre van szükség.
Ez a kijelentés értelmezhető azonban
úgy is, hogy csak a régi állapotában nincs tenger, miként az ég és a Föld
sincs meg a régi állapotában.
Ez a kijelentés, hogy “ tenger többé nem vala”,
közvetlen folytatása az előző mondatrésznek.
Zakariás próféciája, - amely Jézus királyságáról
jövendöl - szintén ezt az értelmezést erősíti meg. Zak. 9,9-10.
5. Isten újjáteremtő műve azonban nemcsak
tárgyi vonatkozású, hanem a megváltottak életét is érinti.
A bűn minden következménye elmúlik életünkből.
Könny, halál, gyász, fájdalom.
Isten úgy fogja letörölni a megváltottak könnyeit, hogy megszünteti azok
kiváltó okait.
A legcsodálatosabb azonban az lesz, hogy Isten a szeretetének olyan sok
ajándékával halmoz el bennünket, hogy ennek hatása alatt az
előzőeket teljesen elfelejtjük.
“A régiek ingyen sem említettetnek, még csak észbe sem jutnak.”
Ésai. 65,17.
1. Már az ősi Jeruzsálem is arról volt
nevezetes, hogy ott volt a templom, ahol Isten jelenléte megnyilatkozott
a népnek, amiként a pusztai vándorlás alatt a gyülekezet sátorában.
Ebből adódóan a várost
“szent”
jelzővel illették.
Dán. 9,24/a. Máté 27,53.
Idők folyamán azonban Isten népének
lelki hanyatlása olyan mértékű lett, hogy Jézus már
“latrok barlangjának”
nevezte a templomot. Máté 21,13.
Ezen állapot miatt jövendölte meg a város pusztulását. Máté 24,2. Luk.
21,20.
János apostol által azonban azt ígéri Isten, hogy a megváltottaknak egy
egészen újfajta Jeruzsálemet készít.
Ennek a városnak Isten a tervezője és
a készítője is.
Ebben a városban “igazság lakozik”. II.Pét. 3,13/b.
És ami a legfontosabb, ebben a városban “benne
vala az Isten dicsősége”.11/a. vers.
2. Bár az új Jeruzsálem - mint az Isten
országának fővárosa - egy valóságos városként kerül bemutatásra, ugyanakkor
viszont jelképes jelentősége is van.
Jeruzsálem az Isten uralkodásának szimbólumaként
létezett a különböző korszakok ideje alatt.
Ellentéteként egy másik városnak - Babilonnak- amely szintén jelképes fogalommá
lett a történelem folyamán, mint Sátán uralkodásának bástyája és jelképe.
Az előző fejezetekben Babilon bukásáról
és végső pusztulásáról kapunk ismertetést.
Ezen keresztül viszont az lett bemutatva, hogy Sátán hatalma és ügye végleg
elveszett.
Ebben a fejezetben viszont az előzőekkel
való szembeállításként kerül bemutatásra az új Jeruzsálem, mint Isten hatalmának
és uralkodásának szimbóluma.
Azt akarja ez a bemutatás érzékeltetni, hogy
Babilon ellenében Jeruzsálem került ki győztesen a küzdelemből.
Jeruzsálem, amely mint Isten városa,
elsősorban az Isten uralkodásának szimbóluma.
Másodsorban azonban az Isten oldalán álló embereknek, vagyis a szenteknek
szimbóluma.
Ez utóbbi szempont miatt használja a prófécia a menyasszony és a feleség
kifejezéseket Jeruzsálemmel kapcsolatosan.
Ezért öltözhetett a szent város “tiszta és ragyogó fehér gyolcsba, mert
a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei”.
19,8. vers
Amiként Babilon azonos a parázna asszonnyal,
akként Jeruzsálem azonos a tiszta asszonnyal, a Jézushoz hű egyházzal.
Jel. 17,18. - 21,2. II.Kor. 11,2.
3. János apostol bemutatásából egy csodálatos várost ismerhetünk meg.
A várossal kapcsolatban az első meglepő
dolog a méretei.
A 12.000 futamat = 2.220 km (egy oldala = 555 km)
1 futamat = 185 méter
Valószínű, hogy ez a városfal kerületét
jelenti. Jézus idejében ugyanis így fejezték ki egy város területi nagyságát.
A másik meglepő dolog az a fantasztikus
gazdagság, amely jellemzi a várost.
Méltó ahhoz, hogy benne van a világegyetem Istenének királyiszéke.
Méltó ahhoz, hogy királyok városa lesz.
Hisz a megváltottak királyokként élnek ebben a városban.
Milyen csodálatos szembeállítás ez Babilonnal, amely az új Jeruzsálemhez
akart hasonló lenni. 18,16.
Babilon úgy jutott ehhez a gazdagsághoz, hogy embereken taposott keresztül,
a szentek vére tapadt ehhez a gazdagsághoz. 17,4. 6.
Ezért pusztította el Isten drágaságaival együtt.
Jeruzsálem viszont olyan emberek otthona és városa, akik készek voltak
inkább önmagukat megtagadni. 15. zsoltár
4. János apostol arról is beszél, hogy az új Jeruzsálemben nem lesz templom.
22. vers.
“És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak
temploma, és a Bárány.” 22. vers.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az
egész új Földön nem lesz templom, bár sokan erre következtetnek ebből a
kijelentésből.
A Jelenések könyve ugyanis máshol utal arra, hogy a 144.000 kiváltsága
és egyben szolgálata éppen az lesz, hogy templomban szolgáljanak Istennek.
7,15. (Jel. 3,12.)
E.G. White egyik látomásából a következő
gondolatokat szeretném idekapcsolni:
“Majd kívülről szemléltük a városban
lévő fenséges dolgokat... Átmentünk az erdőkön, mert éppen útban voltunk
Sion hegye felé... Most már közvetlenül előttünk állt Sion hegye s megpillantottuk
a hegyen emelkedő fenséges templomot. Körülötte még hét hegy emelkedett...
Miután már szemléltük a templom dicsőségét, kiléptünk onnan, Jézus
elhagyott minket s a városba ment.” (Tap. Lát. 14-15.)
5. Ugyanakkor arról is olvashatunk, hogy “a városnak nincs szüksége
a Napra, sem a Holdra, hogy világítsanak benne”. 23/a vers
Az anyagi eszközök nem nélkülözhetetlenek Isten tervében.
Isten jelenlétének természetes ragyogását képtelen utánozni bármilyen mesterséges
világítás.
Ezzel a ténnyel függ össze az is, hogy
nem lesz éjszaka, mert az Isten dicsősége megvilágítja.
Ezek a kijelentések azonban csak a Szent Városra vonatkoznak és nem az
egész új Földre.
Az újjáteremtés után ugyanúgy lesz nap és hold, nappal és éjszaka, mint
eddig, csak már az újjáteremtett állapotában és körülményei között. Ésai.
30,26.
1. A megváltottak különleges jutalma lesz az, hogy “az Isten sátora
az emberekkel van”. 3. vers.
Az Isten sátora a Szent Várost, az atyai házat jelenti, amit Jézus ígért
meg tanítványainak. Ján. 14,2-3.
Azt jelenti ez, hogy Isten az emberi család közé költözik.
A világegyetem központja, Isten uralkodásának
székhelye a Földre tevődik át.
Ebben a teljesedésben Jézusnak egy hasonlatát látjuk visszaigazolni.
A Mennyben jobban fognak örülni egy megváltott világnak, mint a 99 másiknak,
amelyek soha nem vesztek el.
2. A győzőknek két ígéretet ad Isten:
7. vers
“Örökségül nyer mindent.”
“Annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.”
3. Ez az ígéret azt jelenti, hogy a szentek nem idegenekként és szolgákként
veszik birtokukba az új Földet, hanem fiakként, örökösökként. Gal. 3,29.
Isten nemcsak jogilag tekint fiainak, hanem valóságosan is.
Uralkodásának különleges előnyeit és
áldásait fogjuk élvezni.
Nem tudjuk, hogy ez konkrétan mit jelent majd akkor, de az ígéret szerint
Isten örökösei leszünk, Jézusnak pedig társai leszünk ebben az örökségben.
Róma 8,17.
4. Az istenfiúság többet jelent, mint
egyszerűen Isten teremtményeinek lenni.
Az el nem bukott világ lényei között az “Isten fiai” különleges
jogokat élveznek. Jób. 1,6. 38,7.
Egy-egy teremtett világ fejedelmei ők,
miként Ádám is az lett volna, ha Sátán el nem veszi tőle ezt az előjogot.
Luk. 3,38. Ján. 14,30.
Ezek a lények közvetlenebb kapcsolatot tarthatnak fenn Istennel.
A megváltottak tehát ilyen minőségbe
lesznek felemelve.
Ugyanakkor a még korábban Isten fiainak nevezett lények között is kiváltságot
fognak élvezni a megváltottak.
“Amit Krisztus megvalósított életével
és halálával, az sokkal több, mint a bűn okozta rontás meggyógyítása. Sátán
célja az volt, hogy az embert örökre elszakítsa Istentől, de Krisztusban
szorosabb egységbe jutunk Istennel, mintha sosem buktunk volna el. Az Üdvözítő
felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az
emberiséghez, amit többé széttépni nem
lehet. Örökre magához kötött minket. “Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy az Ő egyszülött Fiát adta.” Nemcsak azért adta, hogy bűneinket hordozza
és mint áldozat meghaljon értünk, hanem Isten odaajándékozta Krisztust
az elbukott emberiségnek. Hogy biztosítson változhatatlan béke-szándékáról,
egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon az emberi családdal, s
örökre megtartsa emberi természetét... Fiának személyében Isten örökbe
fogadta az emberi természetet és a legmagasabbra, a Mennybe helyezte. Az
“embernek Fia” az, Akivel megosztja a világmindenség trónját.” (Jéz. Élete
17,1.)
A 144.000 pedig még a megváltottak között
is közelebb lesz Istenhez, hisz ők lesznek a szent város lakói az örökkévalóságon
át.
5. Az ígéretet azonban csak a győzőknek
adja Isten, akik mindvégig állhatatosak maradnak Mellette.
Nemcsak a paráznák és a gyilkosok maradnak
ki az örökéletből, hanem a gyávák is.
A gyávák nem a saját gyengeségüktől
vagy a kísértő erejétől félnek.
Hiszen ez inkább közelebb vinné őket
az Istenhez, az erő és a hatalom forrásához.
Ezeknek félelme inkább a hitetlenségükből
származik.
Félnek, hogy nevetségessé válnak a világ
előtt.
Félnek Istenben és ígéreteiben bízni és Rá hagyatkozni.
Ezért válnak ingadozóvá, aminek végül a teljes elfordulás lesz a következménye.
Csak azok mehetnek be az új Jeruzsálembe, akiknek neve be van írva az élet
könyvébe. 21,27.
Ez a kijelentés szintén egy szembeállítás egy korábban adott kijelentéssel.
20,15.
Erre az ígéretre gondolt Jézus, amikor
tanítványait oktatva figyelmeztette őket, hogy minek érdemes örülni. Luk.
10,20.